A „módosult tudatállapot” kifejezést követő asszociációink első körben valószínűleg a legális vagy illegális szerek fogyasztását követően beálló delíriumos állapotok irányába vezetnek. Kisebb eséllyel merül fel az a szempont, amely ezeket az állapotokat a bennünk rejlő pluszlehetőségek kiaknázásával hozza összefüggésbe, pedig a narratíva kétségkívül rengeteg lehetőséget hordoz magában, amelyek felderítéséhez nem szükséges szerhasználat.
Ahhoz, hogy hatékonyan hasznosítsuk az egyes tudatállapotokban rejlő lehetőségeket, első lépésként érdemes tisztáznunk: melyik állapotunk milyen típusú működésekben tud támogatni minket.
A tudatos elme
A tudomány jelenlegi állása szerint a tudatunk másodpercenként nagyjából 7 egység információt tud kezelni, ami alapján kijelenthetjük, hogy a kapacitásai meglehetősen korlátozottak. A tudatos működésünk felel a bejövő információk azonosításáért, valamint ezek elküldéséért a rövid távú memóriába. Kritikai szempontból osztályozza az információkat, vagyis megállapítja, hogy első körben elfogadja-e vagy sem az adott inputot. Nagyon jól tud tervezni, elemezni, analizálni, ítélkezni, érvelni és dönteni, a csúcsra pedig a logikai feladatok járatják. Ennek elképzeléséhez elég arra gondolnunk, hogy mi milyen személyekre használjuk a „tudatos” jelzőt. Az ilyen emberek jellemzően koncentráltak és hatékonyak, akiknek a terveit a megvalósítás követi. Jelen vannak az adott helyzetekben, és oda irányítják a figyelmüket, ahová a megítélésük szerint éppen kell.
Tudattalan vagy tudatalatti?
A két kategória elhatárolása érdekes kérdésnek nyit kaput, mert a szakirodalom nem igazán ad támpontokat a különbségtételhez. Személyes tapasztalatom, hogy mindkét kifejezés nagyjából ugyanarra utal, bár a tudatalatti kifejezés elterjedtebb, azzal gyakrabban találkozom olvasás közben.
A megértéshez célszerű visszamennünk Sigmund Freudig, aki az „Unbewusste” (szó szerint „tudattalan”) kifejezéssel határolta el azokat a tartalmakat, amelyeket bár a tudatos működés elfojt, mégis folyamatosan hatást gyakorolnak. A tudatalatti kifejezés elterjedése valószínűleg az eredeti német szó angol (subconscious) és magyar (tudatalatti) félrefordításának eredménye, amelyben a térbeliséget kifejező metaforikusság könnyebben elképzelhetővé és érthetővé tette a tudattalan nehezen megragadható jelentését és működését. Később Carl Gustav Jung elevenítette fel az „Unbewusste” kategóriáját, kicsit átszínezve és tágítva Freud dogmatikus rendszerét. Jung rendkívüli jelentőséget tulajdonított a tudattalannak, az abban rejlő tartalmakat komplexebben értelmezte, és azok vizsgálatát a személyiségfejlődés fontos részének tekintette.
Csáky Dóra cikkének folytatását keressék az IPM augusztusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
