2005. július 4-én, a legnagyobb amerikai ünnep napján került sor a Deep Impact (Mély Becsapódás) és a Tempel–1 üstökös találkozására, amelyről e cikksorozatom előző részében már szóltam, még az esemény bekövetkezte előtt. Időközben a kísérlet sikerült, a 372 kilogrammos rézlövedék (Impactor) eltalálta az üstökös magját. A Tempel–1 üstökös a hetedik földön kívüli égitest, amelyre leszállt, vagy amelybe becsapódott ember alkotta szerkezet 2005 augusztusáig. Idáig 45 ilyen találkozást regisztrálhattunk! Most e nagy találkozásokat vesszük sorra.A Naprendszer kilenc bolygója közül egyedül a Plútót nem kerestük még föl. A Marsot, a Vénuszt, a Jupitert és a Szaturnuszt több írszonda is fölkereste már. A Jupitert és a Szaturnuszt először a Pioneer–10 és Pioneer–11 (indítva 1972-ben és 1973-ban), valamint a Voyager–1 és Voyager–2 (indítva 1977-ben) is megközelítette. A Galileo írszonda 1995. december 7-én belemerült a Jupiter légkörébe, a Cassini–Huygens-írszondakettős pedig a Szaturnuszt vizsgálja: a Cassini ma is kering a bolygó körül, a Huygens pedig 2005. január 14-én leszállt annak egyik holdjára, a Titánra. Az Uránuszt és a Neptunuszt a Voyager–2 fényképezte le közelről, az előbbit 1986. január 21-én, az utóbbit 1989. augusztus 24-én. Előtte a Voyager–2 elhaladt a Jupiter és a Szaturnusz mellett is, fényképezve azokat. Ember által alkotott szerkezet 23 alkalommal érte el a Holdat 1959 szeptemberétől napjainkig (2005 augusztusáig). Emellett a szovjet Luna-sorozat 10., 11., 12., 14., 19. és 22. tagja a Hold körül kering. (Luna a görög Szeléné holdistennő megfelelője a római mitológiában.)
Az Apolló-program keretében 6 írhajó és 12 írhajós járt a Holdon 1969. július 21. és 1972. december 13. között. Az első, aki a Holdra lépett Neil Armstrong volt az Apolló–11 írhajóval, az utolsó pedig, aki elhagyta, Eugene Cernan, az Apolló–17 fedélzetén.Kilenc ember alkotta szerkezet érte el eddig a Marsot, vagyis annak a felszínét. A Mars körül ugyanakkor hét ember alkotta szerkezet kering. A Mars Express (ESA: Európai Ùrkutatási Ügynökség) írszonda leszállóegységét, amely sajnos becsapódott, Charles Darwin híres hajójáról nevezték el: a tudós egykor a Beagle–2 fedélzetén tette meg Föld körüli útját, amelynek során megfogalmazódott benne az evolúció elmélete. A Mars Pathfinder 1996. december 14-én indult, 360 kg-os egysége 1997. június 4-én szállt le, s indította útjára a Sojourner, vagyis a Jövevény elnevezésí Mars-jármívet, amely 1997. október 6-ig üzemelt. Az 1996. november 7-én az amerikaiak által elindított Mars Global Surveyor (Mars Globális Fölmérő) 1997. szeptember 12-én állt Mars körüli pályára, és a bolygóról rendkívül pontos térképet készített az évek során. George W. Bush amerikai elnök nemrég közölte, hogy az USA 2020-ig embert szeretne eljuttatni a Marsra. Sokan Kennedy 1961-es bejelentéséhez hasonlítják ezt, amelyben meghirdette a holdutazás programját.
Kilenc ember alkotta szerkezet érte el idáig a Vénusz felszínét, ugyanannyi, mint a Marsot. Az is látható, hogy az amerikaiak jóval kevesebb érdeklődést tanúsítottak az Esthajnalcsillag iránt, mint a szovjetek. Eddig csak szovjet gyártmányú berendezés szállt le a Vénuszra. A két Vega írszonda (indult 1984 decemberében) egy-egy leszállóegysége 1985 júniusában érte el a Vénusz felszínét, egy-egy légköri ballonszondát is a Vénusz légkörébe juttattak, amelyek sokáig lebegtek 50 km magasságban, adatokat közölve a légkör állapotáról. A tovább repülő üstököskutató részek 1986. március 6-án, illetve 9-én elhaladtak a Halley-üstökös mellett (8890, illetve 8030 km-re), és felvételeket készítettek róla. (Vega Vénusz + Gallej). A két Vega írszondán magyar míszerek is voltak, így egy napszél-analizátor és egy kozmikussugárzás-mérő. A Venyera–15 és –16 1983 júniusában indult, Vénusz körüli pályára állt, és radarral tapogatta le a bolygó felszínét.
Ugyanezt tette az amerikai Magellán írszonda, amelyet 1989. május 4-én indítottak el az Atlantisz írrepülőgép fedélzetéről. A 3,5 tonnás szerkezet poláris pályára állt a Vénusz körül, ami azt jelenti, hogy pályája a sarkok fölött haladt el. 1990-1994 között 100 méteres felbontású radarképek segítségével a bolygó 98%-át feltérképezte, majd 1994-ben a légkörbe lépve elégett. A Vénuszról annyit sikerült megállapítani, hogy a felszínén 90 atmoszféra a nyomás, 450–470 Celsius-fok a hőmérséklet, és kénsav felhők úsznak a légkörében. A napsugarak elérik a felszínt a sírí felhőtakaró ellenére, tehát nincs ott teljes sötétség. A 90 atmoszféra nyomás oka az, hogy a víz túltelített, 450 fokos gőz formájában teljes egészében a légkörben tartózkodik. A Vénusz légkörében a szén-dioxid koncentrációja a földi érték négyszázezerszerese, ez idézi elő a légkört felmelegítő üvegházhatást. A Jupiter Naprendszerünk legnagyobb bolygója, körülötte kering a Naprendszer legnagyobb holdja is, a Ganymedes. Jupiter a görög Zeusz főisten megfelelője volt a rómaiaknál, Ganymedes trójai királyfi pedig az istenek pohárnoka a görög mitológiában. A négy legnagyobb Jupiter-holdat Galilei-holdaknak is nevezzük, mert ezeket a nagy olasz csillagász fedezte föl 1610-ben.
A Near Shoemaker egy évig keringett az Erosz körül, mielőtt leszállt volna rá. A Cassinit a NASA készítette, a vele utazó Huygenst pedig az ESA. A Huygens szállt le a Titánra, a Cassini azóta is kering a Szaturnusz körül. A görög mitológiában a hat titán és a hat titanisz (női titán) Uranosz (Ég) és Gaia (Földanya) gyermekei voltak, akik fellázadtak apjuk ellen. A Tempel–1 magjában egy 32 méter mély „lyuk” keletkezett, a szétszóródó maganyagot földi és írtávcsövek fényképezték, valamint a Deep Impact megközelítőegysége, a Flyby, amely kilőtte magából az Impactor rézlövedéket. A NASA szerint nem kellett attól félni, hogy az üstökösmag széthasad, vagy hogy eltérül eredeti pályájáról, és a Földet veszélyeztetheti. Egy Boing–767-es repülőgép és egy szúnyog találkozásához hasonlít csupán ez az ütközés a szakemberek szerint. Mégis sokan fölvetették a kérdést: nem kellene-e végre szabályozni azt, hogy egy-egy írhatalom mit is tehet meg a világírben.
Egyelőre folyamatban van egy érdekes program, a Csurimov–Geraszimenko üstkös megközelítésére indított Rosette-program. Ez az írszonda 2004. március 2-án indult el, hosszú, érdekes útjára. Háromszor is visszatér a Föld közelébe, egyszer elhalad a Mars mellett is, miközben a Föld és a Mars gravitációs ereje fogja egyre nagyobb sebességíre gyorsítani. Végül egy leszállóegysége eléri majd az üstökös magját. A Philae lesz a leszálló rész, amely leereszkedik majd az üstökös magjára.
§
- Plútó
Most készültek el a tervek a NASA-ban a Plútó-expedícióra, amely 2006 januárjában indulna. A John Hopkins Egyetem kutatói és mérnökei már tesztelik a New Horizons (Új Horizontok) neví Plútó-szondát, amely a leggyorsabb eddigi ember alkotta szerkezet lesz. Az 500 kilogrammos szonda mindössze 9 óra alatt teszi majd meg a Föld–Hold-távolságot. Elhalad majd a Jupiter mellett, és az óriásbolygó gravitációs tere fogja továbblendíteni a Naprendszer határai felé. 2015 nyarán eléri a Plútó–Charon kettős rendszert. (A Charon a Plútó holdja. Pluto az alvilág istene a római mitológiában, a görög Hadész megfelelője, a Charon pedig az alvilág folyójának a révésze.) Ekkor 3,1 milliárd kilométerre lesz tőlünk. Ezután továbbhalad, és eléri 2020 körül a Kuiper-övet, ahonnan a rövid (200 évnél rövidebb) periódusú üstökösök származnak. (Az ennél hosszabb periódusú üstökösök az Oort-övezetben találhatók, amely jóval távolabb húzódik a Kuiper-övnél.) Sok csillagász a Kuiper-övet tekinti Naprendszerünk valós határának…
- Merkúr
A Merkúr (a legbelső bolygó) felé idáig két írszondát indítottak el. Az első az 1973-ban fellőtt amerikai Mariner–10 volt, amelyet a Vénusz gravitációs erejével lendítettek tovább, mesterséges bolygóként elhaladt a Merkúr mellett, és kimutatta annak gyenge mágneses terét. Három évtized múlva, 2004. július 3-án indították el a következő Merkúr-szondát, szintén az amerikaiak, a Messengert (Hírvivő), amely 2008-ban éri el célját. A Naprendszer kilenc bolygója közül egyedül a Plútót nem kerestük még föl.
