Életünk során átlagosan 41 éven keresztül vagyunk aktív dolgozók, ezért magától értetődő, hogy a munka az emberi identitás fontos része. A kollégáinkkal legalább annyi időt töltünk, mint a legközelebbi családtagjainkkal, és időnként a szabadidőnkben is megjelenik a gondolataink között az aktuális munkahelyi kihívásunk. Előfordul, hogy a munka olyan módon válik prioritássá, hogy minden mást háttérbe szorítva létrehoz egyfajta függő állapotot. Ez a jelenség nem új keletű a viselkedésfüggőségeket vizsgáló pszichológusok és a pszichiáterek számára: a munkaalkoholizmus, vagyis a munkafüggőség kutatása napjainkban egyre relevánsabb téma.
Az addikció, vagyis a függőség kifejezés eredete a latin addictus terminushoz köthető, amelynek szó szerinti jelentése ’adósság vagy lopás miatt rabszolgává tett alacsonyabb rangú személy’. Bár ez a római jogban is helyet kapó meghatározás nem tükrözi a függőségek mai közgondolkodásban elfoglalt helyét, mégis magában hordoz két fontos tényezőt: a rabul ejtettség állapotát, és a valamihez való kötöttséget.
Michael Ascher a magyarul is megjelent, Viselkedésfüggőségek című könyvében az addikciókat két csoportra bontja annak mentén, hogy mi a függőség meghatározott tárgya. Ennek értelmében megkülönböztet szerrel kapcsolatos és nem szerrel kapcsolatos addikciókat. Az előbbiek közé tartoznak olyan, mindenki által ismert egészségkárosító magatartások, mint a dohányzás, a drog- vagy éppen alkoholbetegség. A nem szerrel kapcsolatos függőségek jóval kisebb arányban kerülnek felismerésre, belátásra és kezelésre. A kategória olyan magatartásokat foglal magában, mint a munkafüggőség, a kényszeres vásárlás és barnulás, vagy éppen a testedzésfüggőség.
A munkám én vagyok?
Az identitás jelentése maga az énazonosság: egyfajta önmeghatározás-szerepeken, magatartásformákon, értékrendszereken keresztül. Ezek az emberi kölcsönhatások nyomán alakulnak és változnak, a szocializáció eredményeképpen. A nemi, nemzeti és vallási hovatartozás mellett fontos szerepet játszik a szakmai identitás is.
Jelenleg egy átlagos ember az élete során nagyjából 80 és 90 000 óra közötti időmennyiséget tölt munkával. A munkaerőpiacon elfoglalt helyzetünk pedig egyre fontosabb szerepet játszik annak meghatározásában, hogy hogyan látnak bennünket mások és mi milyennek értékeljük a körülöttünk lévőket. Egyénfüggő, hogy ki mit tart inspirálónak vagy irigylésre méltónak, kit mi tölt el büszkeséggel, például egy menedzseri kinevezés vagy éppen a kreatív szabadúszói lét.
Csáky Dóra cikkének folytatását keressék az IPM májusi számában, az újságárusoknál vagy a laptapir.hu oldalon!
