Carl Djerassi: A Tabletta

Tetszik, nem tetszik, a különböző születésszabályozási eszközök közül az abortusz az egész világon az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer: körülbelül 50 millió abortuszt végeznek évente. Csak a Tablettát és a sterilizációt alkalmazzák nagyobb számban.Mostanra szinte mindenki egyetért abban, hogy az egészséges fiatal nők számára a Tabletta nyilvánvalóan a leghatékonyabb és valószíníleg a legbiztonságosabb fogamzásgátlási módszer. A 30-as éveik közepén járó vagy ennél idősebbek esetében sokan úgy hiszik, hogy nagyobbak a kardiovaszkuláris komplikációk esélyei, és ezt tükrözi a jelenlegi tablettaszedési gyakorlat is az amerikai nőknél, bár a legújabb epidemiológiai bizonyítékok az alacsony dózisú tablettákkal kapcsolatban azt mutatják, hogy csak az erős dohányosokra vonatkoznak ezek a kockázatok. Az adagok csökkentését nemcsak a progesztogén- és ösztrogén-összetevők csökkentésével érték el. Ezt kiegészítették a szakaszos adagolással, ami azt jelenti, hogy a Tabletta hormontartalma nem állandó, hanem változik, hogy a nők havi ciklusának a természetes hormonváltozásait utánozza. Emiatt a hatás miatt sok orvos az ilyen háromfázisos tablettát (ami kevésbé hat a zsírokra, és nincs rossz hatással a glukóztoleranciára) még fiatal inzulinfüggő diabéteszes nőknek is felírta, akiknek pedig azelőtt erősen ellenjavallt volt a Tabletta.

De naivak lennénk, ha azt hinnénk, hogy a legtöbb nő megszabadult a Tabletta lehetséges veszélyei miatt érzett összes gyanakvásától. Az 1970-es évek szelleme még mindig sokukat kísérti. Az ilyen félelmek, a dolgozó nők számának jelentős emelkedése és az elfogadható alternatívák hiánya miatt a sterilizációk száma olyan élesen nőtt, hogy ez a lényegében megfordíthatatlan módszer mára meghaladja a tablettahasználatot az amerikai házaspárok körében. Itt ismét egy különleges amerikai jelenség tanúi lehetünk a nyugat-európaiakkal összehasonlítva: egy a 80-as évek közepén végzett felmérés adatai szerint az olasz, francia és nyugat-német nők 1–7%-a használta a sterilizálást születésszabályozási eszközként, szemben az amerikaiak 30%-ával.

A feminista aktivisták Tablettához való viszonya
is megváltozott.
Most már ritkán lehet olyan szarkasztikus mondatokat olvasni, mint amilyen a „Próbálja ki az egyik legújabb specialitásunkat, a hatalom-pénisz-potencia komplexus piruláját!” volt a 60-as évek végének és a 70-es évek elejének radikális sajtójában. Germaine Greer, az 1960-as évek egyik nagy hatású könyvének, A kasztrált nőnek a szerzője, azon kevés feministák egyike, aki kérlelhetetlen ellenzője a Tablettának. Ha Greer nevét nem láttam volna legutóbbi súlyos alkotásának (A szex és a végzet:  A női termékenység politikája) fedőlapján, nem jöttem volna rá, hogy a szerző megegyezik azzal az éles eszí és szellemes hölggyel, akit egyszer a Dick Cavett talk show-ban láttam a tv-ben. Greer A szex és a végzet címí míve, ami 1984-ben jelent meg, körülbelül egy évszázaddal marad el korától. &Uacutejjászületett fogamzásgátlási fundamentalizmusa nem tíri meg a Tabletta használatát, de még a pesszáriumét sem, helyettük a méhnyaksapka, a gumi óvszer és a coitus interruptus tizenkilencedik századi keverékét részesíti előnyben. Greer csodálattal adózik az olasz férfiaknak, akik – Greer beismerten „impresszionisztikus bizonyítékai” szerint – a nők szexuális élvezete érdekében viszik tökélyre a coitus interruptus gyakorlását.

Az olasz hozzáértés ilyen mozarti ábrázolását nem tudom másnak tekinteni, minthogy Greer diszkréten a nyilvánosság előtt adózik elismeréssel impresszionisztikus bizonyítékai forrásainak. Ugyanis Olaszországban általában véve nagyon szánalmas a születésszabályozás helyzete: az 1987-ben kiadott tanulmányok azt mutatják, hogy Olaszországban a legalacsonyabb a fogamzásgátlás színvonala Nyugat-Európában. Nem csoda, hogy legalizálták az abortuszt az 1970-es évek közepén, és a Vatikán tiltakozását két népszavazás is leszavazta. A jól tájékozott, befolyásos feministák többségének a jelenlegi álláspontja általában a fogamzásgátlást és külön a Tablettát illetően az 1980-as évek realitásainak felel meg. Mint a legtöbb amerikai nő, szeretnének több választási lehetőséget maguknak és párjuknak, ami megfelel a nem otthon dolgozó nők személyes és szakmai életének. Minden módszerről naprakész tájékoztatást kérnek, ami a Tabletta esetében a lehetséges negatív mellékhatásokon kívül a mostanában felfedezett, nem a fogamzásgátláshoz kapcsolódó előnyöket is tárgyalja (jó hatással van például a medence gyulladásos betegségeire, a méhen kívüli terhességre, a jóindulatú mellbetegségekre, a petefészekcisztákra, a méhnyálkahártya és a petefészek rákos daganataira, a fájdalmas menstruációra és a menstruációt megelőző tünetek csökkentésére). A sajtó csak az utóbbi néhány évben kezdte nyilvánosságra hozni ezeket az információkat, és újabban az FDA is kiegészítette a Tabletta dobozában lévő gyógyszer-tájékoztatóban a negatív mellékhatásokat a pozitív hatásokkal.

A nők – leginkább aktív magatartásuknak köszönhetően – ma már nagy arányban szerepelnek a fogamzásgátlással foglalkozó döntéshozó testületekben… Míg az 1960-as években az amerikai szülészek és nőgyógyászok túlnyomó többsége férfi volt, most ebben a szakágban a kórházi orvosok és a fiatal gyakorló orvosok több mint fele nő. Saját egyetemem, a Stanford történetében először a Szülészeti és Nőgyógyászati Tanszék vezetője nő: Dr. Mary Lake Polan, aki sikeresen egyezteti össze az aktív kutatást, a klinikai gyakorlatot és az igazgatást három gyermekének nevelésével. Most, hogy a nők a fogamzásgátló szerek kifejlesztésével kapcsolatos minden területre bejutottak – a kutatástól és teszteléstől egészen a termék adagolásának beállításáig –, választási lehetőségük csökken. Ez elsősorban megint csak az 1960-as és 1970-es évek panaszainak a következménye, amikor a nők a tökéletesen biztonságos tablettáról vagy más fogamzásgátlóról álmodtak, és nem fogadták el azt a realitást, hogy a biztonságos csupán azt jelenti, hogy „nem állíthatjuk róla, hogy nem biztonságos”. Kevesen jósolták volna meg ezek közül a nők közül, hogy a Tablettára tinédzserkorában tett érthető szemrehányások

a férfitabletta kilátásait is jelentősen gyengítették.
Ha egy nő elégedetlen azzal a bizonytalan válasszal, amit arra kérdésére kap, hogy „Mi történik, ha húsz évig szedem a Tablettát?”, akkor mit szólna, ha ez az időszak – ahogy az a férfiak esetében történne – negyven vagy még hosszabb időre hosszabbodna meg? A nők általában a ráktól félnek, míg a férfiak jobban aggódnak a szexuális potenciájuk változása miatt. Képzeljük csak el, milyen termékfelelősségi perek születnének: az impotencia és a prosztatarák a férfiak öregedésével kapcsolatos, de nem valószíní-e, hogy sok férfi a tablettát tenné felelőssé érte, amit szaporodásra képes korának előző évtizedeiben szedett?

1979-ben A fogamzásgátlás politikája címí könyvemben egy hosszú fejezetet szenteltem A férfifogamzásgátlás jövőbeli kilátásainak, amiben rámutattam arra, hogy „nem ésszerítlen arra kérni a férfiakat, hogy több mint egyenlő részt vállaljanak a fogamzásgátlás terhéből, mivel a nők viselik a szaporodással kapcsolatos terhet” (ezért vállaltam még évekkel ezelőtt a vasectómiát). Annak ellenére, hogy voltak érdekes laboratóriumi irányok, úgy éreztem, hogy azt a brutális, de realista előrejelzést kellett adnom, hogy „minden serdülőkoron túllévő amerikai nő, aki 1979-ben olvassa a könyvemet, már túl lesz a menopauzán, mire arra számíthat, hogy férfi partnere tablettát használ”. Ha a gyógyszeripari cégek nem hajlandók azzal a rengeteg kérdéssel és problémával szembenézni, ami egy olyan új fogamzásgátló szer kifejlesztésével kapcsolatos, amit egészséges nők egy vagy két évtizedig szednek, akkor megváltoztatják-e nézeteiket a férfi fogamzásgátlás még bonyolultabb kérdésével szembesülve?

Amikor a vasárnapi New York Times Book Review egy hosszú kritikát közölt a könyvemről, a szerzője, egy férfi politológus undoknak nevezte ezt a mondatomat, és a nőkkel szembeni viselkedésemet lehangolónak. Következtetése, hogy „megértem a férfiakat, akik nem hajlandók fogamzásgátló szert szedni” arra késztetett, hogy a nevét – a Hacker törő-zúzó embert jelent – munkaköri leírásnak vegyem. Hacker zsigerből adott válasza az üzenethordozót ítéli el anélkül, hogy megpróbálná megérteni, hogy az üzenet miről szól. Sajnos a nyilvánosság egyszeríen nem akarja tudomásul venni, hogy a férfitabletta esélyei egyre csökkennek. Egy másik oka annak, hogy a tudományos figyelem elterelődött a fogamzásgátlók kutatásáról az, hogy az 1960-as évek végétől

a fejlődő országokban egymás után ismerték fel
a korlátozás nélküli népességnövekedés
veszélyét,
és születésszabályozási programokat kezdtek bevezetni – egyes esetekben (például Kína esetében) hatalmas méretekben. Ezekben az országokban az egészségügyi szakembereket jobban foglalkoztatja a gyógyszer beadása, mint a fogamzásgátló módszer megalkotása. Ezért – véleményem szerint helyesen – az oktatást és a fogamzásgátlásnak az anya- és gyermekgondozással való összekapcsolását szorgalmazzák, valamint a meglévő módszerek optimális használatát – tabletta, méhen belüli fogamzásgátló eszköz, óvszer, injekcióban beadható szteroidok és sterilizáció –, ahelyett, hogy új fogamzásgátló módszereket kutatnának. Más szóval: most a fogamzásgátló szoftveren van a hangsúly, nem új, hatékonyabb hardver kifejlesztésén, mert az idő rendkívül fontos, ha a népességnövekedést meg akarjuk fékezni.

A Tabletta negyvenedik születésnapján (1991) a világ népességszaporulatát évi 1,8 %-ra becsülik – jelentős javulás az egy évtizeddel ezelőtti állapotokhoz képest, ami nagymértékben a világ lakosságának egyötödét kitevő Kína születésszabályozási programjának hatékonyságát dicséri. Bár az 1,8% alacsony, ha banki kamatról van szó, de a népszaporulat ilyen éves értéke még mindig azzal a megdöbbentő következménnyel jár, hogy a jövőbeni szülők száma megkettőződik 39 év alatt – vagyis a mai 5,3 milliárd ember 2030 előtt 10 milliárd fölé emelkedik. Még egy felületes elemzés is kimutatja, hogy a helyzet sokkal ijesztőbb, mint amit ezek a számok jeleznek, mert az emberek megoszlása a földön nem egyenlőbb, mint a gazdasági és természeti kincsek megoszlása. A világ lakosságának kétharmada 12 országban összpontosul, számarányukat tekintve a következő sorrendben: Kína, India, Szovjetunió, Indonézia, Brazília, Japán, Nigéria, Banglades, Pakisztán, Mexikó és Németország. Ha az 1990-es természetes népszaporulatot vesszük alapul, akkor milyenek lesznek a számok huszonnégy éven belül, az emberi létezés időhorizontján jelentéktelen idő alatt? (Ha annyi ideig élek, mint az apám, akkor még látni fogom a számokat.)

Jóval 2015 előtt – amikor a Tabletta 64 éves lesz, ami gyógyszernek tisztes kor, emberi életkornak még nem olyan sok – Európa egyetlen képviselője, Németország eltínik erről a listáról, mivel lakosságának a megkétszereződési ideje hétezer év! A lista új szereplője lesz például Egyiptom, amelynek jelenlegi 55 milliós lakossága huszonnégy év múlva megduplázódik. De az újonnan érkezettek helyett nézzük meg közelebbről Afrika képviselőjét, Nigériát, amelyik jelenleg a világ nyolcadik legnagyobb országa. Egyiptomhoz hasonlóan megkettőzési ideje csak huszonnégy év, ami azt jelenti, hogy hacsak nem hoznak drámai intézkedéseket hamarosan, akkor Nigéria lakossága 2015-re lényegében a mai Egyesült &Aacutellamokéval lesz egyenlő (amely most a világ negyedik legnépesebb országa, és negyedik helyen áll az alapterületét tekintve is). Nigéria nemcsak összehasonlíthatatlanul szegényebb, de a harmincegyedik helyet foglalja el területét tekintve. Más elrettentő forgatókönyvet is idézhetnék, mint például Bangladesét: jelenlegi megkettőzési idejét alapul véve szintén megközelítheti az USA jelenlegi népességét 2015-re. Ugyanakkor Banglades területét tekintve még az első ötven ország között sincs. A fogamzásgátló tabletták önmagukban természetesen nem oldják meg a népességnövekedés problémáját. Sok politikai, gazdasági, kulturális és vallási természetí kérdés megválaszolására is szükség van…A legtöbb nő számára, aki abortuszra szánja el magát, ez az utolsó lehetőség.

Tetszik, nem tetszik, a különböző születésszabályozási eszközök közül az abortusz az egész világon az egyik leggyakrabban alkalmazott módszer: körülbelül 50 millió abortuszt végeznek évente. Csak a Tablettát és a sterilizációt alkalmazzák nagyobb számban. Kínát kivéve a legtöbb abortusz minden nő saját döntése, és nem a kormány által kierőszakolt intézkedés. A világ népességének majdnem 40%-a olyan országokban él, ahol gyakorlatilag nem korlátozzák az első három hónapon belüli abortuszokat. Ezeknek az országoknak a sora az Egyesült &Aacutellamoktól és Hollandiától a katolikus Olaszországon és Franciaországon át, a muzulmán Tunéziáig és a hivatalosan ateista Kínáig tart. A világ másik 25%-ában – olyan különböző nemzeteknél, mint India, Nagy-Britannia, Japán és a legtöbb kelet-európai ország (köztük a meggyőződésesen katolikus Lengyelország is) – majdnem ugyanilyen liberálisan megadják az abortusz lehetőségét, mivel olyan szociális tényezőket vesznek figyelembe, mint a jövedelem és a családi állapot. A világ másik 10%-ánál szigorúbb feltételekhez (magzati károsodás, erőszak vagy vérfertőzés) kötik az abortuszt.

A világ népességének csak egynegyede él olyan országban, ahol az abortusz teljesen illegális, vagy csak akkor engedélyezik, ha a terhes nő életének megmentéséről van szó. Ide tartozik a legtöbb ázsiai muzulmán ország, Afrika többsége, négy nyugat-európai ország (&Iacuterország, Spanyolország, Portugália és Belgium) és a latin-amerikai országok kétharmada. Ezekben a latin-amerikai országokban végzik a legtöbb illegális abortuszt (és az emiatti  halálozás is a legnagyobb). Habár az Egyesült &Aacutellamokban az abortusz – 1973 óta, amióta a Legfelsőbb Bíróság a Roe kontra Wade ügyben ilyen döntést hozott – legális, Reagan és Bush elnök kísérlete arra, hogy a bíróságot abortuszellenzőkkel töltse fel, még visszafordíthatja a történelem kerekét azokhoz az időkhöz, amikor több százezer nő illegálisan végeztetett abortuszt, sokan saját maguk indították el vagy életveszélyes körülmények között végeztették el a magzat elhajtását. Mielőtt ezt megengednénk, tanulnunk kellene olyan országok példájából, amelyek megpróbálták betiltani az abortuszt.

1965-ben az abortusz legális volt, és gyakorlatilag szinte ingyenes Romániában, ugyanakkor fogamzásgátlás szinte nem létezett. Ezért az abortusz lett a termékenység szabályozásának fő eszköze. A román kormányt nem annyira az abortuszok száma aggasztotta, mint inkább a születések számának csökkenése egy viszonylag gyors gazdasági növekedés közepette. Egyik napról a másikra a kormány nagyon szigorú abortusztörvényt fogadott el, aminek az eredménye példa nélkül álló az egész világon: Romániában a születési arányszám egy év alatt 13-ról 34 ezrelékre emelkedett. Győzelemittasan gratulálhattak egymásnak Romániában a férfiak – és szándékosan használom a férfiak kifejezést – abortuszellenes politikájuk látványos sikeréhez. Egyértelmí, hogy ez politikai döntés volt, de nem politikai stratégia. A következmény katasztrofális volt. 1968-ra a születési arányszám drámaian csökkent – 34-ről 19 ezrelékre –, mert alig két év alatt az abortuszrendszer illegalitásba vonult. Amit Bukarestben a férfiak kihagytak a számításból, az az illegális abortuszokhoz kapcsolódó halálozások növekedése volt. Egy évtized múlva ez a halálozási arányszám 10-szeresére emelkedett, míg a születési arányszám nem változott 1972 óta. Az alkohol- és kábítószer-fogyasztás elleni törvények célja, hogy a használókat védje, ugyanakkor

az abortuszellenes törvényeket sohasem
a nők védelmében hozták.
Egyes esetekben – mint Romániában is – az indok egyértelmíen demográfiai volt. A legtöbb ország – köztük az Egyesült &Aacutellamok is – arra használták ezeket a törvényeket, hogy szexuális erkölcsöket érvényesítsenek. A néhány hetes embrió eltávolítása ellen tiltakozók „megölünk egy babát” érvelése gyakran a szexhez való puritán hozzáállást tükrözi, amiről a tiltakozó úgy érzi, hogy máson is érvényesítenie kell. Miért tesz az abortuszt ellenzők többsége kivételt vérfertőzés vagy erőszak esetén? A válasz az, hogy az abortuszt ellenzők egy megerőszakolt nőt ártatlannak tartanak, tehát jogosult az abortuszra, míg azt a nőt, aki önként vesz részt nemi aktusban, bínösnek ítélik, tehát nem kívánt terhességgel sújtják. A jogi szankciók értelmetlenségét a legnyilvánvalóbb módon a megdöbbentően magas tinédzserkori abortuszok aránya mutatja az Egyesült &Aacutellamokban. Az istenfélők szemében, akik Szodomát és Gomorrát emlegetik, ez laza szexuális erkölcsöket jelent, egyre fiatalabb korban egyre nagyobb szexuális aktivitást, az amerikai család összeomlását. Természetesen az amerikai családok felbomlása mögött álló okokkal már sok dokumentum foglalkozott, és az, ha az abortusz törvénytelen lesz megint, nem valószíní, hogy ismét összehozza a családokat.

Az amerikai tinédzserkori abortuszok okáról az érvelés legalábbis részben megtévesztő. Egy tanulmány, amely az Egyesült &Aacutellamok tinédzsereinek szexuális viselkedését hasonlította össze más gazdagabb országokéval – így Svédország, Hollandia és Franciaország tinédzsereivel – azt mutatta, hogy az ottani tinédzserkori abortuszok száma csak töredéke az amerikainak. Hollandiáé például majdnem tizede a miénknek. Ugyanakkor tizenhét éves korukra körülbelül ugyanolyan arányban lettek szexuálisan aktívak a holland és a francia lányok, mint az amerikaiak. Svédországban minden korcsoportban sokkal nagyobb arányban vannak szexuálisan tapasztalt nők, mint az Egyesült &Aacutellamokban, mégis a svéd abortuszarányszám kevesebb, mint fele a miénknek.

A tinédzserkori abortuszok magas arányának sok oka közül három emelkedik ki. Ahelyett, hogy időben és a valóságnak megfelelő szexuális nevelésben részesítenénk a diákokat – ahogy ezt Svédország teszi, amit ott logikusan követ a születésszabályozás –, az amerikai decentralizált oktatási rendszer hátrányára válik sok fiatalnak, aki olyan iskolába jár, ahol néhány hangos szülő megvétózhat egy ilyen tanmenetet. Ezen kívül, egyik középiskola sem tud a fogamzásgátlás terén tanácsot adni, vagy szolgáltatást nyújtani diákjainak, habár ezek közül az iskolák közül sokban a diákok fele már szexuális életet él. Végül, meglepően vegyes jelzéseket adunk fiatalságunknak: egyrészt a szex buja ábrázolásával találkozhatnak a különböző magazinokban és filmekben, ugyanakkor a puritánokra emlékeztető szexuális moralitást hirdetünk. Például a 80-as évek végén, amikor a szexuális úton terjedő betegségek és az AIDS kezdtek nagy méreteket ölteni, mind a három országos tv-hálózat megtagadta egy kétperces közszolgálati közlemény leadását, amit az Amerikai Szülészeti és Nőgyógyászati Kollégium készített és finanszírozott. Mi volt a tartalma annak a veszélyes üzenetnek? Különböző fogamzásgátlási lehetőségek rövid ismertetése, és egy ingyenesen hívható szám, amit a tinédzserek hívhatnak, ha a születésszabályozásról ingyen brosúrát szeretnének. Egy CBS-főnöknek még ahhoz is volt bátorsága, hogy kijelentse: „a fogamzásgátlás nem elfogadható téma egy közszolgálati közleményhez”. Ennek a hálózatnak nem esett nehezére, hogy naponta adagolja a fiataloknak a brutalitás, gyilkolás és nyílt szexuális viselkedés képsorait. De óvszert? Azt soha!