Ismerkedjünk meg napjaink börtönéletével hazánkban, mintha csak egy ötcsillagos szálloda prospektusát nézegetnénk. Az öt csillagból egy mára fogalommá vált, olyan intézmény neve ez, amit a Szegedre látogató turisták is gyakran beiktatnak a megtekintendő látványosságok közé.A börtönök börtöne. Talán ezzel a mondattal tudnám legjobban jellemezni a Csillagot, ahol már az épületbe belépve megérzi még egy sokat megért bévés is, hogy semmi máshoz nem hasonlítható hangulatú világba érkezett. A falak 125 év emlékét őrzik. A rendkívüli biztonsági intézkedések miatt nagyon pontosan szabályozott az elítéltek minden perce. És bármilyen furcsán hangzik, a Csillagban kialakul egyfajta „Csillagtudat” mind az őrszemélyzetben, mind pedig az elítéltekben. Az egyik fél pontosan átérzi, hogy az ország legszigorúbb fegyintézetében a legsúlyosabb bínökért elítélteket őrzi, a másik pedig kénytelen megtapasztalni, milyen is az, ha valakit hosszú évekre, netán több évtizedre zárnak el a külvilágtól.
Látogatásunk idején a Csillagban több mint 900 fogvatartott mindennapjairól gondoskodik a közel 500 fős személyzet. A Mars téri központi épülettömbben 1885 januárja, átadása óta születnek a börtönt híressé-hírhedté tevő legendák. Itt – ahol számos, történelemkönyvekből ismert rab, köztük Szálasi Ferenc, Rákosi Mátyás, Kádár János is raboskodott – 2009 tavaszán 650-nél is több ember látja rácson át a kinti világot. Magában a körletben – ami az alig másfél hektáros börtönterület közepén helyezkedik el, és csillag alakú alaprajzáról kapta a nevét – mintegy 400 rabot őriznek. Közülük, börtönsétánk idején, 162 rab tartozott az elítéltek legtekintélyesebb kasztjába, az életfogytiglanosok közé, vagyis ők azok a fegyházlakók, akiknek legalább húsz évet kell leülniük ahhoz, hogy újra a szabad világban próbálják megtalálni a helyüket. A négyszintes Csillagtömb legtetején ma már tizenkét olyan rab lakik, akik a hatályos jogszabályok szerint a Csillagból soha nem léphetnek ki, esetükben a feltételes szabadlábra helyezést a bíróság jogerős ítéletével teljesen kizárta.
A Csillagban vezetett rendkívül pontos statisztikákból az is kiderül, hogy az itt fogvatartottak átlagos büntetési ideje 11,4 év. A sok-sok évben meghatározott büntetések oka: ide túlnyomó többségben az élet és testi épség elleni bínöket elkövetők kerülnek. Közöttük nem kevés a külföldi. Mostanság közel hatvan idegen állampolgár próbálja magyarul megértetni magát, a legtöbbjük Szerbiában és Romániában született. Mellettük találkozhat a börtönbe betérő ukránnal, bolgárral, horváttal, szlovákkal, lengyellel, montenegróival, macedónnal, bosnyákkal, tunéziaival és kínaival is. De jöhetett bárhonnan is az elítélt, a börtön napirendjének összes pontját éppen úgy be kell tartania, mint a magyar raboknak. A nap minden Csillag-lakónak reggel öt órakor kezdődik, az őrszemélyzet zörgeti meg ébresztőként a zárkaajtókat. Kérdezheti egy börtönrendben járatlan: hova ez a nagy sietség? A magyarázat a zsúfoltságban keresendő. A fegyházban élők jelentős része dolgozik, vagyis 7 órára készen kell állnia arra, hogy megkezdje a kivonulást a különböző munkahelyekre. Az ébresztőtől számított fél órán belül, 5 óra 30-ig be kell fejezni a tisztálkodást, ami közel sem olyan egyszerí feladat, hiszen még ma is van olyan zárka, ahol tíz fő zsúfolódik össze emeletes ágyakon. Miközben a cellában összesen egyetlen mosdókagyló és vécé van, az utóbbi a szík helység egyik sarkában elkerítve – talán kétméternyire a több mint harminc csatornát kínáló színes televíziótól.
Fél 6-kor már hozzák a reggelit, amit fél 7-ig kell a raboknak elfogyasztaniuk, ám ez is jelentős próbatétel mind az őrszemélyzet, mint a fogvatartottak számára. A Szegedi Fegyház és Börtönben ugyanis nincs étkezde, az ételt zárkánként osztják ki. Ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szík cellák legtöbbjében mindössze egyetlen asztal van, három-négy székkel, már elképzelhető, milyen „komfortos” étkezést tud biztosítani a Csillag lakóinak. Ugyanakkor az étel kiosztásától számítva húsz percet kell biztosítani minden rabnak a reggelizésre, úgy, hogy 6 óra 45 percre, amikor a szolgálati átadás-átvétel miatt megtartják a reggeli létszámellenőrzést, már minden zárkában tökéletes rend uralkodjék. És már el is érkeztünk 7 órához. Ekkor kettéválik a Csillag-lakók napirendje. A dolgozók megkezdik a kivonulást. Azok, akiknek nem tud a börtön munkát adni, netán ők maguk nem képesek egészségi okok miatt dolgozni, vagy magaviseletük, „veszélyességi fokozatuk” miatt nem engedhetik munkagépek közelébe, ekkor esnek át a létszámellenőrzésen. A nem dolgozók ezt követően délután 1 óráig – miként a napirend fogalmaz – „szabadlevegőn tartózkodással” töltik az időt, hetente háromszor fürödhetnek.
Érdemes alaposabban körüljárni, mégis mit kínál a Csillag olyan lakójának, aki akár két évtizedre is berendezkedik a börtön falai között. Elsőként említsük meg a tanulási lehetőségeket. Míg a rendszerváltozás előtt egy elítélt legfeljebb az általános iskola nyolc osztályát végezhette el, addig ma már akár egyetemi diplomát is szerezhet a Csillag-lakó. Bár korántsem nevezhető általánosnak, a Csillag eddig már számos olyan rabját szabadította, aki eldicsekedhet diplomájával. Tavaly például hárman tettek sikeres záróvizsgát a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola könyvtár-informatika szakán. Mint ahogy azok száma sem kevés, akik idegen nyelv tanulására adták fejüket. Jelenleg karitatív alapon latin nyelvtanfolyam zajlik a Csillag falai között, míg angolul és németül önköltséges kurzusokon vehetnek részt az elítéltek. Természetesen a legtöbb tanulni vágyó olyan szakmában szeretne jártasságot szerezni, amit – reményei szerint – a leginkább tud hasznosítani szabadulása után. Így az elmúlt években varrómunkás, textiltermék összeállító, szobafestő képzés indult, míg ezen a tavaszon munka- és védőruha készítő tanfolyamra jelentkeztek elítéltek. A tanárok, legyen szó bármilyen oktatásról, természetesen a falakon kívülről érkeznek.
A kultúrkörlet több mint 21 ezer kötetes könyvtárat kínál az irodalom iránt érdeklődőknek. Belőlük pedig nincs hiány: napjainkban a regisztrált tagok száma meghaladja az 560 főt. A Csillag olvasótábora „mindenevő”, útleírások, szépirodalmi munkák mellett sokan kölcsönöznek ki bínügyi regényeket, de filozófiai tárgyú míveket is. A mívészi önkifejezésre hajlamot érzők különböző szakkörök munkájába kapcsolódhatnak be. A képzőmívészetre szakosodott közösségekben festést, rajzolást, szobrászatot, kerámiakészítést is elsajátíthatnak a rabok. Ezek a szakkörök, akárcsak az informatikai, a sakk, a média, a színjátszó, az olvasó, az író szakkör, vagy mondjuk a filmklub és a számítógépes sarok, részei egy olyan oktatási és nevelési programnak, amely azt szolgálja, hogy a Csillagból ne megtört, hanem a szabad életre felkészített emberek szabaduljanak.
Bár a hely szíke miatt nem könnyen megoldható, de a fegyház igyekszik minél több lehetőséget biztosítani a test karbantartására is. Két sportolásra alkalmas sétaudvaron és két kondicionáló teremben mozgathatják meg az izmaikat, vezethetik le feszültségeiket az elítéltek. A lelkek ápolását szolgálja a szabad vallásgyakorlat is. Az említett programok mindenképpen sikeresnek nevezhetők, hiszen a Csillagban – bármennyire is hihetetlen, tudva, hány erőszakos bíncselekmény miatt elítélt zsúfolódik össze falain belül – tavaly „csupán” 268 esetben kellett kiszabni fegyelmi büntetést, leginkább tiszteletlen viselkedés, tiltott tárgyak tartása miatt, a zárkarend megsértése miatt. A pontosan vezetett bínlajstrom szerint összesen négy verekedés robbant ki a fegyház falain belül, 21 alkalommal kellett eljárni fogvatartott társ bántalmazása, míg egyszer cellatárs sanyargatása miatt. Szökés viszont már több mint húsz éve nem fordult el. Bár a bévések úgy tartják, olyan fegyház nincs, ahonnan ne lehetne „lelépni”, a Csillag ennek ellenkezőjét bizonyítja. Biztonsági okok miatt természetesen azt nem árulhatjuk el, pontosan milyen módszerekkel állják útját az őrök mindazoknak, akik megunták a börtönkosztot, de tény: a hagyományos szögesdróttól a legmodernebb elektronikai eszközökig mindent hadrendbe állítottak mára Szegeden.
Visszatérve a napirendhez: délután fél 2-kor kezdődik az ebédeltetés, és ekkor osztják ki a hidegvacsorát is. Hallva a számot – naponta mindössze 400 forintot tud költeni a fegyintézet egy-egy fogvatartott élelmezésére. A Csillagban többféle étrenddel kell kiszolgálni a rabokat. Külön főznek például a cukorbetegeknek, a vegetáriánusoknak, s azoknak, akik vallási okokból kérnek mohamedán, vagy kóser étket. Ha már szóba hoztuk az étkezés kapcsán a költségeket, nézzük meg azt, tulajdonképpen mennyiből is gazdálkodhat a Csillag egy-egy évben. A Szegedi Fegyház és Börtön 2009-es költségvetése 2,4 milliárd forint. A Csillag szomszédságában található valaha országos hírí bútorüzem (ahova egyébként egy alagúton keresztül jutnak át a rabmunkások) ma már egy ipari park, ami tavaly több mint 440 milliós árbevételt, 20 milliós nyereséget könyvelhetett el. A rendkívüli biztonsági intézkedésekkel körbebástyázott területen olyan vállalkozókat fogadtak be az egész országból, akik a saját profiljukat hozták, és biztosítják hozzá a piacot is. A kft. kínálja a munkához a csarnokokat, a teljes infrastruktúrát, beleértve, áramot, vizet, fítést. És persze magát a munkaerőt. Napjainkban közel háromszáz a foglalkoztatottak száma. A börtöngyárban nyolc üzemrész, köztük nyomda, fém- és fafeldolgozó részleg, varroda, gépészeti berendezéseket gyártó cég is dolgoztat elítéltekkel.
Ami pedig a megkereshető pénzt illeti: a javadalmazást külön törvény írja elő a bévében. Ennek lényege: a normateljesítés alapján értékelt munkáért akkor kapja meg a rab a mindenkor aktuális minimálbér egyharmadát (ma úgy huszonháromezer forint körüli összeget), ha százszázalékos a teljesítménye. A kétharmad részt az elszállásolás, az étkeztetés, s egyéb költségek térítéseként tartják vissza. A kérdésre: hogyan lehet hosszú éveken át teljesíteni egy ilyen szigorúan zárt rezsim követelményeit? – szinte minden rab más és más módszert említett. Abban viszont majd’ mindegyik megegyezett: annak a legnyugodtabb a lelke, aki elfogadja a rá kiszabott ítéletet, azt, hogy a rácson túli élet számára csupán egy tévén keresztül nézhető világ, s beletörődik abba, hogy számára a Csillagba érkezéssel egy új élet kezdődött. Olyan értékrenddel, amelyben egy karton cigaretta gyakran nagyobb kincs, mint kint egy luxusautó.
Fotók: Schmidt Andrea
