“A legjobb az lenne, ha senki sem dohányozna” – Ártalomcsökkentés az orvos szempontjából

Dr. Toldy-Schedel Emillel, a Budapesti Szent Ferenc Kórház főigazgatójával beszélgettünk arról, mit lehet tenni, hogy kevesebben füstöljenek Magyarországon és ebben mi az ártalomcsökkentő eljárások szerepe. A főigazgató a „füstmentes jövőről” szóló “No smoke summit” őszi online konferencia egyik résztvevője is volt.

 

+ Evidencia, hogy a dohányzás káros, többek között rákot okozhat. Hogyan lehet leszokni?

– Nem csupán a daganatos, hanem a kardiovaszkuláris megbetegedésekben is nagy rizikófaktor a dohányzás. A legjobb az lenne, ha senki sem dohányozna. Aki pedig most füstöl, az leszokna. Sajnos arra nincs egzakt módszerünk, hogyan lehet abbahagyni ezt a káros szenvedélyt. Sok eszköz létezik, egyik sem száz százalékos. A nikotinpótló eljárások gyengéje, hogy nem ugyanúgy szívódnak fel, ezért nem ugyanaz az élmény a dohányosnak. Vannak olyan gyógyszereink, amelyek a központi idegrendszerre való hatással próbálják csökkenteni a nikotinfüggőséget. Jók, de hatásosságban ezek sem csodaszerek. Be lehet vetni a pszichoterápiás, csoportterápiás eszközöket is. Ebbe a betegnek és az egészségügynek is sok energiát kell beletennie.

 

+ Mi lehet akkor a megoldás?

Máshogyan kell megközelítenünk a dohányzást. Vizsgáljuk meg jobban a felhasználói csoportot és fókuszáljunk a leginkább segítségre szorulókra. Legalább három csoportot lehet megkülönböztetni. Az első, aki le akar és le is tud szokni a szokványos eszközökkel és egy-két év után sem gyújt rá. Ez az ideális, velük nincs extra teendő. A második csoportba azok tartoznak, akik nem akarnak leszokni és nem is nyitottak semmiféle segítségre. Velük nem tudunk sok mindent kezdeni, legfeljebb gyakrabban végezzük az új megbetegedésekre utaló szűrővizsgálatokat – mellkasröntgen, tüdőszűrés, daganatvizsgálat. A legérdekesebb a harmadik, köztes csoport: aki többször próbálta, de nem sikerült. Ennél a csoportnál érdemes átgondolni, milyen kevésbé ártalmas megoldást tudunk javasolni. Előtte meg kell vizsgálni, hogy ezzel tehermentesítjük-e az egészségügyet, csökkentjük-e a daganatos megbetegedések előfordulását vagy nem. És azt is, hogy valóban olyan személyekkel van-e dolgunk, akik nem tudnak leszokni.

 

+ Mi a véleménye az ártalomcsökkentő eljárásokról, például az e-cigarettáról és a hevítéses dohánytermékekről?

A dohányzást, a felhasznált anyagok összetételét már nagyon jól ismerjük. Az alternatív megoldásokról sokat tudunk, de nem eleget. Tudjuk, hogy bizonyos termékeknél a biztosan betegséget okozó anyagoknak lényegesen kisebb az aránya. Van azonban sok más anyag bennük, melyekről nincs több évtizedes bizonyítékunk és tapasztalatunk. Fontos az is, hogy standardizált legyen a termék, biztos forrásból származzon, és ne legyen vonzó a nem dohányosoknak, ne legyen például ízesített. Az Egyesült Államokban a tavalyi e-cigarettás botrányban éppen a hordozóeszközbe a fogyasztó által töltött ellenőrizetlen, illegális anyagok okoztak súlyos megbetegedéseket és haláleseteket.

A magyarországi halálozási adatok megkövetelik, hogy ne hagyjunk senkit sem az út szélén.  Az alternatív technológiák hatásairól mi, orvosok egyelőre keveset tudunk. Nagy a felelősségünk, most a tudásmegszerzés fázisában járunk.