Madách aláírása: egy élet tükre

Az aláírás legszemélyesebb tulajdonságaink és törekvéseink önarcképe. Különleges figyelmet érdemel, hiszen a személyre jellemző vonások jól olvashatók belőle a szakember számára.A teljes érzelmi és gondolati gazdagság (vagy ennek hiányosságai), azaz a személyiség átfogó képe azonban csak az életút történéseinek ismeretében, a kézzel írott sorok betíformáinak és a szövegtömbnek az aláírással, illetve az abból levonható személyiségjegyeknek az összevetésével, esetleg más vizsgálati módszerek bevonásával (pszichológiai teszt, mélyinterjú) rajzolható meg a maga teljességében. Madách Imre esetében az összehasonlító módszert alkalmazom, az aláírás személyiségjelzéseit állítom párhuzamba az életpályával és fő mívének, Az ember tragédiájának szellemiségével.

Túlteng az alsó zóna
Már első ránézésre feltínik az aláírásról, hogy a lenti régióban elhelyezkedő, kacskaringós vonalak jellemzik. A meghurkolt felületek annál inkább szembetínőek, mivel az író nevében egyetlen olyan betí sincs, amelynek szára vagy hurka az alsó zónában kellene, hogy legyen. Ezek mindenképpen pluszvonalak, amelyek önálló jelentésükkel árnyalják a személyiségképet. Az úgynevezett paráf – amely az utolsó betíből kiinduló, az alsó zónában haladó és az aláírás alatt húzódó alakzat – az aláíró személyét volt hivatva hangsúlyozni. A kor divatjának megfelelően, az elithez tartozó és magára valamit adó nemesember, államférfi vagy főtisztviselő használt paráfot kézjegyének leírásakor. (Manapság ez aligha kerülne elő egy menedzser tollából.) Madáchnál is érthető az én kiemelése, hiszen ősi nemesi családból származott, jogot végzett, képviselőnek választották, és emellett több jelentős megyei tisztséget töltött be. Később az Akadémia és a Kisfaludy Társaság tagja lett. Elhivatottságát, ma úgy mondanánk, küldetéstudatát jelzik az alsó zónában található pluszvonalak, amelyek túlzottan is nagyra és kanyargósra sikeredtek.

Érdekes, hogy végrendelete aláírásában, amelyet alkalmam volt megnézni, már nem szerepelt a paráf.

A személyiség nyomatékosításán túlmenően, az alsó zónás befejezésben a grafológus egy nagy E betít vél látni. Ez a szimbólum arra vezethető vissza, hogy Imrét az édesanyja egy időben Emminek becézte. Az életrajzokból ismert, hogy az író tizenegy éves korára félárva lett – őt és négy testvérét édesanyjuk nevelte. Gyermekkori fixáció megjelenésére lehet következtetni, amely a nőkhöz való viszonyára is kihatással lehetett. A gyengébb nemhez fíződő kapcsolatát a rajzain sajátos alakokkal ábrázolja. Az egyik rajzon a megbokrosodott lován ijedten vágtató férfi és a lovast lasszóval üldöző, jól megtermett boszorkány láthatók. A mesében a boszorkányhoz negatív anyafigurák kapcsolódnak. Egy másik papírlapot teljesen befed a középpontban egy primitív női arc, melyet szép férfiak portréi vesznek körül.

Köztük van Madách is. &Uacutegy tínik, nemcsak a rajzok a beszédes bizonyítékok, számos mívében kísérelte meg kiírni magából a számára fájóan megalázó emlékeket. Miközben gyermekkori élményei gátlásossá tették, mégis már ifjú korától kezdve gyakran lobbant szerelemre nőismerősei iránt. Kevésbé köztudott a Tragédia szerzőjéről, hogy mennyi hölgy ihlette versírásra. A tizenhat éves Madách Lant-virágok címí kötetének verseiből számosat Lónyay Etelkához írt. A Fagyvirágok címí lírai ciklusnak már a tüdőbajban korán elhunyt Dacsó Lujza volt a múzsája. A Vadrózsák szerelmes versei feleségéhez, Fráter Erzsébethez szóltak, akitől később, kilencévi házasság után elvált.

Miatta azonban félbeszakadt Cserny Máriával, Gyírky Amáliával és Matkovich Idával kialakult kapcsolata. &Iacutert verset Huszár Máriának és egy bizonyos P-nek is. Schönbauer Karolinához nemcsak lírai szálak kapcsolták – szerelmükből egy házasságon kívüli gyermek is született. 1864-ben, halála évében egy nyári lak építésébe kezdett, hogy oda vonuljon vissza utolsó szerelmével, Borbálával. Kétségtelen, hogy az örök Éva sokféle alakban megjelent Madách életében, és nem mindig hízelgő beállításban szerepelt a drámaíró életmívében.  De térjünk ismét vissza az aláíráshoz. A paráffal nem merül ki a terjengős alsó zóna. A család- és keresztnév között egy lefelé kanyarodó betoldást látunk. Ez a hurkos hurok erős ösztönkésztetéseket, sőt szexuális energiát jelez. A vezetéknév végéről kiinduló vonal kapcsolódik a keresztnév első betíjéhez, elsősorban annak felső hurkához. Ebből kiderül, hogy Madáchot a nőkhöz való viszonya elméletileg is foglalkoztatta.

A nemek közötti kapcsolatokat nemcsak drámáiban, költeményeiben és rajzaiban dolgozta fel, hanem akadémiai székfoglalójában is a nőkről értekezett, különösen kiemelve az esztétikai szempontot.

Ez az alsó zónás formaelem funkciótlannak tínik a paráfhoz képest, mégis az az érzése támad az embernek, hogy összetartja az aláírást, és vele együtt az egész személyiséget. A kerekded megformálás Madách anima lélekrészét szimbolizálja, amelyet a tudattalant jelképező alsó zónába számízött.

Az ambiciózus, de zárkózott író
A felső zónába is átnyúló hatalmas, zárt, kezdő ovál szintén pluszképződmény, hiszen így nem írjuk a nagy M betít. Ambiciózus, magába zárkózó emberre gondolhatunk az előbbiekben jelzett íráskép és az árkádos, szögesedő kötési mód alapján. Olyan valakire, aki céltudatosan és szorgalmasan dolgozik, amíg akarata termékeként elképzelése tárgyias formát nem ölt. Ilyen módon alkothatott Madách is. Igazán jelentős mívei 1859–1861 között keletkeztek. Ekkor már érett fejjel harminchat–harmincnyolc évesen írta a Civilizátort, a Mózest és Az ember tragédiáját. A csúcsteljesítmény elkészülte után tudunk még a Kolozsiak címí novelláról és a töredékben maradt Tündérálom címí drámai költeményről.

A végig kiírt és jól olvasható aláírás, a terjengős végvonal azt prognosztizálják, hogy óriási kitartásának köszönhetően befejezett életmívet hozott létre.

Az irodalmi tevékenység mellett politikai cikkeket is publikált. Vitázott Kossuth Lajossal, nagy tetszést arató beszédet mondott az országgyílésen 1961-ben. Megírta a nemzetiségek ügyében tartandó következő beszédét, amit az országgyílés berekesztése miatt már nem tudott elmondani. Életének negyvenegy éve alatt rengeteget dolgozott, annak ellenére, hogy már fiatal korától kezdve sokat betegeskedett. A becsvágy és az elkötelezettség hajtotta előre, amint ezt a felfújt ovál mellett a jobbra dőlő betík szintén alátámasztanak. Az aláírás lendületes vonalvezetése, valamint a középzónánál nagyobb alsó és felső tartományok, a felmagasítások világosan mutatják, hogy nagy tettek véghezvitelére tartotta magát alkalmasnak. Politikusként országos hírnevet szerzett, de Az ember tragédiájának megjelenése előtt irodalmi ambícióit csupán szík körben ismerték. Igaz, hogy verseit, drámait nem árusították, még a Tragédiát is kizárólag a Kisfaludy Társaság tagjai kapták kézhez a befizetett tagdíj ellenében. A színházi bemutatóra pedig a halála után került sor. &Iacutegy az érzékelhető sikert a politikai népszeríség nyújtotta számára, mégis töretlenül dolgozott tovább.

Küzdjünk és bízzunk
Az aláírás dátuma és a Tragédiából ránk maradt kéziratos oldal azt mutatják, hogy a középbetík, bár kidolgozottak, de apró méretíek. Ezt nevezzük tudós írásnak, amikor az alkotó ember főleg a produktumra figyel, miközben a saját személye háttérbe szorul. Madáchnál a vezeték- és keresztnév egybeírása azt jelzi, hogy nem tett különbséget a magánéleti gondok és a közéleti problémák között. Mind a kettőt mélyen átélte, és összekapcsolta őket egymással. &Iacuterói szemléletmódjára hatással voltak a magánélet tragédiái: az apa korai elvesztése, két testvére halála, a szabadságharc bukása, börtönbe csukatása Kossuth titkárának rejtegetése miatt, megromlott házassága és szinte állandóan átélt betegsége. Ugyanakkor a kiutat abban találta meg, hogy a csapásoktól lesújtva, de mégis felemelkedve újult erővel lásson neki feladatai elvégzésének.

Rajzain és írásában egyaránt megjelent a megdőlt kereszt motívuma. Cipelte a vállán saját maga és nemzete terheit. Olvasmányaiban és míveiben pedig az élet nagy kérdéseire kereste a választ.

Az ember tragédiáján végighaladva az érdekelte, hogy halhatatlan-e a lélek? Haladás vagy körforgás jellemzi-e az emberi történelmet? „Van-e jutalma a nemes kebelnek?" És hogyan maradjunk meg a helyes úton? Az &Uacuter bizonytalan útmutatásából arra lehet következtetni, hogy Madách maga sem tudta a választ. Egész élete a küzdést példázta, de bizakodása végül elnyerte a jutalmát, amit ösztönösen mindig érezhetett, amikor leírta a nevét a hatalmas alsó zónás hurkokkal.                 §