Az európai kultúra

„Az Istenhez spanyolul szólok, a nőkhöz olaszul, a férfiakhoz franciául, a lovamhoz pedig németül.”
V. Károly, német-római császárNagyon sokat írtak és beszéltek arról, mit jelent európainak lenni, mi voltaképpen az európai kultúra? Ennek fényében nem kis merészség rövid meghatározást adni, bár az sem kisebb kockázat, ha az ember hosszasan és unalmasan fecseg… A dolgok közepébe vágva, a mai európai kultúra véleményem szerint négy pilléren nyugszik, négy olyan oszlopon, amely több ezer esztendő alatt alakult ki, és a mai napig tartja azt az építményt, amelyre méltán vagyunk büszkék. Az első a görög és római kultúra és a római jog oszlopa. Ennek ellenére épült fel a zsidó–keresztény vallás és etika pillére, majd ennek ellenében emelték a felvilágosodás, a racionalizmus, a szabad verseny oszlopát.

Talán nem túlzottan meglepő, hogy a negyedik pillér a harmadik ellenében jött létre, az emberi és szociális jogok, a szociális mozgalmak oszlopa. Ezek a pillérek tartják a tetőt a fejünk felett. Paradox módon nagyon sokat köszönhet Európa annak a pillérnek, amelyet iszlám névvel írhatunk le. Az iszlám ugyanis egyfelől megsemmisítette a Bizánci Birodalmat, másfelől megteremtette a keresztény Európa fogalmát. Az iszlám pillér ugyancsak a többiek ellen van, de még nem tudható, mennyire tartó vagy inkább romboló eszköz.

&Oumlsszetartó elemek
A tető léte ellenére Európában a szekularizáció, a racionalizálás, a civil szféra és a társadalmi élet atomizálódása, illetve a politika kiterjeszkedése a társadalmi élet minden területére oda vezetett, hogy a kultúra és a vallás leginkább a magánszférába húzódott vissza. &Iacutegy már kevésbé alkalmas arra, hogy erősítse az összetartozás, az azonosulás és a szolidaritás érzését a kontinensen. Ahhoz, hogy tartósan fennmaradjon, az Uniónak valószíníleg nagyobb súlyt kell fektetnie kulturális örökségére. Európa nyelvi sokszínísége miatt egyetlen nyelv sem lehet a közös identitás erős összetartó eleme. Ha Európa igazi kulturális identitását keressük, azt leginkább zenei, irodalmi, képzőmívészeti, építészeti hagyományaiban lelhetjük fel, abban a kulturális kincsben, amelyet mindenki európaiként fog fel. Itt mindenképpen meg kell jegyezni, hogy a világon sehol sem lelhető fel olyan sokszíníség, nyelvi és kulturális gazdagság, mint ezen az öregnek nevezett kontinensen. Ezt csak nagyon ritka pillanatokban értékelik maguk az európaiak is.

Ez a közös kulturális kincs az alap, amelyre az európai nemzetek és államok felépültek. Ez a kincs persze nem állami termék. Az állam támogathatja, de nem kényszerítheti ki fejlődését, megőrzését és megújítását. Az emberek összességén múlik, mennyire virágzik a kultúra – így hát rajtuk múlik Európa kulturális kohéziója is. Ugyanakkor az egyéneknek és a társadalmi szervezeteknek nincs könnyí dolguk, amikor érvényesíteni akarják autonómiájukat az állammal szemben. „Az európai kísérlet csak akkor járhat sikerrel, ha az európai polgárok korlátozzák az állam gyámkodását a társadalom és annak erőforrásai felett, ha újrafogalmazzák az önkormányzatiság, az autonómia azon területeit, amelyeken virágzik a felelős közösségi élet és a kulturális tevékenység” – véli Kurt Biedenkopf német kereszténydemokrata politikus. Erre a kihívásra próbál válaszolni a régiók Európája, amely egyúttal felidézi a korai középkor nyitott kontinensét. A regionalizmus és föderalizmus hatásai például Németországban oly módon érezhetőek, hogy egy közvélemény-kutatás szerint a müncheniek többsége elsősorban bajornak, másodsorban európainak érzi magát és csak harmadsorban németnek!

A magyar történelemre az volt a jellemző, hogy nyugatias vágyainkkal mindig kelet-európai konstrukciókba szorultunk, így vélekedett a történész Bibó István. Nos, most ez másként van, de ahhoz, hogy megértsük, hogyan is van, szükség van némi terepszemlére. Az Unió alapító szerződései a kultúra kérdésével kevéssé foglalkoznak. Tekintsük ezt a realitások elismerésének, hiszen elsősorban nem állami javakról van szó. A kulturális terület csupán az 1990-es években, a maastrichti szerződéssel jelent meg uniós szinten. A konkrét célokat az alapító szerződés úgy szabályozza, hogy a közösség hozzájárul a tagállamok kultúráinak kibontakoztatásához, tiszteletben tartva azok nemzeti és regionális különbözőségét, ugyanakkor előtérbe helyezve a közös kulturális örökséget. Ez nem mond túl sokat, ezért a szerződésben részletezik is a dolgokat. Azt írja a dokumentum, hogy a közösség tevékenysége a tagállamok közötti együttmíködés bátorítására, és ha szükséges, a tagállamok tevékenységének támogatására és kiegészítésére irányul a következő területeken:

• az európai népek kultúrája és történelme ismeretének és terjesztésének javítása;
• az európai jelentőségí kulturális örökség megőrzése és védelme;
• a nem kereskedelmi jellegí kulturális csere;
• a mívészeti és irodalmi alkotó tevékenység, beleértve az audiovizuális szektort.
     
Jogharmonizáció
Az Unió olyan ösztönző intézkedéseket hoz, amelyek nem érintik a tagállamok jogrendszerének harmonizálását. Magyarország elfogadja a közösségi kulturális programokban való részvételt, és társult tagként a csatlakozás előtt is él a programokban való részvétel lehetőségével. A magyar kulturális élet szereplői sikerrel vettek részt a korábbi Raphaël (kulturális örökségvédelem), Kaleidoscope (előadómívészi tevékenység) és Ariane (irodalmi alkotás) programok keretében kiírt pályázatokban, valamint a Kultúra 2000 keretprogram pályázataiban. Amíg nem válunk teljes jogú EU-taggá, a kulturális programokban való részvételünkhöz „belépőjegyet” kell váltanunk.
 
Uniós támogatási programok
A Kultúra 2000 program éves részvételi díjának összege 488 271 euró. A programmal járó adminisztrációs költségeket és a fennmaradó összeg ötven százalékát központi költségvetésből, további ötven százalékát (214 146 euró) pedig PHARE-forrásból biztosítják. A KultúrPont Iroda míködési költségeit megosztva a kulturális tárca (NK&OumlM) és az Európai Bizottság fedezik. A Kultúra 2000 az EU egyetlen kultúrát támogató programja, elsődleges célja az európai kulturális együttmíködés elősegítése, a kulturális párbeszéd és a kultúra nemzetek közötti terjesztésének előmozdítása, a kulturális sokszíníség és a közös kulturális örökség támogatása. A program keretprogram, így az Európai Parlament döntése öt évre – 2000-től 2004-ig – szól. A konkrét pályázatokat évről évre hirdetik meg. Magyarország 2001-től már teljes jogú tagként vehetett részt a programban.

Pályázatot egyéni szereplők (természetes személyek) kivételével a kulturális élet bármely szereplője benyújthat. Minden projekthez legalább negyven százalékos önrész szükséges. A program a kultúra minden területét felöleli (előadómívészet, vizuális és képzőmívészet, irodalom, zene, kulturális örökség, kultúrtörténet), támogatja az új kifejezési formákat, az úttörő kezdeményezéseket, a több éven átnyúló projekteket. Kivételt két terület képez: a filmmívészet, amelylyel a MEDIA program foglalkozik és az oktatás, amelyet több uniós program is támogat. Három alprogram kínálkozik a kulturális támogatásra:

1. Specifikus és rövid távú tevékenységek, legalább három támogatásra jogosult ország kulturális szereplőinek részvételével. Az elnyerhető összeg a legtöbb esetben 50 000 és 150 000 euró között van.
2. Hosszú távú (hároméves) kulturális együttmíködési tevékenységek, legalább öt támogatásra jogosult ország kulturális szereplőinek részvételével. Az elnyerhető összeg legfeljebb 300 000 euró.
3. Kiemelkedő európai kulturális projektek, mint például az Európa Kulturális Fővárosa rendezvénysorozat, kulturális díjak, jelentősebb kulturális események. Az elnyerhető összeg az esetek többségében 150 000 és 300 000 euró között van. Az összköltségvetés a program öt évére 167 millió euró.

Pályázati kiírás, határidők
A pályázat centralizált, azaz mind a kiírás, mind a döntéshozatal Brüszszelben, az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatóságán történik. A pályázat meghirdetésének időpontjáról, a beadási határidőről, az elbírálásról, a szerződéskötésről, és az összeg folyósításáról a főigazgatóság gondoskodik. A pályázat koordinációját egy Európa-szerte míködő irodahálózat segíti, ennek magyarországi hivatalos tagja a KultúrPont Iroda. A pályázatokkal kapcsolatban hiteles információt az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága, a pályázat kiírója tud adni. A kiírás szövege és a formanyomtatványok – a KultúrPont Iroda honlapja mellett – közvetlenül az Európai Unió központi szerveréről, az Európa Szerverről is letölthetők.

Audiovizuális politika
Az audiovizuális politika terén a legfontosabb közösségi rendelkezés a határok nélküli televíziózásról szóló irányelv (36/97/EK irányelvvel módosított 89/552/EGK irányelv). Az audiovizuális szektort szabályozó  közösségi joganyag célja – a belső piac összefüggésében – az audiovizuális szolgáltatások szabad áramlásának biztosítása és az európai audiovizuális ipar támogatása. A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény (médiatörvény) jogharmonizációs célú módosítására irányuló törvényjavaslatot az országgyílés 2002 júliusában fogadta el Ezzel teljesítettük jogharmonizációs kötelezettségünket, mely egyben lehetővé tette a kultúra és az audiovizuális politika fejezet csatlakozási tárgyalásainak lezárását. A módosítás értelmében Magyarországon az uniós csatlakozástól többek között kötelező alkalmazni az európai mívek arányára vonatkozó szabályokat.

Az Uniónak bevallott célja az is, hogy megteremtse a közösségben lévő egyes iparágak versenyképességét is. Miután a kulturális iparágak, a film, a zene az audiovizuális média vagy a könyvkiadás sok embert foglalkoztatnak, – a legutóbbi adatok szerint mintegy 7 millió foglalkoztatottról van szó az Unióban –, az Unió messzemenően figyelembe veszi ezen iparágak érdekeit. Az európai audiovizuális szektor támogatását szolgáló MEDIA Plus program (Media-Képzés, Media Plus-előkészítés, terjesztés, promóció) Magyarország számára az EU-hoz való csatlakozás időpontjától nyílik meg. A 2001-től 2005-ig tartó programban részt vevő országok a nemzeti szintí koordináció érdekében információs irodát, ún. Media Desket míködtetnek. Az iroda feladata a Media Plus program pályázati felhívásainak közzététele, a pályázók segítése, a programmal kapcsolatos információk terjesztése s az ehhez szükséges adatbázis kialakítása, az európai országokban míködő Media Deskekkel való hálózatos együttmíködés, információ- és tapasztalatcsere.

A magyar zenekultúrának – minden probléma ellenére – még mindig vannak olyan területei, amelyeken messze meghaladja az európai átlagszínvonalat, s amelyeken az uniós tagállamok többsége is tanulhat a magyarok szakértelméből, kreativitásából – véli a Magyar Zenei Tanács elnöke. Ide tartozik például a zeneoktatás, a mívész- és tanárképzés. Ezzel öszszefüggésben a zenei tanács a közelmúltban azt javasolta az oktatási és a kulturális tárcának, hogy a Kodály-módszert nyilvánítsák a nemzeti örökség részévé.

Más területeken – így elsősorban a marketing, a szervezés, a menedzselés, a szponzorálás terén – viszont óriási a lemaradás, így a magyar zenésztársadalomnak nagy szüksége van arra, hogy uniós szakemberektől tanulhasson. A zenei tanács a közelmúltban ezért vitasorozatot kezdeményezett az EU-csatlakozás aktuális kérdéseiről, de eddig nagyon kevés konkrét választ kaptak kérdéseikre. A csatlakozás évében, 2004-ben felépül a millenniumi városközpont, benne egy 1700 főt befogadó, korszerí hangversenyterem és a Hagyományok Háza, amelyben ugyancsak fontos szerepet kap majd a zene.

A magyar fotókultúrára már régen vevő a világ, nem csak Európa. A kontinensen, sőt Amerikában is jóval ismerősebbnek csengnek azok a magyar nevek, amelyek nélkül nincsen sem sajtófotográfia, sem reklámfotó, sem fotómívészet. André Kertész, Brassai, Munkácsi Márton vagy Robert Capa/Friedmann Endre nemcsak ismertek, de erkölcsi és anyagi értelemben is kvalitásaiknak megfelelően kezelt klasszikus alkotóknak számítanak Nyugaton.
Brassai nemcsak az európai portré mífaját forradalmasította, hanem tökélyre fejlesztette a fotóesszé nagyon is európai mífaját. Legendás sorozatai a francián kívül az egész angolszász magazinpiacot megújulásra ösztönözték. Kis túlzással elmondható, hogy a közös uniós fotókultúrát is egy magyar, Robert Capa találta föl, amikor megalapította a Magnum ügynökséget.

Capa három barátjával, a franciák ma klasszikusként ünnepelt Cartier-Bressonjával, a lengyel származású David Szyminnel és az angol George Rodgerrel már 1946-ban európai multikulturális alkotómíhelyt teremtett. Idővel persze sok nem európai is csatlakozott hozzájuk. Magyarország elfogadta az EU kulturális javak védelmével foglalkozó rendeleteit és irányelveit, amelyek lehetővé teszik a tagállamok számára az áruk szabad mozgásának korlátozását, nemzeti kincseik védelmében. Magyarország elvégezte a kulturális javak exportjával és visszaszolgáltatásával foglalkozó uniós jogszabályok teljes harmonizációját, és megtette a szükséges intézkedéseket azok végrehajtására. A központi hatóság, amely a jogellenesen külföldre vitt kulturális javak visszaszolgáltatásával kapcsolatos feladatokat ellátja, a Kulturális &Oumlrökségvédelmi Hivatal megfelelő szervezeti egysége.

A kultúrát közvetlenül érintő más uniós jogszabály nincs. A csatlakozás ugyanakkor olyan jogszabályok betartását is megköveteli, amelyek a kulturális szereplőkre szintén vonatkoznak. Ilyenek a személyek szabad mozgása és a diszkrimináció tilalma, a forgalmi adók, a fix könyvárak, a szerzői jogok és a versenyszabályok. A kulturális és örökségvédelmi állami támogatások összeegyeztethetőek a belső piaccal, ha a közös érdeknek nem ellentmondó mértékben hatnak a tagállamok közötti kereskedelemre. Ezek az állami támogatások kiegészíthetők a strukturális alapokból kapott uniós forrásokkal. Sokan kérdezik, mi lesz az Unióban a magyar kultúrával, a magyar nyelvvel? Erre hadd idézzem az egyik kortárs magyar szociológus véleményét: „Ami pedig az államon túl a nemzeti hagyományainkat, nemzeti értékeinket, nemzeti kultúránkat, nemzeti nyelvünket illeti, nos, én azokért a legkisebb mértékben sem aggódom. Mert ezek olyan erős hagyományok, mert ez egy olyan fejlett kultúra és nyelv, hogy ha volnának is rá szándékok, nem sikerülne őket megsemmisíteni. De rögtön megjegyzem: az égvilágon senki nem is akarja őket bántani. Épp azt látjuk, hogy a magyarnál sokkal kisebb kultúrák is felvirágoznak az Európai Unióban. Ami érthető, mert egy integrált Európában ez nem politikai probléma.”         §