Ha valaki figyelemmel kísérte az itt megjelent grafológiai témájú cikkeket, aligha fog csodálkozni azon az állításon, hogy a kézírás szexuális igényeinkről, partnerünkhöz fíződő viszonyunkról is sokat elárul.Hogy ilyesféle vizsgálódásba foghassunk, ahhoz nem árt először is megismernünk az írászónák fogalmát. Visszaemlékezve arra az időszakra, amikor írni tanultunk, eszünkbe juthat, hogy a kisiskolásként használt füzetünkben soronként négy vízszintes vonal segített minket, amelyek három egyenlő részre tagolták az adott felületet, támpontot nyújtva számunkra a betík elhelyezéséhez. Most ehhez hasonlóan, képzeletben osszuk függőlegesen három zónára a betíket. Némelyik remekül elfér a középső zónában (a, c, s, u, v), más betík két zónát is elfoglalhatnak (mint például a felfelé irányuló hurkokkal rendelkező, kétzónás b, h, l, vagy a lefelé irányuló hurokkal írandó g, j, y), és akadnak háromzónás betík is (f, J).
A felső zóna a szellemi igényeket, a tanulásra való nyitottságot, a gondolkodást jelképezi, a középső a racionalitást, a gyakorlati életet, a mindennapi tevékenységet, az alsó pedig egyebek között az ösztönerőket, az érzelmi beállítottságot és a fizikai energiát. Aki úgy véli, hogy ezek után az alsó írászóna tájékán kellene alaposabban körülnézni, az jól tippelt. Amennyiben a kézírás alsó zónájának mérete nagy, arra következtethetünk, hogy az illető szexuális étvágya jelentékenyebb az átlagosnál. S hogy mi számít ilyennek? Az iskolában tanult normaírás alsózóna-méretéhez – ez a leggyakrabban: 3 mm – viszonyítunk. A grafológusok íráselemzéskor pontosan, számszeríen meg is határozzák az egyes kézírások alsózóna-méretét, mégpedig úgy, hogy a közép- és az alsó zóna együttes méretéből kivonják a középzóna értékét. Az így kapott eredmény természetesen sokkal informatívabb, mintha csupán szemrevételezzük az írást, mindazonáltal egy 3 mm-esnél jelentősen nagyobb alsó zónát ezúton is remekül felismerhetünk.
Figyeljük meg azt is, vajon mennyire egységes az adott alsózóna-méret. Hiszen előfordulhat, hogy az író személy hol óriási alsó hurkokat kanyarít, hol pedig nem. Ez esetben sejdíthetjük, hogy az illető fizikai energiaszintje és erotika iránti igénye is hullámzó, erőteljesebben hangulatfüggő. Ha e változékonyságban valamiféle periodicitás észlelhető, tehát viszonylag szabályosan váltakozva hol nagyobb, hol kisebb a méret, akkor a szexuális érdeklődés is periodikusan alakulhat, míg az összevisszaság szexuális értelemben is kiszámíthatatlanságot tükröz. Az is lehetséges, hogy valakinek szemmel láthatóan az alsó zónája a legméretesebb a három közül, de olyan apró betíket ír, hogy az nem éri el, vagy haladja meg a 3 millimétert. Ez értelemszeríen nem egy született Casanovát vagy csábításra-csábulásra mindig kész démont szimbolizál, hanem csupán azt jelenti, hogy az írás tulajdonosának benső világában, más élményterületekhez képest fontos szerepet játszik a szexualitás, a fizikai-anyagi jellegí örömök és javak keresése.
Sokszor hangoztatott közhely, de igaz: nem (csak) a méret a lényeg. A szexuális élményigényre ugyan valóban az alsó zóna mérete utal, ám hogyan és mennyire teljesül ez a törekvés, azt már az itt található hurkok láttatják. Ha a hurok nagy területet ölel körül, az bőséges szexuális-fizikai élvezetet, kellemes megvalósulást és csekélyebb kontrolláltságot mutat; ha a hurok sovány, vagy csupán hurokkezdemény, vagy hiányzik, akkor az írás keletkezésekor az önátadás-ellazulás nehezebben mehet, a vágyakból keveset sikerül beteljesíteni. Persze az sem kizárt, hogy az így író személy intenzívebb szexuális életet folytat, mint az öblös hurkokat produkáló, de személyes megélése eltérő: ő nem elégedett azzal, amit kap.
Ahogyan bármely más zónában, úgy az alsóban is felbukkanhatnak olyan hurkok, amelyeknek a tanult írásstandard szerint nem kellene ott lenniük. Írójuk mégis veszi a fáradságot, hogy odakanyarítsa őket, miközben időt és energiát takaríthatna meg azzal, ha ezt nem tenné. Ezekben a pluszhurkokban a pluszélmények fejeződnek ki, nyomatékosítva, hogy az adott terület fontos az író személy számára. Általában pozitívan értelmezhetők, bár akadnak kivételek is. Amikor például valaki oly módon hurkol ide-oda, hogy már alig lehet követni, merre is tart, az nem feltétlenül a felszabadult, problémamentes szexuális élet megnyilvánulása.
A hurkok alapvetően elliptikus alakzatok, ám az egyéni írásban számos formaváltozatuk lelhető fel – és ezek is árnyalják az írás tulajdonosáról alkotott képet. A határozott vonalvezetésí, szögletes alsó hurok jelentősebb fizikai erőt, de legalábbis szívósságot képvisel. Írója esetenként túlságosan rámenős is lehet, irányítani akar, és amennyiben más írásjelek szintén emellett szólnak: akár agresszívvé is válhat. Ha hangsúlyos szögesedésről van szó, az sem kizárt, hogy az adott személy partnerkapcsolatának egyik fontos alapköve az anyagi motiváció (ne gondoljunk mindjárt a legrosszabbra: lehet, hogy egyszeríen csak jómódú társat keres). Az árkádos alsó hurok – mely olyan, mintha alulról félkörösen benyomták volna a hurok végét – az elzárkózás jele. Kérdés, hogy mennyire tud megnyílni, „viselkedés” nélkül szerelmeskedni az így író ember. Göbök, csomók úgy keletkeznek a hurkon, ha valaki meg-megtorpan mozdulatának kivitelezése közben. Ez bizonytalanságot, érzelmi feszültséget fejez ki. Az illető nem tudja gondtalanul átadni magát a kínálkozó élménynek.
Hasonló következtetésre ad okot a reszketeg (tremoros) vagy horpadt alsó zónás hurkok jelenléte. Sajátságos jelenség az úgynevezett tapadóhurok, amelyben a hurok felfelé és lefelé irányuló vonalszakasza összetapad, fedi egymást – mivel pedig így „öblöt” nem képez, gátolt élménymegélésre gondolhatunk. Létezik szublimáló hurok is, amely a szó szoros értelmében szintén nem „igazi” hurok. Ennek leírásakor a lefelé haladó mozgást nem a szokásos balra irányuló követi, hanem a vonal mindjárt jobbra és felfelé tér ki. Az ilyen grafikai jelet produkáló személy magánéletét általában elzárja a kíváncsi tekintetek elől. Nem az érzékek birodalmában „rendezkedik be”, hanem átcsoportosítja ösztönenergiáit, s azok átlényegített, szublimált formáját a mindennapokban hasznosítja (például kreativitásának, alkotómunkájának erőforrásaként). A kétzónás, alsó zónára is kiterjedő betík megformálásának módja szintén jelentőséggel bír. Ezek közül most a legjellegzetesebbet: a gy-t emeljük ki. A g magát az író személyt „ábrázolja”, az y pedig a partnert – méghozzá úgy, ahogyan a kézírás készítője látja önmagát, illetve a párját nőként/férfiként. A két betí kötésmódja, egymáshoz való viszonya kettejük kapcsolatát szimbolizálja. A gy betí g-je és y-ja tehát önmagában, és együtt is vizsgálandó.
Ebből kiindulva egyszerí kitalálni, hogyan értelmezhető például, ha egy g felső (ovál) része jókora, míg hurokrésze kicsi – meglehet: az illető vonzónak tartja magát, esetleg büszkélkedik is szexuális teljesítményeivel, ám a tények mások. A szerény méretí g-ovál nagy hurokkal arra utalhat, hogy bár az illető nincs eltelve magától, és elsőre talán nem is sokat lehet kinézni belőle, de fel lehet ébreszteni benne az alvó oroszlánt. Ha a g középzónás oválrésze jobbra nyitott, az a nyitottságot jelzi egy új partnerkapcsolatra. Ha balra nyitott, az vagy narcisztikus hajlamot, önzést sejtet (ha ezt más írásjelek is alátámasztják), vagy azt jelképezi, hogy az illető még mindig egy régi kapcsolatát újítaná fel szívesen. Az oválon jobbra fenn kissé túlfutó vonal (amely tulajdonképpen a hurok szárának kezdeti szakasza) azt fejezi ki, hogy az író személy túlságosan magasnak tartja a vele szemben támasztott szexuális-párkapcsolati elvárásokat. Ha az ovál függőleges irányban megnyúlik, netán teljesen összelapul, akkor az illető nagyon szeretne megfelelni a vélt vagy valós igényeknek, ám emiatt csupa görcs és szorongás.
A tremoros, csomós, horpadt g betík elárulják, hogy létrehozójuknak képe saját szexuális vonzerejével kapcsolatban sérült, problematikus. Ez akkor is igaz, ha az ilyen g betík egy, a környezete által roppant jó megjelenésínek és szexinek tartott hölgytől vagy úrtól származnak. A nyolcas számot formázó g, amelyet 90 fokkal elfordítva a végtelen jelét kapjuk, a betíszimbolika hagyományai szerint a híség és a hosszú távú ragaszkodás jele, no meg azt is kifejezheti, hogy írója „végtelenül kedveli” a szexet. Nem nehéz eldönteni, ki a „főnök” a párosból, ha valaki óriási g betít vet papírra, és hozzá incifinci y-t rendel. Hasonló jelentéssel bír, ha valaki magasabb pozícióba helyezi a g-t, mint az y-t. Amennyiben az y az alapvonal alatt marad (vagyis a g legmélyebben elhelyezkedő, úgynevezett alsó érintőpontján áthúzott, lapszéllel párhuzamos vonal alá kerül, tehát középzónás része az alsó zónába csúszik), az titkos, a mindennapokban és a nyilvánosság előtt nem vállalt szexuális kapcsolatot jelezhet.
Ha valaki többféle gy-t ír, más-más vonalvezetéssel, akár hasonló írásos környezetben, hasonló betíkapcsolódások esetén is, akkor nem elképzelhetetlen, hogy párhuzamosan több partnerrel is tart fenn szexuális kapcsolatot. Változatosságigénye szexuális téren mindenképp feltételezhető. Szintén változatosságigényt, túlzott szexuális élményhajszolást, esetleg sajátságos szexuális szokásokat jeleníthet meg az extrém formaalakítás, a g szárát többszörösen metsző, összetett hurok. A gruppenszexet kedvelők vagy „édeshármasban” élők szimpla gy betíiben a g és az y után akár egy harmadik szár és hurok is felbukkanhat, a harmadik résztvevő szimbólumaként.Összeszokott párok tagjai nemegyszer ligatúrát hoznak létre a gy-ből, azaz olyan egyszerísített, összevont formát alkotnak, amely az írásos környezet nélkül, önmagában nem lenne felismerhető, de a folyóírásban tökéletesen értelmezhető. Ez a közös rutin, a nyílt kommunikáció jele lehet, és a gördülékeny együttmíködésé (feltéve, hogy nem túlságosan szöges az a ligatúra).
A g és az y egymástól való távolsága a pár tagjainak szoros vagy kevésbé szoros kötődését képezi le, illetve mozgásterüket a párkapcsolaton belül. Ha a g és az y „levegős”, „szellős” távolságban vannak egymástól, de sima, lendületes kötővonallal kapcsolódnak, akkor a partnerek, bár szeretik egymást, mindketten tiszteletben tartják a másik önállóságigényét, hagyják a párjukat levegőhöz jutni. Ha az említett betík nem kötődnek (noha az írás egyébként kötött), akkor legtöbbször a pár tagjai sem ragaszkodnak igazán egymáshoz – inkább egymás mellett élnek, mintsem együtt (8. ábra). A nagyon szoros betíkötődés azt sugallhatja, hogy a partnerek egy egész két felének érzik magukat (az író személy meglátása szerint), úgyszólván szimbiózisban élnek, és kéz a kézben oldják meg problémáikat. Másrészről viszont, ha az írásban egyéb jelzések is utalnak erre, ugyanez a „rövid póráz” és az állandó támaszkeresés jele is lehet. Ha a g és az y összezsúfolódik, szinte felülírja egymást, az intenzív, ám konfliktusokkal terhelt, versengő kapcsolatot jeleníthet meg .
Érdemes figyelmet fordítani a betík dőlésére is. Olykor a g szinte „odabújik” az y-hoz, esetleg kényelmesen nekidől, rátámaszkodik, netán nyomasztóan rátelepszik – vagy viszont –, ami megint csak jelzésértékí a partnerek egymáshoz fíződő viszonyát illetően. Ha a g hurokrésze nagyobb, kidolgozottabb, mint az y hurokrésze, akkor az író személy aktívabb szexuális életre vágyik, mint partnere, fordított esetben pedig ennek az ellenkezőjét feltételezhetjük. Nem ritka, hogy az y hurok nélküli szára védelmezően a g alá húzódik – ilyenkor az író személynek olyan társa van, aki szinte a tenyerén hordozza, s aki saját vágyait kevéssé meri kibontakoztatni (hiányzó hurok). Arról se feledkezzünk meg, hogy a párkapcsolat nélkül élők ugyancsak írnak gy betíket, nem is épp egyformákat. A gy kimunkálatlan, középzónából (a mindennapok gyakorlatából) lecsúszó y-ja ilyen esetben például azt jelentheti, hogy a kézírás készítője nem is igen gondolkodik komolyabb elkötelezettség vállalásában. Gondosan megformált, a g-nél kissé magasabbra helyezett y egyedülállóknál javarészt egyfajta ideált, elvárást testesíthet meg.
Most pedig következzék egy konkrét példa, de Sade márki (1740–1814) kéziratának részlete alapján . A francia nemest – bár filozófusként és íróként is ismert, sőt: katonai karriert is befutott – a köztudat főként olyasfajta szexuális kicsapongásai miatt tartja számon, amelyeket azóta éppen róla neveztek el (szadizmus). Számos alkalommal ült börtönben szodómia és szentséggyalázás vádjával, végül elmegyógyintézetbe került, ahol tizenhárom éven át élt. Ott is halt meg, hetvennégy évesen. Feljegyzéseiből kiderül, hogy még a tébolydában is erotikus kapcsolatot tartott fenn ápolóival, köztük egy tizenhét éves lánnyal. Azt várhatnánk, hogy a korbács használatától sem idegenkedő férfiú írásának alsó zónája hemzseg majd a szöges formáktól. Pedig nem. Az írás ugyan bőséggel tartalmaz ilyen kötésmódot, ami egy-két helyen az alsó zónában is előfordul, de ennél sokkal jellegzetesebbek a hatalmas méretí, következő sorig nyúló, vagy abba behatoló alsó hurkok.
A grafológusok ezeket nemegyszer fallikus szimbólumként értelmezik, és e megközelítés helytállónak tínik. Nemigen kérdéses, min járt leggyakrabban a márki esze. A határokat, a konvenciókat szemmel láthatóan nem vette tudomásul, és nem várt kezdeményezést – addig ment, ameddig jónak látta és ameddig vágyai hajtották – került, amibe került (és, amint életrajzából kiviláglik: tényleg elég nagy árat kellett fizetnie ezért). Sem ösztönkésztetései, sem élményigényei nem nevezhetők mindennapinak. Valójában nem volt szüksége segédeszközre ahhoz, hogy uralkodjék partnerein. Olyan akarattal és energiafölénnyel bírt, hogy a nála kicsit is gyengébbeket, az irányítást igénylőket vagy elfogadókat minden további nélkül magával tudta ragadni, pusztán személyiségének erejével. Ám, amint láthatjuk: ez sem feltétlenül áldás.
