Megbánta a szovjet kémkedést a negyedik ember

Megbánta a Szovjetuniónak végzett kémkedést a modern kori brit kémtörténelem leghírhedtebb hálózatának egyik tagja, a “negyedik ember”, akinek visszaemlékezéseit 25 év titkosítás után hozta nyilvánosságra a brit nemzeti könyvtár.A Harold "Kim" Philby, Guy Burgess, Donald Maclean, Anthony Blunt és
John Cairncross nevével fémjelzett kémcsoport a szovjet hírszerzés
leghatékonyabb és legtitkosabb nyugati bástyája volt az 1930-as évek
végétől. Az egykori cambridge-i diákok tevékenységéről a brit
elhárításnak csak az ötvenes évtized elejére támadt némi fogalma, s
ekkor Maclean és Burgess – Philby figyelmeztetésére – Moszkvába
menekült. Maga Philby 1963-ban követte őket, amikor az ő lába alatt is
forró lett a talaj, de Anthony Bluntot csak 1979-ben azonosították
hivatalosan is a "negyedik emberként".

Cairncross,
az ötödik úgy halt meg 1996-ban, hogy soha nem ismerte be "teljes jogú"
tagságát a "cambridge-i ötök" csoportjában. A British Library által
csütörtökön felszabadított, 30 ezer szavas memoárból most az 1983-ban
meghalt Blunt beszervezésének körülményeire és a néhai kém személyes
vívódásaira derült fény.

A vaskos kézirat – amely névtelen
forrásból 1984-ben jutott a könyvtár birtokába, negyedszázadra szóló
titkosítási utasítással – feltárja: az MI6-nek, a brit külső
hírszerzésnek is dolgozó Philbyhez hasonlóan Blunt is klasszikus kettős
ügynöki munkát végzett. Ugyanis miközben már a harmincas évek óta az
NKVD, az akkori szovjet titkosszolgálat alkalmazásában állt, a II.
világháború alatt a brit belső elhárításnak (MI5) is dolgozott.

Blunt
leírja: a háború előtti Cambridge "intenzíven antifasiszta" hangulata
őt is megragadta, és ennek hatására fontolóra vette, hogy belép a brit
kommunista pártba. Burgess azonban – akit akkor már a szovjetek
beszerveztek – lebeszélte erről, és rávette, hogy inkább ő is álljon
Moszkva szolgálatába. "Életem legnagyobb hibáját követtem el ezzel" –
vallja meg a néhai kém, aki azonban a hosszas visszaemlékezésben
feltínő módon hallgat arról, hogy pontosan mit is végzett az NKVD
számára.

Az kiderül, hogy amikor 1936-ban elhagyta
Cambridge-et, moszkvai összekötői egy ideig "altatták", de az már nem,
hogy mikor reaktiválták, és ezután mi volt a feladata. Amikor Maclean
és Burgess 1951-ben Moszkvába szökött, Bluntot szintén figyelmeztették
szovjet összekötői, hogy szükségessé válhat az ő menekülése is. &Uacutegy
döntött azonban, hogy inkább vállal bármilyen kockázatot saját
hazájában, de a Szovjetunióba nem megy.

Kémtevékenysége
1964-ben le is lepleződött, de Blunt mentességet kapott a felelősségre
vonás alól, cserébe azért, hogy az MI5-nak elmondott mindent, amit
tudott a szovjet kémtevékenységről. Blunt – aki VI. György király, majd
leánya, a jelenlegi uralkodó, II. Erzsébet királynő képzőmívészeti
tanácsadója is volt – ezután kizárólag mívészettörténészi munkájának
szentelte életét, abban a meggyőződésben, hogy a brit elhárítás
titokban tartja a sztorit.

Másfél évtizeddel később azonban,
1979-ben Margaret Thatcher akkori konzervatív miniszterelnök a londoni
alsóházban név szerint említette a szovjet kémek között, és ezután
megfosztották a Sir előnév viselésére jogosító lovagi címétől is,
amelyet 1956-ban kapott. Blunt a visszaemlékezés szerint ekkor komolyan
fontolóra vette az öngyilkosságot, de aztán úgy döntött, hogy ez "gyáva
megoldás" lenne.

A szakértői elemzések szerint a néhai kém
memoárjának legnagyobb szenzációja az, hogy létezik, mert a kézirat
egyébként sok új információval nem szolgál a történészeknek a háború
előtti, illetve a hidegháborús korszak szovjet kémtevékenységéről.

Jóval
nagyobb visszhangja volt például, amikor a The Daily Telegraph címí
vezető brit konzervatív napilap archív moszkvai titkosszolgálati
feljegyzések alapján 1998-ban megírta: az "ötödik ember", vagyis John
Cairncross volt az, aki először hozzásegítette Moszkvát nyugati
atomtitokhoz még a háború alatt, s ezzel az egész csoport legnagyobb
dobását hajtotta végre.