Az elégedetlen drukkerek a boldog békeidőkben még azt kajabálták: Szemüveget a bírónak! Később az okuláré helyett videót ajánlottak a sípos embernek, napjainkban pedig már a mikrocsip is bevonul a játékvezetői szakma látásjavító csodaszerei közé.A nagy tévedésekre évtizedekig emlékezünk. Itthon futball folyik a csapból is, csoda-e hát, ha labdarúgó-játékvezetőket szidunk, akár évtizedek múltán is. De kérdezzük csak meg John McEnroe vagy az örök elégedetlen Jeff Tarango véleményét, mindjárt kiderül, hogy az ősellenség megtestesítője nem lehet más, csak egy teniszbíró. S akkor jönnek a kosaras nemzetek, a rögbihívők, meg a hoki szerelmesei. Ők is felsorolnak néhány olyan sípmestert, akik elnéztek egy sorsdöntő találatot.
De kiküszöbölhetőek-e a bírói tévedések? Segíthet-e az ítélkezésben a technika fejlődése? Lesz-e valaha is tévedhetetlen, megkérdőjelezhetetlen robotbíró? Van, aki azt mondja az emberi tényező, a hibázás a játék része. Viták, indulatok, eltérő nézőpontok. Ezért (is) olyan élvezetes a játék. Mások a technika bevezetése mellett érvelnek. Akkor lenne igazán élvezetes a játék… Nézzük mi történt, mi történhet a jövőben.
A rögzített köpés következménye
Kezdjük (s majd fejezzük be) a focival. Klubmeccsekről és válogatott találkozókról egyaránt felidézhetőek méretes bírói bakik: az oldalhálón át jutott kapuba, vagy a felső lécről a vonal elé pattant a labda, mégis gólnak ítélték, máskor meg a belső vasról pattant vissza a mezőnybe, mégsem adták meg érvényes találatnak. Minden nemzetnek van egy-egy elátkozott embere – mi, magyarok fél évszázad múltán is a derék moszkvai Latisev bíróval nevesítjük a megmagyarázhatatlan, elfogadhatatlan kapitális játékvezetői tévedést. 1962-ben a chilei világbajnokság negyeddöntőjében Tichy Lajos szabadrúgását a rancaguai stadionban mindenki gólnak látta, még a semleges szakemberek is, ám a szovjet Latisev bíró továbbot intett. Így a magyar válogatott 1–0-ra kikapott a későbbi ezüstérmes Csehszlovákiától, s nem jutott az elődöntőbe…
Negyven évvel később, 2002-ben két gólt is elvett a bíró a spanyoloktól a Korea elleni (végül büntetőrúgásokkal elveszített) világbajnoki mérkőzésen. A második találatnál egyértelmíen bebizonyosodott, hogy tévedett a partjelző, amikor Fernando Morientes gólját azért vonta vissza, mert a labda elhagyta volna az alapvonalat. A következő fordulóban, az olasz–koreai derbin az ecuadori Byron Moreno (tévesen) les címén vont vissza egy olasz gólt, „elnézett” egy 11-est, s jogtalanul kiállította Francesco Tottit. A vesztes taljánokat aligha vigasztalta, hogy FIFA kizárta keretéből a dél-amerikai bírót. 2004-ben pedig, a portugáliai Európa-bajnokságon, a hazaiak Oroszország elleni meccsén Hauge játékvezető az első félidő hajrájában kiállította Ovcsinnyikovot, mondván: az orosz kapus a tizenhatoson kívül kézzel mentett Pauleta elől. A televíziós visszajátszásokból kiderült, szabályos volt a hálóőr megmozdulása… Néhány nappal később viszont az UEFA bizonyító erejínek vette az olasz–dán-mérkőzés videofelvételét, és három meccsre eltiltotta Francesco Tottit az őt őrző Christian Poulsen leköpése miatt.
A videó felér egy nyugtatóval
A tornászok nagy világversenyein már alkalmazzák a videobírót. Az athéni olimpián tapasztalt botrányos pontozás volt az utolsó csepp a pohárban. A nemzetközi szövetség (FIG) úgy döntött, hogy a gyakorlat értékelése után az edzők tiltakozhatnak, s kérésükre a zsíri videóról visszanézi a vitatott elemeket. Karácsony István, a FIG technikai bizottságának magyar tagja elmondta, hogy ötszáz dollárért lehet fellebbezni, s ha beigazolódik a bírók tévedése, akkor az összeget visszafizetik. Egy-egy protestálás legfeljebb 2-5 percet vesz el a versenyből – sokszor a nézők tiltakozása, az edzők felháborodása miatt is áll ennyi ideig a mísor. Az új szabály, a videotechnika alkalmazása egyértelmíen segíti a sportolókat. Minden feltétel megvan hozzá, hogy a zsíri gyorsan felülbírálja az esetleges téves ítéleteket, és akkor nem lesz olyan botrány, mint az athéni olimpián, amikor majdnem a nemzetközi sportdöntőbíróságnak kellett kihirdetnie a végeredményt.
A Nemzetközi Vívó Szövetség (FIE) végrehajtó bizottsága a vitatott esetek eldöntésére 2005-ben vezette be a videó használatát. A módszert hónapokig tesztelték, majd az októberi, lipcsei világbajnokságon alkalmazták először „élesben”. A jövőben a kiemelt Világkupa-versenyeken is lesz videobíró. A szövetség elsősorban az athéni olimpián nagy vitát kiváltott Olaszország–Kína (45:42) férfi tőrcsapat döntőjére hivatkozva határozott a videó alkalmazásáról. A vitatott fináléban a magyar Hidasi József volt az egyik bíró. Tevékenységét sokan kritizálták, a vesztes ázsiai válogatott vezetői részrehajlással vádolták, s a FIE még Athénban két évre eltiltotta az asszóvezetéstől.
A rögbi, az úgynevezett amerikai futball (a foci és a rögbi kombinálásából született, a tengerentúlon igen népszerí dinamikus erőjáték) és a krikett megfelelő terület a televíziós technika adaptálására, hiszen olyan helyzetekben lehet e segítséget igénybe venni, amikor pontszerzéseknél a bíró nem tud biztonsággal dönteni, s egyébként is megáll a játék. A bíró egy képernyőt rajzol a kezével – ezzel jelzi, hogy videobírót kér –, és a monitorok előtt ülő segítőtársa megnézi a felvételeket, és ez alapján hoz döntést, amelyet a pályán levő kollégával rádióadó segítségével közöl. A videobíró döntése ellen nincs apelláta. Az amerikai fociban szintén a vitatott pontszerzések esetén szokták megnézni a felvételt, s az edzőnek is van joga videós gyors elemzést kérni, ha úgy érzi, hogy a bíró rosszul ítélt. Ha a trénernek van igaza, kész siker, ha nem, akkor elveszít egy időkérést… Adódik persze utólagos ítélkezésre is lehetőség.
A skót Rugby Union fellebbviteli bizottsága 2005 őszén hozott precedens értékí ítéletet, mely a videofelvétel alapján mentesített többhetes eltiltástól egy (tévesen) kiállított játékost. A fallabdázók is ebben az évben tesztelték először a televíziós technikát. A korábbi világbajnok, az angol Peter Nicol az őszi budapesti verseny alkalmával mondta, hogy a Canary Wharf Squash Classic profi viadalon, Londonban kipróbált módszert érdemes lenne alkalmazni a sportágban: „A video-visszajátszás lehetősége számos vitát feleslegessé tenne. Néhány másodperc alatt igazolható lenne a bírói döntés vagy a játékos érvelése, s nem maradna senkiben sem tüske. Senki sem tévedhetetlen, hibázhat bárki, ám ilyenkor a technika szeme meggyőző erejí, s hatása felér egy idegnyugtató piruláéval.”
A Cyclops olykor mást is lát…
A teniszben sokáig csak két technikai újítás kapott „rajtengedélyt”. Nagy versenyeken az adogatások becsapódását mérő Cyclops masinát a szervabíró míködteti, ám a játékosok gyakorta kérik a berendezés kikapcsolását, mert látóterében a lézer bogarakat, apró rezzenéseket is érzékel, s néha olyankor is sípolva „közbeszól”, amikor tökéletes a szerva… A másik berendezés a hálóba van építve, s a necces szervák kiszírését hivatott segíteni. Az igazán nagy disputákat kiváltó „vonalas” viták elkerülésére egyelőre nincs általánosan alkalmazható megoldás. Leginkább azért, mert pályánként hét vonalat kell felszerelni a technikával (magyarul: az érzékelő rendszert beépíteni a játékérbe), s egy-egy Grand Slam-torna meccsei tizenöt-húsz pályán zajlanak párhuzamosan, s illik azonos feltételeket adni minden versenyzőnek. Nem beszélve arról, hogy a Wimbledonban esetleg majd egyszer alkalmazandó korszerí (de igen drága) technika beépítése anyagilag lehetetlen feladat elé állítja a kisebb klubokat. Marad tehát – egyelőre – az emberi szem, melynek évenkénti vizsgálata alkalmazási kötelezettsége a profi tornákon dolgozó játékvezetőknek (a szemüveg nem kizáró ok), nem kötelező viszont a vonalbírók számára.
A labdanyomvizsgálat (éri-e a vonalat, vagy sem?, azaz „jó”-e még a labda, vagy már „out”) látványos, s olykor drámai jeleneteket hozó része a salakpályás meccseknek (e játéktéren van egyedül lehetőség a nyomkeresésre), a többi pályaborításon marad a bíró ítélete…A technika azért igyekszik a teniszben is tovább nyújtózkodni. Paul Hawkins családnevében hordozza találmánya elnevezését (a hawk szó a sólyom, a karvaly, a héja és az ölyv angol megfelelője, s a have eyes like a hawk összetétel a sasszemre, a nagy távolságra is pontosan látó ragadozó madárra utal). A brit kutató 2002-ben mutatta be a wimbledoni elöljáróknak és a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) vezetőinek a forradalminak vélt újítást, ám a fogadtatás nem volt egyértelmí siker. A Centre Court tetőszerkezetén öt szupergyorsaságú kamerát helyeznek el, mindegyik a labdát követi, így a központi számítógépbe különböző nézőpontokból érkező adatok egyesítésével háromdimenziós térben, milliméternyi pontossággal meghatározható, hol van éppen a labda.
A komputer nem csak feldolgozza a beérkező adatokat, hanem minden esetben grafikus ábrát is készít arról, hogy hol ért talajt a labda. Még az időjárási körülményeket is figyelembe veszi a számítógép, s arra is figyel, milyen a labdában levő légnyomás. Vitás helyzetekben, vonal közeli ütéseknél a Hawk Eye grafikája már most pontos képet ad a történtekről a tévénézőnek, s azt remélik, rövidesen hasonló segítséget nyújthat a játékvezetőnek is… Az ITF hivatalos kommentárja a nyáron még úgy ítélte meg, hogy a technikai megoldások még nem elég pontosak, a hibaszázalékok túl nagy ahhoz, hogy a profi csúcsversenyeken használni lehessen e módszereket, ám október közepén mégis áldását adta a bevezetéshez. Az új változat már megbízhatónak tínik, jelentette ki Stuart Miller, az ITF technikai igazgatója, hozzátéve: a Sasszem használata nem kötelező, minden viadalon a szervezők döntenek a bevetéséről.
Az Amerikai Tenisz Szövetség (USTA) is hadba küldte innovatív feltalálóit, kik az Electronic Line Calling System alkalmazását már a 2005-ös US Open küzdelmeire ígérték, aztán mégiscsak maradt a hagyományos vonalbírói sereg. A nemzetközi szövetség, valamint a férfiak és a nők profi tanácsa (ATP és WTA) egyaránt tesztelte a rendszert, s úgy tínik, a nagy tornákon hamarosan rajtengedélyt kap az új módi. Nem leváltva az emberi munkaerőt, hanem – más sportágakhoz hasonlóan – segítséget adva a vitatott döntések elbírálásához. Az elképzelések szerint a video-visszajátszás csak a labdamenetet lezáró ütésnél lehetséges, s – elkerülendő az állandó vitákat – limitálni akarják, hogy mérkőzésenként hányszor lehet igénybe venni az elektronika segítségét. Ilyenkor a pálya mentén, a monitor mellett levő szakember gyorsan elemzi a labda lepattanásáról készült grafikát, s rádión közli – megfellebbezhetetlen – döntését a bírói székben ülő játékvezetővel.
Megérett az idő a változtatásokra. A tenisz sem nélkülözheti a modern technológia újításait.
(Serena Williams)
Ezen a szinten egy-két labdamenet dönt a továbbjutásról. Miért ne lehetne a vitás esetekben rápillantani a videóra, s esetleg korrigálni a döntést?!
(Jennifer Capriati)
Nagy cirkusz válhat a bevezetésből, kizökkenénk a ritmusból.
(Andy Roddick)
Felesleges és költséges megoldás. Jó bírók kellenek, ez a titok nyitja.
(Olga Morozova, a Federation Kupa-nyertes Jelena Gyementyijeva edzője)
Semmi értelmét nem látom a számítógépes visszajátszásoknak. Nekem megfelel a mostani elv, szerintem meg kéne tartani.
(Roger Federer)
Könnyen lehet tehát, hogy a wimbledoni Sasszem és az amerikai LCS vagy Mac Cam-rendszer jövőre tehát már munkába állhat, ám aligha valószíní, hogy a nagy nyereséggel dolgozó Grand Slam-tornákon kívül más versenyek áldozni tudnának az igen költséges beruházásra.
Visszajátszás döntött az aranyéremről
A jégkorongozóknál már világbajnoki aranyéremről is döntött a videobíró. A 2003-as finnországi hokivébé záró meccsén, a kanadai–svéd finálé hosszabbításában volt szükség közremíködésére. A győztes találatig tartó „hirtelen halál” 14. percében, 2-2 állásnál Anson Carter lövése eltínt valahol a ketrece előtt hasaló svéd kapus teste alatt. Élő ember meg nem mondhatta, hogy a pakk átjutott-e a gólvonalon, vagy sem. Sem vezető bíró, sem a kapu mögött ülő hivatalos gólbíró nem tudott állás foglalni. Tizenháromezer néző a csarnokban, sok millió drukker a tévéképernyők előtt izgatottan leste, amint a játékvezető telefonon a míszaki szoba monitorja mögött ülő videobíró segítségét kéri. Lassítás, kockánkénti elemzés, hosszas tanakodás, s érkezett az üzenet: a felvétel alapján bizonyítható, hogy gólt ütöttek a juharlevelesek. Öröm Kanadában, bánat Finnországban.
A videobíró segítségét egyelőre az A-csoportos vébéken, az észak-amerikai profi ligában (NHL) és a két legfontosabb európai bajnokságban, a svájci és a németországi meccseken lehet igénybe venni. Szabály rendelkezik viszont arról, hogy milyen esetekben kérhető döntés a monitoros elemzőtől. Az NHL-ben például ily módon tisztázható, hogy játékidő lejárta után haladt-e át a korong a gólvonalon; azt követően született-e találat, hogy a kapu már elmozdult a helyéről; kiszírhető, ha rúgták, vagy kézzel paskolták gólba a korongot; illetve ha a bírót érintve került a vonalon túlra, vagy a támadó magasba emelt ütőjéről pattant a kapuba. Ezekben az esetekben a videobíró megállapítja a szabálytalanságot, s a játékvezető érvényteleníti a találatot.
Magyarországon még nincs videobíró, a volt világbajnok Szlovákiában a pozsonyi, a kassai, a trencséni és a zólyomi jégstadionban szereltek fel ilyen kamerákat. A csúcstechnológiára épülő digitális rendszer üzembe helyezése 7,5-8 millió korona, közel ötvenmillió forint. Talán nem szükséges mondani, nálunk miért nem szorgalmazzák a bevezetést…
A kosárlabdázóknál az észak-amerikai profi liga (NBA és a női WNBA) meccsein gyakorta előfordul a kamera segítségül hívása: leginkább azt eldöntendő, hogy a negyed végét jelző dudaszó megszólalásakor elhagyta-e már a dobó játékos kezét a labda. Ha a kikockázás szentesíti ezt, akkor megadható az időközben kosárban landoló találat.
Egy aprócska csip a focilabdában
A labdarúgás történetének vélhetően legnagyobb technikai innovációja, hogy a nemzetközi szövetség vezetői elfogadták: a 2006-os németországi világbajnokságon a labdába épített mikrocsip jelzi majd, hogy áthaladt-e a gólvonalon a játékszer. A forradalmi újítást már tesztelték, és az idén a Peruban rendezett ifjúsági világbajnokságon (a 17 éven aluli korosztály seregszemléjén) alkalmazzák először hivatalos mérkőzésen. A csippel felszerelt labda ötlete nem újdonság, hiszen a felgyorsult játék, no meg elsősorban a mindent látó, tucatnyi kamerával dolgozó televíziós közvetítések jóvoltából egyre több vitás helyzet váltott ki világméretí disputát. Téves bírói döntések mindig voltak, ám az eset híre nem járta be a földkerekséget. Legtöbbször még a túlsó térfélen ülő nézők is elintézték egy kézlegyintéssel – ma viszont a stadionok hatalmas kivetítőjén jobban látnak mindent, mint maga a szerencsétlen bíró, ott lenn a tízvonalban.
A németek azt tervezik, hogy a 2006/7-es idényben lehetővé teszik, hogy visszajátszás után megváltoztathassák döntésüket a bírók. A változásra felkészülendő a DFB a Bundesliga-stadionokban már a most zajló bajnokság során valamennyi pályán kötelezővé tette a kivetítő táblák elhelyezését. Azt viszont eddig nem adták utasításba, hogy a bírók szükség esetén használják a vitatott eseteknél. Szorgalmazni kívánják a videóról történő bíráskodás bevezetését, de egyelőre nincs döntés az ügyben. Legfőképp azzal érvelnek az alkalmazás ellen, hogy túl drága, a kis csapatok nem tudják megfizetni a technikát. Márpedig a futball szabályainak egységesnek kell lennie. Mindezek ellenére úgy látszik, a döntéshozók hajlanak arra, hogy a világszerte egyre több tornán, bajnokságban a játékszerbe épített mikrocsip döntse el, gólba ment-e a labda, vagy nem haladt át teljes terjedelmével a gólvonalon.
A labdában elhelyezett gombostífejnyi csip bármilyen helyzetben másodpercenként kétezer jelet továbbít, és képes mérni a sebesség mellett a forgást és a légnyomást is. A csip az üzenetet egy számítógép közvetítésével a bíróhoz juttatja, s az információ azonnal megérkezik hozzá, így nem kell félbeszakítania a mérkőzést. A szurkolók ebből semmit sem vesznek majd észre, csak a játékvezetők lesznek kapcsolatban az „intelligens” labdával. Néhány apró korrekció vár még a fejlesztőkre: a „testes” (80 grammos) adó-vevő készülék feleslegesen nagy teher a bíró zsebében. Nem beszélve arról, hogy az akkumulátor négy óráig bírja, a hatótávolság alig több mint százötven méter – a technika tehát (még) nem teljesen tökéletes, s a hibahatár is egy százalék. Ezzel együtt a csiplabdáé a jövő A sportszergyártó cégek közül egy már meg is jelent a piacon a mikrocsippel ellátott labdával.
Nemcsak a gólok megítélésében segíthet a csip, hanem egy vitatható szituációban a partjelzőnek könnyíti meg a dolgát annak eldöntésében, ki hozhatja játékba a labdát. A FIFA állásfoglalása és a szakemberek véleménye azonban egységesnek tínik abban, hogy a bedobás, a les, s a mezőnyben történő ezernyi szabálytalanság megítélése továbbra is a bírók és az asszisztensek szubjektív hatáskörébe fog tartozni. Magyarán: miként a többi sportágban, itt sem avatkozna közbe a technika a folyamatos küzdelem során, hanem csak sorsdöntő helyzetekben, mikor „áll” a játék, akkor ítélkezne a vitatott gól esetében.
Manapság már túl sok pénz van a futballban ahhoz, hogy az egyébként érthető emberi hibák esetleg tönkretegyenek egy klubot. Harminc-negyven évvel ezelőtt talán más volt a helyzet. Úgy gondolom, éppen ezért lenne tanácsos, hogy a szövetségek engedélyezzék ezt a technikai újítást. Alkalmazásával a bírók is jóval védettebbek lennének. (Felix Magath, a Bayern München labdarúgócsapatának vezető edzője)
Itt van tehát az intelligens labda. Egy csapásra megold oly sok gondot.Ne higgyük! A technika ördögei máris fenyegetőznek: az elektronizált bíráskodás megkönnyíti a számítógépes hackerek dolgát. Jönnek majd a fogadási játékokban érdekelt ügyes informatikusok, s a világ másik végében levő szobájuk mélyéről feltörik a videobíró rendszerét, hogy meccslabdánál ászadogatásnak minősítsék a hibás szervát, dudaszó előttre datálják a későn eldobott triplát. Lehet, hogy visszasírjuk még egyszer Latisevet is?! §
- Apropó, kivetítő!
2005. február 28-án Leverkusenben olyan dolog történt, amire korábban sem német bajnokságban, de vélhetően az egész világ futballjában nem volt még példa. Wack játékvezető történelmi tettet hajtott végre, amikor a kapu feletti kivetítőre tekintve felülbírálta saját, két másodperccel korábban hozott ítéletét. Először kirúgást ítélt, ám a képernyőről meglátta, hogy a kapus hozzáért a labdához, így egy villanás alatt szögletre módosította a döntést. A sípos ember korrekt magatartása nem nyerte el ugyan a nézőtéren ülő játékvezető-ellenőr tetszését (jelentésében azt írta, hogy nem megengedhető, hogy a bíró felülbírálja korábbi ítéletét), ám a Német Labdarúgó-szövetség (DFB) vezetői az eset kapcsán rugalmasabbak voltak, s máris szabálymódosításon gondolkoznak.
