Tanuljunk grafológiát!

Valószíníleg sokan szeretnének közülünk mások kézírásaiból következtetni az adott ember jellemére, belső tulajdonságaira. Kiderülhet, kivel állunk szemben, még mielőtt találkoznánk vele. Alkalmas lehet-e arra a munkára, amire jelentkezett, mit várhatunk tőle a magánéletünkben? Esetleg az is kiderülhet, hogy gyermekünk érzelmi és értelmi fejlődése éppen hol tart. Bárki könnyen elsajátíthatja mindazt a tudást, ami lehetővé teszi, hogy egy kézírásból a fenti következtetéseket levonhassuk. Cikksorozatunk a grafológiában teljesen járatlan olvasót bevezeti a kézírásokból levonható következtetések rejtelmeibe, a szokásostól eltérő módon tárgyalva az írásokban fellelhető jegyek és a bennük megbúvó jellemvonások összefüggéseit. A grafológia tudománya, jóllehet alig múlt százéves, mégis számos érdekes és hasznos ismerettel gazdagítja tudásunkat az egyes ember személyiségéről.Az egész és a rész
Az első lecke – a kitízött célnak megfelelően – nem mentes a formabontástól. Nem azt kérem, hogy vegyenek elő a tisztelt Olvasók vonalzót, szögmérőt, ismételjék át a tanult százalékszámítást, mint ahogy azt a grafológiai iskolákban rendszerint kérik, hanem e helyett a vizsgált írás néhány perces szemlélését javaslom. Engedjék magukra hatni a rögzült lenyomatot, és közben észleljék a keletkező benyomásokat. Előtínik valamilyen jellemző összkép, például iskolásnak vagy eredetinek, lazának vagy merevnek, határozott vonalvezetésínek vagy elengedett formájúnak találják az írásmintát. Majd bekúsznak a részletek, például a feltínően széles jobb margó, nagy szó- és sorközök, labdává kerekedő o betík stb.

A fenti alaphelyzet, vagyis az összkép, továbbá a domináns jellemzők és a hozzájuk kapcsolható írásjegyek felismerése a jobb és a bal agyfélteke míködésének köszönhető. Minden egészséges ember agya két féltekére oszlik, ezért nincs semmi misztikus abban, ha az egészleges látásmódot produkáló jobb agyféltekét bekapcsoljuk az elemzésbe. Közben a bal agyfélteke sem pihen, és kisebb-nagyobb egységekre bontja az egészként észlelt képet. Mi tagadás, ez az igazi grafológiai munka. A kérdések kérdése az, hogy az elemeire bontott íráskép, az analízis eredményeként, összerakódik-e újra a szintézisben a maga bonyolultságában megjelenő, nagy egésszé.

Az elmondottak alapján az íráselemzés három szakaszra tagolódik:
 • Az első az írás passzív megtapasztalásának fázisa. Ilyenkor megpróbáljuk a tudatos gondolkozást kikapcsolni, és lelki átéléssel ráérezni az író ember személyiségének lényegére, vagy legalábbis alapvető jellemvonásaira. Az intuíció sokat segíthet a kezdeti lépések megtételében, jóllehet szükség van a további munkára.

•• A második az induktív kutatás szakasza, amely tudománnyá teszi a grafológiát. Ilyenkor először négy-öt domináns kiválasztására kerül sor, amelyek leginkább szembetínő jegyei az írásmintának. Ha jól dolgozunk, előttünk van az író ember karakterének gerince. A továbbiakban megtörténik a dominánsokhoz fízhető írásjegyek kigyíjtése, és az adott íráshoz kapcsolható jelentésük megállapítása. Az írásjegyek ugyanis többértelmíek, leegyszerísítve negatív és pozitív tartalmúak. Az aktuális íráshoz azok a jelentéstartalmak tartoznak, amelyeket más grafotípusok is alátámasztanak, és illeszkednek az összképhez. Az analízist jól kiegészítik a pszichológiában is használatos tipológiák. Szívesen alkalmazom Carl Gustav Jung típustanát, amely az extrovertált és az introvertált orientációt kitínően megmutatja. Egy-egy szemléltető ábra, például Alfons Lüke pszichogramja jelzi az egyes személyiségrétegek erősségét, illetve gyengeségét.

••• A harmadik a szintéziskészítés szakasza. Ekkor az aprólékos munkával feltárt részeredményeket mérlegeljük,
összegezzük, és egységes személyiségképpé formáljuk. Az irodalmi alkotásnak is beillő értékelésben a személyiség összképe már a részek ismeretében jelenik meg.

A grafológia tudományosságát féltők az összbenyomás kezdeti megállapítását szubjektívnek tartják a mérések
objektivitásával szemben. E véleményben van némi igazság. Ha két sor alapvonala közötti távolságot – nevezzük relatív sortávolságnak – jó alaposan megmérjük, gondosan átlagoljuk, akkor ez cáfolhatatlan, megismételhető matematikai tény. Az egészleges kép azonban minőséget jelez, amit nem lehet megmérni, és a szubjektivitást kizárni. Mégis az a gyakorlati tapasztalat, hogy a képzett grafológusok, egy-egy tankör tagjai meglepően egybehangzó véleményt formálnak az elemzett írás összképéről. Vagyis valamilyen ismérv alapján összerendeződő csoport tagjainak szubjektív véleménye végső soron objektiválódik.

Miért kardoskodom ennyire az egészleges látásmód mellett? Nemcsak azért, hogy engedjük míködni a jobb agyféltekét is, hanem azért, mert a mért mennyiséget ki is kell értékelni. Például mit jelent az átlagosnak mért, tízmilliméteres relatív sortávolság? &Oumlnmagában véve a sablonosságot erősíti, de más írásjegyekkel összekapcsolva és az összképben elhelyezve már több lehet a mondanivalója. Például a g betí hurkának meghosszabbodása láttán a szexualitás ébredésére gondolunk egy értelmes kamasznál. Girlandos kötési mód és jobbra dőlő betík esetén empátiára következtetünk. Szabálytalan összkép esetén remélhetjük, hogy az elemzett személy, nevezzük duktornak, elegendő megfontoltsággal rendelkezik ahhoz, hogy ne engedje elhatalmasodni az érzelmeit. A példák alapján megállapítható egy fontos szabály: A többjelentésí írásjegyek értelmezése a többi grafotípustól és az egészleges képtől függ.

Egy fiatal hölgy írása
Az elemzés elkezdése előtt szükséges tájékozódni a duktor neméről és koráról. A nembeli hovatartozást pontatlanul jelzi az írás, hiszen a környezetünkben is ismerünk férfiasan viselkedő nőket és nőiesnek ható férfiakat. (Jelenleg nem a szexuális orientációról van szó.) A közreadott sorok egy hölgytől származnak, noha különösen férfias benyomást keltenek. Egyes jelzésekből látszik, hogy nem veti meg a háromszögkapcsolatokat, és nincs tekintettel mások intim szférájára. Az életkort is megkérdezzük, mivel a csodagyerekeket érettebbnek mutatja a kézírás az évek tényleges számánál. Például a tizenkét éves Liszt Ferenc írása egy zseniális felnőttéhez hasonlít. &Aacuteltalában az életkor és a személyiség érettségi foka ritkán esnek egybe. Az infantilis felnőtt korúak száma meglepően magas, akiket többek között a labdát formáló o betíjük láttán fiatalabbnak gondolnánk. A vizsgált személyről annyit tudunk, hogy fiatal, amit a vonalvezetés dinamizmusa is megerősít, habár meglehetősen tapasztaltnak láttatják őt az eredeti formák.

A foglalkozásról szintén érdeklődünk, mivel például a becsavarodó o betí korongozóra vagy idegbetegre egyaránt utalhat. Természetesen a többi grafotípus és az írás egészleges képe útbaigazítja a tévelygő grafológust, de azért más szempontok miatt is érdemes megtudakolni a munkakört. A jobb- és a balkezesség megállapítása ugyancsak nehézségekbe ütközik, mivel viszonylag sok az átmenet, vagyis a kétkezes és átszoktatott személy.
Az elemzett hölgy mesterségét csak később árulom el, a jobbkezessége biztosra vehető.

Az analízis megkezdése előtt fontos tisztázni, hogy a duktor hozzájárul-e kézírása és a belőle készített szakvélemény közreadásához. Esetünkben az illető hölgyet még az első világháború idején kivégezték, ezért nincs módjában a személyiségjogok megsértéséért tiltakozni. A hosszú idő eltelte miatt a hozzátartozóknak sincs már joguk protestálni. (Érdekes adalék, hogy Kozmutza Flóra, József Attila szívszerelme letiltatta kézírása kiadását.) &Oumlsszbenyomásként megállapítható, hogy a férfiasan viselkedő hölgy céltudatosan halad előre, és messzire akar eljutni. A már említett relatív sortávolság itt azt sejteti, hogy kitínő szellemi kvalitásokkal rendelkezik. Ezzel be is fejezhetjük az összkép taglalását, hiszen alig észrevehetően máris a részletekkel foglalkozunk a bal félteke aktív közremíködése következtében. Ez gyakran megesik, hiszen közöttük nagyon élő a kapcsolat. Például a bal féltekében van a fő beszédközpont, de a hangszínt a jobb féltekének köszönhetjük.

Méréssel vagy anélkül is láthatók a zónák közötti aránytalanságok. A kifutó alsó és felső szárak jelzik az ambiciózus előrehaladás vágyát, de kérdés, hogy az elfonalasodó középzónában, vagyis az élet színpadán el tudja-e játszani a szerepét? A kivégzés bizonyára megszakított egy ragyogó karriert.§

  • Szerzőnkről
    Máig is az ismeretek három nagy területe érdekelt és érdekel.
    › A közgazdaságtan az egyik sikereket hozó hivatásom. &Oumlt könyvet és mintegy kétszáz cikket írtam makrogazdasági témakörökben. Tudományos pályámon a közgazdaság-tudományok kandidátusi fokozatát értem el.
    › A grafológia oktatása, írások elemzése, cikkek publikálása mindenkor örömet okoz. &Uacutejabban tudósok, mívészek életeseményeit vetem egybe írásuk jelzéseivel. Szeretném értékes könyvek fordításával a német szakirodalmat közelebb hozni az írásanalízis mívelőihez.
    › Az asztrológia változatlanul bívöletben tart. Magyar négyéves tanfolyamon és nemzetközi levelező kurzuson szereztem okleveleket, és még mindig csodálkozom a horoszkóp míködésén. Szegényebb lennék, ha bármelyik terület megismerését kihagytam volna az életemből.