A sebesség megszállottjai

Az autógyártás megjelenésével csaknem egy időben indult a sebességi rekordok utáni hajsza – a versenyek jól tükrözték a technika fejlődését.Az autózás elterjedésének kezdetén még nem volt nyilvánvaló, hogy a nyertes erőforrás a robbanómotor lesz. A XIX. század végén még versenyben volt az elektromos és a gőzerős meghajtás is. Az első feljegyzett sebességi rekord elektromos meghajtáshoz kötődik, s Gaston de Chasseloup-Laubat francia gróf nevéhez fíződik. Az autózás e korai szerelmese 1898 decemberében elektromos meghajtású jármívével egy 1000 méteres szakaszt 57 másodperc alatt tett meg, ezzel 63,13 km/h átlagsebességet könyvelhetett el. Ezzel megkezdődött a napjainkig tartó verseny a világ leggyorsabb embere (szárazon és vízen) megtisztelő címért.

A gőz, a villany és
a benzin vetélkedése
De nem sokáig tartott a báró dicsősége, egy hónapon belül elhódította tőle a belga Camille Jenatzy, aki 66,66 km/h sebességet ért el – ugyancsak elektromos meghajtású jármívén. Jenatzy kerekekre szerelt torpedó formájú kocsiját két 12 V-os motor hajtotta, az akkumulátorok a torpedóban kaptak helyet. Kettejük között az 1899-es év folyamán nagy volt a versengés. A győztes végül Jenatzy lett, aki elektromos jármívével először lépte túl a bívös 100 km/h sebességhatárt (105,88 km/h). Több sebességi rekordot nem sikerül elérnie. Vele az elektromos meghajtású automobilok csúcsidőszaka is véget ért.

A következő kiugró teljesítmény a francia Leon Serpollet nevéhez fíződik, aki 1902 áprilisában 120,8 km/h sebességet ért el kocsijával. Érdekessége, hogy Serpollet Húsvéti tojás névre keresztelt kocsija gőzhajtású volt. Két évig a sebességi világrekord Európában marad; Franciaországban és Belgiumban rendezett versenyeken érik el a lassan felfelé kúszó sebességi rekordokat. Az 1902-es év során háromszor dönt rekordot a Mors Z márkájú kocsi, amelyet már belső égésí robbanómotor hajt. A pompás szerkezetet 60 lóerős, 9,2 literes motor hajtja. A volánnál új nevek tínnek fel a világcsúcstartók listáján.  

Ford a volán mögött: az 1904-es évben két rekord átkerül az USA-ba! Az új rekorder maga Henry Ford, saját készítésí, Ford Arrow névre keresztelt gépén. A kezdetleges karosszériájú kocsi egy korábbi szereplés alkalmával összetört, és megölte sofőrjét, de Ford újjáépítette gépét. Be akarván bizonyítani, hogy az általa épített kocsi jobb, mint bárki másé, maga ült a volán mögé a befagyott michigani Lake St. Clair tavon rendezett versenyen 1904 januárjában. A 70 lóerős, négyhengeres, 15,1 literes kocsi bizonyított, új sebességi rekordot (147,1 km/h) állítva fel. Ford maga azonban olyan ijesztőnek találta az élményt, hogy megfogadta, többet nem ül versenyautó volánja mögé. Az év másik jelentős eseménye a francia Louis Rigolly nevéhez fíződik, aki Gobron Brillie kocsiján először lépi túl a 100 mérföldes (166,6 km/h) sebességet.

Az 1906-os év új, érdekes rekorddal gazdagítja a rekordok évkönyvét. Az amerikai Henry F. Marriot 196,6 km/h-s sebességi rekordjával egy korszakot zár le. A rekord a floridai Daytona Beach-i partszakaszon született, ahol 1903 óta rendeztek autóversenyeket. (Daytona Beachről még sokat hallanak a sebesség szerelmesei.) A rekord külön érdekessége, hogy gőzmotorral hajtott kocsi éri el. A Stanley Steamer gyártmányú kocsi a gőzzel hajtott autók utolsó képviselője a rekordok könyvében. Egy évvel később az ugyancsak floridai Ormond Beach a színhelye egy két szempontból is nevezetes rekordnak. Glenn Curtiss (USA) először lépi át jármívével a 200 km/h sebességet (219,3 km/h). Jármíve egy 8 hengeres, 40 LE teljesítményí motor hajtotta motorkerékpár. Ez a teljesítmény bizonyul a motorkerékpárok egyetlen szereplésének az abszolút sebességi világrekordok listáján. 1909 novemberében Victor Hemery az első, aki gépkocsin először lépi át a 200 km/h sebességet. Hemery már 4 évvel korábban felíratkozott a sebességi rekordot elérők listájára 175,4 km/h sebességet elérő Darracq gyármányú kocsijával. Ezúttal egy 200 LE-s Benz segíti a rekordhoz, mely márkának ez az első hivatalos sebességi világrekordja.

Megjegyzendő: a sebességi rekordokat 1 kilométeren illetve 1 mérföldön mért átlagsebességként is számon tartották. Zavart okoz(ott) a kerek 100-as számokban kifejezett sebességi álomhatárok átlépésének regisztrálása, ahol ugyancsak km/h illetve mph (mérföld/ óra) sebességeket jegyeznek fel a krónikák. Ez a kettősség sokáig fennállt. A rekordfelállítás szabályai lassanként kiforrnak. A sebességet egymástól egy angol mérföld távolságban felállított kapuk között mérik. A kísérletet két irányban kell elvégezni, az ellenkező irányú kísérletre az elsőt követő egy órán belül kell sort keríteni.

A rekordok utáni hajsza az I. világháború éveiben természetesen szünetel. 1919-ben a csak az USA-ban hitelesített új rekord 241 km/h, amit az USA-beli Ralph de Palma állít fel Packard gyármányú kocsiján Daytona Beachen. Ebben az időben a 200 km/h sebesség már nem számít különleges eredménynek, ennél jóval több szükséges ember és gép részéről, hogy a sebesség bívöletében élők szívét megdobogtassa. Ennek korszaka 1922-ben kezdődik az igazi szuperautók megjelenésével.

Aranykor.
Bluebird kontra Ladybird
Az aranykor kezdetét a Sunbeam márkanév fémjelzi. A büszke márkanevet eredetileg egy bicikli viselte, a cég 1899-ben kezdett foglalkozni gépkocsigyártással. Az addig is sikeres Sunbeam 1922-ben íratkozik fel a sebességi rekordot elérők listájára, midőn Kenelm Lee Guiness 215 km/h hitelesített sebességet ér el a híres brooklandsi versenypályán 350 LE-s kocsijával. (Kenelm Lee Guiness lett a névadója a KLG gyújtógyertyamárkának!) Az elkövetkező mágikus másfél évtized elsősorban néhány, a sebességi rekordok megszállottjának nevezhető fantasztikus ember és csodálatos jármíveik közti versengés jegyében telik.

Malcolm Campbell már a háború előtt versenyzett a brooklandsi pályán. Az I. világháborúban pilótaként harcolt, majd a háború befejezése után visszatért a motorsporthoz. Campbell első rekordkocsija a 350 LE-s Sunbeam V12, amelyet megvásárolt tulajdonosától, Lee Guinesstől. A Campbell–Sunbeam-páros 1924 szeptemberében bizonyít, az új hitelesített sebességi világcsúcs 235,2 km/h. A kocsi a Bluebird nevet viseli, amely név végigkíséri Cambellt fantasztikus pályafutásán. Campbell ellenfele a sebességi rekordért folyó harcban ekkor a walesi Perry Thomas, Babs névre keresztelt Higham Special gyármányú kocsijával. De a Bluebird állja a sarat, a következő rekord 1925 szeptemberében megint csak Campbellé (235,1 km/h), amit egy évvel később 242,8 km/h-ra növel. &#336 az első, aki átlépi a 150 mph sebességhatárt. De ez egyben a Sunbeam-Bluebird utolsó jelentős eredménye is.

A következő menet Henry Segrave-é és Ladybird neví kocsijáé. Segrave, aki a világháborúban repülőként szolgált, a háború után eredményes versenyzőként szerepel a brooklandsi versenypályán, 1921 óta a Sunbeam-team tagja. 1926-ban veti bele magát a sebességi rekordért folyó harcba, amelyet új, 152,3 mph ( 245 km/h) rekorddal nyit. Hat hétig övé a rekord, amit Thomas Perry Babs neví kocsiján 1926 áprilisában hódít el tőle. Ugyanez évben Perry egy rekordkísérlet közben életét veszti.

Az első direkt… Campbell ezalatt új kocsiját építi. Az új Bluebird, amelyet egy 450 LE-s Napier Lion repülőgépmotor hajt, az első olyan versenyautó, ami kifejezetten a sebességi világrekord megdöntése céljából épül. A Napier-Bluebird nem is okoz csalódást, a rekord a walesi Pendine Sands homokján 174,88 mph (281,4 km/h) – ezt Campbellnek 1927 februárjában igen kedvezőtlen körülmények között sikerül elérnie. Ez az utolsó európai pályán elért sebességi világrekord.

Két hónappal később Segrave visszahódítja a rekordot új, 1000 LE-s, két repülőgépmotor hajtotta, Mystery névre keresztelt Super-Sunbeamjával. A Daytona Beach-i tengerpart homokján elért új rekord 202,98 mph (326,6 km/h), ezzel Segrave az első 200 mph feletti. Campbell átalakítja gépét. Daytona Beachen avatja fel új rekorddal: 333,05 km/h (206,95 mph). Ezt a rekordot hódítja el tőle két hónappal később az amerikai Ray Keech, Triplex neví, három motorral felszerelt, 81 l-es (!) szörnyetegével. Segrave új gépét, a Golden Arrow-t egy 900 LE-s Napier repülőmotor hajtja. Az áramvonalas karosszéria alumíniumból készült, a kocsi aranyszíní. A fantasztikus óriás Daytona Beachen rögtön közel 30 mph-val javítja meg az amerikai Keech csúcsteljesítményét. Az új rekord 231,56 mph (372,66 km/h), a dátum 1929. március. Segrave az USA-ban a vízi sebességi csúcs őrzőjét, az amerikai Gar Woodot és hajóját is legyőzi. A megrendezett versenyt Segrave nyeri, ezzel ismét Anglia a sebesség királya szárazon és vízen.

A diadalmasan hazatérő Segrave-et az uralkodó lovaggá üti. Sir Henry a harcmezőn veszti életét, egy évvel később, egy vízi rekordkísérlet közben. Cambell új kocsija, a Napier-Railton Bluebird 1931-ben készül el. Csak az alváza a régi. Az új motor 1450 LE-s, a karosszéria extrém módon áramvonalas, méltó utóda a nyugalomba vonult Golden Arrow-nak. &Uacutej rekordot állít fel Daytona Beachen 1931 februárjában. 246,08 mph (396,3 km/h). A király őt is lovagi címmel jutalmazza. Sir Malcolm Campbell 1932 februárjában először lépi át kocsijával a 250 mph sebességhatárt, ami egyben a 400 km/h-s határ átlépését is jelenti. Az új, Daytona Beachen elért rekord 251,3 mph, azaz 405,4 km/h! Az elkövetkező három év is Sir Malcolmé, aki Rolls-Royce motorral felszerelt Bluebirdjével még három alkalommal múlja felül önmagát.

Az utolsó kísérletre már nem Daytona Beachen kerül sor, mert az egyre magasabbra kúszó sebességekhez már nem elég tágas és biztonságos. Az új helyszín az amerikai Utah államban lévő kiszáradt, különlegesen sima tómeder, a mai napig a sebesség megszállottjainak Mekkájaként számon tartott Bonneville Salt Flats. Itt kerül sor Sir Malcolm nagy kísérletére 1935 szeptemberében: Rolls-Royce/Railton Bluebirdjével túllépi a 300 mph/h-s határt. Az új csúcs 301,13 mph (445,32 km/h). Sir Malcolm végre elégedett. Felhagy a szárazföldi rekordok üldözésével, figyelmét a vízi rekordok megdöntésének szenteli egészen 1948-ban bekövetkező haláláig.

John Cobb makacs rekordja
Cambell visszavonulásával a szárazföldi sebességrekordok utáni hajszát két új név fémjelzi: a brit Georg E. T. Eyston és az ugyancsak brit John Cobb. Kettejük párharca 1937-ben indul, mikor Eyston a bonneville-i tómedren megjavítja Campbell jó két évvel korábbi rekordját Thunderbolt névre keresztelt jármívével. Eyston ekkor már ismert név, sok győzelem és különböző kategóriákban felállított rekord tulajdonosa. A Thunderbolt rászolgált nem éppen szerénynek mondható nevére. A hatkerekí, két Rolls-Royce R típusú repülőgépmotorral hajtott autómonstrum 4700 LE teljesítményí, a motorok írtartalma 73 liter. 1937 novemberében vizsgázott a bonneville-i sóstó medrén, 312 mph átlagsebességet elérve (502,1 km/h) egy mérföldön, mindkét irányban. Az első, aki túllépi az 500 km/h sebességet. Szík egy évre rá 345,2 mph átlagot ér el egy mérföldön. A Thunderbolt a legnagyobb, legnehezebb kocsi, amely a sós talajon rekordot ért el.

Eyston azonban nincs egyedül a pályán rekordok iránti vonzalmával. Honfitársa, John Cobb hasonló ambíciókat dédelget. A tőzsdén meggazdagodott, szerény, szíkszavú Cobb a motorsport szerelmese. 1925 óta maga is versenyez. Évtizedes sikerei után szuperautó építésével bízza meg a legendás Railstont, aki korábban Perry Thomas és Malcolm Campbell kocsijait tervezte. 1938-ban kész a rekordkísérletre. A Railtont két, egyenként 1250 LE-s Napier Lion repülőgépmotor hajtja, a jármí összsúlya 3 tonna. A mindenütt legömbölyített, könnycsepp formájú jármí 1938 szeptemberében startol a bonneville-i sós talajon. John Cobb lesz a világ leggyorsabb embere, 350,06 mph átlagsebességet elérve egy mérföldön, elsőként túllépve a 350 mph sebességhatárt. A helyszínen tartózkodó Eyston azonban egy nap múlva visszaszerzi a rekordot, 357,3 mph sebességet érve el. Ez Eyston utolsó rekordja az abszolút kategóriában, bár továbbra is aktív marad egészen 1954-ig.

1939 augusztusában John Cobb Railtonjával (595,4 km/h) karnyújtásnyira marad el a 600 km/h-s álomhatártól. Több kísérletre azonban jó ideig nem kerül sor. Közbeszólt a II. világháború! Befejezése után John Cobb visszatér, módosítja kocsiját, 1947 szeptemberében új, fantasztikus és hosszan tartó rekordot állít fel 393,82 mph (633,79 km/h) átlagsebességgel egy mérföldön. Cobb Railtonja az első jármí, amely egy irányban a 400 mph sebességet is átlépi egymérföldes távon. Cobb 1952-ben, 52 éves korában egy vízi sebességi rekordkísérlet során veszti életét. Szárazföldi rekordja azonban makacsnak bizonyult! 16 évnek kellett eltelnie, mire túlszárnyalták.

Hajtómívek.
Sugár vagy kerék…
A Gaston de Chasseloup-Laubat első rekordja óta eltelt mintegy fél évszázad során az elért sebesség megtízszereződött. A rekordautó is megváltozott. A gőz- és elektromos meghajtás elhagyta a színt. A kezdetlegesnek mondható alváz- és karosszériakonstrukciókat tudományos igénnyel megtervezett, szélcsatornában kikísérletezett, áramvonalas jármícsodák váltották fel. Egy alapvető dolog azonban eddig (1947) nem változott. A jármíveket hajtó motorok teljesítményét egy erőátviteli rendszer a kerekekhez közvetítette, kerékhajtású kocsik érték el a rekordokat.

Kategóriák A háború után a gázturbinás, sugárhajtású repülőgép-hajtómívek gyors elterjedése lehetőséget adott ezen hajtómívek alkalmazására is. Ezért szükségessé vált a rekordkategóriák kettéválása kerék hajtotta jármívek, illetve korlátozás nélküli meghajtással rendelkező (unlimited categorie) jármívek kategóriájára. Sokan úgy gondolták, hogy igazi, szárazföldi sebességrekord csak kerék hajtotta jármível érhető el, a sugárhajtású szerkezetek nem sorolhatók a régi értelemben vett autók kategóriájába.

&Iacutegy gondolta a hajdani rekorder, Sir Malcolm Campbell fia, Donald Campbell is, aki apja nyomdokaiba lépve a sebességi világrekord megdöntésének szentelte érdeklődését szárazon és vízen. Campbell egy új Bluebird építésébe kezdett az 50-es évek második felében. Az 1960-ra elkészült autó a CN7 azonosító jelet viselte, s egy 4100 LE teljesítményí, eredetileg repülőgép számára készült gázturbinamotor hajtotta. A motor két sebességváltó segítségével mind a négy kerékre átvitte a meghajtást. A CN7 1960 szeptemberében, a bonneville-i pályán bemutatkozásakor súlyos balesetet szenvedett. Campbell a jármívét a gazdag mecénás, Sir Alfred Owen anyagi támogatásával újjáépítette. Az új CN7 Bluebird ezúttal egy ausztráliai kiszáradt tófenéken, a Lake Eyre területén próbált szerencsét. 1964 júliusában Donald Campbell végre sikeres volt, és a 16 évvel azelőtt felállított sebességi rekordot túllépve, mindkét irányban új rekordot állított fel 403,6 mph (649 km/h) sebességgel. Campbell e sikerével elégedetten érdeklődését végleg a vízi rekordok megdöntése felé fordította. Egy ilyen kísérlet során vesztette életét 1967-ben.

A kerekek hajtotta jármí, az automobile számára a 400 mph körüli sebességtartomány túlszárnyalása hosszú ideig komoly nehézségekbe ütközött. Campbell rekordját egy évvel később túlszárnyalja az amerikai Summers fivérek jármíve, a Goldenrod. Az autó – mert még nyugodtan nevezhetjük annak – 4 Chrysler motort használt négy kerekének egyenkénti meghajtására, összesen 2400 LE teljesítményt nyújtva. A Goldenrod 1965 novemberében 409,25 mph hitelesített sebességet ért el a bonneville-i pályán egymérföldes távon, a kétirányú menet követelményét betartva. 26 év telt el e rekord túlszárnyalásáig! A Goldenrod rekordjának megdöntése Al Teague-nak, a hot-rod veteránnak sikerül Spirit of 76 neví jármívén. Teague maga építette kocsija streamliner: alacsony, áramvonalas, kis keresztmetszetí, szivar alakú szerkezet volt. Első változata még a karosszérián kívül elhelyezett, burkolatlan kerekekkel épült. Az 1976-ban történt bemutatkozás után először az első kerekek kerültek a karosszérián belülre, később a hátsó kerekek is. Az egyre jobb eredményeket felmutató Spirit végül egy új, kompresszor töltésí Chrysler motort kapott.
 
Az 1991 augusztusában sorra kerülő kísérlet alkalmával végre minden stimmelt, és a Spirit of 76 túlszárnyalta a Goldenrod 26 éves rekordját. Igaz, nem sokkal, az új rekord 409,97 mph egymérföldes távon, de az egy kilométeren mért átlagsebesség ennél jóval magasabb, 423,05 mph. A Goldenrod mégis rekordtartó marad, a két kocsi motorja ugyanis nem azonos kategóriába esett. Teague a Summers fivérekétől eltérő, kompresszor töltésí motort használt. 2002 augusztusában az ugyancsak veterán, 71 éves Nolan White túllépi Al Teague rekordját, 413,1 mph sebességet elérve Spirit of Autopower neví, kétdugattyús motor hajtotta streamlinerén. Az új rekordot azonban csak az SCTA/BNI neví (Southern California Timing Association) szervezet hitelesíti, amely a jobban elfogadott FIA (Federation Internationale De L’ Automobile) neví szervezet párhuzamos megfelelője. Teague 1991-ben felállított, FIA által hitelesített rekordja csak 13 év múlva, 2004-ben dől meg.

Az új rekorder Tom Burkland, a családja által épített, két motor hajtotta streamliner vezetője. A kocsi már évekkel korábban túllépte az addigi sebességi rekordokat kategóriájában, de csak egy irányban. Végre 2004 októberében, egy teszt során, váratlanul mindkét irányban rekordsebességet ért el, 417,02 mph-ra javítva Al Teague régi rekordját a dugattyús motorú kocsik kategóriájában. A Burkland még messze nem érte el teljes potenciálját – a sebességi rekordok követői minden bizonnyal még sokat hallanak róla. Az automobilok sebességi világrekordját mégsem Tom Burkland tartja pillanatnyilag. Tulajdonosa a 2001-ben elhunyt Don Vesco, aki a rekordot Turbinator névre keresztelt kocsiján érte el az évben. Don Vesco a 70-es évek eleje óta szerepel a rekorderek listáján. Pályafutása során 18 sebességi csúcsot ért el motorkerékpáron és hatot más autó kategóriában. A motorkerékpár-sebességi rekord 333,117 mph-val a mai napig az ő nevéhez fíződik. Utolsó kocsija, a Turbinator, igazi streamliner volt. Meghajtómotorja egy helikopter számára készült gázturbinás hajtómí lett. A jármí a megtévesztésig hasonlított Vesco korábbi, két- és háromkerekes, motorkerékpárnak minősülő rekordjármíveire – de négy kerékkel és kerekekre átvitt meghajtással rendelkezett. A Turbinator már 1997-ben rekordot döntött, 438,89 mph sebességet elérve az előírt két irányban. A Vesco-team kitízött célja az 500 mph sebességhatár átlépése lett. Az ide vezető út egy állomása volt a 2001-ben felállított fantasztikus 458,44 mph-s rekord.

Ki milyen rekord birtokosa?
Az automobil – tehát a kerekek hajtotta, legalább négy kerékkel rendelkező jármívek – ketegóriájában több rekordot is nyilvántartanak. Bob Summers a nem turbó- vagy kompresszoros feltöltésí, dugattyús motorok hajtotta kocsik rekordjának tulajdonosa. 409,25 mph (658,6 km/h), 1965-ből.Tom Burkland a feltöltött, dugattyús motorok hajtotta kocsik kategóriájának rekordtulajdonosa. 417,02 mph (671,1 km/h), 2004-ben lett felállítva. Don Vesco az automobil-kategória abszolút sebességi rekordere. 458,4 mph (737,3 km/h), gázturbina meghajtású kocsijával 2001-ben ért el.
 
Korlátozások nélküli küzdelem
A kerekek által hajtott kocsiknál a 400 mph körüli sebességtartomány valamiféle természetes akadályba látszott ütközni már az 1960-as évek elején. Campbell rekordja az eltelt 50 év alatt is csak mintegy 50 mph-val emelkedett. A radikális továbblépéshez új technikai megoldásokra, új meghajtásra volt szükség. Ebben már a 60-as években sem volt hiány. A háború után elterjedt repülőgép-sugárhajtómívek gyors fejlődésen mentek keresztül. Ennek eredményeképpen a néhány éve még szupermodernnek számító sugárhajtómívek a 60-as évek elején már nem elégítették ki az USA légierejének igényeit, ezeket kiszuperálták. &Iacutegy néhány száz dollárért bárki üzemképes, használt vadászgép-sugárhajtómívekhez juthatott.

&Uacutej éra
A versenyzők egy csoportja úgy vélte, az elsődleges cél: minél magasabb sebességet elérő jármívek létrehozása. A kerékmeghajtáshoz való kötöttséget lényegtelennek tartották. Számukra a tolósugár-meghajtást létrehozó reaktív gázturbinás és rakétahajtómívek jelentették a megoldást a lehető legmagasabb sebesség eléréséhez. Számukra új kategória jött létre, a korlátozások nélküli unlimited kategória. Az új éra két legjelentősebb képviselője a 60-as években Craig Breedlove és Art Arfons volt. Kettejük párharca jellemzi a 60-as évek első felét, rekordjaik 1970-ig fennállnak.

Az első jámí, amely komoly eredményt mutat fel az új kategóriában, Craig Breedlove sugárhajtású jármíve, a Spirit of America. A 25 éves Breedlove már tapasztalt versenyző, és mint repülőgépgyári alkalmazott az aerodinamikával is meghitt a viszonya, 1962-ben ül először a háromkerekí Spirit of America volánjához Bonneville-en. Az első kísérlet stabilitási problémákra világít rá, és a kocsit módosítják. A motor egy – a koreai háborúban magát kitüntetett – F–86 Sabre vadászgép számára készült J47 jelí sugárhajtómí. Breedlove az újjáépített Spirit of America volánja mögött 1963 szeptemberében 407,4 mph sebességet ér el. Ekkora sebességgel szárazföldi jármí eddig még nem haladt, a hivatalos rekord bejegyzése a nagykönyvbe mégis elmarad.

A Spirit of America csak három kerékkel rendelkezett, így nem számított autónak az előírások alapján, legföljebb oldalkocsis motorkerékpárnak. Az unlimited kategória első igazi rekordját Tommy Green éri el a Wingfoot Express neví jármívén 1964 októberében, Bonneville sós talaján. A kiszuperált repülőgép-sugárhajtómível 413,199 mph átlagsebességet ért el egy mérföldön, kétirányban, a FIA előírásainak megfelelően a második menetet az első menetet követő egy órán belül végrehajtva.

A jármí Walt Arfons és Tommy Green közös projektje volt. A kocsi és megvalósítóinak különös érdeme, hogy a Wingfoot a konkurrensek sok százezer dolláros költségvetésével szemben mindössze 78 000 dollárból valósult meg. Green saját bevallása szerint a Wingfoot Express-kaland előtt nem vezetett kocsit 140 mph-nál gyorsabban. A rekord mindössze három napig élt, ezt Walt testvére és riválisa, Art Arfons alaposan megjavította október 7-én The Green Monster (a zöld szörny) neví kocsijával. Az új, 434,22 mph-s rekord már világosan jelzi a sugárhajtású szárazföldi jármívek kapacitását a kerék hajtotta kocsikkal szemben. A Green Monster igazi házi építésí jármí az Arfons család garázsában látott napvilágot. A rekordjavítót egy B59-es Hustler bombázótól kölcsönzött J79-es sugárhajtómí hajtotta, amelyet Art mindössze 5000 dollárért vásárolt az amerikai légierő kiárusításán. E kocsi volt az első olyan kreáció, amely szárnyakat alkalmazott a talaj felé irányuló erő, így a nagyobb stabilitás létrehozására.

Ekkor azonban Craig Breedlove visszatér a Spirit of Americával, és Art Arfons rekordját két ízben is túlszárnyalja egy héten belül, mégpedig alaposan. Az 1964. okt. 13-án, majd 17-én elért rekord 468,71 mph illetve 526,277mph (846,86 km/h). Az utolsó kísérlet csaknem Breedlove életébe került, miután a  jármí fékezéskor elvesztve fékezőernyőit, egy tóban kötött ki. Igaz, a Spirit háromkerekí jármíként a szabályok szerint nem számíthatott autónak, mindez azonban nem változtatott azon a tényen, hogy Breedlove a világ leggyorsabb emberének nevezhette magát. A Green Monster hamarosan ismét sorompóba állt, és Art visszaszerezte a világ leggyorsabb embere címet, ezúttal 536,71 mph-t érve el egy mérföldön. Ez a rekord egy évet ér meg… (Bár testvére, Walt kocsija, a Wingfoot Express jobb eredményt ér el, de méréstechnikai problémák miatt nem volt hitelesíthető.)

1965-ben Breedlove új kocsival jelenlik meg a színen. A kocsi ezúttal négykerekí, így esetleges rekordjai hitelesíthetőek. A Spirit of America-Sonic 1 – melyet ugyanolyan motor hajt, mint a rivális Green Monstert – 1965 novemberében bizonyít; az új abszolút sebességi rekord 555,48 mph. Arfons Green Monstere még javít, 576,55 mph-ra emelve a sebességi rekordot, de a Sonic 1 november 15-en elért új rekordját, amely 600,61 mph, már nem tudja túlszárnyalni. Kettejük többéves párharcából ezúttal Craig Breedlove kerül ki győztesen, aki, miután elsőként lépte át a 400, majd 500 mph határt, a 600 mph-es sebességhatárt is elsőként hódította meg. 1963 és 1965 között Breedlove öt, Art Arfons három alkalommal javította meg a rekordot. Kettejük párharca során a csúcs 407,4 mph-ról 600,6 mph-ra emelkedett.

Breedlove és Arfons párharcát követően mintegy öt év szünet következik. A világ figyelmét ezen évek alatt az amerikai Apollo-program és a Hold meghódításáért folyó verseny köti le. A szárazföldi sebességi rekordok iránti érdeklődés 1970-ben kap újra szárnyra. S érkezik a rakétahajtómí…Inditásként Gary Gabelich megjavítja Breedlove régi rekordját Blue Flame (Kék Láng) neví autójával. Az ekkor 30 éves Gabelich a motorsport extrém ágazataiban jeleskedett. Már 16 éves korában, 1959-ben versenyt nyer egy sugárhajtású drag racing kocsival, 19 évesen 356 mph sebességet ér el Bonneville-en. Nem meglepő, hogy rá esik a Reaktion Dinamics Inc. választása a Blue Flame vezetését illetően.
 
Egyszeri esemény A Blue Flame eltér elődeitől, miután a jármí rakétameghajtású. A rakétahajtómí folyékony földgáz és hidrogénperoxid keverékével míködik, mintegy 3800 kp tolóerőt kifejtve. A kísérletre 1970. október 28-án kerül sor, amelynek alkalmával új sebességi világrekord születik. 622,407 mph. Ez egyben az 1000 km/h sebességhatár átlépését is jelenti. Ez a rekord 13 éven át tartja magát! A rakétamotor-meghajtás is egyszeri eseménynek tínt… Azaz mégsem igazán… 1979. december 17-én került sor egy máig vitatott rekordkísérletre, amely évtizedekkel mutatott előre. Ezen a napon foglalta el Stan Barrett, filmdublőz és autóversenyző a helyét a Budweiser Rocket kabinjában, hogy túllépje a hangsebességet. A Budweiser Rocket meghajtására egy, a légi harcok számára kifejlesztett Sidewinder harci rakéta hajtómíve szolgált. Az amerikai Ed-wards légi bázison végrehajtott rekordkísérlet sikeres volt, a bázis radarmérései szerint Stan Barrett és jármíve elérte majd túllépte a hangsebességet. Rekordja mégsem volt hitelesíthető a mérés kétséges volta, a kétszeri, egy órán belül végrehajtott menet követelményének elmulasztása, valamint a hivatalos hitelesítő társaságok jelenlétének hiánya miatt.

Az elért sebesség 739,66 mph a Mach 1,01-nek felelt meg. A Budweiser Rocket és vezetőjének, Stan Barretnek teljesítménye zárójel marad a rekordok történetében. Az abszolút szárazföldi rekordot 1963 óta Amerika birtokolja. Ez a tény a sebesség megszállottjainak brit hagyományokra támaszkodó táborát fájdalmasan érintette. Az 1980-as évek elején jött el az ideje a rekord visszaszerzésének. A feladatot Richard Noble vállalta magára. Noble 1974-ben látott az első brit sugárhajtású kocsi, a Thrust 1 építéséhez. A vállalkozás, amely minden vagyonát felemészti , a Thrust 1 szerencsétlenségével végződik 1977-ben. Noble új projektje, a Thrust 2 köré azonban hamarosan lelkes csapat alakul. A 7711 kp tolóerőt kifejtő Rolls-Royce Avon gázturbinás repülőgépmotor az 1981-es próbák során jó eredményeket ért el a bonneville-i terepen. Rekordkísérletre azonban a kedvezőtlen körülmények miatt ott nem került sor, a Thrust 2-t átszállították a nevadai Black Rock Desert sivatagi területére. Itt kerül sor végre a rekordkísérletre 1983 október 4-én. Noble a Thrust 2 volánja mögött 633,46 mph (1019,47 km/h) átlagsebességet ér el… Ezzel a rekord ismét az Egyesült Királyság birtokába kerül.
 
Noble és a fantasztikus Thrust 2 rekordját 14 éven át nem sikerül túllépni. Vállalkozóban azonban nincs hiány, de a mérce magas. Az ekkor már veterán Breedlove is visszatér az arénába a 90-es évek második felében új kreációjával, a Spirit of America 3-mal. Bevallott célja a hangsebesség elérése, majd a 800 mph határ túllépése. A próbák jó eredményeket mutatnak. A sebességi világrekord tulajdonosa, Noble is hasonló terveket dédelget. &Uacutej kocsija, a Thrust SSC, minden részletében különleges gonddal megtervezett autócsoda. Négy kereke van, ezért a szabályok értelmében autónak számít, valójában azonban egy szárny nélküli szuperszonikus repülőgép látványát kelti. A két Rolls-Royce gázturbinás hajtómí, amely az amerikai Phantom vadászgép hajtómíveként is szolgál, a karcsú test oldalán helyezkedik el. A Thrust SSC vezetésére Noble már nem tartja magát alkalmasnak, erre a brit légierő vadászrepülő-pilótáját, Andy Greent választja.

Most még… 1997-ben indul a nemes vetélkedés a Black Rock Desert sima talaján, Andy Green és Craig Breedlove között. Szeptember 25-én Noble csapata és a Thrust SSC lesz először eredményes, az új rekord 717,144 mph. Három héttel később, 1997. október 15-én Andy Green jármíve átlépi a hangsebességet az előírások megkövetelte mindkét irányban! Az új rekord 763,035 mph, (1227,99 km/h), ami Mach 1,016-nak felel meg. Ez a hivatalos szárazföldi sebességi rekord a mai napig.

  • Epilógus
    Az autózás mintegy 100 éve alatt a sebességi rekordok üldözői eljutottak a hajdan bívösnek számító 100 km/h-tól a hangsebességig. A kezdetben ormótlan, megbízhatatlan szerkezetek mára futurisztikus jármícsodákká változtak, amelyek a hagyományos autókra már alig emlékeztetnek. A hanghatár áttörése sokakban valamiféle végső díj elnyerését jelenti a motorsportban. Hogyan tovább? Mi lehet még a cél és a hajtóerő a magasabb sebességek eléréséért folytatott versenyben? A válasz sejthető, magában a kérdésben rejlik. A hajtóerő a versengésben, a határok tágítása utáni vágyban, az emberi kitartásban rejlik. Minden bizonnyal különböző jármíveket látunk majd különböző kategóriákban a jövőben is szárazon és vízen, amelyek megalkotói és vezetői a határok átlépésére törekszenek. Két dolog azonban közös ezekben a modern hősökben, a sebesség fanatikus megszállottjaiban: a bizonyítási vágy és a kitartás! A lehetetlen elérése utáni törekvés a jövőben is a legnagyobb hajtóerő lesz!             §