A HDI: versenyképesség, egyensúlyromlás, megtorpanás

E tanulmány alternatív forgatókönyvekkel írja le Magyarország gazdasági fejlettségének lehetséges alakulását az európai uniós csatlakozást követő néhány éves időtávban.A hazai gazdaság állapotát jelen tanulmányban a bruttó hazai össztermék (GDP) helyett a fejlettség összevont mutatójával, a társadalmi jelenségek több oldalát megjelenítő, nemzetközileg is elfogadott Human Development Index (HDI) segítségével mérjük, amely standardizált formában mutatja az országok fejlettségét az alábbi három összetevő alapján:
• hosszú, egészséges élet, amit
a születéskor várható átlagos élettartammal fejezünk ki;
• iskolázottság, amit 2/3 arányban az írni-olvasni tudók arányából, 1/3 arányban az bruttó iskolai beiratkozottság arányából számíthatunk ki;
• életszínvonal, amit a vásárlóerő paritáson, dollárban kifejezett egy főre eső GDP-vel mérünk.
Az ENSZ több éve készít kimutatásokat a HDI mutató nemzetközi összehasonlításáról. A statisztikákban 175 ország szerepel. 2001-ben Magyarország a lista 38. helyét foglalta el, a kelet-közép-európai országok közül Szlovéniát, Csehországot és Lengyelországot követve, megelőzve Szlovákiát és a balti államokat.

Kiinduló helyzet
2003 második felében a világgazdasági környezet és a hazai gazdaság állapota egyaránt kedvezőtlen képet mutat. A 3%-ra lelassult GDP növekedési ütemen kívül jelentős mértékben romlott a folyó fizetési mérleg egyenlege. Az export növekvő import mellett stagnált, illetve csökkent, ebben nem hozott drámai javulást sem a forint leértékelése, sem a belső fogyasztás növekedése. A GDP százalékában kifejezett államháztartási hiány lényegesen meghaladta az Európai Monetáris Unió követelményeként előírt 3%-ot, amely a választási évben jelentkezett 500 milliárd Ft-ot meghaladó „egyszeri kormányzati kiadások” nélkül is aggasztóan magas lett volna. A kiugróan magas államháztartási deficit a kiadások dinamikus növekedésével magyarázható. A kiadásnövekedés 2004-ben is folytatódni fog több területen is, igaz, ezeknek bizonyos része növekedésösztönző beruházásnak minősül. 2003 első felében forráskiáramlás volt megfigyelhető, ami az eladósodottság növekedésével járt együtt. A magyar befektetők külföldi tőkebefektetései ugyan pozitívan értékelhetők, azonban ennek többszörösét tették ki a külföldi befektetők tőkekivonásai.

1999 óta már nem fedezi a tőkebeáramlás az államháztartás folyó hiányát, ahogyan a lényegében befejeződött privatizáció sem. A magyar gazdaság relatív előnye a külföldi tőkéért folyó versenyben mérséklődött: ebben piaci folyamatok és gazdaságpolitikailag kevésbé hatékony döntések is szerepet játszottak. Az utóbbi két évben több mint 25 százalékkal növekedett a magyarországi reálbér, így az EU-hoz képest megfigyelhető jövedelmi lemaradás valamelyest csökkent. Az EU országokban a minimálbér – leszámítva Görögországot, Spanyolországot és Portugáliát – meghaladja a havi 1000 eurót. Rögzített minimálbér mindössze 8 országban van, a három említett ország 20 éves uniós tagsággal sem érte el a tizenkettek minimálbérének felét. Magyarországon sem várható éppen ezért a csatlakozás után robbanásszerí bérnövekedés.

„A” forgatókönyv –  Versenyképesség
A hazai gazdaságpolitika az egyensúly helyreállítására, az államháztartási hiány csökkentésére, és a versenyképesség romló tendenciájának megfordítására és növelésére koncentrál. Ennek érdekében a reálbérek csak a tényleges gazdasági teljesítmény emelkedéséhez igazítottan növekednek. A munkatermelékenység évi 3–3,5%-ot javul, a foglalkoztatottság enyhén emelkedik. Javul a vállalkozói szektor befektetési kedve, ami az export növekedésén keresztül kedvezően hat a GDP növekedésre. A csatlakozást követően emelkedik a beruházási hányad, 2006-ra elérhetjük a kohéziós országokat jellemző 25%-ot. A GDP 1,2%-át kitevő strukturális és kohéziós támogatások hatására 10%-ot meghaladóan javul a beruházások értéke. Mindezek ellensúlyozni tudják a külföldi tőkebeáramlás csökkenését. Erősödik a magyar vállalatok külföldre irányuló expanziója.

A fentiek miatt egyensúlyőrző gazdasági növekedés következik be, ismét a fenntartható növekedés pályájára áll a magyar gazdaság. A növekedés motorja az export és a beruházás növekedése, és csak harmadikként a fogyasztás. A mezőgazdasági és ipari termelés bővülése a GDP növekedési szint alatt marad, de a szolgáltatások, különösen a kereskedelem és az idegenforgalom, a beruházásokkal és az exportbővüléssel együtt újra az ezredfordulós szintre emeli a GDP növekedési ütemét, amely így újra elérheti az évi 5%-ot. Az erőteljesebb gazdasági növekedés szigorúbb fiskális kiigazítás nélkül képes az államadósságra és a deficitre vonatkozó konvergencia kritériumok teljesítésére. A versenyképesség javulása az infláció újbóli mérséklődésével jár. Az államháztartás folyó deficitje már 2005-ben a GDP 3 százaléka alá kerül, 2006-ban a kormányzat jelenlegi várakozásai alapján 2,5 százaléka lesz. Az államháztartás kezdeti hiányát így „ki tudjuk növekedni”.

Már 2005-ben teljesíthetjük a maastrichti kritériumokat, megteremtődnek a feltételei az eurózónához való csatlakozásunknak. Az egészségesebb életmódra való törekvés és az egészségügy reformja kissé javítja a várható élettartamot, bár a fejlett nyugattól való elmaradásunk még így is jelentős marad. Az iskolázottság növekszik, az írástudatlanság mértéke hasonlóan kedvező marad. A HDI indexben javulás áll be. Az időszakban utolérhetjük Lengyelországot és Argentínát, valamint megközelíthetjük Máltát és Csehországot.

„B” forgatókönyv – Egyensúlyromlás
A költségvetés, valamint a lakosság finanszírozási igényének növekedése a külső hiány növekedésével társul.
A korábbi vállalások túlteljesülése egyre kényszerítőbben hat. A belső kereslet által generált gazdasági növekedés a fogyasztás folyamatos bővüléséhez vezet, amelyet növekvő import tud kielégíteni. Az export bővülési üteme nem tud ezzel lépést tartani, nagyobbra nyílik az export-import olló, amely a folyó fizetési mérlegben és az államháztartásban jelentős hiányt okoz. A fizetési mérleg rekordot döntő hiánya inflációs feszültségekben csapódik le. Az ország versenyképességét veszélyezteti, hogy a már viszonylag magas bérszintet tovább húzza felfelé az uniós csatlakozás. A beáramló külföldi tőke mennyisége minimális, sőt továbbra is kisebb a kiáramlónál.

A világgazdasági recesszió kedvezőtlenül érinti a vállalkozói szektor beruházási kedvét és lehetőségeit, ezért nem javul a beruházási hányad. A Strukturális és Kohéziós Alapok támogatásai azonban életben tartják a gazdasági növekedést. A keletkező problémákat jóval szigorúbb monetáris politikával lehet sikeresen orvosolni, a neoliberális gazdaságfilozófia domináns szerephez jut a hazai gazdaságpolitikában. A mezőgazdasági és az ipari szektor a GDP növekedési szintje alatt teljesít, a húzóágazatok a szolgáltatások, valamint új tendenciaként az informatika, a távközlés és a médiaipar összefonódása útján létrejövő „új gazdaság”. Kezdeti visszaesés után a jelenlegi növekedési ütemhez hasonló szintí lesz a GDP növekedési üteme.

A magas növekedésről ugyan lemondhatunk, de nem kerülünk válságba sem, ezért mélyreható stabilizációs csomagra nem lesz szükség. A bruttó államadósság GDP-hez viszonyított aránya 2006-ra megfelel a maastrichti kritériumoknak, viszont a 3%-os infláció elérésére nincs remény. Ezért nem tudjuk 2008-ban bevezetni az eurót.A várható élettartam kis mértékben javul. Az iskolázottság növekszik, az írástudatlanság mértéke hasonlóan kedvező marad. A HDI index kisebb mértékben javul, mint az ’A’ forgatókönyv esetében. Sikerül megtartanunk csekély előnyünket Szlovákiával és Észtországgal szemben.

„C” forgatókönyv – Megtorpanás
Az EU stagnálása tovagyírízik Magyarországra. A legfőbb kereskedelmi partnereinknél megfigyelhető recesszió csökkenő kereslettel jár. Kifullad az előző két év hazai gazdaságpolitikájának a belső keresletélénkítésen keresztül a konjunktúrára gyakorolt pozitív hatása is. Kereslet híján válságba kerül az ipar és az építőipar. A fogyasztás generálta növekedés később életszínvonalcsökkenéssel jár. Az infláció meglódul, 2006-tól lehet csak mérséklődésére számítani. Nem marad pénz a munkanélküliség állami munkahelyteremtéssel történő csökkentésére sem. Nem lehet reálkereset növekedésre számítani, csak inflációkövető emelésre.A családtámogatási rendszer pénz hiányában kifullad, az adókedvezményeket jelentősen mérséklik. Gyarapodásunk záloga az amúgy is válságos időket élő mikroszféra teljesítménye lesz. A GDP-t a strukturális és a kohéziós támogatások, valamint az általuk megmozgatott tőke tartja szinten. Az egyensúly látványos romlása és a növekedés megtorpanása visszaeséssel fenyeget.

A gazdaságpolitika stabilizációs csomaggal kénytelen a válságba beavatkozni. A megszorításokat az elszállt államháztartási hiány indokolja, amelynek a 2006-ra, az államháztartásra nézve veszélyes választási évre kellene elérnie az euró bevezetéséhez szükséges, a GDP arányaihoz viszonyított 3 százalékos értéket. Az adószigorítások elkerülhetetlenné válnak, leállnak a hazai erőből tervezett halasztható beruházások. A restriktív gazdaságpolitika és a megszorító intézkedések meghozzák az eredményt, 2005-től újra növekedési pályára tér a gazdaságunk. Az Európai Monetáris Unió konvergencia kritériumait egyelőre nem tudjuk teljesíteni, az euró bevezetése évekkel eltolódik. Az iskolázottság növekszik, az írástudatlanság mértéke hasonlóan kedvező marad. A HDI index csekély mértékben ugyan javul, de a felzárkózásunkban nem történik előrelépés. Magyarország pozíciókat veszít a frissen csatlakozó országokkal szemben, újra Szlovákia mögé kerülünk.

Az eredmények értékelése
A három szcenárió meglehetősen eltérő környezetet képvisel hazánk fejlettségének megítéléséhez. Az eltérő GDP növekedési pályák, a kevésbé jelentősen eltérő demográfiai mutatók, valamint az enyhén javuló iskolázottsági indexek más-más HDI indexeket eredményeznek az előrejelzési időszakra vonatkozóan.        §