Srí Lanka, a teakert

Az Indiai-óceán könnycsepp alakú szigete, Indiától néhány száz kilométernyire nyugatra. Srí Lanka több néven, Serendibként és Ceylonként is ismert a nagyvilágban. Szingalézek és tamilok lakják, fő vallása pedig a buddhizmus. S bár az országból olykor riasztó politikai hírek érkeznek, aki egyszer ellátogat erre a gyönyörí szigetre, megtapasztalja, hogy az itteni emberek buzgón vigyázzák hagyományaikat, hihetetlenül barátságosak és nyitottak. Srí Lanka csodálatos tájait nehezen lehet egyhamar bebarangolni, a turista ritkán vetődik el a hegyek közé, ahol egy bizonyos magasság felett méteres ültetvények smaragdzöldje nyugtatja a szemet.Magasságos levelek
Srí Lanka nemcsak tájairól, de elsőrangú – szakértők szerint a világ legjobb minőségí – teájáról is híres. A világ legnagyobb teaexportőre: évente háromszáztízmillió kilogramm szárított tealevelet termel, s ebből a mennyiségből kétszázkilencvennyolcmillió kilogrammot fogyaszt a világ boldogabbik (s teakedvelő) fele. Háromféle kategóriába sorolható a ceyloni tea: hatszáz méteres magasságig alacsony-, hatszáztól ezerkétszáz méterig középmagas, ezerkétszáz méter felett pedig magas termesztésí a tea. Az európai import zömét az utóbbi kettő adja. De nemcsak a tengerszinttől számított magasság ad itt a teának egészen különleges minőséget és utolérhetetlen aromát, hanem a hívös klíma, az éjszaka fúvó száraz szelek, a gyakori esőzések, és a dús és lágy termőtalaj is. A szakértő feldolgozás, a kevés gépi, ám annál több emberi munka, a kézi szüretelés, az optimális időszakban – azaz éjszaka – történő feldolgozás a hozzáadott érték.  A legjobb minőség eléréséhez csak a bimbót és a felső leveleket használják fel – nem csoda, hogy az angol királynő is a ceyloni teát fogyasztja előszeretettel.  Kezdetben Srí Lankán az assam (darjeelingi, fekete) teát honosították meg. Zöld teát – amelyből a trópusi hegyek físzeres illata árad – csak az elmúlt évtizedekben kezdtek termeszteni.

&Oumlt fő termőhelyet találunk a szigeten: Dimbulát, Ratnapurát, Gallét, Nuwara Eliyát, és Uvát. Utóbbi kettő a legmagasabban fekvő teaültetvények helye. &Iacuterásos emlékek a tizenkilencedik század harmincas éveire teszik a teatermelés kezdőpontját. Az első fekete tea assam cserjék az ősi főváros, Kandy kertjeiben jelentek meg – egyenesen Kínából érkezvén. A legelső teaüzem 1841-ben kezdte meg míködését, de mert a szakértelem híján tönkrement, az első teaültetvényesek inkább a kávé felé fordultak.  Aztán mégis kiderült, hogy Ceylonon lehet termelni a világ legjobb teáját, a fordulat egy kísérletező kedví férfihoz, James Taylorhoz fíződött, általa sikerült megalapozni a tea kiváló minőségét és világhírét. A nagy kávétermelők is teatermesztésre váltottak, 1890-ben pedig partot ért Thomas Lipton hajója, aki három hét alatt a sziget legnagyobb teaültetvényesévé vált. Tea Tom munkássága nyomán hihetetlen fejlődésen ment keresztül a termelés, s nemsokára Srí Lankáról látták el a teára mindig szomjas Brit Birodalmat is.

Aromája, vize, színe, illata…
A ceyloni teához cserép- vagy porcelánkanna dukál. A kanna belseje idővel megpatinásodik, magába szívja a benne készült tea aromáját. &Iacutegy egy igazi „tea-gourmet”-nek legalább ötféle kannája van – a ceyloni, a japán, a kínai, a zöld, a fekete és az illatos teáknak. A legkellemesebb fehér aljú csészéből inni a teát, mert így gyönyörködhetünk a tea színében. A csészét ne töltsük tele, csak félig: az illata így jobban érvényesül, a csésze fala összetartja az aromákat. Soha ne készítsünk teát csapvízből! A klór ugyanis tönkreteszi a nemes savakat és aromákat. Kis nátrium-klorid- és mésztartalmú, ugyanakkor nyomelemekben gazdag vizet használjunk! (A kínaiak például legjobban „a hegyi forrásvizet kedvelték, amely sziklán folyik”.) A bojlerből kifolyó melegvíz a legrosszabb: még nehézfémeket is tartalmaz. Mikor a forraló edényben felforrna a víz, töltsük rá a teáskannában elhelyezett levelekre. Ezeket beletehetjük szabadon, de akár teaszírőben, teatojásban is.

A fekete teához érdemes forrásponton levő vizet használni, a zöld teához azonban nem kell forrnia. Hagyjuk a teát ázni négy-öt percig; néha kavarjuk meg. Amikor a levelek leülepednek, töltsük ki a csészébe. Ha édesszájúak vagyunk, használjunk barna cukrot, és egy kis tejet is önthetünk hozzá, hogy elvegye a csersavak élét. Érdemes gondot fordítani a tea tárolására is. Helyezzük mindig tiszta, száraz levegőjí, hívös helyiségbe. Mindig száraz kanállal érintsük a tealeveleket! Tartsuk távol tőle a különböző levegőillatosítókat, olajakat, szappant, szárított halat, físzereket. &Iacutegy ízletes, finom és aromás marad a teánk.

Levélbe zárt egészséggyár
Láttak már kövér Srí Lanka-it? Ugye, keveset? Ez nagy mértékben a teakultúra elterjedésének köszönhető. A tea kitínő zsírégető, így aztán a plusz kalóriák távoznak a szervezetből. Mit tartalmaz a tealevél? Számtalan anyagot találunk benne: például polifenolokat, amelyek leginkább a zöld tea fanyar, kesernyés ízéért felelősek. De ott vannak például a metil-xantinokat is – ilyen a koffein is, amely a tealevél szárazanyagának 3-4 százalékát alkotja. Tartalmaz továbbá aminosavakat (a fehérjék alkotóelemeit), lipideket (zsírsavakat, amelyek az aromáért felelősek), illékony vegyületeket és ásványi anyagokat (például alumíniumot és rezet). Mindezen összetevők hatására egy csésze tea is szinte olyan, akár egy egészséggyár. A zöld tea például felgyorsítja a metabolizmust – az anyagcserét –, ezáltal zsírégető hatása van, a kalóriák pedig kisebb mértékben épülnek be a szervezetbe. Egy svájci felmérés során kiderült, hogy három csésze zöld tea elfogyasztása hatására négy százalékkal több energiát használ fel a szervezet, így nyolcvan extra kalóriától tud megszabadulni naponta.  A zöld teának további jótékony hatása, hogy csökkenti a gyulladásra való hajlamot.

Mivel a tea antioxidánsai megkötik a szervezetben elszabaduló szabad gyököket, így a különböző emésztőszervi daganatos betegségeket is megelőzhetjük teafogyasztással. Napi három csésze fekete tea rendben tartja a véredényeket és a szívet, és nagy szerepet játszik mind az érelzáródás (infarktus), mind a szívroham, mind a stroke megelőzésében. A tea koffeinje rendkívül frissítő hatású. A kávéban található élénkítőszer lökésszeríen, azonnal szívódik fel, és ezzel irritálja a gyomorfalat, ingerlékenyebbé teszi a fogyasztót, miközben heves szívdobogást és magas vérnyomást okozhat. A tea hatóanyaga azonban lassan és fokozatosan szívódik fel a bélben, így huzamosabb időn át frissít. Ezáltal káros mellékhatások nélkül előzi meg a fáradtságérzetet és őrzi meg a szellemi teljesítő- és koncentrációképességet.