A templomok útra kelnek

Az iowai tájon gyönyörí, öreg templom áll, harmincméteres tornyával. Lehetséges felemelni és végigvontatni a dombos vidéken úgy, hogy ne hulljon ezer darabra? Egy tengerparti város parkjában kecses kápolna áll. Nem túl törékeny ahhoz, hogy kiemeljék? Az ég legyen irgalmas a költöztetőkhöz! Két templom útra kel két elhivatott költöztető csapattal. Két regénybe illő vállalkozás, amely próbára teszi azokat, akiknek bátran vállalt hivatásuk: házköltöztetők.Egy ritkán lakott iowai terület közepén, egy domb tetején áll a Szentháromság lutheránus templom, amely több mint száz éve szolgál a lelki élet központjaként. A mindenki által szeretett helyi látnivaló, a lincolni telepesek által 1884-ben felhúzott első épületek egyike volt. Nemzedékek életének fordulópontjai zajlottak ennél az oltárnál. A farmerek itt szentelték meg a születéseket és házasságokat, és itt búcsúztatták el a halottaikat. A fénykorában kétszázötven tagú gyülekezet azonban tizenhárom főre zsugorodott. A templomot a megmentése érdekében be kell zárni. És el kell költöztetni. A templomot fenntartani már nem képes, lebontani viszont nem hajlandó hívek gyíjtést rendeztek, hogy egy városba költöztethessék, ahol több a hívő. Bölcs, de fájdalmas döntés. A templomnak tizennyolc kilométert kell megtennie a dombvidéken, Manning városáig. Az út inkább lovas szekereknek való, mint egy nyolcvanöt tonnás templomnak. Egy ilyen épület elszállítására három különböző módszer kínálkozik. Az első, hogy szállítható méretí darabokra vágják: a súlyos kőépületeket gyakran kisebb részekre darabolják a költöztetéshez. A másik módszer az volna, hogy szétszedik úgy, ahogyan az ács összerakta, darabról darabra. Aztán összerakják.

Iowában Ron Holland
kapja a feladatot, aki nem játszadozik, megpróbálja egy darabban elvinni az egész épületet. A szeretett templomukat féltő helybéliek a lelkesedés és az aggódás elegyével fogadják a döntést. Kétezer kilométerre Iowától, a Floridai-öböl partján egy másik szép, törékeny templomot készítenek fel a költözködésre. A napfényes Sarasotában virágzik az ingatlanpiac. A város több mint negyven háztömböt fejleszt tovább, hogy eleget tegyen a lakások iránti növekvő keresletnek. A környék elsőrangú, a templom a fejlesztések útjában áll. De a Crocker-templom védett és nem bontható le. A város ezért úgy határozott, hogy a templomot, a parókiát és a papot is átköltöztetik a város túloldalára, Sarasota legöregebb épületei közé.

Sarasotában Brett Johnsonra
bízzák a feladatot. Brett tudja, hogy a védett épületekkel sohasem könnyí dolgozni. Ez sem kivétel. Szeretett volna belső keresztmerevítőket beépíteni, de nem engedték, hogy bármit is a padlóhoz szegezzen, mondván, hogy míemlék. S nem elég, hogy a templom és a parókia sérülékenyebb a vártnál, a kijelölt útvonal is tele van régi és új akadályokkal. Nem tudják egyenesen kiszállítani. Az egyik oldalon egy régi, történelmi múltú temető van. Ki kell kerülni. A sugárutat pedig mindkét oldalról póznák szegélyezik. A vezetékek is útban vannak. A templom húsz méter hosszú. Rendkívül nehéz lesz vele egy kilométer hosszan végigkanyarogni a városi utcákon. Brett szívesen lebontaná a templomot, hogy megkönnyítse a költözést, de attól tart, hogy a fa széthasadna. A szögek régiek, a faanyag pedig floridai fenyő belsejéből, nyers fából készült. Ha ebbe szöget vernek, akkor a fa kiszáradása után már nem lehet szétszedni, és újból összerakni.

Radikális megoldás volna a templomot átröptetni a város felett. Hozhatnának egy helikoptert, hogy az megpróbálja felemelni, és légi úton elszállítani az épületet. Egy helikopter egy száztonnás tankot is elbír, de az nagyon tömör teher. Egy ilyen épületnél viszont a rotor légárama az emelésnél éppen lefelé nyomná, amit fel akar emelni.  A helikopter lapátjai által lefelé hajtott levegő nyomást fejtene ki a tetőre, és akadályozná a míveletet. Brett egyetlen lehetősége, hogy megpróbálja a templomot egyben keresztülvinni a városon. A feladat csupa nehézség. A templom előtti timpanon négy oszlopát erősen lealapozták. Ha Brett ezekkel együtt próbálná felemelni a templomot, akkor a tornác le is szakadhatna. Azt tervezi, hogy kibontja, és az emeléshez használt gerendákon nyugvó támaszokkal váltja ki a pilléreket. &Iacutegy biztosítja, hogy az épület felemelése során az erők egyenletesen oszoljanak meg.

Első nap. Brett munkához lát. Az épületet négy óra alatt leemelik az alapjairól. Jöhetnek a kerekek… Elméletben úgy lehetne a templomot a legkönnyebben kijuttatni, hogy fapallókból utat építenek a bejárattal egy vonalban, majd kivontatják. &Aacutem a temető megszentelt földje és kimagasodó sírkövei éppen útban vannak. Az egyetlen fennmaradó kiút a templom melletti fák között vezet. Itt úgy juthatnak át, hogy precíz kormányzással, teljes kilencven fokkal elforgatják a templomot. A fordítás után már lesz helyük az út kiépítéséhez és az épület kivontatásához. Egy templom elfordítása nem is olyan könnyí feladat. Hajtani kezdik a külső kerekeket a fatömbökkel megtámasztott középső kerekek körül. Egy óra alatt két métert tesznek meg, de nem mernek gyorsabban haladni. Ha a kerekek letérnek az egyenetlen, homokos talajra, akkor megsüllyedhetnek. Csakhogy időközben kiderül, Brett túl törékenynek ítéli a tornyot a városon ávezető út megtételéhez.

Iowában Ron Holland
is azon töpreng, hogy miként emelik fel és szállítják el a maguk nyolcvanöt tonnás templomát. Tizennégy acélgerendát hozattak, amelyekből állványt készítenek. Ezen emelik fel és csúsztatják ki az út szélére a templomot. A templom azonban nincs egyensúlyban. Az elején van a torony, az orgona és a karzat, ami sokkal súlyosabb, mint a hátsó, oltár felőli vég. A padló ráadásul lejt, hogy a hátsó sorokban ülők is lássák az oltárt. Ha nem egyenletesen emelik a templomot, akkor a torony végzetesen túlterhelhetné a falakat és a tetőt. Kiegyenlítéséként pontosan beállított szögben kell elhelyezniük az acélgerendákat, hogy egy ék jöjjön létre. &Iacutegy, amikor az emelők munkához látnak, a templom függőleges helyzetben maradhat. A templomon belül is akad probléma. A költöztetők nem biztosak abban, hogy a festett üvegablakok kibírják az egész utat, kivenni viszont nem szeretnék őket. A baj csak az, hogy a templom hosszú falai út közben meghajlanak és megcsavarodnak, amitől az üveg megfeszül. A hagyományos, síküveg ablakokat többnyire leakasztják, mielőtt megmozdítanák az épületet. Bizonyára nem állnák ki a rázós utazással járó hajladozást. A Szentháromság-templom ablakai viszont mások. A színezett üveget jól formálható ólom tartja a helyén.

A költöztetők úgy sejtik, hogy elég hajlékony és nem törik el, hanem együtt mozog a templommal. Biztosak viszont nem lehetnek ebben. &Uacutegy döntenek, hogy különleges óvintézkedésként még egy réteg acélgerendát fektetnek a padló alá, ezzel is növelve a templom szilárdságát. A keresztgerendák túlnyúlnak a templomon. Az volt a cél, hogy a falakon kívülre is elérjenek. A szükségesnél hosszabbakat szereztek be, mert ezzel mérsékelhetik a billegését. Csakhogy a gerendák rögzítése után azonnal akadályba ütköznek: felfedezik, hogy a torony tövénél teljesen elkorhadt a fa. Méretre vágják az öreg hídpallókat, és alulról megerősítik, hogy újra feszes és tömör legyen. De hogyan tudnak végigvonszolni egy nyolcvanöt tonnás templomot a keskeny gerendákon? A megoldás egy különleges futómí, nagy teherbírású görgőkkel. Ezeken gurul ki a templom az állványra. A terv a következő: mindegyik gerendán két görgőt helyeznek a templom alá. A templom mellett leállított két teherautó egyszerre kezdi az első és a hátsó rész vontatását. Fontos, hogy a templom két vége pontosan azonos sebességgel haladjon, és az épület merőleges maradjon a gerendákra. Nem lesz könnyí. A templom elülső vége a toronnyal együtt sokkal nehezebb, mint a hátsó. Ha a hátsó gyorsabban haladna az elsőnél, akkor a görgők kicsúszhatnának, és az egész épület leeshet az állványról. Hatalmas tömeg fog megindulni.

Mozgásba hozzák a templomot, de azonnal valóra válik a legszörnyíbb rémálmuk: a templom gurulni kezd, de az eleje, a súlyos toronnyal, meg sem mozdul. A hátsó görgők ettől nagy ívben, egészen a gerenda pereméig térnek ki. Vissza kell állítani őket a gerendák közepére, különben a templom leesik az állványról. Két óra kell ahhoz, hogy beállítsák az emelőket, és kézi munkával áthelyezzék a görgőket. Végül jöhet az újabb próbálkozás. A csörlők rákapcsolnak, és ezúttal bekövetkezik a csoda. A torony lépést tart a templommal, és az kecsesen siklik végig az állványon. A torony azonban veszélyes tehernek bizonyult. Nem tudják biztosan, megkockáztathatják-e egy ilyen ingatag rakomány szállítását a göröngyös gazdasági utakon.

Sarasotában Brettnek
is meggyílik a baja a maga tornyával. Attól tart, hogy túl törékeny, és nem bírja ki a szállítást, ha a helyén hagyják. Akkor is széteshet, amikor leszerelik, mégis úgy határoz, hogy eltávolíttatja. Brett úgy ítéli meg, hogy a tornyot a legbiztonságosabban daruval tudják eltávolítani. &Uacutegy tervezi, hogy két hevedert fíznek át alatta, majd függőlegesen felemelik a tetőről. Az alap azonban gyenge, és a díszes zsaluzat is sérülékeny. Megerősítés nélkül az emelés közben kifejtett erő átszakíthatná az alapot, és szétzúzhatná a tornyot. Brett csapata ezért merev vázat épít a torony alapja köré. Ezzel nagyobb felületen oszlatják el a súlyt, és kímélik a tornyot. Brett azonban tudja, hogy a tetőt elhagyva a hatméteres torony veszélyesen ingatag lesz, sőt ki is dőlhet a hevederek közül. A torony csúcsát csak úgy rögzíthetik, hogy felhúznak valakit a daru drótkötelén.

Az illető egy pántot köthet a torony köré, vigyázva, hogy az emelő hevederek függőlegesek maradjanak. Ez után elméletileg már a földre ereszthetik a tornyot. Egy órán át állítgatják a rendszert, mire úgy érzik, hogy megfelelő. Hamarosan az egész szerkezetet leemelik az épületről. Miután a templomot és a házat előkészítették a szállításhoz, előre küldik a tornyot, hogy ellenőrizze az egy kilométeres útvonalat. Brett még ezt a viszonylag kis rakományt is csak nehézségek árán tudja végigkormányozni Sarasota utcáin. Cikcakkban kell haladniuk, hogy elkerüljék a forgalomirányító lámpákat. A templom és a parókia viszont sokkal hosszabb, magasabb, szélesebb és súlyosabb, mint a torony. A költöztetés neheze még hátra van.

Iowában Art
még mindig nem tudja biztosan, hogy mihez kezdjen a harmincméteres templomtoronnyal. Nagyjából két lehetőségük van. Vagy fent hagyják a tornyot, vagy levágják a tető vonalában, leemelik daruval, és később visszahelyezik. Ennek az volna az előnye, hogy jelentősen könnyebbé tenné a rakomány elejét, viszont kiszolgáltatná a tornyot az időjárásnak, ha nem tudják megfelelően leszigetelni. Ennek a toronynak a levágása viszont súlyos következményekkel járna. 1913-ban egy tornádó csapott le a templomra. A teljes újjáépítés során a templom és a torony csatlakozását szándékosan megerősítették, hogy ellenálljon a további viharoknak. A torony és az épület között tömör, fél méter vastag gerendákból álló koszorú teremt kapcsolatot. Ezt fémpántokkal rögzítették.

Ha a tornyot e fölött vágják el, akkor a hatalmas, üreges csúcs elveszíti tartását és összeroskad. Ha a párkány alatt vágnak, akkor pedig a tágas harangtornyot gyengítik. Nem tehetnek mást, minthogy egészben hagyott toronnyal vágnak neki az útnak. Art csapatának most meg kell terveznie a templom alatti kerekek egyedi elrendezését, hogy azok elbírják a torony többletsúlyát. De minél kevesebb a kerék, annál egyszeríbben és gyorsabban fordul be a rakomány a sarkokon. A torony tömege viszont olyan nagy és annyira egy pontra nehezedik, hogy az első kerekek megsüllyednének a kavicsos úton. Ennek elkerülésére további két kerékrendszert helyeznek el, pontosan a torony alatt. A templom tömege így nagyobb felületen oszlik el, kímélve az utat, de fáradságos munkává téve a kanyarodást.

Sarasotában elérkezik Brett
nagy éjszakája. Többheti kemény munka után a Szentháromság-templom végre útra készen áll. Az épületeket az éjszaka közepén kell szállítania, nehogy dugót okozzon a városi forgalomban. Brett nem indulhat két óra előtt, az útvonalengedélye viszont hat órakor lejár. Ha a templom és a parókia addigra nem jut át a városon, akkor talán sohasem engedik itt dolgozni többé. Az első teendője, hogy mindkét épületet végigviszi az utcán a 41-es főútig, de ez nem lesz egyszerí. Az utat forgalomirányító lámpák szegélyezik különleges, hurrikánálló oszlopokon, amelyeket ezért nem lehet eltávolítani. Az első lámpa megkerülése érdekében a konvojnak át kell vágnia az út közepén, a szemközti járdára, aztán vissza.

&Aacutem amint a parókiaépület átjut ezen az akadályon, rögtön nehézségei támadnak a talajszinten. Egy tízcsapra senki sem számított. Kell egy emelő, különben nekimennek a tízcsapnak. Az épület elzárja a 41-es utat, az államközi autópályát. A rendőrség bosszankodik. Szorít az idő. Brett sietve dolgozik az emelővel, hogy átjuttassa a házat a tízcsap felett. &Aacutetjutnak, de a fennakadás harminc értékes percbe került. Miután befejezik a szlalomot a 41-esen, befordulnak a Centenáriumi Parkba. Félútig jutottak, de már csak kevesebb, mint két órájuk van, hogy célba érjenek.

Iowában reggel nyolc óra van,
a nagy költözés napján. Ron felhívja a csapat figyelmét a rájuk váró tizennyolc kilométeres út veszélyeire. A helyi rendőrség a napnyugtáig hátra lévő tíz órát adta Ronnak, hogy befejezze a szállítást. Az első feladat lekormányozni a templomot a meredek domboldalon az útig. Alig fér el a mindkét oldalon sorakozó villanyoszlopok között. A templom tetejét és tornyát acéllal fedték le… jobb, ha senki sem ér hozzá az épület falához. Mert érintkezés nélkül, két méterről is áthúzhat egy ív. Csigatempóban kúsznak lefelé a dombon. Egy döccenő a tízszázalékos lejtőn kilazíthatná a tornyot. Baj nélkül lejutnak az útra, ahol élesen balra kanyarodnak. Ron dolga kitalálni, hogy kormányozhatja a legjobban az esetlen rakományt. A templom iránytartását segíti a hátsó kerekek közötti acél távtartó. Pontosan megfeszítve megengedi, hogy a kerekek kövessék a vontatót, de azt nem, hogy leérjenek az útvonalról. A forduló azonban túl szík ahhoz, hogy a kerekek a távtartóval követni tudják, ezért azt minden kereszteződésnél le kell szerelni.

A rudat minden kanyar után vissza kell szerelni, hogy irányban tartsa a kerekeket az egyenes útszakaszokon.
A templom sokkal szélesebb, mint a mellékutak, ezért egy előőrs halad előtte, hogy megtisztítsa az út szélét.
Eltávolítják a jelzőtáblákat a templom alól kiálló acélváz útjából. Az útjukban álló fákat letarolják. Villanyszerelők állnak készenlétben, hogy minden vezetéket levágjanak a torony útjában. Létfontosságú, hogy a templom vízszintesen álljon, különben a torony elszakadhat a főépülettől. A hidraulikus futómívek automatikusan kiegyenlítik a kisebb egyenetlenségeket, a meredek részeken viszont meg kell állniuk, hogy pontosan beszintezzék a rakományt. Az építmény három ponton támaszkodik, tehát követi a felszínt, a talaj ugyanis sohasem sima. A templomot viszont a terep változását követve vízszintben kell tartani. Egy óra utazás után megállnak az első nagyobb domb lábánál. Az utat laza kavics borítja, ezért elképzelhető, hogy fel sem jutnának. A kavicson olykor megszínik a tapadás. &Uacutegy csúszik, mintha üveggolyókon vezetnénk. Nincs olyan vonóerő, mint az aszfalton. Ezért rábeszéltek az egyik helybéli gazdát, hogy adjon kölcsön néhány lóerőt. Nem tudják, hogy melyik dombnál szorulnak segítségre… A vontató elé kötött további négyszázötven lóerővel megkezdik a kapaszkodást. Van erő és tapadás is. A sík terepen ismét felgyorsulnak. Az egész délelőtt ráment, hogy félútig eljussanak. Rá kell kapcsolniuk, ha időben le akarják szállítani a templomot.

Sarasotában Brett
a templommal és a parókiával még mindig a parkban áll, várva, hogy ráhajthasson a 41-es útra. Két óra választja el attól, hogy megszegje az engedélyben megszabott feltételeket, a lába alatt pedig aggasztó akadályt talált: egy nagy esővíz-levezető csatorna húzódik éppen a járda alatt. Az összes víz erre folyik le. A Centenáriumi Parkból nincs közvetlen kijárat a 41-es útra, csak az árkon és a járdán át juthatnak fel rá. A járda alatt azonban az üreges vezetékek hálózata húzódik, amely a csapadékot szállítja ki a városból. Ha erre hajtanának át az ötventonnás templommal és a parókiával, akkor azt kockáztatnák, hogy a cső beomlik a súly alatt. Kénytelenek acéllemezekből megerősített útfelületet építeni a járda felett. &Iacutegy a teher nagyobb területen oszlik el, és könnyebben átjutnak az árkon. Megkezdik a lemezek lerakását, de mivel mindegyik több mint fél tonnát nyom, ezzel is értékes időt veszítenek. A vontatók végül csupán kilencven perccel az útvonalengedély lejárta előtt gördülnek rá a 41-esre. A két épület, egymást szorosan követve halad a főúton. &Oumlt órakor érik el az autópálya lehajtóját, de a kanyar éles, és a lassú haladás aggasztja a rendőröket. §