&#336si festékek titkait fejtette meg egy amerikai kutató

Négyezer évvel ezelőtt dolgozták ki az egyiptomiak az alizarin neví vörös festék előállításának módszerét – állítja egy amerikai kutató, aki bizonyította a legkorábbi ismert alkalmazását annak a színezőanyagnak, amelyet még napjainkban is használnak.A textil- és bőrfestésben a legkorábbi időktől a vörös szín számított a legnépszeríbbnek. Az ókor egyik legnépszeríbb, legszebb vörös festékanyaga az alizarin volt, amit a festőbuzér (Rubia tinctorum) gyökérzetéből állítottak elő. Riválisa ebben az időszakban a karmazsintetí volt.

A festék Kínába időszámításunk kezdete táján jutott el. Nyugat-Európában a IX-XI. század között honosodott meg, és az alizarin a XIII-XIV. századra a gyapjúfélék legfontosabb vörös színezékévé vált. A XIX. század végén az alizarin szintetikus előállításának felfedezésével a festőbuzér termesztése drasztikusan visszaesett.

Marco Leona, a New York-i Metropolitan Múzeum kutatója képes volt elemezni a festék mikroszkopikus részecskéit, amelyeket egy óegyiptomi bőrtegezről nyert. Az a tény, hogy a színezőanyagot a festőbuzér gyökérzetéből állították elé, a legkorábbi bizonyítéka annak a komplex vegytani tudásnak, amely az alapanyag kinyeréséhez és a festék előállításához szükséges – hangsúlyozta Marco Leona, aki vizsgálatairól az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémia folyóiratában számol be.

A festék alkalmazása ugyanis 700 évvel korábbi, mint eddig feltételezték. A festőbuzér gyökérzetének alkalmazása a középkorban terjedt igazán el. Az alizarinnak köszönhetőek a vörös legkülönfélébb árnyalatainak tündöklése Jan Vermeer van Delft (1632-1675) németalföldi festőmívész alkotásain.

"Nyomon követve a szerves festékek alkalmazását megismerhetjük a kereskedelmi útvonalakat, a régészeti leletek közötti összefüggéseket, s megkülönböztethetjük a hamisítványokat az eredeti mívektől" – mutatott rá tanulmányában Marco Leona.

Az amerikai tudós kutatásaiban az úgynevezett Raman-szórás módszerét alkalmazta. Ennek lényege, hogyha egy adott színí fénnyel megvilágítanak valamilyen molekulát, az általa visszasugárzott fény színe attól függ, hogy milyen molekuláról van szó. Ez a módszer nem egészen alkalmas az alizarin vagy más festékalapanyagok elemzésére, ám Marco Leonának apró fémrészecskék beiktatásával sikerült még az igen alacsony mennyiségben jelenlévő kemikáliákat is kimutatni.

A kutatónak sikerült bebizonyítania, hogy Francesco Granacci (1469-1543) firenzei festőmívész míhelyében készült Keresztelő Szent János tanúságtétele címí alkotásnál az alkalmazott vörös festéket karmazsintetíből nyerték. Egy fából faragott szobor esetében, amely a Szíz Máriát ábrázolja gyermekével, s 1150 és 1210 között készült, sikerült bebizonyítani, hogy az alkotó az &Aacutezsiában elterjedt lakkmézgát használta. Marco Leona szerint ez az első dokumentált esete annak, amikor európai mívészek a XV. század előtt lakkmézgát alkalmaztak volna.