József Attila a relativitáselmélet bívöletében

Hatott volna a relativitáselmélet az egyik legkiemelkedőbb magyar költő verseire? József Attiláról olyan, eddig szinte ismeretlen tények kerültek felszínre, amelyek fontos adatokkal szolgálnak az irodalomtörténet számára.Az 1924/25-ös tanévet József Attila még a szegedi egyetemen végezte, de annak az évnek az őszén már a bécsi egyetemre iratkozott be – itt került kapcsolatba az emigráns bécsi magyar értelmiségiekkel. Lakhelyét – szíkös anyagi körülményei miatt – gyakran váltogatta, lakott Gáspár Endrééknél és a Collegium Hungaricumban, Fényes Samuéknál és egy diákotthonban, Hatvany Lajosnál és másutt. &Uacutejságot árult és fordított, takarított és ügynökölt, s közben járt a bécsi egyetem előadásaira. Itt hallgatta egyebek között Gomperz újkori filozófiatörténeti előadásait. A Kassák Lajos, Németh Andor és mások közremíködésével folyó kávéházi diskurzusokból természetesen nem maradhattak ki az atomi világgal kapcsolatos újdonságok, s Einstein relativitáselméletének „értő” megvitatása sem. Einstein akkoriban már nagy név volt, hiszen neki ítélték az 1921-es év fizikai Nobel-díját, amelyet 1922-ben vehetett át. Évszázadunk egyik legnagyobb fizikusát a rejtélyes tudósok közé sorolták: bár relativitáselméletéről majd mindenki hallott, a Nobel-díj indoklásában ez a felismerése nem kapott helyet.

József Attila 1925 őszétől több hónapon át élt Bécsben, szerencsére gyorsan befogadta őt a bécsi magyar emigráns kör. &Uacutegy gondolta viszont, hogy nem lenne illő tájékozatlannak maradnia a bécsi magyar filozopterek társaságában a modern fizikai elgondolások kérdéskörében, s ezért több részletben megfogalmazott egy levelet egykori tanárának, az őt barátjává fogadó Galamb &Oumldönnek. A levél egyik része az einsteini relativitáselmélethez kapcsolódik. &Iacuteme:
„…előáll, de pszichikai kvalitásban az az Einstein állította eset, hogy t. i. egy bizonyos sebességi erő hat egy bizonyos testre, s ha az erő akkora, hogy a sebességi határnál (300000 km. sec.–1) nagyobb gyorsasággal kéne haladnia a testnek, akkor az erő maga is átalakul anyaggá. Ez az anyag vagyok én és ez az erő vagyok én. Azonban az anyag több lesz, az energia pedig ellenkező erők behatása folytán állandóan csökken és az ember csöndesen elfárad.”

Aztán József Attila átvált egy másik témakörre, amelyben az anyag és antianyag, világ és antivilág kérdésköre körvonalazódik, s újra visszatér annak zárógondolatában az általános relativitáselmélet téridő kérdésköréhez. Levelének ez a részlete így hangzik (a levelet az akkori helyesírást tükröző, eredeti formában közöljük):
„Különben erre utóbb jöttem, hogy ezt a transnegativumot természettudományosan is lehet igazolni, a mívészettel kapcsolatban született elgondolásaim juttattak oda, hogy most már a fizika nyelvén kifejezve jelen van egy másik Univerzum is.

T. i. a mi univerzumunk a pozitiv és negativ elektrónok rendszere, és a másik jelenlevő univerzum pedig azoké, melyekhez képest a jelen ismert negativok – pozitivok; illetve a jelen ismert elektrónok pozitiv és negativ egyedei által alkotott rendszer – pozitiv rendszer és ennek megfelelően van negativ rendszer is.Ellenkező esetben, ha nem kötné le azt a rendszert egy ellenkező pólusú rendszer, rendszer volta a pozitiv és negativ töltések azonos számánál fogva megszínne, vagy az energiaérték 0-val volna egyenlő.) De nem folytatom tovább, nehogy még zavarosabb legyen a levelem, hiszen mindent előlről kellene elmesélni. Azt hiszem, hogy holnaptól kezdve részletesen el fogom mondani néked, természetesen folytatásokban. Addig is várom válaszodat. Légy szíves, írd meg, hogy van-e görbe sík (gömbfelület, hengerlap). Nyilvánvaló, hogy van, de a »sík« szó, illetve kifejezés ezt nem födi.”

Mire vonatkoznak a költő kérdései?
József Attila levelének első relativisztikus megjegyzése Einstein korábbi elméletére utal. Ennek lényege, hogy az erő bizonyos sebességnél átalakulhat anyaggá. Az állítás a tömeg és energia kapcsolatát leíró törvény nem pontos értelmezésén alapul, itt nem átalakulásról, hanem együttes alakulásról van szó. Erő nincs anyag nélkül, hiszen
az erő két test kölcsönhatása, így az az állítás, hogy erőből anyag lesz, önmagában értelmetlen. Amin a költő itt
elmélkedett: mi lesz akkor, ha az anyagot a fénysebességre gyorsítjuk. A választ a kísérletek azóta megadták: fénysebességre csak a fény gyorsítható, más anyag nem, a többi – nyugalmi tömeggel bíró – anyag csak megközelíti ezt a sebességet. &Aacutetalakulás viszont nem jön létre, legfeljebb relatív tömegnövekedés. Ezt a növekedést nevezi
ő átalakulásnak, egy minden határon túli növekedés eredményének. Hipotézisét tehát a kísérletek nem igazolták, ez a fajta átalakulás nem jön létre.

A másik kérdéskör az antivilágé, amelyre József Attila érzékeny világa jól rátapintott: valóban felismertek egy ellentétes világot, amelyet antirészecskék alkotnak. Ez a felfedezés 1932-ben, tehát levele után hat évvel következett be, de közben már foglalkozott vele a Nobel-díjas Dirac professzor is. Mindenesetre e hipotézis a Diracénál is korábbi. A pozitív és negatív rendszer kérdése akkor még nem volt tisztázott: sokan úgy vélték, hogy az atomot pozitív protonok és negatív elektronok alkotják. Az atom fontos alkotórészét, a neutront csak 1932-ben fedezték fel, így arról 1926-ban még sem Fényes, sem ő nem tudhatott. E leírás tehát a kor egyik ismert hipotézisét tükrözi. A görbe sík kérdése kissé zavarosnak tínik; ez az általános relativitáselméletnél került a köztudatba úgy, mint görbült tér. Akkoriban sokakat izgatott ez a kérdés: miért görbült a tér, véges-e vagy végtelen stb., de erre csak a geometriában jól képzettek tudtak saját maguknak kielégítő választ adni. József Attila pedig e témakörben inkább csak mélyen álmodó szerelmese volt a térnek, annak, mely teret engedett a realisztikus irányú fantáziának is, s ez jól illett az absztrakt iránt amúgy is éhes kor gondolatvilágába.

Makótól Jeruzsálemig
Galamb &Oumldön – mint említettük – nem a természettudományi tárgyakat tanította Makón, hanem a humán órákat, de ő is érdeklődött a reáltudományok filozófiai kérdése iránt. József Attila levelére adott azonnali, nyilván óvatos válaszát nem ismerjük, hanem csak azt, amit tanártársa, a matematikus Kun-Kuti Márton fogalmazott meg számára 1941-ben, amidőn a József Attila-levelet nyomtatásban is megjelentette. Ez azonban már a költő halála után négy esztendővel történt.

Ezt írja Galamb &Oumldön József Attiláról szóló visszaemlékezésében: „Az Einstein-féle relativitás elmélete – nagyközönség számára írt népszerísítő könyvek alapján – a húszas évek elején java divatját élte. Attilával folytatott megbeszéléseinkben többször szóbakerült. Azokra a fizikai és geometriai kérdésekre azonban, amelyeket Attila levelében felhozott, aligha adhattam érdemleges választ. Most, tizenöt év elmúltával is szakemberhez fordultam, hogy megbírálja Attilának e a tudományok terén tett próbálkozásait. Kun-Kuti Márton dr. kiváló matematikus kartársam Attila matematikai és fizikai elmélkedéseiről véleményét a következőkben volt szíves összefoglalni.” Kun-Kuti tanár úr a reáliák szigorú szakembere volt, aki tisztelte a mívészi fantáziát, egyben csodálkozott is azon, hogy József Attila hol találkozhatott olyan kérdéskörökkel, amelyekre levele kitér. &Iacuteme Kun-Kuti Márton tanár úr véleménye József Attila 1926-os kérdésfelvetéseiről:

„– A valóságtudományok szakemberei – az eredményért való felelősségük tudatában – nagy gonddal vigyáznak arra, hogy állításaik a bizonyíthatóság kereteit ne lépjék túl. Ez pedig a szabadon csapongani szerető fantáziát oly nagy mértékben korlátozza, hogy az eredmény rendszerint nagyon szerény.
– Egészen más a helyzet az ú. n. mívészlelkí embereknél. Az ő fantáziájuk szabadon csaponghat. Nem korlátozza semmi. (…)
– Ilyen szabadon csapongó fantáziájú, erős intuíciójú mívészlélek volt József Attila is. Fentebbi igen érdekes levelében írja: ’A mi univerzumunk a pozitiv és negativ elektrónok rendszere.’ Itt az az érdekes, hogy e 1926-ban írt levélben beszél pozitiv elektronokról, holott ezekről akkor még a tudomány nem tudott, és csak 1932-ben fedezte fel ezeket Anderson fizikus a kozmikus sugarakban. Ma már közismert, hogy e pozitiv elektrónok – pozitrónok – lényeges alapelemei a materiális világnak.

– Kár, hogy a levélben említett transznegatívumról szóló elméletét már nem fejtette ki. Ebben az energiát kétféle elektromos töltések egymás lekötéséből származtatja, ami összhangban van mai fizikai ismereteinkkel.
– Egy másik helyen igen érdekes – de nem új – matematikai problémát fejteget… a sík végtelen sugarú gömb felületeként fogható fel. A gömbfelület görbe. A sík nem görbe. Mégis a kettő azonosítható. Ezért kérdezi: ’Van-e görbe sík?’ Itt nyilván a van alatt fogalmi és nem tárgyi létezésre gondol. (…)”

A relativitáselmélet bécsi költője
Hol találkozhatott a költő e gondolatokkal, hol, mit olvashatott a relativitáselméletről és az atomokról, amely a fenti kérdések felvetéséhez vezették őt? Az általunk adandó megfejtéshez vezető út fontos állomása Szabolcsi Miklós Érik a fény címí kötete, amelyben azt olvassuk a bécsi magyar asztaltársaság egyik tagjáról, Fényes Samuról, hogy különleges ember volt, mert igyekezett másokat is megérteni, s felfedezni. S hogy felfedezte saját maga és Diogenes címí folyóirata számára József Attilát. Kassák 1925 tavaszán azt írta, hogy ő az egyik, elsősorban a magyar emigránsok által látogatott kávéházban ismerkedett meg József Attilával, s az asztalnál ült még Németh Andor, Fényes Samu és mások is. József Attila, tehát az 1925-ös rövid tavaszi bécsi látogatása során már megismerkedett Fényes Samuval, aztán amidőn 1925 októberétől több hónapon át élt Bécsben, sokszor vendégeskedett nála.

Fényesről azt kell tudnunk, hogy egy idős drámaíróról, neves szerkesztőről van szó, aki a saját maga által összeállított Diogenes címí folyóiratának sok cikkében foglalkozott természettudományi kérdésekkel is. Több mint egy tucat, Einsteinről szóló cikket jelentetett meg lapjában. Hogy a költő ismerte a Diogenest, s az Einsteinről és az atomokról szóló cikksorozatot, azt 1926-os levele három megállapításának a Fényes-féle gondolatokkal történő összevetésével bizonyíthatjuk.

Fényes írta lapja 1925. október 24-i számában:
„A komplikáltabb atom a súlyosabb. A legegyszeríbb, mert legkisebb súlyú a hidrogén, a legsúlyosabb és így legkomplikáltabb az urán.”

József Attila írta levelében:
„Az uránum elem atomjában hány elektron-rendszer van, és ezek hogy férnek meg egymás mellett.”

Fényes véleménye 1925. december 5-én:
„Az egész világmindenség életét, változásait s történelmét tehát végelemzésben a pozitív és negatív elektronok kölcsönös vonzása és taszítása eredményének kell tartani.”

József Attila levelében ezt olvassuk:
„… a mi univerzumunk a pozitív és negatív elektronok rendszere…”

Fényes Samunak az ugyancsak az 1925. december 5-i számban olvasható véleménye:
„Ha a világmindenségben annyi negatív, mint pozitív elektron lenne – amit nem tudunk –, és ezek mind egymásra találnának, a világ meghalna, mert semmiféle szabad munkaereje nem maradna.”

József Attila ezt így interpretálta:
„… ha nem kötné le azt a rendszert egy ellenkező pólusú rendszer, rendszer volta a pozitív és negatív töltése azonos számánál fogva megszínne, vagy az energiaérték 0-val volna egyenlő.”

A megfejtés
Rájöttünk tehát arra, hogy a relativitás bécsi költője, a drámaíró Fényes Samu magyarázatai és publicisztikája segítségével ismerkedett meg behatóan József Attila az einsteini relativitáselmélettel, valamint az atomi világról szóló új kutatási eredményekkel és hipotézisekkel. Fényes természetesen Attila költői talentumát is felismerte, amit az is igazol, hogy a Kertész leszek első kiadásban épp Fényes lapjában, a Diogenesben látott napvilágot.

Az antianyag hatására rothadó kapitalizmus
Mit is írt József Attila a Galamb &Oumldönnek címzett levelében? „…a mi univerzumunk a pozitiv és negativ elektrónok rendszere, és a másik jelenlevő univerzum pedig azoké, melyekhez képesta jelen ismert negativok – pozitivok”.
Tehát ha van anyag, kell lenni antianyagnak is, ha van részecske, kell lennie antirészecskének is. Ha van negatív részecske, elő kell majd kerülnie pozitív párjának is. Ez egy szép fizikai hipotézis.Egy-két, József Attila életmívét egykoron értékelő irodalomtörténész más véleményen volt. Az 1967-ben az Akadémiai Kiadó gondozásában Jöjj el szabadság! címmel megjelent kötet egyik irodalomtörténész szerzője például ezt írja:
„József Attila felfogásban a másik Univerzum nem természettudományos értelmí, a jövő társadalmát
s az új mívészet világát jelenti, amely ’egyensúlyban tartja’ az ellenkezőpólusú rendszert, a kapitalizmusét.”

1967-ben még valahol lappangott Galamb &Oumldön 1941-ben kiadott könyve, melyben Kun-Kuti Márton tanár úr pontosan megfogalmazta, hogy milyen természettudományi kérdésekről elmélkedett József Attila a kapitalizmus nehéz éveiben. Aztán a politikai viharok ezt a reális magyarázatot háttérbe szorították, s helyette olyasmi került előtérbe, hogy a József Attila által leírt negatív világot fel fogja váltani egy pozitív világ, tehát a kapitalizmus világát egy pozitív világgal tudjuk majd helyettesíteni, s erre elsők között épp a költő mutatott rá. Bízunk benne, hogy nem erre akart rámutatni.

Előfordulhat, hogy A város peremén címí versében a „véges végtelen” einsteini világegyeteme mellett mégis a kapitalizmus ösztönei jelennek meg,„mellyel az elme tudomásul veszi a véges végtelent,a termelési erőket odakint s azösztönöket idebent”.

Rágondolni is rossz. Annyi azonban bizonyos, hogy József Attila a zsidóként is oly sokat bírált Einstein valóban nehezen érthető világának megismerése érdekében felvetett kérdései mindig mívészi indíttatásúak voltak, de mégis realisztikusan megalapozottak. Tanárához Makóra küldött levele mindenképpen felveti azt a különös gondolatot: lehetséges, hogy még sincs annyira messze Makó Jeruzsálemtől? §

  • Szerzőnkről
    Gazda István tudománytörténész, a Magyar Tudománytörténeti Intézet igazgatója előadást tart a Semmelweis Orvostörténeti Múzeumban.