A hagyományos népi gyógyászat sohasem felejtette el, hogy milyen gyógyerő lakozik a növényekben. Különösen igaz ez Törökországban, ahol a földrajzi adottságoknak, a több évszázados hagyományoknak és az emberek gazdag tapasztalatának köszönhetően máig elevenen él ez a tudás. A természettel békében élő falusi emberek míveltségét, az évszázadok során felhalmozott tudását nagy tisztelet övezi. Ez a gyógynövényismeret területenként, az éghajlati különbözőségek és a faluközösségek szerint is igen változó. Ám sokan a városokba költözve sem felejtették el a korábban összegyíjtött ismereteiket, ami nemzedékről nemzedékre öröklődött. Egyre többen vannak, akik mostanában ezt igyekszenek valamiképpen kamatoztatni.A tizenötmilliós nagyváros, Isztambul a keleti gyógynövények, gyógynövény-különlegességek valóságos tárháza.
Az utcán, a piacon, a hagyományos gyógynövényszaküzletekben, a bazárban és egyes tradicionális teaházakban egyaránt bőséges a kínálat. A törökországi gyógynövény-feldolgozóipar is megemberelte magát és se szeri, se száma a különféle gyógynövénykészítményeknek. A világ nyugati részén talán a nevét se hallották e termékeknek, de még az alapanyaguknak sem.
A törökországi emberek gazdag botanikai szókincse növénytani és néprajzi szempontból egyaránt figyelemre méltó, de izgalmas lehet a nyelvészek számára is, hiszen egy-egy növénynek még egyugyanazon vidéken is többféle elnevezése létezik, és vannak arab, perzsa, illetve kurd eredetí növényneveik is. A névadásban gyakran meghatározó szerepe van a növény alakjának, mint például marhafark (sıg˘ır kuyrug˘u), a tevenyelv (deve dili), bárányfül (kuzu kulag˘ı), madárnyelv (kus¸ dili), pásztortáska (çoban çantası) vagy pásztorzacskó (çoban torbası), illetve medvefül (ayı kulag˘ı). De az sem ritkaság, hogy a növény neve annak különleges használatára utal. Ilyen például ebegümeci (latin nevén: Malva silvestris), amelynek gyökere magzatelhajtó hatásáról ismert és török elnevezése is ezt jelenti. Ehhez hasonló a solucanotu, amelynek nevét féregfínek lehet fordítani. Mézzel kevert főzetét reggel éhgyomorra ajánlott fogyasztani, és garantáltan elízi a bélférgeket.
Gyomnövények, vadhajtások
A falusi ember nem jár túl gyakran gyógynövényboltba, viszont lehajol az olyan növényekért is, amit a városi többnyire értéktelen dudvának tekint és eltapos. Jó példa erre a gyomnövények alkalmazása a népi gyógyászatban. Ilyen – egyebek mellett – a kus¸burnu (magyarra leginkább madárorrnak lehet fordítani), amely bőséges C-vitamin-tartalmával hívja fel magára a figyelmet. A zöld növényt megszárítva, teaként fogyasztják, de kellemes – semmi máshoz nem hasonlítható – illata miatt is kedvelik. Ráadásul újabban már szinte minden városi élelmiszerüzletben kapható. Miközben a többi hasonló növényféleségek, illetve az azokból készült teák beszerzési forrásai továbbra is az aktar, illetve a baharatçı elnevezésí gyógynövényboltok.
Vidéken még mindig szinte minden háznál megtalálható az olyan gyógynövény, amit például magas láz vagy rovarcsípés esetén gyorsan elő lehet kapni. Jellemző, hogy egyféle növénnyel rendszerint többféle betegséget is kúrálnak. Pontosan ismerik a gyógynövények hatását. De az sem ritka, hogy a különféle növényeket vegyítik egymással, így azok gyógyereje is megnövekszik, biztosabbá válik. Törökországban egyébként mindenféle betegségre, nyavalyára lehet gyógyfüvet kapni. Ráadásul az sem okoz gondot, ha valaki teljesen járatlan az efféle dolgokban, hiszen minden nagyobb, vagy jelentősebb aktarban van egy ember, aki könyv nélkül tudja az egész gyógynövénylexikont.
A bőséges választékból most természetesen csak szemezgetünk, hiszen csak a növénynevek felsorolása oldalakat töltene meg. Arról nem is szólva, hogy egyes növények valóságos nagycsaládot alkotnak, többféle színí, ízí, aromájú, formájú változatuk is létezik. Korábban a folyópartok vadnövényeként ismert enginar mára konyhakertben termesztett zöldségfélévé szelídült. Tavasszal még csak satnya gaznak tínik, ám nyáron, a városrészi hetipiacok egyik jól ismert szereplője lett. Az utcai árusok vizesdézsákban kínálgatják nagyra nőtt, eleven, zöld leveleit. Forrázata lázcsillapító hatású, javítja az általános erőnlétet (különösen a férfierőt), szabályozza a szívverést, a májmíködést, tisztítja a gyomrot. Hasonlóan „útszéli” növény a tilki husyesi (magyarra talán rókapénisznek fordítható), amelynek gumóját fogyasztják. Állítólag javítja a vérkeringést, erősíti az általános közérzetet és növeli a szexuális aktivitást, valamint elhajtja a bélférgeket.
Ezerarcú kakukkfí
A nálunk is népszerí kakukkfínek itt negyvenféle változata is ismert. A bőséges kínálatból a leginkább használt, és szinte minden háztartásban előforduló gyógynövény, a közönséges kekik, más néven a kekik otu (Thymus vulgaris), illetve a yaban kekig˘i (Thymus capitatus), a vadkekik. Az előbbi virágjából sajtolt olajat étvágyjavító hatása miatt, továbbá gyomorrontás esetén használják. A legtöbb élelmiszerüzletben is beszerezhető szárított növénylevelek, ecetes vízzel forralt főzete, toroköblítőként és fogfájásra is jó. Ugyanez a főzet lábfürdőként enyhíti a reumás fájdalmakat. A mézzel kevert kakukkfítea az egyik legismertebb köhögés elleni házi patikaszer. A hegyaljakban bőven termő vadkakukkfí a tüdőbetegségek, a száj- és körömfájás hatásos házi szere, melynek virágját és magvát is begyíjtik, és teaként fogyasztják. Ez a növény hatásos a mérgező rovarcsípések ellen, a néphit szerint teája megkönnyíti a szülést is. Az Égei-tenger mellékén a fogamzás elősegítésére a gyermeket akaró nő kakukkfüvet köt a méhe fölé.
Bizonyos kakukkfífélék gyökér feletti részeit a kelmefestők is jól ismerik és használják. Ez a növényi anyag a timsóval pácolt gyapjút sárgára, a krómmal pácoltat barnára, a rézgáliccal pácoltat pedig zöldesszürkére színezi.A kudret narı, magyarul balzsamalma (Mommordica charantia) olajos gyümölcsét olívaolajba áztatják, és éhgyomorra egy-egy kanállal esznek belőle. Gyomorfekély és szélgörcsök ellen kitínő ellenszernek tartják. Emésztést fokozó hatása miatt állítólag főként Bursa környékén kedvelik. Ugyancsak az emésztőszervek míködését segíti a nar, vagyis a gránátalma. Ez az egyik legrégebben ismert és termesztett gyümölcstermő növény, amelynek újabban egy másik – az emberi élet minősége szempontjából fontos – hatása is ismeretessé vált. A változókorban lévő nők és férfiak számára különösen ajánlott a test hormontermelésének egyensúlyban tartása, amelyet jól segít a növény gyümölcsének, illetve a magjaiból sajtolt levének rendszeres fogyasztása. A frissen facsart vörös színí gyümölcslé újabban már az Isztambulba látogató turisták által jól ismert bevásárlónegyedekben is feltínt. A gyümölcs szárítmányából készült filteres tea pedig alig pár hete jelent meg az üzletekben.
Az Arif Pamuk-féle, közel 800 olda-las gyógynövény-enciklopédia szerint, egyébként nemcsak maga a gránátalma, de annak virága is hasznos lehet, például a fogínygyulladás, a szájpadlás megbetegedése, illetve bizonyos alhastáji női panaszok ellen. A szájüregben keletkezett vérzés csillapítására a higított gránátalmalé és a növény virágának mézzel kevert elegye egyaránt használatos. A hagyományok szerint a hasmenés enyhítésére ajánlott egy kiskanál őrölt gránátalmahéj elfogyasztása, a gyümölcs magjainak és belső puha részének együttes, kúraszerí fogyasztása pedig jó hatású bélféregíző szer.
A Nyugat-, Dél- és Délkelet-Anatólia szélvédett helyein termő medvefül vagy medverózsa (ayi kulagi, ayi gülü) szárított gyökerének forrázata a náthás megbetegedések, az idegesség és a gyomorpanaszok ellenszere. Emellett azt is feljegyezték róla, hogy jó az epebántalmak, a gutaütés és az ülőidegzsába ellen is. A Földközi-tenger vidékén vadon termő zsályaféle a Salvia officinalis. Az aci elma (magyarul: keserí alma) néven is ismert növény virágának forrázatát a húgyutak fertőtlenítésére, a szervezetet legyengítő izzadás megfékezésére és gyomorbántalmak ellen használják. Összehúzó hatása miatt jó torok- és bőrgyulladásos testrészek borogatására is. Vizelethajtó és az izzadást gátló hatása miatt használják a boróka magját (ardiç tohumu), illetve a fenyőmézgát (cam sakiz).
Az isztambuli gyógynövénykertben már február második felében szirmot bontó sáfrány kézmeleg forrázatát bőrbetegségek kezelésére használják a népi gyógyászatban. De a növényt számon tartják, mint gyomor- és szíverősítőt, szívnyugtatót. A bélrendszer karbantartására például 10 gramm ánizs és 2 gramm sáfrány főzetét ajánlják a szakemberek. A vesehomok elízésére egy pohár tejbe 0,5 gramm sáfrány főzetét kell tenni, majd a kettőt együtt meg kell inni. Ezen kívül azt is tudni lehet a sárga virágú növényről, hogy a fejfájás elleni készítmények egyik fontos alkotóeleme.Fejfájás ellen egyébként többféle gyógynövényt is alkalmasnak tartanak. Ilyen például a violafélék közé tartozó meneks¸e (Viola arvensis), vagy a menevs¸e (Violae trikloris), az orrvérzés, illetve a köhögés csillapítására a népi gyógymódok itteni ismerői a pipacs (gelincik) virágának főzetét javasolják. A Fekete-tenger melléki erdőségek egyik országszerte ismert növénye a borostyán (sarmas¸ık), amely a népi gyógyászat szerint a fül- és a fogfájás, valamint a nátha és az alvászavar ellenszere. Íme a kúra receptje: Egy evőkanál szárított borostyánlevelet fél liter vízben 10 percig főzünk. Forralás után a teát gondosan leszírjük. Naponta háromszor, étkezések előtt ajánlatos egy teáspohárnyit inni belőle.
Citrom magja, héja, leve
Törökországban nemcsak a táplálkozásban, hanem a népi gyógyászatban is előkelő helyet foglal el a citrom, amelynek szinte minden alkotó elemét használják. A gyümölcs magja, héja, virága és leve egyaránt szolgál a betegségek leküzdésére és megelőzésére is. A citromlé a láz és a magas vérnyomás jól ismert ellenszere, ugyanakkor fokozza az emésztést, továbbá gyomor- és májbetegek első számú házi szere. A citrom magja és héja mérgezések esetén hasznos, a mézzel kevert citromhéjat, -levelet és -virágot a szív és a lélek gyógyszereként tartják. A szárított citromhéjat szédülés ellen, illetve a kellemetlen szájszag megszüntetésére is használják. A náthás betegekkel citromvirágot szagoltatnak. Az ország déli részén a citromhéjat mentalevéllel keverve leforrázzák és az így készült teát itatják a beteggel. A citrom és a többi citrusféle (narancs, mandarin, grapefruit) fő termőterületei a Földközi-tenger melléki Antalya és Adana.Az egészség megőrzésében fontos szerepet játszó egyik-másik gyógynövény polgárjogot nyert a török konyhában is, amit mindennapi rendszeres használatuk igazol.
A levesek alapanyaga például a korábban említett kakukkfíféle, a kekik, illetve a nane vagy a maydanoz (petrezselyem) és a fesleg˘en (bazsalikom). A petrezselyemnek Törökországban csak a zöldjét fogyasztják, A-, C- és K-vitamin-tartalma, valamint a megfázás és a nátha elleni gyógyhatása miatt is kedvelt. Citromlével, olívaolajjal nyakon öntve, salátaként is fogyasztják. A bazsalikomról pedig azt tartják, hogy jó hatású nyugtató és szélhajtó. Ugyancsaka bazsalikomok családjába tartozik a reyhan, amit elsősorban a húsfélék ízesítésére használnak. Befőttek, édességek készítésénél nélkülözhetetlen a tarçın (fahéj), amelyről feljegyezték, hogy hasznos lehet egyebek mellett a cukorbetegek számára, illetve pusztítja a kólibaktériumokat. A tere (zsázsa), a roka (vadmustár), friss leveleiből salátát készítenek. A tere vérzéscsillapító, a légcsőhurut és a gyengeség ellenszere. A roka kitínő vértisztító. Gyógyhatású, de konyhai növényként is ismert alapanyagok közül a rezene vagy más néven raziyane, főleg a kisgyermekes anyák körében népszerí. A főzetéből készült teát szélhajtóként használják.
A hagyományos gyógynövényboltokban szinte mindenre – reumára, köhögés csillapítására, vesebetegség, prosztatapanaszok ellen – lehet gyógyteát, teakeveréket, olajat vagy krémet vásárolni. Ráadásul olyan üzletek is vannak, ahol az egyes növényféleségek magvait, dugványait is gond nélkül be lehet szerezni, amihez mindjárt adják a megfelelő földet és a virágcserepet is. A kínálat bőséges, de ha az adott helyszínen, éppen nincs valami, a kereskedő gondolkodás nélkül átmegy a szomszédba, és már hozza is. A várakozási idő sem telik haszontalanul,
hiszen a kedves vevő rendszerint meghívást nyer egy pohár, forró teára is. §
- Citromzselé Antalaya módra
A reggeli mellé citrom- vagy narancsvirág felhasználásával finom gyümölcszselé készíthető a következő recept szerint: Egy rozsdamentes edényben felforralunk 2 pohárnyi vízben 2 pohárnyi virágszirmot egy fél pohár cukorral, majd kis lángon 5–6 percig főzzük. A tízről levéve, egy éjszakán át lefedve állni hagyjuk. Ezután a szirupot leszírjük, majd rozsdamentes edénybe öntve hozzáadunk egy pohár fehér szőlőlevet és 50 gramm gyümölcspektin port. 1 percig hevesen forraljuk, majd adunk hozzá 3 pohárnyi cukrot, jól elkeverjük, és ismét hevesen forraljuk egy percig. Amikor levesszük a tízről, több, előzőleg kiforrázott, tiszta és jól záródó csavaros üvegbe öntjük. Az elkészült zselé jellegét erősíti, ha az üvegekbe néhány frissen szedett, bő vízben megmosott virágszirmot is teszünk. Szorosan lezárjuk az üvegeket, majd hagyjuk kihílni. Hívös helyen tárolhatjuk. A már felbontott zselét hítőben kell tartani, és néhány napon belül fel kell használni. Törökországban egyébként rózsaszirmok felhasználásával is készítenek gyümölcszselét.
