Tudós Heloise hova lett,
Kiért szerelmes Abélard
Kasztráltatván megszenvedett?
Francois VillonAz eunuch szó hallatán az emberek többségének az a regényekből és filmekből ismert elhízott, vékony hangú, nőies mozgású keleti tisztviselő jut eszébe, akikre a szultánok bátran rábízhatták háremük felügyeletét, hiszen korábban megszabadították őket férfiasságuktól. Pedig a kasztrálás hagyománya sokkal régebbre vezethető vissza, és a célja sem csupán az ágyasok őrzésére korlátozódott.
Voltak, akik önként, vallási meggyőződésből kasztráltatták magukat, másoknak még gyerekkorukban tiszta énekhangjuk megőrzése céljából távolították el a heréjüket, egyes nagy múltú, mint a bizánci vagy a kínai civilizációkban az uralkodó leghíségesebb, legtehetségesebb és legmegbecsültebb tanácsadóinak számítottak.
Az eunuch szó a görög eune (ágy) és ekhein (maradni – valójában őrizni) szavak összekapcsolásából eredeztethető, de már a sumér korból is vannak feljegyzések heréltekről. A kasztrált rabszolgák ára jóval magasabb volt, mint közönséges társaiké. A mediterrán kultúrkörben ősi elem a vallásos célú kasztráció, senki sem tudja, hány évezrede terjedt el az efféle megcsonkítás. Régészeti feljegyzések alapján Anatóliában a Nagy Istenanya hívei önként fosztották meg magukat férfiasságuktól.
A gall papok egyes vallási ünnepeken az istenek kiengesztelésére zenétől és tánctól extázisba esve kovapengével összevagdalták, megcsonkították magukat. Kifolyt vérüket és levágott nemi szervüket az oltárra helyezve ajánlották fel. Ezt a kultuszt a rómaiak is átvették. Áprilisban tartották a Megalesiát, ahol Kybelé papjai sarlóval fosztották meg magukat férfiúi ékességüktől.
Indiában is a vallásra vezethető vissza a kasztráció elterjedése. A Mahabharata elbeszélése szerint a hős Ardzsuna vérfertőzéstől undorodva visszautasította ősanyja, Urvasí upsara felajánlkozását, mire a gonosz tündér átokkal sújtotta, ezért férfiasságától megfosztott rabszolgaként kellett tengődnie. A indiai kasztráltak átkaitól a mai napig minden hindu retteg. A kínai heréltek úgy vélekedtek, hogy csonkolt szerveik ismét kinőnek, ha frissen lefejezett bínözők még meleg agyából fogyasztanak.
Oroszországban a XVIII. században terjedt el rövid időre az öncsonkítás szokása egy keresztény szekta tagjai között. Kondratyij Szelivanov muzsik az Újtestamentum tanításaira hivatkozva vette rá követőit, hogy egy gyermek nemzése után kasztrálják magukat, és ily módon szó szerint tartsák meg a parancsolatokat, hogy teljes ártatlanságban élhessenek. Amikor a szekta létszáma veszélyes nagyságúra duzzadt, maga II. Katalin cárnő lépett fel ellenük. Prófétájukat Szibériába számízték, később őrültként a szuzdali kolostorba zárták, híveit büntetőtelepekre deportálták.
Kínai fosztóképző
Az állatvilágban a hím laposférgek és a csigák leharapják szerelmi vetélytársuk ivarszerveit, ám miután a fajfenntartás az egyik legerősebb ösztön, a legtöbb állat akár az életét is feláldozza a párosodás oltárán. Az ember tudatosan hajtja végre az öncsonkítást. A fogalom a latin castratio (kiherélés) szóból ered. Kezdetben egyszeríen összezúzták a heréket, később ki is vágták. A legbrutálisabb talán a korai Kínában, a Csou-dinasztia idejében lehetett az eljárás, akkor elsősorban büntetésre szolgált. A császárok elfogott ellenségeiket, azok fiait, unokáit kasztráltatták, de rengetegen bele is pusztultak a durva operáció következményeibe.
Néhány évszázaddal később azonban már gondosan ügyeltek a kasztráció körülményeire, hiszen a cél már egy a központi hatalomhoz lojális hivatalnokréteg kitermelése volt. A beavatkozás sokszor önkéntes alapon ment végbe, az udvaroncok maguk ajánlották fel gyermekeiket, hogy megnyíljon előttük a palotai karrier lehetősége. A csang-ce neví intézményben ivartalanító specialisták végezték el a kényes mítétet. Miután még egyszer megkérdezték, hogy aláveti-e magát az operációnak, az eunuchjelölt hasát és combjának felső részét szorosan bekötözték, hogy ezzel is csökkentsék a vérveszteséget.
A nemi szerveket háromszor alaposan megmosták borssal físzerezett vízben, a páciens fájdalomcsillapító teát kapott, fítött téglaágyra ültették. Miközben a segédek tartották a derekát és combját, a specialista lemetszette a péniszt, s a herezacskót. A húgycsövet betamponálta, s a sebet vízbe mártott papírral borította és bekötözte.
A beteg három napig egy kortyot sem ihatott, bár néha a húgycső összezárult, s az illető néhány napos haláltusa után kiszenvedett. Az amputációs sérülés mintegy 100 nap után gyógyult be, az eunuch pedig egy év elteltével a császár szolgálatába állhatott a Tiltott Városban. A pekingi palota több ezer heréltje rendszeres átvizsgáláson esett át, megkövetelték tőlük, hogy lemetszett tagjaikkal tisztelettel bánjanak. Amputált nemi szerveiket paónak (kincs) nevezték, lezárt üvegekben őrizték, minden ellenőrzés alkalmával hiánytalanul be kellett mutatni azokat. Érthető a fokozott óvatosság, hiszen ezek közül a kasztráltak közül kerültek ki a császár ágyasainak felvigyázói is.
Indiában a kiherélés ősi módszere több ezer éves hagyományokra tekint vissza. A közösség elszegényedett családok gyermekeit vásárolta meg, vagy az utcán szedték össze az árvákat, elkóboroltakat. A jelöltet illatos olajokkal megkenték, gondosan megfürdették, az eunuchközösség elöljárója, a guru vörös menyasszonyi száriba öltöztette és felékszerezte. A szertartás örömére nagy lakomát tartottak, ahol a résztvevők tapsoltak és réztányérokkal csattogtak.
Miután a fiú ópiumot kapott, két erős herélt lefogta, majd nemi szerveit bambuszdarabok közé szorították, és egy tapasztalt kasztrált – a Dai Ma (bába) – borotvaéles pengével lemetszette a nemi szervét. A csonkot gondosan elföldelték, a sebeket meleg olajjal mosták át. Negyven napig gyógyfüvekkel és balzsamokkal kezelték a pácienst, majd női nevet kapott, s teljes jogú tagjává vált az eunuchcsoportnak.
Soha se mutáltak…
Ha egy fiú még a serdülés előtt veszíti el a heréit, akkor elmarad a másodlagos nemi érés, nem nő szakálla és bajusza, lágy és gyenge izmú marad, nem jelenik meg a kiugró ádámcsutka, gyermeki szoprán vagy alt hangjuk felnőttkorban is megmarad. Ezt használták ki a mívészetek iránt fogékony uralkodók és pápák, akik rajongtak a széphangú fiúkért. A katolikus egyház szigorúan tiltotta énekesnők nyilvános fellépését, ezért a magas hangok megszólaltatását falcettistákra (kontratenorok) bízták, akik mesterségesen magas hangon daloltak, ám gyakran hamisan (falso). Őket váltották fel a tehetséges kasztrált zenészek. Már a XII. századi konstantinápolyi templomokban eunuchok hangja harsogott a kórusokban, de igazi reneszánszát a XIV–XVII. században élte.
A zenei célú csonkítás szokása a mozarab Hispániából érkezett Itáliába. A spanyol Francisco Soto 1562-ben került a pápai kórusba, s hangja mindenkit elbívölt. A XVII. században lépett fel Vittori, Laudi, Simonelli, Allegri és Siface. Szupersztárrá azonban csak Carlo Broschi, patrónusától kölcsönzött mívésznevén Farinelli nőtte ki magát. Átütő és hangos sikert aratott Itáliában, Angliában, Spanyolországban és Németországban is. Händel maga kérte, hogy énekelje az áriáit. Tizenöt esztendősen debütált egy operában, majd két évtizedet töltött nagy megbecsülés közepette a madridi udvarban, ahol kigyógyította V. Fülöp királyt a depressziójából.
A kasztrált énekeseket csodálattal vegyes borzongással figyelte a közönség, a legelőkelőbb körökben forgolódtak, a leggyönyöríbb dámák és lányok halmozták el őket kegyeikkel. Farinelliről azt tartották, hogy a női nem nagy rajongója. A hódolóival folytatott szerelmi játékokba kis idő múltán fivérét is bevonta, mivel ő teljes értékí férfiként léphetett a színre. Farinelli azonban belebolondult egy csinos fiatalasszonyba, aki undorodva utasította vissza az eunuch közeledését.
Bár V. Sixtus pápa 1587-ben betiltotta, Európában a kasztrálás még a XIX. században is a szépen csengő fiúhangok megőrzésének eszköze volt. A XVII–XVIII. században énektanárok válogatták ki a legtisztább és legerősebb hangú fiúkat, hogy páratlan énekükkel elkápráztassák a pápát és a fejedelmi udvarokat. A szülők örömest adták gyermekeiket, hiszen a csonkítás révén anyagi gondjaik megoldódtak, fiaik pedig nagy karriert futhattak be.
Királycsináló heréltek
Az uralkodók sokszor féltették hatalmukat a túlságosan nagy befolyással bíró hivatalnokoktól, főminiszterektől. Ezért is alkalmaztak sok helyen eunuchokat, akiket – családjuk nem lévén – elég volt jól megfizetni híségükért cserében. Ráadásul, miután örökösük nem volt, vagyonuk halálukkal visszaszállt a kincstárra. Az is a kezükre játszott, hogy az eunuchokat sokan figyelték ellenszenvvel, undorral, számtalan negatív előítélet keringett róluk. Ellenségeik szerint gyílölik és megvetik a külvilágot, az épek társadalmát, bosszúállók és kegyetlenek. Pénzsóvárak, megkövetelik a kenőpénzt, kapzsiságuk minden mértéket felülmúl. Hataloméhesek, állandóan áskálódnak, intrikálnak, fondorlataikkal mindenkit behálóznak. Sokszor egyetlen barátjuk maga az uralkodó volt.
Az ókori perzsa királyok élete a hárem fülledt, cselszövésekkel teli világában zajlott, asszonyok és eunuchok nevelték őket hatalmas pompában, fényízésben. A heréltek gyakran törtek a gyengekezí uralkodók életére, hogy saját pártfogoltjukat ültessék a trónra. A legnagyobb karriert közülük az idősebb Bagoasz miniszter futotta be. Hat éven át rángatta dróton III. Artaxerxészt. Kirabolta az egyiptomi templomokat, különadót vetett ki a zsidókra, de közben nem feledkezett meg saját vagyona gyarapításáról sem. Vetélytársai irigysége azonban szembefordította vele az uralkodót, ám mielőtt kivégezték volna, Bagoasz megmérgezte Artaxerxészt. Ezután legifjabb fiát, Arszészt segítette trónra, fivéreit pedig kivégeztette.
Arszesz eleinte engedelmes eszköz volt a kezében, de hamarosan nyígnek érezte minisztere gyámkodását. A főeunuch ekkor ismét a jól bevált módszerhez folyamodott. A király halála után a dinasztia távoli sarját, Dareioszt koronáztatta meg. Ő azonban túlságosan önálló volt, ezért Bagoasz neki is átnyújtotta a méregpoharat. Persze Dareiosz tudta jól, milyen módon jutott trónra, így végül az úrhatnám heréltnek magának kellett kihörpintenie azt.
Az ifjabb Bagoasz azután került Nagy Sándor szolgálatába, hogy a makedón király meghódította a Perzsa Birodalmat. Curtius Rufus történetíró feljegyzései szerint egyik erotikával telített tánca végén Alexandrosz az előkelőségek szeme láttára csókolta meg a szép ifjút. Bagoasz, aki minden óhaját teljesítette, teljesen behálózta. Amikor egyik kormányzója megsértette kegyencét, nem habozott kivégeztetni az illetőt. A bátor férfi utolsó szavaival keményen megbírálta Nagy Sándort: „Hallottam hírét, hogy hajdan asszonyok uralkodtak Ázsiában, de hogy heréltek uralkodjanak, az már valóban hallatlan dolog!”
A Római Birodalomban Constantinus honosította meg az eunuch hivatalnokok garmadáját. Ezek öltöztették-vetkőztették, fürdették, vágták a haját, gondozták a testét. Szívesen alkalmazta őket gyanús személyek megfigyelésére, kémkedésre, és heréltjei kiválóan bántak a mérgekkel is. Eutropius a Római Birodalom felosztása után került a konstantinápolyi udvarba Arcadius császár kamarásaként, de rövidesen legfőbb tanácsadójává vált. Kegyetlen és kapzsi hírében állt, de 398-ban sikeresen megállított egy hun betörést, így jelentősen megerősödött a pozíciója. Az azonban nagy felháborodást keltett, amikor a következő évre a császár consulnak jelölte és hadserege főparancsnokává tette. Ekkor a császárné által vezetett összeesküvés megbuktatta és kivégezték.
A bizánci birodalom átvette az örökséget. Sok eunuch a császár legfőbb bizalmasaként tevékenykedett. Narses, az örmény származású tábornok az 532-es Nika-felkelés során tanúsított bátorságával és határozottságával megvédelmezte I. Justinianus trónját. Mint hadifogoly került a császári palotába, s fokozatosan emelkedve lett a levéltárak őre, főkamarás, majd a kincstár felügyelője. Elődje kegyvesztettsége után vált a bizánci haderő parancsnokává.
Indiában Alauddin delhi szultán serege Khambhat feldúlásakor rengeteg foglyot ejtett. Ekkor az uralkodó szeme megakadt az egyik kasztrált hindu rabszolgán. Nyomban meg is vásárolta 1000 dínárért, ezért aggatták a nőies, behízelgő ifjúra az Ezerdínáros Kafur becenevet.
Talpnyalása és szexuális szolgáltatásai révén gyorsan emelkedett a ranglétrán, Amikor Malik Kafur áttért az iszlám hitre, az uralkodó még tábornokká is kinevezte. Fanatikus muzulmánként ő vezette a dél-indiai hadjáratokat. Kíméletlenül elpusztította a hindu templomok sokaságát, és mérhetetlen zsákmányra tett szert. Egyik delhi díszszemléjén 20 ezer lovat, 612 elefántot, töménytelen gyöngyöt, ékszert, mintegy 250 tonna aranyat vonultatott fel az ámuló közönség előtt. Malik Kafur két évtizeden át míködött sikeres hadvezérként, de a szultán leginkább azért kedvelte, mert egyszerre tekinthette nőnek és férfinak is.
Rangban a nagyvezír után
A muzulmán világ háremőrökké „fokozta” le a női erényekre veszélytelen eunuchokat. Mivel azonban be voltak avatva a legintimebb titkokba, fontos szerepet játszottak a palota életében. Rangban közvetlenül a szultán és a nagyvezír után következtek. Felügyelték a birodalom minden mecsetjét, kegyes alapítványát, és ezekből és kenőpénzekből jócskán megszedték magukat. A frusztráció miatt azonban sokan intrikusok, bosszúállóak lettek. Általában idegen földről rabolták el, és kasztráltatták őket még fiatal korukban. A fehér bőríek a férfiakat szolgálták, míg a fekete bőríek a nőket.
Az Oszmán Birodalomban III. Murád uralmától kezdve a Belső Palota személyzetét irányító legfőbb szerecsen eunuch, a kizlár aga lépett elő a szultánok fő politikai tanácsadójának. Jártasak voltak a test dolgaiban, orvosi, sebészi vagy ulema kiképzésben részesültek, de ellesték a női természet, erotika, szépségápolás fortélyait is. Kedvelték a különlegesen finom szöveteket, rengeteg illatszert használtak.
Általában jellegzetes tulajdonságokról, színekről, illatszerekről, virágokról nevezték el őket. Több szerecsen eunuchot szólítottak Jácintnak, Nárcisznak, Rózsának vagy Szegfínek. Az egyik legbefolyásosabb szerecsen főeunuch Szünbüllü („Jácintot adó”) három uralkodó alatt gyíjtögette irdatlan vagyonát. Státusszimbólumként maga is tarthatott háremet.
Sokan úgy vélik, ha formálisan házasodott is némelyik előkelő herélt, a szexualitáshoz való viszonyukra, szerelmi életükre szót sem érdemes vesztegetni. A korabeli közvélemény azonban meg volt győződve arról, hogy a kasztráltak élete hemzseg a perverzióktól, borzongató titkoktól. Az arabok meggyőződéssel hirdették, hogy azok, akik csak heréiket veszítették el, a földkerekség legjobb szeretőivé váltak. Talán ennek köszönhető, hogy a XVII. század elején az Oszmán Birodalomban a hárem őrzését már csak a teljes csonkoláson átesett szerecsenek intézhették. Együtt éltek a szerájban a hölgyekkel, akik nem szégyellték előttük mezítelenségüket, vágyaikat.
Mivel szolgálaton kívül a heréltek szabadon kijárhattak, üzeneteket hoztak-vittek, afrodiziákumokat, szexuális segédeszközöket és kábítószereket csempésztek be a hárembe az ágyasok kívánságára. Pedig ügyelniük kellett arra, hogy a lányok ne folytathassanak egymással szerelmi játékokat, és semmit se helyezhessenek magukba. Ennek érdekében, ha retket, répát vagy uborkát óhajtottak, akkor felszeletelve tálalták nekik. Ha egy nő mégis súlyosan vétkezett, akkor a kizlár agának jogában állt halálra ítélni és egy zsákba varrva a Boszporuszba dobatni.
Amikor a felséges Padisah a háremébe látogatott, ősi szokás szerint azt mondta a kizlár agának: „Éhes vagyok, adj ennem!”
A vonakodó szüzeket a herélteknek kellett botozniuk, korbácsolniuk, hogy rávegyék őket az aktusra. Az ajtónálló eunuchok a szerelmi játék alatt engedelmesen vártak a szultán csengetésére, hiszen a végén azonnal be kellett rohanniuk a hálóterembe, hogy tampont illesszenek a szerencsés háremhölgy hüvelyébe, nehogy az uralkodó spermájának egyetlen cseppje is kárba vesszen.
Kasztráltak a csatamezőn
Az oszmán heréltek közül többen is a magyarországi harcokban alapozták meg hírnevüket. Khádim (Herélt) Ali budai pasaként tört rendszeresen borsot a magyar vitézek orra alá. Drégely bevétele után azonban lovagiasnak bizonyult, és hősi temetést biztosított méltó ellenfelének, Szondy Györgynek. Tetteit Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte, sőt Arany balladájában is fontos szereplő. Gürdzsi (Grúz) Mehmed pasa bölcs diplomatának számított, a birodalom nyugati ügyeinek szakértője volt a dívánban. A janicsárok körében komoly népszeríséget ért el, sokszor tanácsot adott Bethlen Gábor fejedelem követeinek, szorgalmazta az uralkodó bekapcsolódását a harmincéves háború küzdelmeibe. 1623-ban nagyvezíri rangra emelkedett, de a bagdadi vereségért őt tették felelőssé, így selyemzsinórt kapott.
III. Murád szultán kegyencei között két hazánkfiára is bukkanhatunk. Gháznefer, akinek neve dühödt oroszlánt jelent, 50 éven át szolgált a szerájban. Ügyessége jutalmaképp kapi agának (főudvarmester) tette meg az uralkodó, vagyis a fehér bőrí heréltek vezetője lett. Hosszú karrierje azonban gyászosan zárult, az 1603-as szpáhifelkelés során a kizlár agával együtt az uralkodó félrevezetésével, jövedelmező beosztások áruba bocsátásával, korrupcióval vádolták meg őket. A szultán, hogy saját bőrét mentse, kivégeztette hí szolgáit, majd fejüket ezüsttálcán mutatták be a dühös harcosoknak.
Gháznefer öccse, Khádim Dzsáfer karrierjét is gondosan egyengette. A gyulai szandzsákban magyar szülők gyermekeiként látták meg a napvilágot a fivérek, onnan ragadták el őket 1552-ben a török martalócok, s a háremben kasztrálták a két szerencsétlent. Dzsáfer is apródként szolgált, majd az éléstár felügyelője lett.
Később szülőföldjén, Gyulán tevékenykedett szandzsákbégként. Egyre nagyobb tisztségekkel bízták meg, három évig Tripoliszt kormányozta, majd a Kaukázusban harcolt a perzsák ellen. Győzelmeiért vezíri ranggal jutalmazták. A magyar és császári csapatok ellen vívott mezőkeresztesi csatában kitínt hősiességével. Az ütközet harmadik napján ő foglalta el a keresztény táborban maradt ágyúkat.
Karrierénekesek?
Azt gondolhatnánk, hogy az eunuchok mára teljesen eltíntek a világból. A XIX. század végén még 3000 eunuch élt Pekingben, 1912-re azonban számuk alig 500-ra fogyatkozott. A császárság bukása után pedig szélnek eresztették őket. Az utolsó uralkodó legutolsó eunuchja, Szun Jao-ting 94 évesen hagyta el az árnyékvilágot 1996-ban. A török VI. Mahmud szultánt és hat legkedvesebb heréltjét 1922 novemberében mentőautókkal és hadihajókkal mentették ki az országból, hogy számízetésben fejezzék be földi pályafutásukat. Az indiai eunuchok – a hidzsrák – zárt közösségekben élnek a saját törvényeik alapján, elfogadják gurujaik minden döntését. Személyes vagyonnal nem rendelkeznek, fő foglalatosságuk az ének, a tánc és a koldulás.
XIII. Leó pápa 1878-ban tiltotta be véglegesen a kasztrációt a keresztények között, s a XX. század elején az utolsó herélt énekesek is elhunytak. Egyes weboldalak azonban illegális kasztrációt, több tízezer dolláros mítéteket hirdetnek. Állítólag a mai énekesek között is vannak olyanok, akik a karrierjük érdekében alávetik magukat az eljárásnak. Ezt rebesgették többek között Ugo Farell francia kontratenorról, illetve Jimmy Sommerville angol popénekesről is.
- Két férfiatlan eset
Némelyik kasztrált azonban egészen egyedi és különleges karriert futott be. Nemcsak a háttérből irányíthatták egy birodalom sorsát, hanem maguk is uralkodókká emelkedtek. A hanyatló Újasszír Birodalom zavaros időszakában lépett fel Szín-sum-lisir eunuch trónkövetelőként az i. e. 623-as esztendőben. Korábban helytartóként szolgált, és hatalmas vagyont halmozott fel, amiből egy magánhadsereget is kiállított. Amikor bevonult Nippurba, elismerték uralmát, ám alig 100 napig tudta magát tartani vetélytársaival szemben.Aga Muhammed a Kádzsár törzsből származott, amely Dzsingisz kánt vallotta ősének. Hatéves kisfiú volt, amikor a perzsa sah kegyetlenül megkínoztatta és kasztráltatta, ezután arca ráncos öregasszonyéra emlékeztetett. A gyermekkori sokk hatására kivételesen kegyetlenné vált, minden eszközt felhasznált, hogy diadalmaskodjon ellenfelei felett. Ötvenéves múlt, amikor uralma alatt egyesítette egész Perzsiát, s 1794-ben felvette az Ő Legszentebb, Legmagasztosabb Császári Felsége címet. Az elfogott sahot kiheréltette, s később megölette. 1797-ben azonban már saját testőreinek is elege lett Aga Muhammed kíméletlenségéből, s egy éjjel szolgái fojtották meg a sahot.
- Eunuchok és a jog
* Több ókori államban a férfiaknak eskütételnél kezüket a heréjükre kellett helyezniük. Miután erre képtelenek voltak, a kasztráltak tanúskodását nem fogadták el.
* Mózes törvényei szerint herélt nem mutathatott be áldozatot, s nem is vehette fel a zsidó vallást.
* Hammurápi törvényoszlopán szerepel a törvény: „Ha egy girsequm vagy zikrum (udvari eunuch hivatalnokok) fia nevelőszüleinek azt mondja, hogy nem az ő szülei, akkor nyelvét kivágják."
* A római és a középkori jog alapján kasztráltak nem köthettek érvényes házasságot. III. Henrik angol király által hozott törvény engedélyezte, hogy a felszarvazott férj kiherélje vetélytársát.
* A Tiltott Város eunuchjai a császár engedélye nélkül nem hagyhatták el az uralkodó palotáját, különben fővétellel sújtották őket.
- A történelem leghíresebb eunuchjai:
* Pierre Abélard (1079–1142) Francia filozófus és teológus, szerelmének rokonai kasztrálták bosszúból.
* Aga Muhammed (1742–1797) Kádzsár törzsfő, jeles hadvezér. Sorozatos harcok után megszerezte a perzsa trónt, egyesítette a birodalmat. Testőrei gyilkolták meg.
* Bagoasz (? – i. e. 336.) Nagy hatalmú perzsa eunuch-főminiszter, aki két királyt is megmérgeztetett. Végül III. Dareiosz öngyilkosságra kényszeríttette.
* Cai Lun (50–121) Kínai tisztviselő, majd földmívelési miniszter. A papír feltalálójának tartják.
* Eutropius (?– 399) Udvari eunuch, Arcadius keletrómai császár kegyence. Sikeres hadvezér, consul. Kegyvesztettsége után kivégezték.
* Farinelli (1705–1782) A legnevesebb herélt énekes. Eredeti neve Carlo Broschi. Néhány éve belga film készült életéről.
* Narses (480–574) Örmény származású herélt, hadvezér. I. Justinianus bizánci császár kegyence. Elhódította az osztrogótoktól Itáliát.
* Origenész (185–254) Ókeresztény egyházatya, aki 18 évesen kasztrálta magát, hogy bizonyítsa önmegtartóztató és tiszta életét. Máté evangéliumára hivatkozott, miszerint Jézus útmutatása alapján az önmagukat férfiatlanítók eljutnak a mennyek országába.
* Sze Ma-csien (i. e. 145 – i. e. 85?) Kínai csillagász, történetíró. Amikor kegyvesztetté vált, csak úgy menthette meg életét, hogy kasztráltatta magát.Wei Zhongxian (1568–1627) A Ming-dinasztia egyik legnagyobb eunuch minisztere.
