A génekben van a kihalás?

A kihalási hullámok során élőlények egész tárháza tínik el a föld felszínéről, mivel a rokon fajok együtt pusztulnak ki – fedezték fel amerikai kutatók.A kutatás vezetője, Kaustuv Roy, a San Diegó-i Kaliforniai Egyetem biológusprofesszora tüzetesebben megvizsgált tengeri kagylókat, amelyeknek fosszilis történelme csaknem kétszázmillió évre nyúlik vissza. Az evolúció és kihalások dokumentált folyamatát követve a kutatók látták az úgynevezett háttérkihalások és a tömeges – például a hatvanötmillió évvel ezelőtti, a dinoszauruszok végét jelentő – eltínések hatásait is.

Számos faj pusztult ki az ilyen nagy horderejí események között is. De a kihalások ezekben a csendes időkben is evolúciós családokba tömörültek, tehát a szoros rokonságban álló kagylók nagyobb arányban tíntek el együtt, mint ahogyan az véletlenszeríen indokolt lett volna.

A tanulmány fontos bizonyítékokkal szolgál a kihalás mintáiról – mondta a BBC hírportálnak (www.bbc.co.uk) Richard Grenyer, a jelen kutatástól független londoni biológus. Az élőlények nagy csoportjai (például a nagymacskák) általában hasonlítanak egymásra. A genetikai hasonlóság azonban azt is jelenti, hogy egy negatív tényező valószíníleg mindannyijukat érzékenyen fogja érinteni.

E minta alapján a kihalások az evolúciós fa egész ágait érinthetik. Roy professzor szavaival: ha egész vonalak érzékenyebbek, mint a többiek, még az enyhe kihalási hullámok esetében is az evolúciótörténet egész darabjait veszíthetjük el. Julie Lockwood, a New Jersey-i Rutgers Egyetem ökológusa, aki szintén nem vett részt a mostani kutatásban, a jelenben is tud példát mutatni erre.

A tengeri madaraknál az éghajlatváltozás és az élőhelyek beszíkülése egész fajcsoportokat érint. Az új felismerés segíthet abban, hogy a természetvédelmi erőfeszítéseket egy-egy csoportra koncentrálják, így növelve azok hatékonyságát – magyarázta Greyner. &Iacutegy ha egy faj esetében beválik a stratégia, azt nagy valószíníséggel a rokonaira is lehet majd alkalmazni.