Sportarénák az ókortól napjainkig

Ókori elődeink egy dombon kucorogva biztatták a küzdőket. Tribünök, lelátók épültek később. Majd százezres stadionok nőttek ki a földből… Palota, a sport szentélye – mondták nemrégiben. Ma szórakoztatóközpontról beszélünk. Tudományoskodva úgy fogalmazunk: multifunkcionális építmény.
Alig több mint egy év, s 2006. június 9-én, pénteken este hat órakor a müncheni Olympia-stadion nyitómeccsével megkezdődik a XVIII. Labdarúgó-világbajnokság. A futball már réges-régen több,  mint önfeledt labdás testmozgás, miként a profi stadionok sem egyszeríen csak sportlétesítmények. Történelmi tablónk az ókortól napjainkig követi a sport otthonának változásait.

Thalész olimpiai hőgutája
A Peloponnészoszi-félsziget szívében fekvő Olympiában, az ókori játékok helyszínén Zeusz szent ligetét az ősidők óta Altisznak nevezik (a liget szó görögül: alszosz). A Kronosz hegy déli lábánál fekvő, nagyjából négyszög alakú területet hagyomány szerint maga Héraklész jelölte ki fenséges atyja, Zeusz tiszteletére. Az Altiszból egy 32 méter hosszú, csaknem 4 méter széles alagút vezetett be a stadionba – ezen vonultak be a bírák és a versenyzők, elkerülendő, hogy a díszes menet elakadjon a nézősereg tolongásában. A Kr.e. 776-tól négyévente rendezett ókori találkozók emlékeit őrző építmények közül ez a IV. század második feléből származó alagútkapu a legrégebbi bolthajtás, ami ránk maradt. A tavalyi görögországi nyári olimpián a súlylökő versenyt „telepítették” ki az Athéntől háromszáz kilométerre, délre található ősi helyszínre, s a viadal szereplői is e boltíves bejáraton érkeztek a stadionba.
 
„A stadium 125 lábból áll. A hagyomány szerint Herkules (Héraklész)  állapította ezt meg először s nagyságát azzal a távolsággal határozta meg, amelyet ő maga egy szuszra meg tudott tenni, s ezért nevezte el stadiumnak, mivel a végén lélegzetet vett s egyben meg is állt” – vélekedik a szó eredetéről a VI. században élt tudós, Isidorus, ki a láb nagyságát 1,48 méterben adta meg, így az ókori görög útmérték szerint az olympiai stadium pontos hossza 184,97 méter. Az egyes görög államok azonban eltérő számításokat alkalmaztak: Athénban 192,27, Delphiben pedig mindössze 177,55 méter volt ugyanez a táv –  immár emberi mértékkel mérve s így 600 lábnyi futópályát alapul véve.

Az ásatások több antik város stadionját tárták fel. Görög földön Epidaurosz, Olympia, Delphi, Efezosz és Athén a legismertebb. A küzdőtér alapformája mindenütt hosszúkás négyszög volt, csak a római korban alakult ki a keskeny oldalon a félkörszerí ív. A futók számára az indulás helyét kő- vagy márványküszöb jelölte. Tribün készült a versenybíráknak, és egy oltár a Földanyának – ezzel ki is meríthető az egyszeríségével csaknem egy évezreden át a játékokat szolgáló stadion leírása. A pályát övező részen, főleg a hosszú oldalon lejtős emelkedőt képeztek ki a nézőknek, néha amfiteátrumszerí ülőhelyekkel. Ezzel együtt igazi megpróbáltatás volt nézőnek lenni az antik játékok idején. Az augusztusi kánikulában alig csordogált víz a környék folyóiban, fák, bokrok nem nyújtottak árnyat a tíző napon – egyes feljegyzések szerint Kr.e. 547-ben Thalesz hőgutában halt meg az olimpiai helyszínen. A játékokra érkező több ezer embernek nem volt hol tisztálkodnia, hiányoztak az illemhelyek, ráadásul közel hetven oltáron állatáldozatokat mutattak be, s a szabadban szikkadó tetemek napokon át hatalmas bízt árasztottak magukból.

Az athéni stadion első változatát a Kr.e. VIII. században Lükurgosz spártai király építtette, később, 131-ben Herodes Atticus a földből készült létesítményt „márványba öntötte”, s a pálya három oldalán 44 padsort emeltetett, körülbelül ötvenezer nézőnek. Az első újkori játékokra a Kairóban élő görög milliomos, Georgiosz Avérof kilencszázezer drachmás adományának segítségével korszerísítették az antik építményt, nézőtere hetvenezresre bővült. Az adományozó nem volt ott az 1896-os megnyitón, mert – mint önéletírásában megvallotta – félt, hogy szíve megszakad a nagy örömtől. Szobra viszont ma is ott áll a bejáratnál. A stadionban egészen a közelmúltig rendeztek atlétikai viadalokat, a tavalyi nyári olimpián pedig az íjászok szerepelhettek a régi korok emlékét őrző Márvány (Panathenai)-stadionban.  Mai értelemben vett stadionokkal a rómaiak is büszkélkedhettek, ám az  I. században épült ötvenezres Colosseum elsősorban színházként míködött, miként a Circus Maximus időnként kétszázezer nézője is sporthoz kapcsolódó látványt legfeljebb csak a kocsiversenyeken élvezhetett. 

Méretes magyar álmok
Olimpiával összefüggő az első, magyar, nagyméretí stadion felépítésének terve is. 1895-ban született, akkor, amikor felkérték Budapestet az első újkori olimpia vendégül látására. A Görög Királyság ugyanis nem vállalta a rendezés költségeit, így a NOB az olimpiai mozgalom alapításában aktív szerepet vállaló Magyarországnak kínálta az eseményt – gondolva arra is, hogy az olimpiát össze lehet kapcsolni a millenniumi ünnepségekkel. Pénz azonban már akkor sem volt elegendő, ráadásul az esetleges beugrás hallatán a görögök meggondolták magukat…Alig egy évtizeddel később, 1911-ben Magyarország újból hivatalos rendezői megbízást kapott, ám az 1920-ban esedékes budapesti olimpiát (számunkra) elsodorta az I. világháború… Akkoriban a központi stadiont a Vérmezőre tervezték, ám már az előkészítésnél gondok akadtak, mert a főváros nem tudott megegyezni a területet birtokló katonai kincstárral.

Szóba került Lágymányos is – majd egy évszázaddal később egy elvetélt Európa-bajnoki uszodaterv, valamint a több mint egy évtizede félkész állapotban roskadozó Tüske-csarnok jelzi, hogy az utódok fejében is megfordul az újbudai sportépítkezés ötlete. A központi stadiont ekkoriban elképzelték a János kórházzal szembeni hegyoldalba, a Magyar Lovaregylet Thököly út – Aréna út – Kerepesi út által határolt területére, valamint a Margit-szigetre, 1921-ben helyszínként szóba került a Kaszás-dílő, az újlaki téglagyár, a Népliget északi része, a Rákosrendező pályaudvartól keletre fekvő terület is. A harmincas évek tervezői Óbudán, az Arany-hegy oldalán besüllyesztett aréna formájában álmodtak a nagy magyar stadionról.&Oumlsszesen tizenhat, komolyabbnak számító javaslat készült az évtizedek során, míg aztán 1945-ben az Országgyílés megszavazta a mai helyszínt, melynek kiválasztásánál döntőnek bizonyult, hogy 1948-ban a metró egyik állomását a Kerepesi út – Hungária körút sarkára, vagyis a leendő stadion területének szélére tervezték. A nagy munka öt év alatt készült el.

Az 1953. augusztus 20-án avatott, százezer nézőt befogadó létesítmény erős pontja volt az 1960-as olimpia rendezésére beadott (sikertelen) magyar pályázatnak. Akkoriban szó esett a futball-vébé hazánkba hozataláról is… A megvalósult nagy rendezvények közé azonban csak az Universiade és az atlétikai Európa-bajnokság tartozik. Az álmok ismeretében különösen meglepő: a Népstadion tervei úgy készültek, hogy az építészek előtte egyetlen külföldi stadiont sem tudtak tanulmányozni.

Az igényekben is határozatlanság mutatkozott. Annyira erős volt a politikai befolyás, hogy a főtervezőt, Dávid Károlyt eltávolították az építkezésről, az utolsó évben nem lehetett ott a helyszínen. Később, amikor változott a politikai vezetés, a Nagy Imre-kormány – mintegy rehabilitációként – Kossuth-díjjal tüntette ki…Az ötvenes-hatvanas évek (kultur-) poltikájának egyik legnagyobb ideológiai ellenfele a „nyugati világ ízlését majmoló, fellazító propagandát folytató” müncheni rádióadó volt, melyet kitínő zenei összeállításai miatt is sokan hallgattak akkoriban. A SZER – közvetett módon – a Népstadion felépítésének sikerében is szerepet vállalt 1953 nyarán. Egyik adásában bejelentette, hogy megrepedtek az új lelátók gerendái, emiatt nem tudják felépíteni a létesítményt. Az adás után négy minisztert bíztak meg a munkák irányításával, s közölték velük, hogy őket teszik felelősség, ha augusztus 20-ig nem készül el a Népstadion. Attól kezdve az addigi háromszáz helyett háromezer ember dolgozott a beruházásnál, a rettegett Farkas Mihály honvédelmi miniszter ezer katonát rendelt ki a munkálatokra. Két nappal a megnyitó előtt még rengeteg munka volt hátra, de végül a kitízött határidőre elkészült a Népstadion.

A stadion időközben többször megújult, nagy pénzekért korszerísítették, felvette a futball-legenda, Puskás Ferenc nevét, ám a javítgatások ellenére az összeomlás határán van, felső karéjain a vasbeton folyamatosan erodálódik. A balesetveszélyes helyeket lezárták, így manapság mindössze huszonötezer nézőnek kínálnak látnivalót ritka rendezvényei. A közelmúltban fejlesztési pályázatot írtak ki, úgymond a befektetői érdeklődés szondázására.
Hat cég nyújtott be terveket, jelezvén: lát fantáziát a fejlesztésben, szándékában áll közremíködni a megvalósításban. A beruházás összköltségeket 43 milliárd és 344 milliárd forint között prognosztizálták a jelentkezők, függően attól, mi valósul meg terveikből. Egy sportváros víziója jelenik meg a tervekben – s ha nem is valósul meg számos ötlet a mostani javaslatok közül, az biztos, egy új stadiont, legyen az kicsi vagy nagy, épüljön a jelenlegi területen vagy a préri közepén, mindenképpen a modern kor követelményeinek megfelelően kell tervezni, megvalósítani.

Előtte szörfverseny, utána koncert
Amerika ismerte fel hamarabb, hogy e nagy közösségi létesítmények nemcsak a sportnak épülnek, hanem más igényeket is kiszolgálhatnak – miként a sport sem csupán magából a meccsből áll, hanem programot, szórakoztatást kínál. Nem csupán a labdáért rajongó családfőnek, hanem gyermeknek, asszonynak, nagyszülőnek egyaránt. Mindenki megtalálja a maga örömét. A komfortot. S így kapcsolódik a sport és az üzlet. Hiszen a kiegészítő szolgáltatások akár nyereségessé is tehetik egy-egy csarnok míködését. A negyven esztendeje épült, mai áron 280 milliárd dollárért emelt Houston Astrodome inkább színház, mint sportlétesítmény: légkondicionált nézőtér, fotelszerí ülések, egyenruhás személyzet, online szolgáltatás várja az érkezőt. A 97 ezer nézőt befogadó New Orleans Superdome hasonló elvek alapján épült – komfortot és szolgáltatást, látványos programokat, kiegészítő rendezvényeket, szórakozást kínál cserében a magas jegyárakért. Az Egyesült &Aacutellamokban évtizedekkel ezelőtt megértették: csak úgy lehet gazdaságosan üzemeltetni a sportlétesítményt, csak akkor lehet behozni az építkezés és az üzemeltetés magas költségeit, ha minden másodpercet értékesítenek, minden négyzetcentimétert kihasználnak. Koncert, cirkusz, kiállítás, sokezres bankettek, választási nagygyílések helyszíne a sportcsarnok, a stadion. A kettő valójában egyet jelent: napjainkban egyre gyakoribbak az olyan pályák, melyek felett röpke fél óra alatt összecsukódik az esőtől, hótól, széltől óvó tetőszerkezet.

A holland Ajax új otthona, az Amsterdam Arena 1996-ban épült, s a drukkereknek szánt 51 859 ülőhely mellett az építők gondoltak az üzletemberekre is. A sportesemény, ha megfelelő kulturált környezetet kínál, a társadalmi-üzleti érintkezés egyik alapvető helyszíne. Menedzserek, gazdasági szakemberek, politikusok gyakorta invitálják üzleti partnereiket egy meccsnézéssel és vacsorával egybekötött megbeszélésre. A sportesemény előtt, közben és után fontos megállapodások köttethetnek a minden kényelemmel felszerelt páholyokban, ahol internet- és telefonkapcsolat épp úgy található, mint tárgyalóasztal, minibár, kényelmes fotel és televízió, rendelésre pedig italokat és meleg ételt is felszolgálnak a pincérek. Az 54 úgynevezett Sky páholyban 540, az alapítók 9 páholyában további 40 hely van, az üzleti tárgyalásokra alkalmas termekben 1564 vendéget fogadhatnak, míg a részvényesek VIP-tribünjén 4019 minden kényelemmel ellátott ülőhelyre érkeznek a büszke tulajdonosok. A technikai felszereltségről pedig annyit: 81 kamera és saját belső televíziós lánc míködik az arénában, a páholyokban, illetve a sajtóhelyeken összesen több mint háromszáz tévét szereltek fel, a nézők pedig két – egyaránt ötven négyzetméteres – videó kivetítőn tekinthetik meg a legérdekesebb jelentek ismétléseit. S akkor még nem szóltunk a környezetről: a sportszereket, emléktárgyakat árusító boltocskákról, a kávéházakról, éttermekről, a különböző szolgáltató egységekről, utazási irodákról, mozikról, fitnesz-központokról.

Egytől egyig mind azért települt oda, hogy az Arénába, a különböző rendezvényekre csalogassa az amszterdamiakat, illetve akik már ott vannak, azokat olyan színvonalon kiszolgálja, hogy az elégedett drukker a következő meccsre, koncertre „megszokásból” jöjjön, s akkor is betérjen egy pofa sörre, ha éppen nincs jegye a stadionba. A jövő évi németországi labdarúgóvilágbajnokságnak 12 stadion ad otthont: Hamburg, Hannover, Berlin, Dortmund, Lipcse, Köln, Frankfurt, Kaiserslautern, Nürnberg, Stuttgart, München és Gelsenkirchen rendezhet egy vagy több találkozót. Az utóbbi helyszín a gazdag német kínálat ékköve: a 2001 augusztusában avatott, 197 milliós magánberuházásból épült gelsenkircheni AufSchalke Arena a modern multifunkcionális stadionok valamennyi építési, technikai, míszaki, sportszakmai újdonságát felsorakoztatja. &Oumlsszes (53 975) ülőhelyéről tökéletesen látható a játéktér, a gólokat, érdekesebb jeleneteket Európa legnagyobb videó képernyőjén, a 32 tonnás, négy oldalról látható kivetítőn lehet visszajátszani. Rossz időben fél óra alatt összehúzható a stadion 560 tonna súlyú tetőszerkezete: esőben, hóban, fagyban sem fáznak a szurkolók és a játékosok. Ami pedig a futballpályát illeti: 10 ezer négyzetméter alapterületí hatalmas tepsin érkezik a meccs előtti napon. A játékmentes időszakban a stadion szomszédságában a szabad téren „napozik” s élvezi a jó levegőt – a gyepmesterek itt gondozzák, locsolják, vágják, „simogatják” a füvet.

A találkozó előtt 48 órával a 11 ezer tonna súlyú, 150 centiméter vastag tepsit 200 méter távolságból az egyik tribün alatt kiépített sínpályán szép lassan becsúsztatják a stadionba, majd amikor már helyén van a játéktér, kapukat, szögletzászlókat, edzői padokat szerelnek rá, elhelyezik a hirdetéseket s egyéb kellékeket. Ahogy vége a focinak, a füves tepsi visszatér a szabadba, s átadja helyét a teremrendezvényeknek.

&Oumlkölvívás, tenisz, kézilabda, jégkorong, tető alatti motokrossz, szörfverseny és biatlon viadal egyaránt vendégeskedett már itt, miként operaelőadás, balett, musical, a rocksztárok közül Bruce Sprinsteen, Lionel Richie, Bon Jovi, a U2 is énekelt az aréna publikuma előtt, s volt itt részvénytársasági nagygyílés, orvoskonferencia, egyházi találkozó, pártkongreszszus és tévé-show egyaránt. A bajnoki címre pályázó Schalke ’04 otthon érezheti magát, de az év mind a 365 napján van valamilyen társbérlője…§

  • Többszörösen távol az élvonaltól 
    Nemzetközi összehasonlításban a magyarországi stadionok talán még távolabb vannak a nagyvilágtól, mint futballsportunk… A pályák száma vészesen csökken: az elmúlt tizenöt évben Budapesten 54, az ország területén további 69 pálya színt meg. A 2000-ben meghirdetett stadionrekonstrukciós program 21 milliárdot szánt 38 roskadozó létesítmény korszerísítésére – a terv elhalt, mostanáig egyedül az újpesti stadion felújítása jutott el (csaknem) a befejezésig. Előrelépést a 2012-es Európa-bajnokság rendezési jogának elnyeréséből remélnek a szakemberek: jövőre döntenek a magyar–horvát közös pályázatról. A „feles” rendezésbe (melynek során Budapest lehetne a döntő házigazdája) hozományként  minimum be kellene vinnünk egy 50 ezres és három 30 ezres csúcsminőségí stadiont. Hol van az az egy!?

  • Lelátói rekordok
    A futballstadionok csúcstartója a riói Maracana. Az 1950-es brazíliai világbajnokságon 199 854 szurkoló zsúfolódott nézőterére, hogy aztán tanúja lehessen az aranyérem sorsáról döntő hazai botlásnak (1-2) a vetélytárs Uruguay ellen. Napjainkban – a korszerísítések jóvoltából – már „csak” 122 268 drukkert fogad a stadion, mely így harmadik helyre csúszott vissza a phenjani Május 1. (150 ezer) és a teheráni Azadi-stadion (128 ezer) mögé. Más kérdés, hogy a Koreai NDK-ban és Iránban nem elsősorban a sporteseményekre telnek meg a lelátók. A barcelonai Nou Camp 98 800,  Olaszországban a milánói Giuseppe Meazza (San Siro) stadion 86 ezer, a római Olimpico 83 ezer, Ukrajnában a Dinamo Kijev otthona, valamint a németországi Dortmundban található Westfalenstadion szintén 83 ezer szurkolót ültethet tribünjeire. A lebontott és jövőre újjáépülő londoni Wembley fedett lelátói 90 ezer ülőhellyel várják majd a szurkolókat.

  • Portugál intelmek
    Portugália annak idején éppen a magyar pályázat ellenében nyerte meg a 2004-es kontinensvetélkedő rendezési jogát – most pedig talán már bánja is akkori szerencséjét… Csak ritkán telnek meg újra az Eb idején zsúfolt stadionjai. A szuperlétesítmények többsége kihasználatlan, fenntartásuk hatalmas összegeket emészt fel. A stadionokat építtető önkormányzatok hosszú időre eladósodtak. Arra számítottak, hogy a sok turistát vonzó és a tévéközvetítés segítségével az egész világon követett sportesemény fellendíti a helyi idegenforgalmat, a kiadások így megtérülnek. Algarve régió két kisvárosa, Faro és Loulé például a 67 millió eurós költséggel készült közös, 30 ezres stadion építésére 37 milliós kölcsönt vett fel. Az eredeti tervek szerint nem csupán stadion épült volna a 225 hektárnyi területen, hanem egy városi park is, kongresszusi palotával, kórházzal, egészségügyi intézményekkel, irodaépületekkel.

    A nagyszabású tervek megvalósítása azonban várat magára, a városatyák egyelőre azt sem tudják, miből fizessék vissza a kölcsönt. A régióban nincs számottevő futballélet, a tavalyi kontinensvetélkedőn mindössze két mérkőzésen szerephez jutó stadiont azóta csupán egy zenei koncert alkalmából sikerült újra megtölteni. A létesítmény fenntartása ugyanakkor napi 5500 euróba kerül… Csupán Lisszabon és Porto van jobb helyzetben. A nagyvárosi, központi helyen lévő stadionok üzemeltetése azért is egyszeríbb feladat, mert eleve multifunkcionális létesítményeknek készültek. A labdarúgás mellett alkalmasak más sportágak mívelésére is. Szabadidőközpontként is míködnek, fitnesztermekkel, üzletekkel, filmszínházakkal, éttermekkel, kávézókkal, klubokkal.