Fertőző betegség eddigi legrégebbi nyomait fedezték fel őskori csontokon

Az állati eredetí termékek – a hús és a tej – fogyasztása megbetegíthette távoli őseinket, legalábbis erre utalnak a hominidák (emberfélék) családjába tartozó Australopithecus africanus csigolyáin felfedezett fertőző betegség eddigi legrégebbi ismert nyomai.Az Australopithecus africanus csontjaira még az 1970-es években bukkantak egy barlangban Dél-Afrikában, Johannesburg közelében. A lelet kora 1,5 és 2,8 millió év között van. Egy idősödő hím két csigolyáját szabad szemmel látható elváltozások pettyezték – olvasható a New Scientist (http://newscientist.com) tudományos hírportálon.

Az akkor elvégzett antropológiai vizsgálat az elváltozásokat a korosodással magyarázták. Ruggero DAnastasio olasz paleoantropológus viszont most röntgenvizsgálatnak vetette alá a csontokat, majd a leleteket elektronmikroszkóp alatt is megnézte. E vizsgálatok fényében az olasz tudós úgy véli, hogy az elváltozások jobban megmagyarázhatóak a brucellózissal.

A brucellózist, amely az egyik legfontosabb zoonózis – emberre is átterjedő állatbetegség -, a Brucella baktériumtörzs különböző kórokozói váltják ki. Az embert a beteg állat váladékaival való érintkezés, vagy a fertőzött állat húsának, tejének fogyasztása betegítheti meg. Ugyanakkor a fertőzés emberről emberre nem terjed. Influenzaszerí megbetegedés, amely váltakozó vagy szabálytalan lázmenettel, erős izzadással, ízületi és izomfájdalmakkal, lép- és májduzzanattal jár. Amennyiben a kórokozó megtelepszik az izmokban és csontokban, épp azon a két csigolyán okoz elváltozásokat, amelyek károsodva voltak az Australopithecus africanus esetében.

Mint Ruggero DAnastasio rámutat, a tuberkulózis is okoz csigolya-elváltozásokat, ám a betegség nem szelektál, egyik csigolyáról terjed a másikra. Az öregedéssel kapcsolatos elváltozások is mindegyik csigolyán megmutatkoznának. &Uacutegy vélem, hogy az elváltozásokat valamilyen fertőző betegség okozhatta, a legvalószíníbb magyarázat a brucellózis – hangsúlyozta.

Évmilliók távlatából leletetlen kideríteni, hogyan betegedett meg az Australopithecus, ám a jelenkori fertőzési mechanizmusok alapján arra lehet következtetni, hogy valamilyen patás volt az infekció forrása. A paleoantropológus szerint zebrák, antilopok, vagy a dél-afrikai állatvilág más képviselői hordozhatták a Brucella baktériumtörzs spontán vetélést kiváltó alcsoportjának, a Brucella abortusnak a kórokozóit.

Az Australopithecus elfogyaszthatta az elvetélt magzat húsát, bár mint a paleoantropológus rámutat, esetükben a húsfogyasztás csupán alkalomszerí volt. Ezt látszik alátámasztani a majomember fogazatának a Coloradói Egyetemen Matt Sponheimer által elvégzett vegyi elemzése. Ennek során a szénizotópokat vizsgálták, s gyümölcsök, levelek és füvek fogyasztásának vegyi lenyomatát találták meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy más kutatók szerint az Australopithecus africanus fogazata alkalmas volt a hús megrágására.

Akárhogy is volt, egyetlen eddigi kutatás, beleértve a legutóbbit, sem képes megállapítani, hogy mekkora szerepe lehetett a húsnak az Australopithecus étrendjében. Az antropológusok közül sokan úgy vélik, hogy távoli őseink nem a húsból nyerték az elfogyasztott kalóriák zömét: a vegetáriánus táplálkozás dominált egészen kétmillió évvel ezelőttig, amikor bolygónkon megjelent a Homo erectus, azaz a felegyenesedett ember. A kutatók vizsgálataikról a PloS ONE (www.plosone.org) címí nemzetközi tudományos portálon számoltak be.