Mi az a génmanipuláció?

Az eljárás megítélése társadalmi csoportonként eltérő. A szakemberek véleménye megoszlik, a zöldek tiltakoznak, a politika a szabályozáson töri a fejét, az egyház rossz szemmel nézi, az átlagember pedig azt kérdezi: Mi az a génmanipuláció?A génmanipuláció, más néven génmódosítás egy olyan eljárás, melynek során a szervezet DNS-szerkezetének egy részét, néhány gént vágnak ki, s ezt más génekkel helyettesítik. (A gén az élő szervezetek sejtmagjában található DNS-molekula azon szakasza, amely az egyetlen fehérje felépítésére vonatkozó információt hordozza. A fehérjék építőelemeként vagy valamilyen biokémiai folyamat részeseként az egész szervezetben jelen vannak.) Ezáltal az élőlény egyes tulajdonságai öröklődően módosulnak. Ezek az új tulajdonságok természetes úton az adott élőlényben nem, vagy csak kiszámíthatatlan mutációval tudnának kialakulni. A génmanipulációval az ember a sokkal lassabban zajló természetes folyamatokba avatkozik bele, gyorsítja fel a számára előnyös módon. (A génmanipuláció fogalma azonban nem foglalja magába a klónozást, az elnevezés csak a mezőgazdaságban, állattenyésztésben az egyes iparágak számára laboratóriumi eljárással létrehozott, egyes tulajdonságaiban módosított, élő szervezetekre vonatkozik.)

A génmanipuláció valójában már évezredekkel ezelőtt elkezdődött.  Az ember kezdetben az ehető, tehát hasznos, ehetetlen, tehát gyom differenciálással válogatta ki az élelméül szolgáló növényeket. A természetet évszázadokig ösztönösen szelektálták az emberek, ám a folyamat hátteréről egészen 1865-ig mit sem tudtak. Tudatos kísérletezőként egy szerzetest, Gregor Mendelt tart számon a tudomány, aki a fent említett évben tette közzé növényhibridekkel végzett kísérleteinek eredményeit. (Borsónövények különféle keresztezése során a tulajdonságok öröklődésében alapvető törvényszeríségeket fedezett fel.)

Mendel felfedezése fordulatot jelentett a növénynemesítés területén: tudatosan kezdtek különböző fajokat keresztezni. A biológia és egyéb segédtudományai rohamos fejlődésének eredményeként Mendel felfedezéséhez képest majd száz év múlva jut el a tudomány arra a színtre, hogy laboratóriumi körülmények között az élő szervezet DNS-ébe beavatkozva hozza létre ezeket a módosításokat. 1982-ben a belgiumi Gand egyetemének laboratóriumában fedezik fel azt a talajbaktériumot (Mycobacterium tumefacienst), ami saját genetikai információinak egy részét képes továbbadni más élőlényeknek. 1985-ben pedig előállítják az első génmódosított gyapotot. Innentől nevezzük az így létrehozott módosított növényeket, állatokat transzgenetikus, vagyis génkezelt élőlényeknek.

A génmanipuláció azonban nem egyszerí folytatása a hagyományos növénynemesítésnek, mert míg a nemesítés folyamán egymáshoz közel álló fajokat kereszteznek, a géntechnológiában egymástól törzsfejlődésileg távol álló fajok DNS-darabjait ültetik át, különféle kedvező változást remélve. A táblázatba foglalt génmanipulált fajok listájából is látható, hogy  alapvető, nagy mennyiségben termelt élelmiszer-alapanyagokkal folyt s folynak kísérletek. Ma már több mint ötven génmódosított fajt tart számon a tudomány, az Egyesült &Aacutellamokban ezernél több vállalat foglalkozik génmanipulációval, s több millió hektárban mérhető (legnagyobb mennyiségben kukorica, szója, repce, gyapot) azon földterületek nagysága, ahol ilyen növényeket termesztenek.

A kísérleti laboratóriumokból szélsebesen a szántóföldekre kerülő felfedezésnek természetesen gazdasági okai voltak. A génmódosítás számtalan előnyös tulajdonságai közül a mezőgazdaságban hasznosíthatók voltak a legszembetínőbbek, így a növények ellenálló képességének fokozása  betegséggekkel, kártevőkkel, vegyszerekkel időjárási szélsőségekkel szemben, a terméshozam növelése, egyes tulajdonságok megváltoztatása ( szín, íz, méret stb.), illetve enzimek és adalékanyagok könnyebb előállítása génkezelt mikroorganizmusokkal. Az eredmények látványosak és számottevőek, miközben az ellentábor egyre erőteljesebben húzza a vészharangot, miszerint az ember nem avatkozhat be büntetlenül a természet rendjébe.

Érvek és félelmek…
A génmanipuláció mellett s ellene is számtalan érv felsorakoztatható, viták, tanulmányok, konferenciák, a törvénykezésben jogszabályok fémjelzik az ügy fontosságát.

*  Sokáig sokan az éhínség leküzdésének lehetőségét látták eme új technológia felfedezésében, az olcsó, ellenálló vetőmagok eljuttatásával az éhező országok területére. Kísérletek történtek is, de a várt eredmények elmaradtak, mert bár a vetőmag valóban olcsóbb volt, de a licencdíj, az óvintézkedések betartása, a hozzáértő gazdák kiképzése, a gépek tisztítása, a védősávok kialakítása  megnövelte a költségeket. Sok esetben a távoli országokban kikísérletezett fajták nem mutatták azt az ellenálló képességet a helyi kártevőkkel szemben, mint az elvárható lett volna. Arról nem is beszélve, hogy több harmadik világbeli ország eleve elutasította a segítséget, legfőképp a génmanipulált élelmiszerek körül kialakult negatív megítélések és félelmek miatt.

*  Pedig több példa is igazolja, hogy a géntechnológia jelentős eredményeket ért el. Az egyik leginkább sikerrel járó eredményként a növények kártevők és gyomirtókra való rezisztenciája említhető. A nagyüzemi növénytermesztés igen jelentős vegyszerrrel  gazdálkodó iparág. A génmanipulációval a növényeket eleve ellenállóvá lehet tenni a kártevőkkel szemben, illetve immunissá azokkal a gyomirtó mérgekkel szemben amelyekkel az adott növénykultúrát permetezik.
(A GMO-gyapot esetében 80%-kal kevesebb növényvédőszert kell használni.) Az ellentábor viszont arra hívja fel
a figyelmet, hogy bár permetezni valóban nem kell ezeket a növényeket, de ennek oka az, hogy maga a növény termel méreganyagot.

*  Kétségtelen viszont, hogy a terméshozam és a minőség látványos növekedését és javulását eredményezte a génmanipulált növények termesztésének elterjedése a mezőgazdaságban. Az ilyen pozitív tulajdonságokkal rendelkező fajok viszont az ökológusok félelmei szerint kiszorítják a többi fajt, veszélyeztetve ezzel a Föld biodiverzitását. (A rizs esetén például a több száz fajtából ma már alig ötven található meg a természetben.) A biológiai sokféleségének eltínése amúgy is az emberiség egyik legfőbb bíne s következményei szinte beláthatatlanok.Más tudósok szerint viszont pont a géntechnika rejti a visszafordíthatóságot a génbankok és a régi fajok géntecnológiával való újra-előállíthatóságával.

*  Természetvédők tiltakozásaiknak céltáblája a kellő óvatosság hiánya.  A laboratóriumok zárt rendszeréből túl gyorsan kerültek a szántóföldekre s takarmánytárolókba ezek a növények. (Az állatok részére kikísérletezett, génkezelt takarmányok vizsgálati ideje néhány hónap.) A legfőbb veszélyt az ökológusok abban látják, hogy kiszámíthatatlan s ellenőrizhetetlen kereszteződések jöhetnek létre véletlen keveredésekkel a szabadföldi termesztés folyamán. Mert bár szigorú előírásokkal, megfelelő védősávok kialakításával, gépek alapos tisztításával lehet csak ezeket a vetőmagokat használni – a természet erői, főleg a szél ellen, nem lehet védekezni.  A területen dolgozó tudósok egyrészt cáfolják ezeket a vádakat, másrészt arra hívják fel a figyelmet, hogy más élelmiszer-ipari technológiák esetén sem történnek meg a megfelelő mértékí vizsgálatok. Azt  azonban elismerik, hogy valóban nem kiszámítható a génkezelt növények véletlenszerí kereszteződései más szervezetekkel, de ez véleményük szerint megfelelő körültekintéssel kiküszöbölhető, s a pozitív eredmények  ezeknél az aggodalmaknál sokkal fontosabbak.

Itt, ott s mindenütt
A tudomány számtalan megoldásra váró problémára adott s ad választ géntechnológiai kísérleteivel. A nárciszok génjeinek felhasználásával például kikísérleteztek egy olyan rizsfajtát amely igen magas A-vitamin-tartalommal rendelkezik, s ez a tudósok szerint sok gyermeket tudna megmenteni a vakságtól. A génmódosított mikroorganizmusokkal élelmiszerekben és tisztítószerekben felhasználható enzimeket lehet termeltetni. Számos termék, így a sör, a csokoládé, a sajt  s a felvágottak előállítása során már alkalmaznak ilyen enzimeket – ezen árucikkekbe a GM-szervezet nem, csak az általa termelt enzim kerül be. Az állattenyésztésben a növényekhez hasonlóan a veszélyes fertőző betegségek (pl. száj- és körömfájás) kiiktatásában segíthet, és jelentősen növelhető vele a hozam is.

Az orvostudományban a xenotranszplantáció (állati szövetek vagy szervek emberbe való átültetése) terén számítanak kedvező eredményekre a kutatók. A cukorbetegek számára ma már génmódosított baktériumok termelik az inzulint, és tíz év múlva injekció helyett talán banánnal jut be a szervezetükbe a hiányzó hormonfehérje. Az ipar  a transzgenikus szójababból míanyagot képes előállítani.  A szójazsírsavak metilészterré való átalakításával pedig növényi alapú üzemanyag állítható elő, ami gazdaságossága mellett kétségtelenül környezetbaráti, megoldás lenne az ólmozatlan üzemanyagokhoz képest.

Kukorica, szója, dohány, gyapot napjainkban génkezelt változatukban vannak jelen a világ első termelőinél, s kerülnek takarmányként, feldolgozott élelmiszerként, adalékanyagként nap mint nap a világ nemzetek felett álló áruházláncai révén számtalan ország asztalaira. Kutatók kimutatták, hogy egy európai polgár  napi élelmiszeradagjának hatvan százaléka szója, kukorica vagy ezek valamilyen származéka. Tejtermékekben, felvágottakban a takarmány révén minden húsban, de a bébiételekben, sörben, levesporokban, édességben stb. megtalálhatók a génmanipulációval létrehozott növények származékai. A jelenlegi előírások szerint ezeket csak abban az esetben kell feltüntetni, ha százalékos arányban meghaladják a 0,9%-ot. Környezetvédők viszont ennek betartását is sok esetben megkérdőjelezik. Mint  ahogy ezen élelmiszerek ártalmatlanságát is. 

Az ellenzők  tábora  az emberi szervezet számára ismeretlen génállományok bejuttatásával magyarázzák a rohamosan növekvő allergiákat, illetve az eljáráshoz felhasznált antibiotikumok alkalmazásával arra hívták fel a figyelmet, hogy ez hosszú távon az adott szerekkel szembeni  immunitást fogja eredményezni, ezáltal szíkítve a gyógyító eszköztárat egyes betegségeknél A génmódosítás során ugyanis a sejteknek csak csekély hányadába épül be az idegen szervezetből származó gén. Az eljárás folyamán az új génnel egy ún. marker gént is bejuttatnak, melyek segítségével ki lehet válogatni a sikeresen módosított sejteket. A leendő transzgenikus sejteket antibiotikumot tartalmazó táptalajon növesztik, melyek közül csak azok maradnak életben, amelyekbe az új gén a megfelelő helyre épült be, hiszen velük együtt a marker gén is bejut, mely utóbbi az adott antibiotikummal szemben ellenállóvá teszi a sejteket.

Mire  hosszú táv lesz…
A hosszú távú hatás pedig ismeretlen, hisz még nincs hosszú táv, a tudomány fiatal, nem volt még elég idő az emberi szervezet  többéves, öröklődő reakcióinak kikísérletezésére, miközben nap mint nap (már nem  kísérleti alanyként) fogyasztjuk ezeket a termékeket. Ma már, a fent említett veszélyt belátva, nem használnak antibiotikumokat a génmódosítási folyamatoknál,  az idegen gének bekerülésének veszélyét pedig az eljárás mellett érvelő Dudits Dénes akadémikus például az alábbi szemléletes példával tartja indokolatlannak: „Táplálkozásunk során géneket eszünk. Ha az almát megeszem, akkor is géneket ettem. Miért nem kérdezi meg azt, hogy milyen hatása lesz az almagénnek hosszú távon? Gyakorlatilag ott is tízévenként lecserélik a fajtákat.”

Az érvek és ellenérvek harca a nyilatkozatokban, médiában is nyomonkövethető: „A géntechnológiával módosított szója nem káros az egészségre, és annak jelenlétét az emberi fogyasztásra alkalmas élelmiszerekből nem lehet kimutatni” – mondta Steven B. Nemeth, az Amerikai Szójaszövetség (ASA) kelet-európai főkonzultánsa a legújabb kutatási eredmények alapján. Mae-Wan Ho, a Tudomány a Társadalomban Intézet (Institute of Science in Society, egy londoni független tudományos kutatóintézet és információs központ) igazgatója viszont évek óta próbálja felhívni a figyelmet a génkezelt alapanyagokból készített élelmiszerek veszélyeire.

Mi van, s mi nincs…
Jelenleg (2005. január óta) az Európai Unió tagállamaiban tizennyolc génkezelt kukoricafajta termesztése engedélyezett. Mind a tizennyolc fajta, hasonlóan a sokáig csak egyedül engedélyezett BT-11-hez, kártevőkkel és gyomirtókkal szembeni rezisztenciával rendelkeznek, s előállításuk során, nem használnak antibiotikumokat.  Azt hogy ezzel a joggal melyik ország él s melyik nem, az adott állam döntése, de elutasítás esetén annek jogosultságát bizonyítania kell. Jelen esetben is a gazdaságpolitika a mérvadó, mivel a versenyhelyzetben való lemaradás eredményeként engedélyezte az unió a génkezelt növények termesztését, mert félő volt, hogy a világtermeléstől lemarad Európa abban az esetben, ha nem alkalmazza ezt az olcsóbb technológiát.

Hazánk jelenleg nem engedélyezi a génkezelt kukoricák termesztését, felvállalva ennek kutatásokkal alátámasztott indoklását. Hasonlóan döntött Görögország, Luxemburg, Franciaország és Németország. A termesztés tiltása azonban nem zárja ki a génkezelt, elsősorban takarmányok, bejutását az országokba. A hazai szójaszükséglet jelentős százalékát importáljuk olyan országokból, ahol génkezelt szójaültetvényeken termesztik ezt a hüvelyes növényt. Arról nem is beszélve, hogy feldolgozott élelmiszerként már szinte követhetetlen az összetevők milyensége. A génkezelt élelmiszerek behozatalát az Országos Élelmezés- és Táplálkozástudományi Intézet felügyeli.  Az ő feladatuk lenne az országba bejövő termékek bevizsgálása, a feltüntetett összetevők helyességének ellenőrzése. Pénz és megfelelő laboratóriumi háttér hiányában viszont ez az ellenőrzés nem tud kiterjedni minden egyes árucikkre…

A vásárlók tájékoztatásáról egy 2003-ban hozott rendelet alapján kell gondoskodni, miszerint minden olyan élelmiszeren fel kell tíntetni a génmódosított összetevők jelenlétét, ahol ez az arány meghaladja azt a bizonyos 0, 9%-ot. Géntechnológiával kapcsolatos kutatások hazánkban is folynak igen szép eredményekkel (Gödöllő, Bábolna, Szeged, Pécs). A világon elsőként létrehozott génmódosított gyapot előállítása után egy évvel már hazánkban is létrehoztak egy  transzgenetikus lucernafajtát. De magyar tudós az egyik legismertebb, a géntechnológia veszélyeire figyelmeztető Pusztai &Aacuterpád is, aki 1998-ban, patkánykísérletekkel bizonyította, hogy a génkezelt élelmiszerekkel táplált állatoknál súlyos fejlődési, szervmíködési és egyéb rendellenességek alakultak ki.