A Jeruzsálem-szindróma

A bibliai helyszínek spirituális hatása alól kevesen tudják kivonni magukat, minden odalátogató turistát megérint a hely mágikus szelleme. Egyeseket azonban olyan mértékben taglóz le mindez, hogy a helyi pszichiátriai intézetek időről időre megtelnek Jézus Krisztusokkal és Szíz Máriákkal…A bizarr mentális kórképet, amelyet a pszichiátriai szakirodalom Jeruzsálem-szindrómaként ismer, a harmincas években azonosította először egy Heinz Herman neví izraeli orvos. A Jeruzsálem-szindróma egy hirtelen és intenzív vallásos érzékcsalódás, átmenetileg zavart tudatállapot, amely a Jeruzsálembe látogató vagy ott élő személyeket támadja meg. Az érintettek többsége zsidó és keresztény. A furcsa mentális utazás általában egy homályos, mégis nagyon erőteljes izgatottsággal kezdődik. A beteg gyakran vesz fel bibliai ruhákat, és azonosulni kezd a Biblia egyik szereplőjének személyével, mindezt erőteljes küldetéstudattal megspékelve. Szigorúan betartja a Szentírás előírásait, és vallásos kegytárgyakkal veszi körül magát. Ami pedig a legérdekesebb és talán leginkább zavarba ejtő a történetben, hogy az érintetteknek legtöbbször semmilyen pszichiátriai előtörténete nincs, sosem voltak korábban mentális betegségben érintettek. Amikor felépülnek, teljesen zavarban vannak, és nem találnak magyarázatot a történtekre.

A más néven utazási pszichózisként is emlegetett kórkép érintettjeit olyan mértékben hipnotizálja a Szent Város, hogy prédikálni kezdenek, vagy szóról szóra úgy viselkednek, mint az a bibliai karakter, akivel azonosulnak, legyen az Dávid király, Keresztelő Szent János, és persze leggyakrabban Jézus Krisztus vagy Szíz Mária. A szindróma mostanában, az ezredforduló környékén, hozzávetőleg ötven embert támad meg évente, a szakemberek között pedig élénk viták zajlanak arról, pontosan mi játszódhat le az érintettek fejében. Az egyik vélemény szerint Jeruzsálem mágnesként vonzza magához azokat, akik pszichotikus hajlamokkal rendelkeznek. Ezek a látogatók utazásuk előtt már komoly előfeltevéseket építettek fel magukban a témával kapcsolatban, s érkezésük után egyszeríen csak viselkedésbe fordítják át gondolataikat. A prédikálók még az egyszeríbb esetek közé tartoznak, vannak ennél jóval bizarrabb esetek is.

Az egyik turista példának okáért azzal keltett feltínést a szállodájában, hogy leadta a rendelését az utolsó vacsorára, egy nő pedig azzal kereste fel az ambulanciát, hogy elvetélt, majd amikor az orvos közölte vele, hogy nem is volt terhes, a nő azt felelte, azért jött Jeruzsálembe, hogy életet adjon az új Jézusnak.

A többség természetesen nem kelt ilyen látványos feltínést, simán csak énekel, imádkozik vagy prédikál a szent helyeken. Némelyek azonban veszélyessé is válnak, például az egyik, aki magát Messiásnak gondolta, lekapta az emberekről a szemüvegüket, és azt mondta, lássák meg végre az igazságot. &Uacutegy hitte magáról, hogy kiválasztott, és azért jött Izraelbe, hogy békét hozzon a világnak. A történtek után tíz éven át állt kezelés alatt. Egy dán tanár minden évben ellátogat Jeruzsálembe, mert az a meggyőződése, hogy csak ott tud beszélgetni Szíz Máriával. Nem utazik soha Lourdesba vagy Montserratba, mindig csak Jeruzsálembe. A helybeli pszichiáterek sokat beszélgetnek vele. Tökéletesen épelméjí ember, akinek ez az egyetlen fixa ideája van, amelyhez azonban foggal-körömmel ragaszkodik.

Emlékezetes eset, amikor első alkalommal volt szükség a palesztin és az izraeli rendőrség együttmíködésére. A palesztinok találtak egy meztelen férfit, nem volt nála se személyi, se hitelkártya. Miután kihallgatták, kiderült, hogy nem jelent veszélyt a biztonságra, de fogalmuk sem volt, ezek után mit csináljanak vele, ezért felvették a kapcsolatot az izraeliekkel, akik egyetlen kérdést tettek fel: „Teljesen meztelen?” „Nem, állatbőrt visel.” „Akkor – felelte az izraeli – csak egy újabb Keresztelő Szent Jánossal van dolgunk.”

Nagyon valószíní, hogy azok a személyek, akiket a Jeruzsálem-szindróma megtámad, korábban sem voltak mentálisan teljesen egészségesek. Mindössze annyi történt, hogy megtalálták maguknak a megfelelő helyszínt ahhoz, hogy sajátos pszichodrámájukat előadhassák. Ha tehát valaki érzelmileg és szellemileg kiegyensúlyozott, kevés esélye van rá, hogy a nyaralásból Keresztelő Szent Jánosként térjen haza. A Jeruzsálem-szindrómában érintett betegeknek három típusát különböztetik meg. Az első csoportba azok tartoznak, akiknek klinikai diagnózisuk van már a saját hazájukban is. A másodikban vannak a legtöbben: azok a turisták vagy zarándokok, akiknél a mély vallásos hit hívja elő a kórképet. Ezek a zarándokok sok esetben eleve valamilyen extrém, szektaszerí csoporthoz tartoznak, s érkezésük előtt sem kiegyensúlyozottak mentálisan. Abban a hitben érkeznek Jeruzsálembe, hogy ott különleges cselekedeteket kell véghezvinniük a Messiás eljövetele, az Armageddon vagy Jézus feltámadása érdekében.

A harmadik csoportba tartoznak a valódi Jeruzsálem-szindrómások, vagyis a teljesen épelméjí, mentálisan kiegyensúlyozott személyek, akik pszichiátriai előtörténet nélkül, normál turistaként érkeznek a városba, s nem használnak se drogokat, se más tudatmódosítót. A náluk kifejlődő speciális pszichotikus reakció nevezhető az igazi Jeruzsálem-szindrómának. A kitérő epizódokat leszámítva a turista továbbra is úgy tínik, mintha mentálisan egészséges lenne. Nem hallucinál, nem hall hangokat, emlékszik mindenre, és azzal is tisztában van, hogy az ő neve John Smith vagy Jan Huber. Nem hiszi magáról, hogy egy másik személy lenne, s a furcsa viselkedése is eltínik öt-hét napon belül. Az is gyakran előfordul, hogy az érintett mediterrán körutazáson vesz részt, amelynek során felkeresi Görögországot, Egyiptomot és Izraelt. Görögországban még teljesen normális, aztán Izraelben megjelenik rajta a Jeruzsálem-szindróma, ami eltart öt napig, majd csatlakozik a csoporthoz Egyiptomba, és megint normális lesz. A Jeruzsálem-szindrómát Izraelben teljesen komolyan veszik. A valódi Jeruzsálem-szindróma évente mindössze három–öt turistánál jelenik meg, és különösen kedveli a protestánsokat: az esetek 97%-a közülük kerül ki. Mindannyian ultraortodox családokban nőttek fel, ahol a Biblia volt az egyetlen könyv, akár szórakozásról, akár problémamegoldásról volt szó. §         O.E.

  • A kór lefolyása
    Szinte mindig ugyanaz. A turista először valamifajta általános szorongást, idegességet érez, valamint azt a sürgető kényszert, hogy fel kell keresnie a szent helyeket. Elvégez néhány tisztító rituálét, például leborotválja a testszőrét, levágja a körmeit, megmosdik, majd fehér lepelbe burkolózik. Leggyakrabban a hotelszoba fehér lepedőjét használja fel erre a célra. Azután vagy sírva fakad, vagy vallásos énekeket kezd énekelni, de torkaszakadtából. Következő lépésként felkeres egy szent helyet, többnyire Jézus életéből választva azt. A megzavarodott a helyszínen szentbeszédbe kezd arról, hogy az emberiségnek csendesebbnek, tisztábbnak kéne lennie, és elszakadni a materiális dolgoktól.