Szabadalmi tárlat

1895-ben született meg az első magyar szabadalmi törvény, amelynek alapján a következő évben megkezdte míködését a Magyar Szabadalmi Hivatal. Elődeink példaadó jogalkotói munkáját mutatja, hogy a második szabadalmi törvény kiadására több mint 70 év múlva került sor…Szellemi kalandozásra hívjuk olvasóinkat, kedvcsináló bepillantást nyújtva a tudás gazdag tárházába, ami a hazánkban bejegyzett szabadalmakból épült fel, s gyarapszik egyre újabb emeletekkel. Ha valaki kedvet kap hozzá, saját érdeklődése szerint, saját számítógépe előtt ülve, maga is folytathatja a portyázást, amely időben a millennium évétől (1896) szinte a mai napig terjedhet. Az efféle böngészés hasznos voltát azzal a nem mindenki által ismert adattal is alátámaszthatjuk, hogy az új míszaki információk több mint nyolcvan százaléka  először kizárólag csak a szabadalmakban jelenik meg. A szabadalmi rendszerek, s az ezeket meghatározó szabadalmi jog kialakulása számos országban a XVIII-XIX. század ipari forradalmához köthető. Térségünk megkésett fejlődése miatt az Osztrák Császárságban (melynek ekkor hazánk is része volt) csak 1810-ben hozták meg az első, majd 1820-ban a második szabadalmi törvényt, s ez utóbbinak a hatályát egy rendelettel kisvártatva Magyarországra is kiterjesztették.

Közösködő: teljes gőzzel előre…
A törvény csak szabályozta és keretbe foglalta, de nem változtatta meg azt a már korábban kialakult gyakorlatot, amely szerint a szabadalom (azaz egy találmány hasznosításának kizárólagos joga) adományozása császári (illetve magyar vonatkozásban királyi) felségjog. E jogszokás alapján kapott például szabadalmat a zseniális polihisztor tudós-feltaláló, Kempelen Farkas két gőzgépére 1788 decemberében. Már e korai időszakban megmutatkozott a magyar arisztokrácia feltalálói aktivitása is: Vay Miklós báró 1789-ben gyapotfonó gépre, gróf Batthyány Tódor pedig 1793-ban új hajóépítési módszerre kapott szabadalmat.

A gőzgép a kor csúcstechnológiája, tökéletesítésén számos feltaláló szorgoskodott, például gróf Bessler Károly (ismét egy arisztokrata!) 1823-ban kocsira helyezett mozgatható gőzgépre kapott oltalmat. S egy érdekes gőzgép konstrukcióra (amelynél a lecsapódó vízzel egy vízikereket hajtanak meg) kapott szabadalmat 1827-ben Bernhard Antal pozsonyi feltaláló, aki ekkor már több szabadalom tulajdonosa volt, így személyében talán hazánk első „hivatásos” feltalálóját tisztelhetjük.  A XIX. század elején, 1824-ben találkozhatunk az első női feltalálóval is, akinek köze van Magyarországhoz: találmányának bejelentésekor Bécsben, az előtt viszont Pozsonyban lakott Hőnigswald Cecília, aki folttisztító golyócskákra nyert szabadalmat. (A golyócskák, melyekkel sikerrel lehetett eltávolítani a zsír, viasz, kocsikenőcs által okozott foltokat kelméből, tojásfehérjével tésztaszerí anyaggá gyúrt vörös vagy barna pecsétföldből, azaz finom agyagból álltak, s ezekhez kevés terpentint és vizet adtak.)

E korai időszak különös találmányoktól sem volt mentes. 1832-ben két rozgonyi kereskedő akként óhajtotta megóvni az üzletükben tárolt posztó, kasmír, len, gyapot és selyemárut a molyok pusztításától,  hogy a zárt, üveges bádogszekrénykéket, melyben az árut elhelyezték, csövek segítségével egy jégveremmel kötötték össze, s így barátságtalan klímát teremtettek a rovarkártevők számára, amelyek nyilván hanyatt-homlok melegebb éghajlatra menekültek, hacsak már előbb meg nem fagytak… A XIX. századot az osztrák központosítási és a magyar önállósulási törekvések párharca kíséri végig, ami különböző jogi konstrukciókat eredményezett az 1848-as forradalom előtt és alatt, majd az abszolutizmus korában, a feltalálók azonban mindvégig elnyerhettek valamilyen, uralkodói kiváltságlevéllel is megerősített jogvédelmet.

Az első: védőhüvely a sebre
Az 1867-es kiegyezés után még több mint negyed század telt el, míg az osztrák és a magyar szabadalmi rendszer 1893-ban teljesen elkülönült, s hazánk e téren is visszanyerte önállóságát. Ezután gyors, ám igen körültekintő jogalkotás következett: 1895-ben megszületett az első magyar szabadalmi törvény, melynek alapján 1896-ban, a millennium évében megkezdte míködését a Magyar Szabadalmi Hivatal (három évvel az osztrák előtt!). Elődeink jogalkotó munkáját dicséri, hogy a második szabadalmi törvény megalkotására csak 1969-ben (!) kellett sort keríteni.  
Az 1893–96 közötti időszakban az addig engedélyezett úgynevezett „közös” szabadalmaktól való megkülönböztethetőség érdekében a magyar szabadalmakat az 1-es számmal kezdődő lajstromba foglalták, s az ügyintézést kék papiroson bonyolították le, ezek az ún. „kék szabadalmak”.

Ezekből 5791 darabot adtak ki, s ezért viseli a Magyar Szabadalmi Hivatal által kiadott első szabadalom az 5792 lajstromszámot. (E szabadalmat egyébként 1896. október 25-én kapta meg Pitsch Márton charlottenburg-i gyáros „Seb-védőhüvely” címí, 1896. február 20-án tett bejelentésére.) Míg az eddig említett szabadalmak csak a levéltárban, illetve különböző tudománytörténeti munkákban találhatók meg, ettől a szabadalomtól kezdve legalább az alapvető adatok (azaz a szabadalom címe, bejelentője vagy bejelentői és az elsőbbség időpontja) megtalálhatók a Magyar Szabadalmi Hivatal adatbázisában.

A XIX. század végén hazánk gazdasági élete, innovációs tevékenysége szinkronban volt az európai fejlődéssel. Ezt az állítást az is alátámasztja, hogy röviddel a hivatal megalakulása után neves külföldi feltalálók fontosnak látták, hogy jelentős találmányaikat Magyarországon is oltalmaztassák. Példaként Alfred Nobelt említjük meg (a kor írásmódja szerint „Nobel Alfréd chemikus Párisban”), aki 1896. júliusi, illetve augusztusi elsőbbséggel kapott egy-egy szabadalmat „Időzetgyújtós rakéta-gyúelegyes lövedékre”, illetve „Fokozatos robbanóságú puskaporra”. Ez utóbbi találmány nitroglicerint, illetve nitrocellulózt tartalmaz, puskapornak nyoma sincs az összetevők között, azaz a „puskapor” kifejezés helyett ma inkább robbanótöltetet mondanánk.

Ugyanebbe a körbe tartozik Rudolf Diesel (az eredeti leíráson: „Diesel Rezső mérnök Münchenben”), aki 1898. áprilisi elsőbbséggel „Gyújtási és szabályozási eljárás égési erőgépek számára” c. találmányi bejelentésére kapott szabadalmat 1899 áprilisában. A kompressziós gyújtás alapelvét és míszaki megoldását tárgyaló szabadalom a 13 700 lajstromszámot viseli, látható tehát, hogy a XIX. század utolsó évtizedében kb. évi 2000 szabadalmi bejelentést tettek Magyarországon. A közismert külföldi bejelentők közül végül Albert Einsteint említjük meg, aki az akkor szintén Berlinben dolgozó fiatal munkatársával, Szilárd Leó fizikussal együtt hítőgépre jelentett be szabadalmat 1929 decemberében.

A két zseniális tudósnak az adott inspirációt egy új elvi alapokon nyugvó háztartási hítőszekrény míszaki megoldásának kidolgozására, hogy valamelyikük olvasott egy újságcikket egy tragikus balesetről, melynek során egy család pusztult el a hítőgépből kiáramló gáztól. A feltalálók ezért folyékony fém hítőközeget alkalmaztak, amelyet alkalmasan elrendezett örvénymentes elektromos és mágneses erőterekkel késztettek áramlásra, mozgó alkatrészek nélkül. Az új elví hítőszekrény a háztartásokban nem terjedt ugyan el (talán nem függetlenül a folyékony fémtől, mint potenciális veszélyforrástól), az urándúsítás során azonban nagy jelentőségre tett szert ez a hítési módszer.

Az író: a gömb megelőzte korát
S most lássunk egy olyan feltalálót, aki nem erről a tevékenységéről közismert, azonban munkásságának ismeretében egyáltalában nem csoda, hogy a szabadalmaztatással is sikerrel próbálkozott. Karinthy Frigyesről van szó, akiről közismert, hogy mindig igen nagy érdeklődést tanúsított az újszerí technikai megoldások iránt. Gondoljunk csak a Lógok a szeren címí írására, a „Szabadalmi irodám” humoreszkre a számos egyéb kitínő alkotás mellett, amelyeknek épp úgy központi témája a míszaki haladás, mint az 1916-ban(!) megjelent „Holnap reggel” címí színdarabnak, amelynek főhőse Ember Sándor, a pilóta nélküli repülőgép(!) feltalálója.

Karinthy 1925 decemberében jelentette be gumihártyából készült felfújható földgömbre vonatkozó találmányát, melyre 1930 júniusában kapott szabadalmat. 1934 januárjában Szigeti Jenővel együtt egy továbbfejlesztett változatot jelentettek be, amely pontosabban mutatja a Föld lapultságát, belső világítása által pedig reklám, illetve propaganda célokra is előnyösen alkalmazható. (Ez utóbbi alkalmazásra a feltalálók külön megemlítik azt a lehetőséget, hogy a kezdetben kivilágítatlan gömbön a fényforrás bekapcsolásával megjelenő új ábrák alkalmasak lehetnek pl. a trianoni határmódosulások illusztrálására.) Az író életrajzából nem tínik ki, hogy bármilyen üzleti sikert ért volna el e találmányával, meglehet megelőzte korát, hiszen ma ezerszám találkozhatunk földgömb mintájú strandlabdákkal, illetve világító földgömbökkel.

A feltalálás szelleme nem hagyta érintetlenül az író családját sem: nővére, Karinthy Emmi (aki állítólag a Micimackó fordításába is jelentősen besegített öccsének) 1932-ben és 1938-ban is bejelentést tett kicserélhető fejí harisnyára vonatkozóan, valószíní azonban, hogy ezzel sem sikerült megalapozni a család meggazdagodását. Karinthyhoz hasonlóan a szabadalmi leírások böngészése közben számos más feltalálóra is bukkanhatunk, akiről elmondható, hogy – legalábbis az adott találmány vonatkozásában – akár évtizedekkel is megelőzte korát. Pollák Antal például 1897 októberében jelentette be „Teleautográf” c. találmányát, amely a távirati úton való képtovábbításra vonatkozik, s amelynél
a képalkotást a szelén fény hatására bekövetkező elektromos ellenállás változását kihasználva oldja meg a feltaláló, megalkotva ezzel a telefax alapelvét. Pollák később is a távírás területén alkotott: Virág Józseffel közösen konstruált, percenként 750 szót az eredetileg leírt formában továbbító gyorstávírójukról még az 1969-ben(!) megjelent Életrajzi Lexikon is azt írja, hogy külföldi sikere ellenére azért nem terjedt el, mivel teljesítményét még ma sem lehet kihasználni…

Gergely Béla kisberényi tanító is inkább álmait fogalmazta meg korrekt míszaki nyelven, semmint valós igényekre reflektált, amikor légcsavarral hajtott „Szárazon és vízen közlekedő gépkocsi” c. találmányi bejelentését megtette 1925. szeptember 10-én. Okolicsányi Ferenc kutatómérnök, aki a mechanikus képbontással míködő távolbalátó készülékek fejlesztésén dolgozott a berlini TELEHOR cégnél (amely döntően Mihály Dénes míszaki alkotásainak megvalósítására alakult), „Cselekvést és érzékelést átvivő készülék” c. bejelentésére kapott szabadalmat 1938 augusztusában. A leírásban, amely inkább elvi vázlatnak, semmint részletes mérnöki útmutatásnak tínik, a feltaláló feltérképezi mindazokat a problémákat, amelyek egy távirányítással míködő, távérzékeléssel adatokat továbbító, egy élő személy aktivitását imitáló „manipulátor” megkonstruálása során felmerülhetnek. A szerző a teljes rendszer összehangolt míködésének bemutatására koncentrál a leírásban, ezen belül a távolbalátás problémáját megoldottnak veszi, ami, figyelembe véve, hogy a bejelentés németországi elsőbbsége 1935. december 12-i, legalábbis erősen optimista megközelítésnek tínik.

A főhercegnő: lökésmentes betegágy
Végül lássunk néhány olyan találmányt, amely nem előzte meg korát, hanem nagyon is szorosan kötődött ahhoz, de a feltaláló személye vagy a megoldás különössége miatt érdemes a figyelmünkre. Az első világháború sebesültjeinek ellátásába a főrangú hölgyek is bekapcsolódtak. Nyilván az itt szerzett tapasztalatok inspirálták „&#336 CS. ÉS K. FENSÉGE MARIA THERESIA  F&#336HERCEGASSZONY”-t, hogy „Berendezés sebesülteknek és általában személyeknek jármíveken való lökésmentes szállítására” címmel tegyen bejelentést, melyre 1915 szeptemberében szabadalmat is kapott.
A találmány, amely lényegében egy rugózással ellátott hordágy, azt is megmutatja, hogy a főhercegasszony nem élt elszigeteltségben, hanem tisztában volt a hazai (no meg a harctéri) utak rázós természetével is. 
     
A holográfia atyja, a Nobel-díjas Gábor Dénes mindössze 10 esztendős volt, amikor 1910. október 8-án megtette „Aeroplan-körhinta” c. bejelentését, melynek elkészítésében édesapjától kapott segítséget, a szellemes alapötlet azonban kétségkívül az övé volt. Példáján láthatjuk, hogy a feltalálói tevékenységnek nincs alsó korhatára. Tavaly nyáron vetődtem el a taliándörögdi falumúzeumba, ahol a pincében egy különös, eddig sosem látott tárgy akadt a kezembe. Egy üvegpalack felső részében egy üveggolyó mozgott kényszerpályán. A helybéliek annyit tudtak a tárgyról, hogy az valamiféle „szódásüveg”. Az adatbázis keresőjébe a megfelelő kulcsszavakat beütve, rátaláltam a Wagner, Werner és Schleicher budapesti szikvízgyári cég szabadalmára, melynek címe „Hygiénikusan elzárható gazőzpalack” volt. A találmánynak az a lényege, hogy a szikvízből felszabaduló gáz nyomása a golyót belülről a palack nyakán kiképzett peremhez szorítja, s ezáltal zárja le az üveget.

Galambos G. Mózes csokornyakkendőre is alkalmazható „Nyakkendőrögzítőkészülék” c. találmánya, melyre 1939-ben kapott szabadalmat, jó példa lehet arra, hogy a feltalálók néha egyszerí problémákat is viszonylag bonyolult szerkezetekkel igyekeznek megoldani. S végül még két apróság, amely nagyon is jellemző a korra, amelyben született. 1938-ban már épültek nálunk a maihoz hasonló kis alapterületí lakások. Ezek lakói nyilván jó hasznát vették az ez évben bejelentett „Vasalóasztallá alakítható kétágú létrának”, ha ugyan lett ebből valaha kereskedelmi termék. Feryberger Klára háztartásbeli 1943. március 3-án jelentette be „Belső világítású táska, különösen női táska” c. találmányát, melynek bevezetőjében nem a női táskák örök rendetlenségét említi a találmány megalkotásának fő okaként, hanem a légoltalmi elsötétítést, melynek közepette valóban nehéz lehet belső világítás nélkül ráakadni a rúzsra a retikülben. Reméljük, kaleidoszkópszerí összeállításunkkal sikerült felkelteni olvasóink érdeklődését a szabadalmak világa iránt. Bizonyosra vehető, hogy ha önállóan is felfedező útra indulnak, még rengeteg érdekes intellektuális kaland vár itt önökre.A cikk összeállítása során felhasználtam a Fejezetek a magyar szabadalomtörténetből c. egyetemi tankönyv anyagát, a Magyar Szabadalmi Hivatal „&Oumlrökbefogadott találmányok” c. kiadványát, s ezúton mondok köszönetet Takács Lászlónénak, a Hivatal munkatársának az anyaggyíjtésben nyújtott segítségért.         §