Kristályos vallomás

Életünk kezdetén, magzatként 99 százalékban vízből állunk. Amikor megszületünk, 90 százalékban víz vagyunk, és mire elérjük a felnőttkort, ez az arány 70 százalékra csökken. Ha magas kort megélve halunk meg, testünknek talán nagyjából 50 százaléka lesz víz.Más szóval, életünk során döntően vízként létezünk. Ha a testet nézzük – az ember víz. Amikor ráébredtem erre, és ebből a nézőpontból tekintettem a világra, mindent teljesen újszeríen kezdtem látni. Először is felismertem, hogy mindannyiunkban közös a kapcsolat a vízzel. Ezért mindaz, amiről a továbbiakban szó lesz, mindenkire vonatkozik az egész világon. &Uacutegy hiszem, azt is kezdem látni, hogyan kellene élni az életünket. Hogyan élhetünk boldogan és egészségesen? &Uacutegy, hogy megtisztítjuk a testünk 70 százalékát alkotó vizet.

A folyók vize tiszta marad, mivel folyamatos mozgásban van. Ha a víz megreked, élettelenné válik. &Iacutegy hát a testünkben lévő víznek folyamatosan keringenie kell. A beteg testben a víz – vagy vér – rendszerint pang. Ha a vérkeringés leáll, a test romlásnak indul, és ha az agyban áll le, az életünkbe is kerülhet. De miért reked meg a vér? Ezt az állapotot az érzelmek elerőtlenedésének tekinthetjük. Modern kutatók kimutatták, hogy lelkiállapotunk közvetlen hatással van a test állapotára. Ha teljes és örömteli életet élünk, fizikailag is jobban érezzük magunkat, míg ha életünk csupa küszködés és bánat, testünk megérzi azt. Ilyenformán, amikor érzelmeink végigáramlanak a testünkön, örömet érzünk, és a test egészségesebbé válik.

Mozgás, változás, áramlás – erről szól az élet.
Ha figyelembe vesszük, hogy emberré válásunk előtt vízként léteztünk, közelebb kerülünk az alapvető kérdés megválaszolásához, hogy mi is az ember. Ha világosan megértjük a vizet, tökéletesebben fogjuk érteni az emberi testet, és megfejthetjük annak rejtélyét is, hogy miért születtünk, és miért létezünk ebben a formában. Mi a víz? Elsőre talán mindenki azt válaszolná, hogy életerő. Ha testünk vizének 50 százalékát elveszítjük, nem maradhatunk életben. A vérben és a testnedvekben lévő víz által kering testünkben az életerő. Ez a vízáramlás teszi lehetővé számunkra a cselekvőképes életet. A víz szállítja az energiát testünk minden egyes részébe. Az energiaszállítás olyan, mintha egy tehervagon járná be a testet. Ha a test tele van torlaszokkal, és szennyezett, a vagon rakománya is beszennyeződik, ezért létfontosságú, hogy a víz mindig tiszta maradjon. Napjainkban az orvostársadalom – sokkal inkább, mint régen – az energia szállítójának kezdi tekinteni a vizet, és még betegségek kezelésére is alkalmazza.

Például, ha valaki ólommérgezésben szenved, a tüneteket enyhíteni lehet, ha olyan vizet iszik, amely jelentéktelen mennyiségí ólmot tartalmaz – olyan mennyiséget, amely egy a 1012-höz (egybillió) és egy a 10 400-hoz közötti arányt jelent! Ezen a szinten a vízben lévő anyag gyakorlatilag hatástalan, azonban az anyag tulajdonságai a vízben maradnak, és ez alkotja az ólommérgezés gyógyszerét. A homeopátia felvetése szerint minél hígabb az oldat, annál hatékonyabb. Logikusan arra lehetne következtetni, hogy minél több méreg van a testben, annál többre lenne szükség az oldatban is. A gondolatot másképp megfogalmazva: ahelyett, hogy az anyag hatását alkalmazva szüntetnénk meg a tüneteket, a vízbe másolt információt használjuk a méreg által előidézett tünetek információjának kitörlésére.

Tehát a víz képes információt másolni és tárolni. Kijelenthetjük, hogy az óceánok vize emlékeket őriz a benne élő lényekről. A gleccserek talán a bolygó történetének évmillióit rejtik magukban. A víz körbejárja a Földet, átáramlik a testünkön, és szétterjed a világ minden részén. Ha képesek lennénk elolvasni a víz emlékezetében tárolt információt, eposzi méretí történet tárulna fel előttünk. A vizet megérteni nem más, mint megérteni a világegyetemet, a természet csodáit és magát az életet. Sok éven keresztül tanulmányoztam a vizet. A felismerés, hogy a víz képes információt másolni, megváltoztatta az életemet… Tökéletesen meg voltam – és vagyok – győződve arról, hogy a víz képes megjegyezni és átadni az információt, de a gondolat az orvostársadalom részéről teljes elutasításra talált.

1988-ban egy francia tudós, Jacques Benveniste elvégzett egy kísérletet, amellyel a homeopátia alapelveit vizsgálta. Egy gyógyszert egészen addig hígított vízzel, míg jelenlétét gyakorlatilag már nem lehetett kimutatni, és felfedezte, hogy az oldat ugyanolyan hatással van a betegekre, mint a hígítatlan gyógyszer. Egy évvel később benyújtotta eredményeit a Nature címí brit tudományos folyóiratnak, amely végül azzal a megjegyzéssel közölte, hogy a kísérlet eredményei kétségesek, és semmiféle fizikai bizonyíték nem támasztja alá azokat. A hipotézis elásva, a mai napig feledésbe merülve nyugszik. Amikor valaki olyan kutatásokkal és kísérletekkel áll elő, amelyekre felfigyel a tudományos világ, a reakció bizonyos mértékig szinte mindig ugyanaz.

Sokáig tínődtem azon, vajon lehetséges volna-e fizikailag bebizonyítani, hogy a víz képes információt raktározni – vajon meg lehetne-e oldani, hogy ezt fizikai szemmel láthassuk?

Ha szívünk nyitott a lehetőségekre, olyan apróságok kezdenek feltínni számunkra, amelyek hatalmas felfedezésekhez vezethetnek. Egy nap találomra felnyitottam egy könyvet, és néhány szó ugrott ki a sorok közül: „Nincs két tökéletesen egyforma hókristály.” Természetesen ezt már kisiskolás koromban is tudtam. Az évmilliók során földre hullott összes hópehely alakja mindig más és más volt. A mondatot azonban mégis úgy olvastam, mintha teljesen más jelentést hordozna, mivel szívem nyitott és üzenetre fogékony volt. A következő pillanatban az jutott eszembe, hogy ha lefagyasztom a vizet, és megnézem a kristályokat, mindegyik teljesen egyedi lesz. Ez a pillanat jelentette az első lépést kalandozásomhoz egy új és felfedezetlen világban. Azt terveztem, hogy vizet fagyasztok, és fényképeket készítek a kristályokról. Természetemnél fogva nem szeretek sokáig ülni egy új gondolaton.

Azonnal megkértem egy fiatal kutatótársamat, hogy kezdjen el kísérletezni, de ez a terület teljesen ismeretlen volt mindenki számára. Semmi biztosítékunk nem volt arra, hogy erőfeszítéseink végül eredménnyel járnak. Én azonban különös módon egy pillanatig sem kételkedtem benne, hogy ez így lesz. Biztos voltam afelől, hogy feltevésem helyes, és a kísérletek jól fognak alakulni – egyszeríen csak tudtam. &Aacuteltalában komoly gondjaim vannak a kitartással, de ez alkalommal nem voltam hajlandó megállni. Első lépésben béreltem egy rendkívül pontos mikroszkópot, és a konyhai hítőszekrényben fagyasztott vizet néztem meg vele. Azonban – mivel a felvételek szobahőmérsékleten készültek – a jég hamar megolvadt. Elég hosszú időbe telt, amire sikerült fényképet készítenem a kristályokról… Két hónap kísérletezés után végül sikerült egy felvétel. A fényképen egy gyönyörí, hatszögletí kristály volt látható. Jelenleg egy nagyobb méretí hítőkamra áll rendelkezésemre a kísérletekhez, amelyben az állandó hőmérséklet –5 °C (23 °F), de minden ezzel az első fényképpel kezdődött…A kristályokról készült felvételek rendkívül kifejezően tükrözték a világot. Mély filozófiára bukkantam bennük. Ahogy a hőmérséklet emelkedni kezd, és a jég olvadásnak indul, a kristályok csupán húsz-harminc másodpercre jelennek meg. A világegyetem igazságai alakot öltenek, és láthatóvá válnak, még ha csak néhány pillanatra is.

Ezen a kicsiny időablakon egy varázslatos világba pillanthatunk be. Hadd magyarázzam el, hogyan készülnek a fényképek a kristályokról. &Oumltven petricsészébe ötven különböző vízmintát helyezek. (Az első években százat használtam.) Az edényeket három órán keresztül –20 °C-on (–4 °F) fagyasztom a hítőben. Ennek eredményeképpen a petricsészékben a felszíni nyomás hatására körülbelül egy milliméter átmérőjí jégcseppek alakulnak ki. A kristály akkor jelenik meg, amikor megvilágítjuk a jégcsepp csúcsát. Természetesen sohasem jön létre ötven hasonló kristály, és olykor egyáltalán nem alakulnak ki kristályok. Amikor grafikusan ábrázoltuk a kristályok kialakulását, rájöttünk, hogy más vízben másféle kristályok jelennek meg. Közülük néhány kifejezetten hasonló, mások alaktalanok, és bizonyos fajta vizekben egyáltalán nem képződnek kristályok. Először különböző helyekről származó csapvízben kialakuló kristályokat figyeltem meg. Tokió vize kétségbeejtő volt: egyetlen ép kristály sem jelent meg. A csapvízben fertőtlenítés céljából van valamennyi klór, amely teljes mértékben tönkreteszi a természetes víz szerkezetét.

Azonban a természetes vízben, bárhonnan is származik – természetes forrásból, föld alatti folyóból, glecscserből vagy egy folyó felső szakaszáról –, teljes kristályok alakulnak ki. A jégkristályok fényképezésére és a kutatásra irányuló erőfeszítéseim kezdtek eredményre vezetni. Ekkor valamelyik nap az egyik kutató – aki ugyanolyan elmélyülten vett részt a feladatban, mint én – egy teljességgel képtelennek tínő dolgot mondott: „Nézzük meg, mi történik zene hatására a vízzel.” Tudtam, hogy a zene rezgése hatással lehet a vízre. Imádom a zenét, ráadásul gyermekkoromban zenei pályára készültem, így mindenképpen támogattam ezt a rendhagyó kísérletet. Kezdetben fogalmunk sem volt, milyen zenével és milyen körülmények között végezzük el a kísérletet.

Végül számtalan próbálkozás és kudarc után arra a következtetésre jutottunk, hogy valószíníleg a legegyszeríbb eljárás lesz a legmegfelelőbb – ha egy asztalra, két hangfal közé helyezünk egy pohár vizet, és olyan hangerővel játsszuk le a zenét, amelyen az ember normális körülmények között hallgatná. Ezen kívül ugyanolyan vizet kellett használnunk, mint a korábbi kísérleteknél. Először gyógyszertárban kapható desztillált vízzel próbálkoztunk. Az eredmény megdöbbentett. Beethoven Pastorale szimfóniája derís és tiszta hangszíneivel gyönyörí, arányos kristályokat hozott létre. Mozart 40. szimfóniája, amely a szépséghez szóló fennkölt ima, kecses, előkelő kristályokat alkotott. A Chopin op. 10 etídjére kialakult kristályok pedig finom részleteikkel okoztak meglepetést.

Amikor klasszikus zenét játszottunk a víznek, minden esetben szabályos alakú, pontosan megkülönböztethető formákkal rendelkező kristályok keletkeztek. Ezzel szemben, amikor erőszakos heavy metal zenét játszottunk le, a legjobb esetben is csak töredékes, torz kristályok jelentek meg.

Kísérleteink azonban ezzel nem értek véget. Arra gondoltunk, mi lenne, ha szavakat vagy kifejezéseket – mint például köszönöm vagy ostoba – írnánk egy darab papírra, majd vízzel töltött üvegek köré tekernénk azokat úgy, hogy az írás befelé nézzen. Nem tínt elképzelhetőnek, hogy a víz képes „elolvasni” és megérteni a szavak jelentését, majd annak megfelelően megváltoztatni a formáját. Azonban a zenével végzett kísérletekből tudtam, hogy történhetnek különös dolgok. Felfedezőknek éreztük magunkat, akik egy feltérképezetlen őserdőbe készülnek behatolni.

A kísérletek eredményei nem okoztak csalódást. A víz, amelynek a köszönöm szót mutattuk, gyönyörí, hatszögletí kristályokat hozott létre, míg abban, amelyre az ostoba szót helyeztük – akárcsak a heavy metal zene hatására –, alaktalan és töredezett kristályok jöttek létre. A további kísérletekből az derült ki, hogy a pozitív hangvételí kifejezések – mint például a tedd meg, kérlek – szemrevaló, szabályos alakú kristályokat eredményeznek, a negatív hangvételí kifejezések, mint a csináld!, hatására pedig szinte egyáltalán nem jönnek létre kristályok…A víz megismerése olyan, mintha a világegyetem míködését kutatnánk,

a vízben megjelenő kristályok pedig mintha egy másik dimenzióba nyíló kapuk volnának.

Tovább folytatva a kísérleteket a kristályok fényképezésével, úgy éreztük, hogy elindultunk az úton, amely a világegyetem mély igazságainak megértéséhez vezet. Egy felvétel képe különösen élénken él az emlékezetemben. A leggyönyöríbb és legkifinomultabb kristály volt, amelyet valaha láttam – a kristály, amely a szeretet és hála szavak hatására jött létre. &Uacutegy nézett ki, mintha a víz boldogságát egy nyíló virág megalkotásával ünnepelte volna. Oly szépséges volt, hogy – bátran mondhatom – megváltoztatta az életemet…Japánban úgy tartják, hogy a lélek szavai egy szellemben lakoznak, amelynek neve kotodama, a szavak szelleme, és a kimondott szavak ereje megváltoztathatja a világot. Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy szavaink nagymértékben befolyásolják gondolkodásmódunkat és érzéseinket, és minden könnyebben megy, ha pozitív szavakat használunk. Azonban egészen mostanáig nem láthattuk a pozitív szavak hatásának fizikai megjelenési formáját.

A szavak által a lélek jut kifejeződésre. Nagyon valószíní, hogy lelkiállapotunk óriási hatással van a testünk nem kevesebb, mint 70 százalékát kitevő vízre, és ez a hatás nem elhanyagolható mértékben jelenik meg testünkben is. Aki jó egészségnek örvend, annak jó a kedélye is. Persze nem meglepő, hogy az egészséges lélek egy egészséges testben érzi magát a legjobban. Mivel vágytam rá, hogy a lehető legtöbb embernek segíthessek megőrizni vagy visszanyerni az egészségét, évekig beteggondozóként dolgoztam. Minél több betegségben szenvedő emberrel találkozom, annál erősebbé válik bennem a meggyőződés, hogy a betegség nem kizárólag egyéni probléma, hanem a társadalom eltorzulásának eredménye.

Amíg nem teszünk valamit a torz világgal, amelyben élünk, és amíg nem gyógyítjuk meg a sebzett lelket, a testi betegségben szenvedők száma nem fog csökkenni. Mi az, ami eltorzult a világban? Minden torzulás a lélek torzulása, és ez magára a világegyetemre is hatással van. Ahogy egyetlen csepp is vég nélkül szétterjedő fodrozódást kelt a vízben, ugyanúgy terjed szét az egész világon és eredményez torzulásokat egyetlen lélek is. Azonban nincs minden veszve, van remény. A megváltás létezik, és a neve: szeretet és hála. A Föld keres. Gyönyörí kíván lenni. Olyan gyönyörí, amilyen csak lehet. Korábban azt mondtam, hogy az embert vízként is meghatározhatjuk. Biztos vagyok benne, hogy a kristályokról készült fényképekre pillantó emberek testében lévő víz valamiféle változáson megy keresztül.

Megtaláltam minden kristály közül a leggyönyöríbbet – amelyet a szeretet és hála hoz létre. Valószíníleg erre épült a világ összes vallása, és ha ez megvalósulna, nem lenne szükség törvényekre. Már tudjuk a választ. A szeretet és hála azok a szavak, amelyeknek utat kell mutatniuk a világ számára. A víz világosan megmutatja, hogyan éljük az életünket. A víz története az egyes sejtekből indul, hogy felölelje az egész világegyetemet…