A felfelé és lefelé irányuló tollmozgások mellett a balról jobbra haladó betívetésnek is jelképes jelentése van. Ez a horizontális szimbolika világa, amely az évezredek folyamán a kollektív tudattalanba beépülő tér- és időélményen alapul.A vízszintes szimbolika jelentése
A grafológiával foglalkozóknak hozzá kell szokniuk a jelképekben való gondolkodáshoz, hiszen az agy tartalma ilyen módon tükröződik a papírlapon. Az évszázadok során szerzett tapasztalatokat, valamint az agykutatások során kimutatott összefüggéseket remélhetőleg saját benyomásaik idővel megerősítik.
A horizontális szimbolika jelentései a következők:
– Az írás folyamatában saját énünktől távolodunk a külvilág, a szociális, a társadalmi közeg felé. Ezért a papírlap, a sor, a szó, és a betí bal felén fokozottabban megjelenik az én, míg a jobb oldali részeken a külső környezet hatása érződik. Az első betí mind a sor, mind a szó elején, különösen az aláírásban, fokozottan énes tartalmú. Ugyanígy az ego felé mutatnak a visszafelé húzott vonalak is.
– A múltból haladunk a jövő felé, miközben a jelen csak egy pillanat. Ezért a sor, a szó, a betí elején, egyben az írás bármely pontjától balra tekintve van a múlt, és attól jobbra a jövő. Ez a megállapítás a bal és a jobb margókra is érvényes. Megjegyzem, hogy az írásból készíthető prognózis manapság meglehetősen háttérbe szorult, hiszen e tudomány mívelői óvják magukat a sarlatánság vádjától.
– Az írás – előrehaladás. Minden sorral, szóval, betível elkezdünk, eltervezünk valamit, és elindulunk a befejezés, a cél felé. Ezért az írástömb bal oldalán a tervkészítés, a jobb oldalán pedig a megvalósítás jelenik meg. Anélkül, hogy a margók tárgyalásába belefognék, már most felhívom a figyelmet az egyenetlen jobb oldali írásszélekre. Az így író ember hajlamos arra, hogy ne tartsa be a határidőket, és elússzon a feladatok teljesítésében.
– A horizontális szimbolika szemlélete szerint az anyától születünk, és elindulunk az apa felé.
Minden, a sablontól eltérő, balra húzott vonal a passzivitásba, az egóba, a múltba való visszavágyást, önmegfigyelést, emlékezést, egyben lemaradást jelképez, hiszen az aktív előrehaladást késleltetjük vele. Az egyén előtt végső soron két út áll: az egyik a szükségszerí távolodás az énünktől a külvilág felé. A másik a befelé fordulás természetes, illetve eltúlzott igénye. A grafológus feladata annak megállapítása, hogy a vizsgált mintában a balra, vagy a jobbra irányultság jelzései vannak-e túlsúlyban?
Az írás elsődleges kiterjedése
A balra, illetve a jobbra irányultság egyik legpregnánsabb írásjegye az írás szélessége, vagy szíkítettsége. Az elsődleges jelző a betíkre vonatkozik, hiszen az írás lényeges elemét alkotják. Ezt a jellemzőt többek között jól megfigyelhetjük az n vagy az u betíknél. A sablon szerint a szélességük és a magasságuk egyforma. A jobbra terjeszkedő írásban az n betí szélessége nagyobb, mint a magassága. A szík írásban viszont fordított a helyzet: a magasság nagyobb a szélességnél, és a betí eléggé keskenynek látszik. A jelenséget a szabályos írásban könnyen fel lehet ismerni, a szabálytalan írás csupán az alaptendenciát mutatja.
Az elsődleges szélesség alapjelentése az, hogy az egyén a külvilághoz elengedetten viszonyul. Pozitív értelemben erősen motivált a cselekvésre, önelengedő és expanzív típus. Vállalkozó szellemí, magabiztos ember, aki nyitott a jövő kihívásaira. Negatív értelemben az elterülő betíkkel író ember felületesen oldja meg a feladatokat, és fegyelmezetlen a munkában. A túl gyors előrehaladás következtében pontatlan lehet. Az elsődleges szíkség esetében az egyén és a külvilág kapcsolatában visszafogottság érződik. Pozitív esetben az így írót mértéktartó alapállás jellemzi, és önfegyelemmel rendelkezik. Általában szíkebb terepen, például lakásban, kisebb embercsoportban érzi jól magát. Negatív esetben a duktor kicsinyes, gyanakvó természete miatt hosszan fontolgatja a tevékenységhez való hozzákezdést. Önös érdekek is gátolhatják a cselekvésben. Általában szorong az új feladatok vállalásától.
Az írás másodlagos kiterjedése
Ez a grafotípus a betík közötti távolságra vonatkozik, amely kötött írásban a kötővonalak, kötetlen írásban pedig az üres betíközök formájában jelenik meg. A sablon szerint félbetínyi a távolság, kivéve a páros betíket, ahol ennél kisebb is lehet. Értelemszeríen a széles betíközök ennél nagyobbak, a keskeny betíközök pedig ennél kisebbek lehetnek. A másodlagos szélességben az egyén önelengedő viselkedése fejeződik ki a külvilággal, mint tevékenységi területtel való találkozáskor. Kedvező esetben fesztelenül, gátlások nélkül, felszabadultan viselkedik. Nyitott és érdeklődő a feladatok teljesítésében. Kedvezőtlen értelemben a duktor türelmetlen és gátlástalan benyomást kelt. Szerepet játszik, és nem őszinte az emberi kapcsolatokban. Az utóbbi jelzést erősítik még a meghurkolt m és n betík.
Másodlagos keskenység esetén az egyén visszafogott magatartására következtetünk a kapcsolatok alakításában és a feladatok vállalásában. Pozitív esetben emberünk óvatos, körültekintő és elővigyázatos az előrehaladás során. Negatív esetben azonban szorongva viszonyul embertársaihoz és a jövő kihívásaihoz. Arról lehet felismerni, hogy bizalmatlan és kritikus mindennel, mindenkivel szemben. A gyakorlati tapasztalatok szerint az elsődlegesen széles írás többnyire másodlagosan is az. Az elsődlegesen szík betíkhöz pedig keskeny betíközök társulnak. Ennek a jelenségnek az az oka, hogy ugyanaz a mozgásimpulzus, mégpedig a jobb felé haladás lendülete vagy gátoltsága hozza létre a két írássajátosságot. Előfordulnak azonban olyan esetek, amikor a sovány betíket széles betíközök kapcsolják össze. Vagyis az írás elsődlegesen szík és másodlagosan széles. Ilyenkor az élénk és aktív viselkedéshez szigorú önkontroll társul. Kedvezőtlen esetben különböző viselkedési formákkal leplezi a színlelő a belső szorongását.
A fordított esetre is találunk példát, amikor elterülő betíkhöz szík betíközök tartoznak. Az egyes betík szinte egymáshoz tapadnak, annyira nincs közöttük kötővonal vagy üres térköz. Grafológiai szaknyelven szólva, az írás elsődlegesen széles és másodlagosan szík. A duktor készséget mutat a feladatok vállalására a lényegre való koncentrálással, ha erre más jelzések is utalnak a papírlapon. Egy infantilis felnőtt rendezetlen írásában támaszkodási igénnyel, gyámolításra szorulással magyarázható.
Ismét idézem a Cohen–Wander szerzőpáros által kidolgozott jelentéseket. Megjegyzem, hogy az összefoglaló táblázatban ők nem tesznek különbséget a betíkre, illetve a betíközökre vonatkozó kiterjedés között.
Az elsődlegesen és a másodlagosan széles írás értelmezése:
Pozitív esetben Negatív esetben
extravertált kicsapongó
spontán féktelen
nyitott indulatos
célorientált közömbös
aktív kalandba menekülő
barátságos különc
szorgalmas nyugtalan
Az elsődlegesen és a másodlagosan szík írás értelmezése:
Pozitív esetben Negatív esetben
fegyelmezett merev
tárgyilagos gátlásos
megfontolt kételkedő
körültekintő védekező
óvatos félénk
bizalmatlan
nehezen barátkozó
A betík dőlése
Elhagyjuk az írás vízszintes kiterjedésének értelmezését, és rátérünk a balra és jobbra irányultság egy másik fontos megjelenési formájára, a dőlésre. A betí lefelé menő szára, illetve a hurkoknál a tengelye és a képzeletbeli alapvonal által bezárt szög nagysága határozza meg a betík dőlését. Egy szabályos írásban szögmérő segítségével könnyen megállapítható, hogy álló, balra dőlt vagy jobbra dőlt írásról van-e szó. Szabálytalan írásoknál nehezebb a helyzet, de az alaptendenciát többnyire ilyenkor is fel lehet ismerni. Kisebb ingadozások természetes jelenségnek számítanak.
Kilencvenfokos hajlásszög esetén álló írással van dolgunk. A hátrafelé hajló írást balra dőltnek, az előre hajló betíket jobbra dőltnek lehet tekinteni. A gyakorlatban azonban hetven-nyolcvan fokos hajlásszög mérésekor is állónak minősül az írás. A megengedő értelmezésnek az az oka, hogy ez a legkényelmesebb, a legelengedettebb írásmód, hiszen a jobb kéz oldalról nyúlik ki. Megfigyelhetik jobbra dőlten író olvasóim, hogy gátlás, kényszer hatására felegyenesednek a betíik. A viharok elmúltával a betík ismét visszatérnek megszokott rendjükhöz. A dőlés nemcsak állapotonként, hanem életkoronként is változhat. Jó példa erre a kamaszkor, amikor még a szabályosan íróknál is elkezdenek ide-oda dülöngélni a betík. A genetikai hajlam csupán a különböző életkorokban felvett mintákból állapítható meg.
Az elmondottak a jobbkezesekre érvényesek. A balkezességnek az átszoktatás miatt olyan sokféle variációja van, hogy egy külön témakört igényel a tárgyalása. A legbiztosabb módszer, ha rákérdezünk a kezességre.
A dőlés értelmezése
A dőlés az én és a külvilág viszonyát tükrözi – hasonlóan a horizontális szimbolika más jelzéseihez. A vizsgálandó kérdés, hogy az egyén értelmi és érzelmi motivációk hatására képes-e a kapcsolatfelvételre, az én-odaadásra, saját maga elkötelezésére, vagy pedig erősen mérlegeli az énes szempontokat a külvilág felé való nyitásban és a bezárkózásban. A balra, vagyis az ego felé hajló betík én-központúságot jeleznek. Az így író főleg magával van elfoglalva. A belső megítélés a referenciapontja a világhoz való viszonyulásban. Kamaszkorban és lelki válságok idején gyakori a betík balra fordulása. Bírósági írásszakértők körében jól ismert tény, hogy a névtelen leveleket is szokás szerint balra dőlten írják.
A balra dőlt írás pozitív esetben visszafogottságot, hívös tartózkodást, erős érdekérvényesítést, az akarat kontrollja mellett létesített kapcsolatokat jelez. Kedvezőtlen esetben negatív beállítódást, kíméletlen önzést, esetleg embergyílöletet mutat. Ebben a grafotípusban megjelenik a félelem is a jövőtől, az élettől, különösen akkor, ha a jobb margó feltínően szélesre sikeredik.
Az álló írás a megszólíthatóság és az elzárkózás harcát jeleníti meg a papírlapon. Kiegyensúlyozott vagy kiegyensúlyozatlan személyiség egyaránt meghúzódhat mögötte, hiszen okos józanságról, vagy érzelemszegény beállítódásról egyaránt szó lehet. Az álló írás kedvező értelmezésben a fegyelmezett ember büszkeségét, önérzetét,saját erejébe vetett hitét, biztonságérzetét jelképezi. Olyan ez, mint amikor valaki feltartja a fejét, kiegyenesíti a derekát. Kedvezőtlen kiértékelésben a könnyedség hiányát, az átalakulásra való képtelenséget kell szóvá tenni. Fanatikusok írnak egyenesen és szíken. Kívülállók is írhatnak így, akik nem vesznek részt a társadalmi progresszióban. Gátolt ösztönök, elnyomott szenvedélyek feszülnek olykor az egyenes alakzatokban.
A jobbra dőlten írókat a közvetlenség jellemzi. Nyitottak más emberek problémái, fogékonyak a világ eseményei, elkötelezettek valaki vagy valami iránt. Főleg hetven-nyolcvan fokos dőlés esetén a duktor aktívan keresi a kapcsolatot másokkal, miközben saját öntörvényí személyiségét sem adja fel. Jóindulatú, értelmesen én-odaadó, hisz a jövőben és a társadalmi haladásban. Egyedüli típus, amely mentes lehet a feszültségektől. Negyvenöt fokos hajlásszög esetén, egy szinte fekvő írásban az önfeladásig elmenő én-odaadás, áldozatvállalás jellemzi az egyént. Mások játékszerévé válik, mert nem tudja megőrizni saját autonómiáját. A labilis karakter nem tud ellenállni a külvilágból érkező hatásoknak, hajlamos a túlzásra és a beteges megszállottságra.§
- A folytatásban:
A magatartási mintákat tükröző kötési módokkal foglalkozom. Árkádosan, girlandosan, szögesen vagy fonalasan formáljuk a betíket. A tiszta típus mellett gyakoribbak a vegyes duktust alkalmazók, csak bírjuk őket elviselni.
- A grafológiával foglalkozóknak hozzá kell szokniuk a jelképekben való gondolkodáshoz, hiszen az agy tartalma ilyen módon tükröződik a papírlapon.Az egyén előtt végső soron két út áll: az egyik a szükségszerí távolodás az énünktől a külvilág felé. A másik a befelé fordulás természetes, illetve eltúlzott igénye.A dőlés az én és a külvilág viszonyát tükrözi – hasonlóan a horizontális szimbolika más jelzéseihez.
