Tudósközelben: Molnár Károly rektor, egyetemi tanár

IPM: Amikor az irodájához jöttem, szinte nem tudtam kikerülni azokat a fiatalokat, akik az állásbörzére jöttek. Ilyen nagy a kereslet a Míegyetemen végzettek iránt?

M.K.: Igen és ez kedvező jel. Mintegy 6 évvel ezelőtt fordult meg a trend, amikor a mérnökök után újból érdeklődni kezdtek a vállalatok. Ennek az az oka, hogy a betelepülő multik kezdetben a piacra és az olcsó munkaerőre, és nem a míszaki fejlesztésre koncentráltak. El kellett telnie jó néhány évnek, míg belátták, hogy a magyar mérnök képessége és tudása ugyanolyan színvonalú, mint a külföldié. És még mindig olcsóbb. &Iacutegy aztán nagyon sok cég a kutatás-fejlesztési feladatait is itt végzi Magyarországon vagy önállóan, vagy a Míszaki Egyetemmel együttmíködve. Ma már a cégek inkább a mérnököket keresik, mint a közgazdászokat.

IPM: Ez a tendencia csak az ipar területén figyelhető meg ?

M.K.: Másutt is. A szolgáltatásokban, a banki szférában, hiszen az informatikusok is többnyire míszaki szakokon végeztek. Ezért is van az, hogy nálunk a felvételizők száma és aránya is magasabb az országos átlagnál. Míg más területeken 10 százalékos csökkenés volt tapasztalható, addig a Míszaki Egyetemen idén is 10 százalékkal nőtt a felvételizők száma, tavaly pedig három- vagy négyszeres volt a túljelentkezés. A munkaadók ma már azt is figyelembe veszik, hogy a mérnök mely felsőoktatási intézményben végzett, így nem mindegy, hogy ki hova adja be a jelentkezését.

IPM: A BME világviszonylatban elismert egyetem, hiszen a világ 500 legjobb egyeteme között tartják számon, ha jól emlékszem, a 404.

M.K.: Erre büszkék is vagyunk, hiszen Magyarországról 3 egyetem került a listára. Sorrendben a Szegedi Tudományegyetem, a Míszaki Egyetem és az ELTE. A rangsor sok körülmény figyelembevételével alakul ki. Nálunk például 3 Nobel-díjas tanult, míg a Szegedi Egyetemen csak egy, Szent-Györgyi Albert, ám ő ott is végezte a kutatásait, ami több pontot ért.

IPM: Visszatérve az előbbiekhez, &Oumln szerint a mérnök mennyivel tud többet nyújtani egy cégnek, mint a közgazdász?
 
M.K.: A mérnök mindig új értéket teremt, lehet az termék, eljárás vagy akár szoftver, amellyel lehet gazdálkodni, jogászkodni, kereskedni, de amely nélkül a termékkel kínált szolgáltatás nem készülhetne el. A mérnökök keze nyoma minden a társadalmi igények kielégítéséhez szükséges produktumban jelen van. Erre legjobb példa a mobiltelefon. 12 éve még protekció kellett a vonalas telefonhoz, mára szinte mindenkinek van mobilja. Persze a mérnökképzés sem követhet szík szakmai szempontokat. A nálunk diplomázók azért állják meg a helyüket, mert felismertük, hogy a képzés elképzelhetetlen gazdasági és humán ismeretek nélkül, s ez a követelmény kredit rendszerí tanterveinkben is tükröződik. A mérnöknek képesnek kell lennie saját alkotását menedzselni, eladni, a jogvédelmet megszervezni és vállalkozni. Ezt a tudást megalapozó ismereteket beépítjük a képzésbe. Annyira fontosnak találtuk ezen „puha” ismereteket, hogy e célra külön tanszékeket hoztunk létre. Ennek továbbfejlesztéseként 2000-ben új egyetemi kart alapítottunk, a gazdaság- és társadalomtudományi kart. Ez a kar ma már önállóan végzi a közgazdász és míszaki menedzserképzést, és ezekre a szakokra tizenháromszoros a túljelentkezés.

IPM: Rektor úr! Mennyire naprakész az itt végzettek tudása? Hiszen annyira gyorsan fejlődik a technika, hogy ami
az 5 éves képzés kezdetén még csúcsnak számított, lehet, hogy a végére már holt és nem hasznosítható ismeretté válik?

M.K.: A Míegyetem diplomáját talán azért fogadják el a világon mindenütt, mert olyan képzést nyújtunk, amely nagyon erős természettudományi alapokat ad, és mi erre építjük a míszaki ismeretek alkalmazását. Ez olyan szilárd alapot és keretet jelent, amelynek segítségével a mérnök képes lépést tartani tudományága új ismereteivel. Ehhez persze az egyetem is kínál segítséget, felnőttképzéssel, tanfolyamokkal, kurzusokkal, önállóan vagy a gazdálkodó szervezetekkel összefogva.

IPM: &Oumlnnek mennyi idejét foglalja le a rektorkodás?

M.K.: Most rengeteget, de ez speciális időszak. Hiszen az egész felsőoktatás átalakulás előtt áll, mind tartalmát, mind menedzsmentjét tekintve. Talán ismert rólam; a Bologna-folyamatnak nagy híve vagyok. Tagja vagyok a Nemzeti Bologna Bizottságnak, a míszaki képzésért én felelek. Gondoljon csak bele, 10 évvel ezelőtt itt 8000 hallgatót 2500 oktató tanított, most 22 000 hallgatóra 1500 oktató jut. Ez igen nagy hatékonyság-növekedést jelent és a minőség rovására mehet. A felsőfokú képzésben résztvevők létszámának növekedésével én is egyetértek, de nem mindegy, hogy az az egyes főiskolák és egyetemek között miként oszlik meg. A felsőoktatásban tanulók aránya 38-40% körüli, de nem kellőképpen szelektált. Azt állítom, hogy ha az adott korosztályból felveszünk 40%-ot, de szelektáljuk őket, vagyis kialakítjuk a lineáris kétszintí képzést, a társadalom, és az egyén egyaránt elégedett lesz a kapott, illetve a megszerzett tudással.

Erről persze nagyon nehéz volt meggyőzni a felsőoktatásban dolgozókat. Azt gondolom, hogy a míszaki felsőoktatásban egy kompromisszumos megoldást sikerült kialakítani. Nem félek a változásoktól, ugyanakkor ez az új felsőoktatási törvény hozta átalakulás óriási feladat az egyéneknek és vezetőknek egyaránt. Különösen azért, mert érinti az egyetemek vezetési struktúráját. Támogatom, nem tartok az irányító testület megalakulása hozta tranzienstől, sőt azt gondolom, hogy a felkészült, egyetemhez lojális irányító testület segíti az egyetem munkáját, könnyebben artikulálja a munkaadók elvárásait, azokét, akinek a szakembereket képezzük. Hosszú ideig dolgoztam, dolgozom – most a Paksi Atomerőmí Rt. elnökeként – nagyvállalatok igazgatóságának elnökeként, így megismertem a gazdálkodó szervezetek stratégiai döntéshozatali mechanizmusát. Az ebben a beosztásban szerzett tudás átformálja az ember világszemléletét, más lesz azokhoz a kollégáihoz képest, akik esetleg az egyetem falai között töltik egész életüket.

Vannak, akik attól félnek, hogy csorbulhat az egyetem autonómiája. Az egyetemek, főiskolák önállósága kétségtelenül attól (is) függ, hogy az irányító testület tagjai milyen kvalitásúak és mennyire viselik szívükön az egyetem sorsát. A Míszaki Egyetemen már másfél évtizede míködik társadalmi szenátus, rektori tanácsadó szervezetként. A testületbe meghívtuk a legnagyobb iparvállalatok első számú vezetőit, amit ők örömmel vállaltak. De nemcsak az iparból választottunk tanácsadókat, hanem a társadalmi-tudományos szervezetek képviselőit is bevontuk a munkába. A BME alapvetően a munkaadóknak akar mérnököket-közgazdászokat képezni, és ennek megfelelően fontosnak tartjuk a munkáltatói visszacsatolást, azt, hogy az ő véleményük is megjelenjen a képzés szerkezetében és tartalmában.

IPM:. Az előbb szóba hozta Paksot. Az, hogy &Oumln az egyetem rektora és a Paksi Igazgatótanács elnöke, jelent-e szorosabb együttmíködést az egyetem és az atomerőmí között?

M.K.: Kapcsolatunk független attól, hogy most épp én vagyok az erőmí elnöke. Az erőmínek a születése óta nagyon szoros a kapcsolata a Míegyetemmel. Paks telepítésekor a kormányzat egyébként úgy döntött, hogy szükség van egy tanreaktorra is, ahol a fiatal szakembereket lehet képezni. Az utánpótlás nevelése és a Pakson végre nem hajtható kísérletek, tudományos kutatások céljából ezért a Míegyetemen külön tanreaktort építettek.

IPM. Itt akkor gyakorolhatják a fiatalok az ominózus baleset-elhárítását?

M.K.: A tanreaktorban még az eredeti fítőelemek vannak, úgyhogy itt nem következhet be egy olyan jellegí üzemzavar. A tanreaktor kis kapacitással míködik, így az eltelt 20 év alatt a fítőelemek nem égtek ki.

IPM: Ezt jó hallani. De miért jó elnökként irányítani Paksot?

M.K.: Miután energetikai környezetvédelemmel elég intenzíven foglalkoztam és foglalkozom, rám esett
a választás. &Oumlrömmel vállaltam, mert szakmailag érdekelt és úgy gondoltam, hogy hasznos lehetek a paksiak számára. Azt hiszem, talán Paksnak is jó, ha az igazgatóság elnöke a Míszaki Egyetem rektora. Igaz, hogy ez nagyon sok munkát jelent, de én nem akarok látszat-elnök lenni. Minden héten egy napot Pakson töltök.

IPM: Lát esélyt arra, hogy a következő 20 évben is míködhet az atomerőmí?

M.K.: Igen. Amikor az ilyen típusú atomerőmívek épültek, még senki nem tudta, valójában mennyi az élettartamuk, hiszen nem volt meg a kellő tapasztalat. Ezért tulajdonképpen csak saccolták, míszakilag megbecsülték, hogy 30 év lehet, és az engedélyeket is ennek alapján adták ki. Az említett 30 év 2012-ben jár le Pakson az első blokk esetében, és 2017-ben a negyediknél. Szerintem az engedély meghosszabbítható, hiszen máshol is rájöttek, hogy – azoknál a kritikus készülékeknél, amelyek nem cserélhetők le, például a reaktortestek esetében – az üzemidő 20-30 évvel kiterjeszthető. A 102 amerikai atomreaktor fele már ebben a „hoszszabbított” periódusban dolgozik vagy fog dolgozni.

Az alapos míszaki vizsgálatok szerint Pakson is megvan az esélye annak, hogy – mintegy 5 milliárd Ft-os – fejlesztésekkel az erőmí a jövőben is még biztonsággal üzemeltethető legyen. A tervezett 5 milliárd Ft sem az adófizetőket terhelné, mert az erőmí saját erőből, hitelekből megelőlegezve ki tudja termelni. Ráadásul ez a legolcsóbb megoldás. Ha ugyanilyen kapacitású új erőmívet kéne építeni, mondjuk gázüzemít, sokkal, de sokkal többe kerülne, és környezetet is jobban szennyezné. Arról nem is beszélve, hogy az így termelt energia is drágább. Az Atomerőmí 8 Ft 30 fillérért adja az elektromos áram kWh-ját, más erőmívek 15 Ft-ért, vagy még többért. És most már az áramot importból sem lehet ennél olcsóbban beszerezni. Az infrastruktúra is kész és adott, és a nem cserélhető elemek biztonságosak, a többi már korszerí.

IPM: És az alternatív megoldások? Például a sokszor emlegetett szélerőmívek?

M.K.: Azzal kezdem, hogy ma már a politika és a társadalom is elfogadja az atomerőmí létének szükségességét. A társadalmi támogatás elsőrendíen fontos, mert a nukleáris technika nemzetközi tekintélyeivel együtt úgy vélem, hogy 10 éven belül újabb atomerőmívet kell építenünk. A gazdasági fejlődés üteme is megköveteli és az, hogy az EU előírások szerint több hagyományos erőmívet hamarosan be kell zárni. A szélerőmívekkel, mint alternatívával az a gond, hogy nagyon sírín kellene telepíteni, és az energiaellátás folytonosságának biztosítására kiegészítő erőmíveket kellene építeni. Persze én is azt gondolom, hogy amenynyire csak lehet, építenünk kell a megújuló energiaforrásokra, támogatni kell ezek kiaknázását, és erre van is kötelezettségünk, azonban sem a napenergia, sem a szélenergia nem bír még kellő hatásfokkal. Az atomerőmí üzemidejének meghosszabbítása a magyar energiaszükséglet 40 százalékát biztonsággal fedezné az elkövetkező időszakban. Ha pedig sikerülne növelni a teljesítményt – amit a rendszer biztonsága lehetővé tesz, épp az eredeti túlbiztosítottság miatt –, 2008-ban a Paksi Atomerőmí már a csepeli erőmível egyenértékí többletenergiát tudna termelni.              §

  • Bolognai folyamat: többciklusú, lineáris képzés kialakítása. A magyar felsőoktatás a 2006/2007-es tanévtől kezdve – felmenő rendszerben – új képzési struktúrára tér át, a felsőfokú szakképzést és szakirányú továbbképzést is magában foglaló, egymásra épülő alapképzésre, mesterképzésre és doktori képzésre. Az alapképzés a többciklusú, lineáris képzési rendszer első képzési ciklusa, amelyben a megszerzett alapfokozat (baccalaureus, bachelor) végzettséget tanúsít, és szakképzettséget nyújt a munkaerőpiacon történő elhelyezkedéshez, továbbá felkészít a képzési rendszer második, mesterképzési ciklusába történő belépésre.

  • Szakmai életrajz  
    Születési idő: 1944. február 24. Születési hely: Budapest. Foglalkozása, beosztása:  a Budapesti Míszaki és Gazdaságtudományi Egyetem rektora, tanszékvezető, egyetemi tanár. Iskolai végzettség: Budapesti Míszaki Egyetem, Gépészmérnöki Kar, okleveles gépészmérnök (1962–1967), míszaki doktor (1972), míszaki tudomány kandidátusa (1979), míszaki tudomány doktora (1991). Nyelvtudás: angol, orosz. Kitüntetések: Eötvös Loránd-díj, Segner János András-díj, Szikla Géza-díj, Ipolyi Arnold-díj, Szabó Imre-díj, „Pro Facultate” kitüntetés, „Professor Honoris Causae”  cím, „Pro Universitate et Scientia” kitüntetés, Magyar Köztársaság Érdemrend Középkeresztje kitüntetés. Tagságok: az MTA Vegyipari Gépek és Szárítóberendezések Albizottság titkára, a Míszaki Kémiai Komplex Bizottság társelnöke, MTA &Aacuteramlás- és Hőtechnikai Bizottság elnöke, Hő- és Anyagátadási Bizottság elnöke, Míszaki Tudományos Tanács elnöke, Míszaki Kémikusok Egyesülete Vegyipari Gépészeti Szakosztályának elnöke,  a European Federation Chemical Engineering tagja, International Delegation of Filitration elnöke, Magyar Professzorok Világtanácsa elnökségi tagja, Tiszai Vegyi Kombinát Rt. igazgatóságának tagja, elnöke, elnökhelyettese, Paksi Atomerőmí Rt. igazgatóságának elnöke, felügyelőbizottságának tagja.