Harmincmillió évvel előzték meg a dinoszauruszokat az emlősök ősi rokonai

Harmincmillió évvel a dinoszauruszok előtt bolygónk erdeit emlősszerí gerinces lények lakták – a nagy szemí, növényevő Suminia getmanovi tucatnyi példányának maradványaira Oroszországban bukkantak rá.A Suminia getmanovi 260 millió évvel ezelőtt a késő paleozoikumban élt az akkori szuperkontinens, a Pangea ("egész föld") erdeiben – olvasható a LiveScience (http://livecsience.com) tudományos hírportál hírei között. Amerikai és kanadai paleontológusok vizsgálták a csontvázakat, amelyek az agyagpala egyetlen hatalmas tömbjéből kerültek elő. Több mint egy tucat, igen jó állapotban fennmaradt csontvázat találtak, közöttük egyaránt voltak kifejlett, felnőtt állatok, s ifjoncok. Ez arra utal, hogy a Suminia getmanovi társas lény volt, csoportosan élt.

Életüket hirtelen és egyszerre veszítették el valamilyen természeti csapás – áradás, földcsuszamlás – miatt, amely betemette őket. Az ősi, emlősszerí lények testhossza – az orruk hegyétől a farkukig – alig érte el az 50 centimétert. Hosszú ujjakkal rendelkeztek, hüvelykujjuk a többi ujjal szembefordítható volt, valamint hosszú, görbe karmaik és megragadásra alkalmas farkuk. Mindez arra utal, hogy a Suminia getmanovi fákon élt, ahol biztonságban érezhette magát a ragadozóktól.

Ahogy az emlősök, úgy a Suminia getmanovi is az úgynevezett Synapsida csoporthoz tartozott, azaz koponyáján oldalanként mindössze egy-egy halántékablakkal rendelkezett. Ennek köszönhetően jóval nagyobb állkapocsizmok tapadhattak meg, így erőteljesebb volt harapásuk. Ezzel szemben a dinoszauruszok, gyíkok, kígyók, krokodilok és a madarak a Diapsida-csoporthoz tartoznak, koponyájukon két pár halántékablakkal és két pár halántékívvel rendelkeznek.
Arányait tekintve nagy volt a Suminia getmanovi kéz- és lábfeje, hosszuk elérte a végtagok hosszának 40 százalékát.

A csontvázak mellett felfedezték a Suminia getmanovi ürülékét is: az 1 centiméternyi kövületekben levélfoszlányokat találtak. Növényevő életmódra utalnak az emlősszerí lények fogain talált kopások, amelyek tanúsága szerint durva, rostos táplálékon éltek.

Jörg Fröbisch, a chicagói Field Múzeum paleontológusa szerint teljesen váratlan, hogy ebből a korból származó gerincesek maradványaira leltek. "Meglepő, ám van értelme, hiszen volt számukra hely – elegendő táplálék állt a rendelkezésükre, s mivel a fákon éltek, nem fenyegették őket a ragadozók sem" – mondta.

Magyarázata szerint az első szárazföldi ökoszisztémák egészen mások voltak, mint napjainkban. "Rengeteg volt a ragadozó, a húsevők domináltak. A növényevők, bár többször is kifejlődtek a földtörténet során, nem váltak uralkodóvá. Majd váltás következett be, megfordult az arány, s a növényevők váltak dominánssá és viszonylag kevés ragadozó maradt. Ez jellemzi a modernkori ökorendszereket is" – hangsúlyozta Jörg Fröbisch.

"E váltást követően felerősödik a verseny a növényi táplálékforrások birtoklásáért, ekkor jelent meg a színen a Suminia getmanovi" – tette hozzá a paleontológus. A paleozoikum végén, mielőtt felvirradt volna a dinoszauruszok kora, a Synapsida-csoport képviselői uralták a szárazföldi ökoszisztémákat, olyan állatok, mint az agyaras, emlősszerí reptília, az Australobarbarus vagy olyan ragadozók, mint a kardfogú, medve nagyságú Inostrancevia.

&Aacutem 251 millió évvel ezelőtt, az úgynevezett perm-triászi nagy kihalási esemény következtében ezek a fajok eltíntek és a dinoszauruszok kora következett. Jörg Fröbisch és kollégája, Robert Reisz, a Torontói Egyetem paleontológusa a Suminia getmanovi-val kapcsolatos vizsgálataikról a Királyi Társaság folyóiratának (Proceedings of the Royal Society B) online kiadásában számoltak be.