Cikksorozatunk a grafológiában teljesen járatlan olvasót bevezeti a kézírásokból levonható következtetések rejtelmeibe, a szokásostól eltérő módon tárgyalva az írásokban fellelhető jegyek és a bennük megbúvó jellemvonások összefüggéseit.
Az élet realitását jelképező középzóna, a törekvéseket kifejező felső zóna és az ösztönkésztetéseket rejtő alsó zóna színfalai között helyezhető el a személyiség.
Az írásjegyeket más-más módon csoportosítják az egyes szakkönyvekben. Az eltérő felosztásnak inkább csak didaktikai jelentősége van, mivel a vizsgált mintákban úgyis egyedi kombinációkkal lehet találkozni. A gyakorlat azt mutatja, hogy az írás szimbolikus tartalmának az elemzése megkerülhetetlen. Ezért kezdésnek célszerí az írást függőlegesen felosztó három zóna tárgyalása, hiszen a kisdiák is négy vonal közé formálja a betíket.
Később a megvonalazott füzet elmarad, sőt az autonóm személyiségek szívesen választják a sima papírlapot, de a középen megformált betík, a felfelé és lefelé húzott szárak, hurkok nem hagyhatók el, legfeljebb elsat-nyulnak, ám annak külön jelentése van.
Emlékeztetőül iderajzolom a betívetés megtanulásakor használt vonalakat, amelyek segítik a gyerekeket az egyes vonalközökbe való írásban és az arányok megtartásában.
A közép-, a felső és az alsó zóna
Az élet színpada, a cselekvés, az önmegvalósítás, a realitással való találkozás a középzónában jelenik meg. A visel-kedés során megítéljük saját magunkat, például az o és az a énkép-betíkben, jelezzük viszonyunkat a szíkebb és a tágabb környezethez az n és az m betíkben. Mindegyik betínek van középzónája, még akkor is, ha fonállá laposodik. A középzónához igazítjuk a felső és az alsó méreteket, mert vagy kiegyensúlyozza a kilengéseket, vagy jelzi, hogy sokat akar a duktor (az elemzett személy), de nem bírja a középzónája.
Információt hordoz a szóvégek felé csökkenő betínagyság. Ez a tőrszerí alakzat – gladiolé – jó esetben önfékezésre, önkontrollra, de rossz szövegkörnyezetben én-beszíkítésre, önfeladásra utalhat. Bármely formátumnál a gyors írás jele lehet, ha más területeken is megtalálhatók a gyorsaságot mutató alakzatok. A szóvégek felé tölcsérszeríen növekvő betínagyság viszont fokozódó magabiztosságot, én-kiterjesztést mutat, amely esetleg kontrollvesztéssel vagy naivi-tással párosul. Egyértelmí jelzés esetén viszonylag könnyí a megítélés, de előfordulnak olyan írások, amelyekben mind a gladiolé, mind a tölcséres alakzat megtalálható.
A gondolatok intim szféráját, a tudatos szellemi törekvéseket a felső zónában találjuk. Itt mutatkoznak meg az etikai nézetek, a vallásos eszmék, továbbá a képzelet, a fantázia szüleményei. Az ambíciók jól láthatók, de az okosságot máshol keressük, mondjuk az összképben, az alapvonalak közötti távolságban, a kreativitás jelzéseiben. A magasba lendülő hurkok, szárak, ékezetek, a nagybetík felső része, más felfelé irányuló vonalak, sőt a középzónába tartozó, de felfelé tolt, úgynevezett felkapott betík tartoznak ide. Ha nincsenek feltínő magasságbeli különbségek, akkor a törek-vések egyenletesek. Amennyiben ingadozik a b és az l stb. betík hurkának magassága, akkor az egyén a szellemi szférát nem egyforma lelkesedéssel akarja meghódítani. Ettől még a tettek mezején kitínően helyt állhat. A felma-gasított kezdőbetík fokozott személyes becsvágyról tanúskodnak.
A felső zóna a való életben a fenti iránnyal kapcsolatos elképzeléseket szimbolizálja. Itt látjuk az elérhetetlen égitesteket, a fényt, a meleget adó Napot. Az égbe száll az imánk, hiszen fent képzeljük el az Istent. Nincs befolyásunk a fenti világra, alkalmazkodunk hozzá, és törekszünk feléje.
A nem tudatos ösztönök intim szférája az alsó zónába tartozik. Az intuíció, a pszichés és fizikai energiák innen törnek fel. A lefelé húzott szárak, hurkok, vonalak, betírészek anyagi, biológiai késztetéseket tükröznek. Itt jelenik meg továbbá a szexuális élet és az anyagi javak élvezete. A lenti szárak, hurkok magasságbeli ingadozását kevésbé szigorúan ítéljük meg, mint a fentiekét, hiszen az előbbiek erősebben függnek az életkortól.
Az alsó zóna jelképezi a táptalajt, amelyben gyökeret ereszt a növény. Ha nem elég mélyen ágyazódik a földbe a gyökér-zet, akkor egy szélvihar könnyen elsodorhatja a fát törzsével, ágával együtt. Itt van azonban a pokol, a bín birodalma, és lefelé húz a Föld vonzereje is. Egy szép láb is kivetülhet a megformált alsó hurkokban. Pontosabban szólva, akkor jelenik meg, ha az illető meg van győződve hódítónak ható lábáról. Nem biztos, hogy mások is ezt gondolják. Az írás ugyanis szubjektív tükörkép, azt jelzi, amit a duktor gondol magáról.
Értelemszeríen az emberi test többi része is kivetül az írófelületre. A fej a felső zónában, a törzs a középzónában kap helyet. A betegségek kijelzésénél különösen fontossá válik ez a szimbolika, jóllehet ebben az esetben sem az objektív valósággal, hanem annak szubjektív tükröződésével találkozunk.
A vertikális szimbolika esetében – mint a következő témakörben tárgyalt horizontálisnál is – arról az életterületről van szó, amelybe a születéskor belekerülünk, és végig benne maradunk. A realitás talaján ténykedünk (középzóna), de látjuk magunk előtt a célt (felső zóna), és fontossá válnak a kapott és a szerzett gyökerek (alsó zóna). Ebben a jelképes gondolkozásban agyunk tükrözi vissza a minket körülvevő valóságot, és ez jelenik meg az írásban. A kézírás valójában agyírás, és az írásanalízisnek tudományos alapja van.
Az írásnagyság
A grafológus az iskolában tanult sablontól való eltérést számításba veszi a kiértékelésnél. A szokásos standard szerint az egyes zónák
A gyakorlatban a tanult sablontól való eltérésekkel lehet találkozni. A leggyakrabban előforduló magasságokat (mély-ségeket) vonalzóval, centiméterrel célszerí megmérni – feljegyezve a helyenként előforduló kirívó szélsőségeket. A mérés után állapítható meg, hogy az írás nagysága, egyben a zónák aránya megfelel-e az elvárásoknak, vagy attól kisebb vagy nagyobb méretí. Az eltérést, amiben kifejeződik az egyéniség, pozitívan vagy negatívan értékelhetjük az íráskép egészétől, vagy a többi írásjeltől függően. Hozzá kell szokni ahhoz, hogy szinte valamennyi grafotípusnak több-féle jelentése van. A grafológus feladata, hogy a vizsgált írásra, egyben az elemzett személyre illő jelentést megtalálja.
A 3 mm-nél nagyobb középzóna pozitív jelentése, hogy a duktor elégedett magával, önmegvalósításával, tevékeny-ségével. Úgy érzi, hogy nincs különösebb baja a világgal. Főleg akkor gondolhatjuk ezt róla, ha tagoltan helyezi el mondanivalóját a papírlapon. Negatív értelmezésben a duktor beképzelt személy, akiben túlteng a szereplési vágy. Színészeknél ezt pozitív tulajdonságnak lehet tekinteni.
A 3 mm-nél kisebb középzóna kedvező értelemben jó koncentráló képességgel megáldott, szerény embert jelez, aki kellő önuralommal tudja elviselni az élet nehézségeit. Tudósok írhatnak így, akik teljes figyelmükkel a munkájuk felé fordulnak. Kedvezőtlen értelmezésben az így író ember összehúzza magát, mert félénk és gátlásos. Kevés az önbi-zalma, mind önmagával, mind másokkal állandóan elégedetlen. Ilyenkor érdemes megvizsgálni a már említett énkép-betíket: vajon nem horpadtak, összenyomottak-e? A grafológia a kombinálás tudománya. Akkor lesz megbízható az írásanalízis, ha egy megállapítást több jelzés is megerősít. Szükséges még tudni, hogy a középzóna mérete változó nagyság, függ az írást adó személy hangulatától, állapotától, környezetétől.
A három zóna együttes nagysága egyrészt a térfoglalási igényt, az expanzióra való hajlandóság mértékét fejezi ki. Továbbá megmutatja, hogy a tervek, feladatok mennyire motiválják a duktort. Emellett jelzi az egyén önkifejezési formá-ját: fölényességét vagy visszafogottságát. Azt a jelentést célszerí favorizálni, amelyet más jelzések is támogatnak.
A könnyebb érthetőség kedvéért közreadok egy táblázatot a Cohen–Wander szerzőpáros: Munkahelyi grafológia címí könyvéből, amely összefoglalja általában a nagy és a kis írásokhoz tartozó, lehetséges személyiségjellemzőket. A többi írásjel és az összkép alapján dönti el a grafológus, hogy a pozitív, agy a negatív tartományban keresse-e az elemzett személy tulajdonságait.
Amennyiben sikerült az írásnagyságot zónánként felmérni, és a hozzájuk rendelhető tulajdonságokról fogalmat alkotni, akkor következhet a közöttük lévő arányok megállapítása.
Zónaarányok
Az arányosan kialakított zónák életerőt, kiegyensúlyozottságot jeleznek, például ha mindegyik zóna kettő, három, vagy akár négy mm. Kivételt képeznek az iskolás írások, amelyeknél a személyiség még éretlen a tanult sablonból való kitörésre. Pihenésként, a sok lexikális ismeret után érdemes rápillantani Venusnak, a szerelem és szeretet isten-nőjének tulajdonítható, elképzelt írásképre, amelyből az arányos zónák következtében sugárzik a harmónia.
Szerencsére a zónák közötti arányok, illetve aránytalanságok már jóval állandóbb velejárói a megformálásnak, mint maga az írásnagyság. Az aránytalan zónák láttán az a kérdés, hogy az írás súlypontja a középzónás betíkre, betí-részekre esik-e, vagy áthelyeződik a felső, illetve alsó szárakra, hurkokra. Az első esetben a duktor személye áll a középpontban, és a külső kötelezettségek háttérbe szorulnak. A második esetben viszont a kívülről érkező kihívások, feladatok kerülnek előtérbe, és a személyes én visszahúzódik. Vizsgálandó, hogy a duktor képes-e rá, hogy a nagy célokat véghezvigye, vagy a követelmények meghaladják az erejét?
Az alsó traktushoz képest nagyobb felső szárak, hurkok a duktor domináns szellemi törekvéseit hangsúlyozzák. Égbe nyúló szárak láthatók például papok írásában, de ugyanez a jelenség megfigyelhető a pilótáknál is. Íme, újabb adalék arra vonatkozóan, hogy a nembeli hovatartozás, az életkor, a jobb- és balkezesség mellett ajánlatos megkérdezni a foglalkozást is. Vallásos embereknél a kereszt szimbolikus megjelenése a t betí modulációjában, a felül nyitott énkép-betík eligazodást adhatnak. Az előbbivel ellentétes jelenség, vagyis a felső zónánál nagyobb alsó zóna erős ösztön-késztetésekről árulkodik. A szexuális élet kivetül ezen a tájon, ezért a másik ember intim szférája egy képzett grafológus számára láthatóvá válik.
Az első témakörhöz csatolt írás aránytalan zónái mutatják, hogy a duktor, aki nem más, mint Mata Hari, életében nem tudta beteljesíteni nagy ambícióit. Kémkedés miatt 1917-ben kivégezték.
A jelenleg közreadott, másik írásminta olyan tulajdonságokat tükröz, amelyeket Jupiter főistennek tulajdoníthatunk. Még-pedig nagy távlatokban való gondolkozást, az eszmékben való hitet, a bölcs előrelátást, a nagyvonalúságot, és nem utolsósorban a jól kivehető szexuális aktivitást. A zónaarányok felismerésére érdemes még két példát idézni az egyik kitínő német kézikönyvből. (Dr. Heinz Dirks: Die Handschrift – Schlüssel zur Persönlichkeit, Orbis Verlag, München, 1988.)
Az első ábrán nagy írás látható 3–5 mm-es középzónával. A teljes írás nem nagyobb 9–10 mm-nél. A két sorból annyit meg lehet állapítani, hogy a duktor jól érzi magát a bőrében, nagyon tevékeny, diplomatikusan viselkedő ember. Soha nem nyújtózkodik tovább, mint amennyire a takarója engedi, hiszen a teljes nagyság megfelel az elfogadott és tanított sablonnak.
A második ábrán a nagyon apró betís írásban a középzóna csupán
