Katalin, a terméketlen, Anna, a csábító, Johanna, a szelíd. A hagyományos történetírás VIII. Henrik valamennyi feleségét címkékkel látta el. A modern életrajzírók munkájának fényében azonban egészen másfajta – a fenti jelzőknek éppen, hogy ellentmondó – történetek bontakoznak ki, amelyek különböznek az iskolából és a népszerű mai filmekből ismerős kliséktől.
VIII. Henrik angol király házasságainak történetét szinte mindenki ismeri. Az első felesége, Aragóniai Katalin, a spanyol király lánya nem tudott fiút szülni neki, ezért Henrik el akart válni tőle. Mivel a pápa ezt nem hagyta jóvá, a király szakított Rómával, és létrehozta az anglikán egyházat. Eltökéltségében erősítette, hogy ekkor már szerelmes volt felesége udvarhölgyébe, Boleyn Annába, a vonzó, femme fatale-szerű fiatal lányba, aki igen ravasz módon megtagadta tőle a fizikai beteljesülést, hogy így vetesse magát feleségül. De az is lehetséges, hogy valójában a családja ambiciózus férfitagjai húzgálták a szálakat a háttérben. Anna sem tudott fiút szülni a királynak, aki ezért hamis vádak alapján lefejeztette, hogy újfent egy udvarhölgyet, Seymour Johannát vegye feleségül. Ó, igen Seymour Johanna a nagy szerelem! Aki megadta Henriknek a vágyott fiút, ám sajnos belehalt a gyermekágyi lázba (azt, hogy a férje őt szerette a legjobban, jelzi, hogy Henrik mellé temetkezett). Ekkor következett Klevei Anna, akinek a Hans Holbein festette portréjába a király beleszeretett, bár amikor találkoztak, Henrik igen kiábrándítónak találta az arát. A nőt „flamand kancának” nevezte, és olyannyira viszolygott tőle, hogy a házasságot el sem tudta hálni vele. Fél év után tőle is elvált, hogy elvehessen egy újabb udvarhölgyet, Howard Katalint. Ekkor a király már nem volt fiatal, szemben a feleségével, aki hamarosan férfi udvaroncok ágyában keresett unaloműzőt. Amikor lelepleződött, őt is kivégezték hűtlenségért. Henrik utolsó felesége Parr Katalin volt, aki békés társaságot és ápolást nyújtott a beteg és idős királynak, és csak úgy emlegetik, mint a szerencsés túlélő.
Nagyjából ezt a történetet hallanánk akkor is, ha „átlagot vonnánk” a Henrik házasságait feldolgozó manapság is népszerű regényekből, filmekből és sorozatokból, amilyen A másik Boleyn lány, a Farkasbőrben és a Tudorok.
Csakhogy a fentebb leírtakból gyakorlatilag egyetlen szó sem igaz. Ma már sorra jelennek meg a felsorolt királynék újragondolt életrajzai, ám a modern történelemírás által feltárt adatok nagyon lassan szivárognak át a köztudatba, az iskolai tananyagokba és leginkább a médiába. Annak a megértéséhez, hogy mi is a modern történetírás, először meg kell vizsgálnunk, hogy Henrik feleségeinek esetében mit jelent a hagyományos, férfiközpontú történetírás.
Budai Lotti cikkének folytatását keressék az IPM augusztusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
