A nevem: NICK

Aki még soha nem merészkedett fel a világhálóra, az újságok címlapjait böngészve azt hiheti, az internet pszichésen beteg emberekkel van tele, akiknek csupa bizarr és megkérdőjelezhető késztetéseik vannak, s annak, aki normális, jobb óvakodnia tőle. A világhálóval azonban ugyanaz a helyzet, mint a televízióval: a médium maga nem jó vagy rossz, csupán az számít, ki mire, hogyan, mennyit és miért használja.Koko, a hegyi gorilla 1998. május 20-án élő internetes csevegésben vett részt a Föld Napja alkalmából. A chatroomba (csevegőszobába) a világ legkülönbözőbb pontjairól belátogató emberek az anyaságról, háziállatokról, kedvenc ételeiről, a barátságról, szerelemről és a jövőről kérdezgették Kokót, aki jelbeszéden keresztül közölte gondolatait oktatójával, Penny Petersonnal, majd pedig egy segítő billentyízte be a gorilla válaszait. Ez a példa talán híen ábrázolja, milyen furcsa világ az internet, ahol a legkülönfélébb emberekkel – vagy akár állatokkal – léphetünk kapcsolatba tértől és időtől függetlenül, s a lehető legkevésbé hétköznapi módokon. Hatása időnként meglehetősen pozitívnak tínik, míg máskor olyan dolgokat mívelünk online, amit egyébként soha nem tennénk, s később meg is bánunk. Aki még soha nem merészkedett fel a világhálóra, az újságok címlapjait böngészve azt hiheti, az internet pszichésen beteg emberekkel van tele, akiknek bizarr és megkérdőjelezhető késztetéseik vannak, s annak, aki normális, jobb óvatosnak lennie.

Veszedelmes viszonyok
Az emberi viselkedés kutatásának több évtizedes története azonban azt mutatja, bizonyos körülmények között szinte mindenki tesz olyat, amit egyébként nem gondol magára jellemzőnek. Online házasságtörés címí, most megjelent munkájában Tonino Cantelmi pszichiáter és Valeria Carpino pszichológus például arról számol be, hogy Olaszországban a hárommilliót is eléri a virtuális házasságtörők száma, míg Amerikában ötvenmillióan használják az elektronikus levelezést titkos szerelmi viszonyokra.Jellemző módon (hatvan százalékban) harminc-harmincöt körüli nőkről van szó, akik stabil párkapcsolatban élnek ugyan, érzelmileg azonban nem elégíti ki őket aktuális viszonyuk. Egy hús-vér félrelépéshez nem elég vakmerőek, néhány e-mail váltás vagy internetes csevegés nyomán azonban kialakítanak egy alternatív, virtuális szerelmi kapcsolatot, amely ugyanazt nyújtja számukra, mint egy brazil szappanopera, csak jóval interaktívabb formában.

Hetven százalékuk sosem jut el a partnerrel való valódi találkozásig, de ha megtörténik, a többség akkor is visszatér később a mátrixba.A férfiak ezzel szemben – nem meglepő módon – hajlamosak minden esetben a személyes találkozásig jutni csetes élettársaikkal, s – szintén nem meglepő módon – gyakran több kapcsolatot is görgetnek egyszerre. Jobbára mindenki csak kíváncsiságból próbálja ki elsőre az ismerkedésnek ezt a kényelmes és kétség kívül nagyon hatékony módját, de legtöbbjüket foglyul ejti a nyúl ürege, és nem ereszti többé az új lehetőség, miközben a házasélet zavartalanul folyik tovább. A levelezés jobbára este vagy éjszaka történik, amikor a monitor előtt minden könnyívé válik, leomlanak a szemérmesség korlátai, áradnak az érzések, sírísödnek a levélváltások, s egyre nehezebb róluk lemondani.

A csevegő nemzedék…
Vagy vegyünk egy másik alapvető emberi kapcsolatot, a gyerek-szülő viszonyt. A gyerek hazajön az iskolából, ledobja a táskáját a sarokba, majd evés nélkül, azonnal a géphez ül, bekapcsolja, és pillanatok alatt máshol jár. Szüleinek halvány segédfogalma nincs róla, merre. A szülők generációja általában nem ismeri, és nem érti ezt a világot: a weblap, chatroom, IRC szavak, amelyek közt a kölyök oly otthonosan mozog, számára érthetetlenek és félelmetesen csengenek. Az érem másik oldala persze, hogy a mai tinédzserek jobbára magányos, üresen kongó lakásokba térnek haza, ahol senki nem üdvözli őket, nem szól hozzájuk, nem kérdezi meg tőlük, mi volt ma a suliban. Pedig a közlésvágy mindenkiben ott él, ezért a csevegő kultúra nemzedéke leül a komputere elé, és az ottani barátainak számol be élményeiről, tőlük kapja meg a verbális simogatásokat.

A net-nemzedéket a szülők szívesen vádolják azzal, hogy kapcsolataik felszínesebbek, személytelenebbek és hidegebbek, amolyan „mintha” kapcsolatok. De a kölykök nem hülyék. Tudják, hogy attól, hogy sok emberrel beszélgetnek a világhálón, még nem lesz igazi barátjuk. Hogy ha meg mernek szólítani egy ellenkező nemít a neten, még nem biztos, hogy „kint”, a való világban is bátrabbak lesznek. Hogy ha név nélkül, a nickjük védelme alatt odakiabálják a véleményüket valakinek, nem ugyanaz, mint arccal és névvel vállalni magukat.Az internet megkönnyíti a kapcsolatteremtést, növeli a lehetőségek számát, viszont csökkenti a kockázatot. Mindenki annyit mutat magából, amennyit akar, és bármikor ki lehet szállni a kapcsolatból, ha valaki megunta, különösebb konfliktus nélkül. Meg lehet spórolni az érzelmi kötöttséget, s a vele járó fájdalmakat. Maga a fogyasztói kultúra is ezt sugallja: hogy csak az a fontos, hogy érezd jól magad, és kerüld el a nehézségeket.

Egymásra kattanni
Az interneten valóban fennáll a veszélye a kapcsolatfogyasztóvá válásnak, ám a világhálón feltínő fiatalok és felnőttek többnyire valódi és hagyományos emberi kapcsolatokat keresnek. A net mindössze megkönynyíti az indítást, párnázott közeget teremt a kapcsolat kezdeti fázisában, amelynek végcélja szinte mindig a személyes találkozás.

Ha összehasonlítjuk az internetet az ismerkedés hagyományos terepével, a szórakozóhelyekkel, melyik szimpatikusabb: amikor látom a másikat, de nem hallom, mit mond, vagy ha nem látom ugyan, de megismerem a gondolatait. Az internet az a közeg, ahol muszáj beszélgetni, különben nincs kapcsolat.

A hálót szinte minden korosztály előszeretettel használja ismerkedésre. Elég megnézni egy találomra kiválasztott társkereső oldalt: egy nap alatt ötezren látogatják meg. Az internetes csevegőszobákban pedig a nap szinte bármely órájában száz-kétszáz ember próbál kapcsolatba lépni másokkal, és az elektronikus levelezésben is szemmel láthatóan a személyességet keresik: színekkel, emotikonokkal és sajátos nyelvhasználattal igyekeznek kifejezni személyiségüket. Néhányan persze fiktív személyiséggel vesznek részt a beszélgetésekben: ellenkező nemínek, esetleg magasabbnak, sikeresebbnek, gazdagabbnak, szexuálisan vonzóbbnak adják ki magukat, de a többségnek mégiscsak az a vágya, hogy önmagát mutassa meg.

Egészen biztos, hogy könnyebb hazudni az interneten, az online kommunikációnak valóban az érzelmi visszaélés a legnagyobb veszélye. De a hazugságnak a virtuális világban is ugyanaz a szerepe, mint a való életben, amikor egy férfi más autójával és más lakásába viszi fel a nőt, vagy a nős férfi függetlennek mondja magát. Hasonlóan a házassági hirdetésekhez, itt is észrevehető, ahogy a fizikailag előnytelenebb tulajdonságokkal rendelkezők igyekeznek jobb színben feltínni, és a csalódásélmény is hasonló, amikor végül sor kerül a személyes találkozásra. De a szerencsétlenebb találkozásoknak is lehet pozitív kicsengése, mondván: ha nem tudtam volna róla előtte semmit, az utcán észre sem veszem.

Nem beszélve az internetnek arról a hozadékáról, hogy idővel eltínhet társadalmunkból a „magányos bolond” kategóriája. Az isten háta mögötti, kis faluban élő fiúnak (valódi a példa), akinek az a mániája, hogy trópusi kishalakat tenyészt, egészen a közelmúltig esélye sem volt rá, hogy excentrikus érdeklődésének megfelelő emberekkel találkozzon életében. Most azonban pillanatok alatt kapcsolatot teremthet a világ bármely részén élő hasonszőríekkel, s nem hiszi többé, hogy gond lenne vele csupán azért, mert más érdekli, mint a szomszédban élő Mariska nénit.

Az online személyiség
Az első benyomás mindent elsöprő erejére már sokszor és sokan felhívták a figyelmet. A pszichológiai kutatások eredményei szerint az első találkozás legelső, mindössze tíz másodperce alatt hozzuk meg a másikkal kapcsolatos legfontosabb ítéleteinket. Az első benyomás túlnyomó többségét (ötvenöt százalékát) ráadásul nem is a szavak teszik ki, hanem a külső, a megjelenés és a nonverbális kommunikáció, s a későbbiekben nem kevesebb, mint huszonegy találkozás kell ahhoz, hogy a másikban kialakult első, téves impressziókat sikerrel felül tudjuk írni. A jó benyomáskeltés egy állásinterjún ugyanolyan fontos, mint egy randevún, s ma már szakemberek tömege áll rendelkezésünkre, ha segítségre van szükségünk e téren. A profik pedig aztán többnyire olyan dolgokat tanácsolnak, hogy mutassunk magabiztosságot erős kézfogással az állásinterjún, és mutassunk érdeklődést szemkontaktussal a randevún. De hogyan néz ki mindez a kibertérben? Az emberek többsége úgy lép be ebbe a világba, hogy nem gondolja végig online megjelenését, vagyis azt, hogyan találkozik azokkal a partnerekkel, akikkel komputeren keresztül érintkezik.

Ez az online személyiség azonban egyre nagyobb szerepet játszik az első benyomás kialakulásában, hiszen rengeteg esetben használunk ma már e-mailt, weboldalt, vitafórumot vagy csevegőszobát a kapcsolatfelvételre.

Számtalan kapcsolatban, legyen az üzleti vagy magánjellegí, a kontaktus az interneten keresztül indul meg,
s ha ez később sem lépi át a háló határait, még egy telefonhívás erejéig sem, akkor csak az online személyiség látható.Az emberek a melegszívíség megítélésében például többnyire a nem verbális jeleket értelmezik. &Aacuterulkodó lehet az arckifejezés: elég egy összeránduló szemöldök, hogy a másik máris mértéket vegyen rólunk. A hangmintázatunk, testtartásunk, gesztusaink és szemkontaktusunk mozdítja el a mérleg nyelvét a „melegszíví”, illetve a „hideg” tartomány felé. Ha összefonjuk a karunkat és félrenézünk, hideg ember benyomását keltjük, míg ha partnerünket hallgatva kicsit közelebb lépünk, barátságosabbnak gondolhatnak bennünket. A nem verbális kommunikációnak a benyomáskeltésben játszott szerepét vizsgálva nem kérdéses, hogy a szavak más jelzésekhez képest háttérbe szorulnak, amikor a megfigyelő képet alkot rólunk.

A barátságtalan internet
A szavakat a személyes kommunikáció során többnyire ugyanis információközlésre használjuk, érzelmeinket azonban a legritkább esetben közvetítjük általuk. A velünk kapcsolatba lépők az esetek túlnyomó többségében nem a szavaink nyomán fogják megtudni, hogy aktuálisan mit érzünk irántuk: hogy dühösek vagyunk, szomorúak vagy szerelmesek.
Egyes kutatások szerint életünk során mindössze átlagosan harminc olyan perc van, amikor pontosan azt mondjuk, amit érzünk. Minden többi esetben egyéb forrásokra hagyatkozva igyekszünk kitalálni, valóban mi történhet a másik fejében és szívében.Azok a kezdeti internetes kutatások, amelyek a neten használt társas érzelemkifejezéseket  vizsgálták, azt mutatták, hogy mindannyian hívösebbnek, feladatorientáltabbnak és lobbanékonyabbnak tínünk fel a mátrixban, mint amilyenek valójában vagyunk. Személyes találkozás során ugyanis jóval gyakrabban erősítjük meg a beszélőt bólogatással vagy az egyetértés egyéb jeleivel: az „ühüm”-öt kimondani természetes, leírni azonban elég furcsának tetszik. A számítógépen kommunikálók ugyanakkor jóval gyakrabban fejezik ki egyet nem értésüket, mint közvetlen találkozáskor, s kevesebb olyan megjegyzést tesznek, amely enyhítheti a kialakult feszültséget.Azokról, akikkel csupán internetes kapcsolatban állunk, egészen más kép alakul ki bennünk, mint személyes ismerőseinkről. Azt gondoljuk róluk – a kutatások eredményei szerint –, hogy előnyben részesítik a logikus és elemző, gondolkodós megközelítést a személyorientált, érzelmi állásponttal szemben. Az egymást kizárólag a hálózaton át megismerők szintén túlbecsülik a másiknak a rend iránti szükségletét a spontaneitással szemben.

Vagyis amit begépelünk, nem egészen ugyanaz, mint amit személyesen mondanánk, s mások észreveszik ezt az árnyalatnyi különbséget viselkedésünkben. Nem csak hívösebbnek, lobbanékonyabbnak és barátságtalanabbnak látszunk a médium korlátai miatt, de kevésbé vagyunk képesek megtenni a társas kapcsolatokban szokásos udvariassági gesztusokat. A társunk reagál a hívösebb, feladatorientáltabb benyomásra, s ennek megfelelően válaszol: ördögi kör alakul ki. A verbális ellenkezést ritkán lágyítjuk olyan fordulatokkal, mint „nem vagyok biztos benne, hogy teljesen egyetértek veled”, amit a való életben gyakorta megteszünk; s ha ugyan érzelmi intelligenciánk a való életben magas is, a hálón esetleg mindez akkor sem érzékelhető.

Az emotikonok megjelenése
A hálón rólunk kialakuló, rideg benyomás lágyítására jelentek meg az internetes kommunikációban az érzelemkifejezés jelei, az emotikonok. Érthető, ha kevesen akarják, hogy hívösnek gondolják őket, főként azóta, hogy a világháló a privát kapcsolatteremtés egyik központi fóruma lett. A mosoly J, az egyet nem értés L, a kacsintás 😉 és a nyelvöltés 😛 mára az internetes kommunikáció mindenki által ismert alapjeleivé váltak. &Uumlzeneteinknek hozzávetőleg tíz-tizenöt százaléka tartalmaz ezekhez hasonló grafikus jelet, gazdagítva az üzenet társas-érzelmi tartalmát.Ugyancsak jelen vannak az internetes kommunikációban a nyelvi lágyítók, vagyis azok a rövid kifejezések, amelyeket arra használunk, hogy például tétovázást, bizonytalanságot fejezzünk ki egy téma kifejtése közben, és ne tínjünk fölényesnek vagy parancsolóknak.

A Caps Lock billentyí ezzel szemben indokolatlanul nagy a billentyízeten ahhoz képest, amennyit használjuk, ha azonban véletlenül megnyomjuk, az interneten a többiek azt hiszik, HOGY KIAB&AacuteLUNK VEL&UumlK, a csupa nagybetí ugyanis itt a verbális agresszió jele. A kettőspontot és a jobb oldali zárójelet sokkal nehezebb megtalálni, de még ez az életlen társas-érzelmi eszköz is adhat némi melegséget a beszélgetés hangnemének. Az olyan rövidítéseket, mint a LOL (laugh out loudly, hangos felnevetés), az angol nyelví internetes kommunikációból vette át a magyar netes társadalom, de természetesen megszülettek már a speciális magyar kifejezések, mint például a jó8, ami játék a nyolcas szám angol megnevezése és a magyar „éjt” szó hangalakjának hasonlóságával. A valós időben zajló csevegőszobákban a programok azt a lehetőséget is megadják, hogy egy parancs segítségével az emberek cselekedhetnek vagy érzelmeket fejezhetnek ki ahelyett, hogy pusztán csak beszélnének. (Pl.: „Szentördöglánya odamegy és megsimogatja S.maci buksiját.”) A szöveg, amely ilyenkor megjelenik a képernyőn, világosan megkülönböztethető a kimondott kifejezésektől.

Benyomáskeltés a világhálón
Az interneten az egyik első dolog, amit az emberek látnak belőlünk, az e-mail címünk, s a benne szereplő információk szintén hozzájárulhatnak a rólunk alkotott benyomáshoz. A bunkopasi@hotmail.com és a zkovacs@izabell.elte.hu elérhetőségek egészen más üzenetet közvetítenek rólunk, miközben előfordulhat, hogy a két cím ugyanahhoz a személyhez tartozik. Az első tulajdonosának nézeteit esetleg alapjáraton megkérdőjelezzük a női esélyegyenlőség témájában, míg az utóbbiéra jobban odafigyelünk csak azért, mert az ELTE-s cím kölcsönöz neki némi tekintélyt.Az ASL rövidítés, vagyis a kor, nem és lakóhely (age, sex, location) megjelölése az internetes kommunikáció során az információszerzésen túl szintén az első benyomás kialakulását szolgálja. Ha semmi mást nem tudok valakiről, akivel beszélgetek, mint hogy egy ötvenéves nő, máris kialakul bennem valamilyen sztereotipikus kép róla, anélkül, hogy valaha találkoztam volna vele. Az első benyomás kialakulásában a kor és a nem nagyon fontos szerepet játszik. (Egy vizsgálat során a kaliforniai UCLA egyetemen 140 különböző korú, kaukázusi férfi és nő fotóját gyíjtötték össze, és arra kérték a jelentkezőket, válogassák csoportokba őket hasonló tulajdonságaik alapján. A halmazok szinte minden esetben azonos nemí és hasonló korú személyeket tartalmaztak, amikor azonban verbális címkét kértek alkotóiktól a halmazokra, a vizsgálati személyek ritkán használták a kort és a nemet a leírás részeként.)

Ezért van, hogy ugyan más társas szituációkban a kor és nem tudakolása illetlenségnek számít, az interneten egyáltalán nem szokatlan, mert e két paraméter fontos összetevője az első benyomásnak.

A „Hol vagy?” kérdés pedig talán a leggyakrabban feltett nyitómondat, s az internet globális elérhetősége olykor meglepő válaszokat eredményez.Közvetlen személyes kapcsolatban könnyí a másikról gyors benyomást kialakítani. A hálón azonban ennek üteme inkább hullámvasút jellegí, s a médium ebben nagy szerepet játszik. Az önmagunkról keltett benyomást az interneten kezelni olyan, mint háborgó folyón evezni. A benyomáskeltéshez szükséges kelléktárból hiányoznak a számunkra ismerős eszközök, s olyan újabbak jelennek meg, amelyeket nem tudunk használni. Szöveg alapú környezetben például nem tudjuk kifejezni magas társadalmi státuszunkat, mint ahogy vizuálisan – arany Rolex – megtehetnénk. A benyomáskeltés egyetlen eszközévé a QWERTY billentyízet lép elő, amely a kozmetikumokhoz, öltözködéshez, hajviselethez és autótípushoz viszonyítva szokatlan és alkalmatlannak tínő benyomáskeltő eszköz.

Vonzalom a hálón
A Nagy &#336 keresése új fordulatot vett az internetes időszámításban: korlátlanul ismerkedhetünk egymással függetlenül attól, hogy a Földnek mely sarkán élünk. Nem kell meglepődnünk, ha azt halljuk, hogy emberek szoros kapcsolatokat és szerelmi kötelékeket alakítanak ki a hálón, s némely viszony tartósnak bizonyul. Ezek gyakran az Internet olyan csoportközegeiben kezdődnek, mint egy csevegőszoba vagy szakmai levelezőlista. Két ember felfedezi, hogy van bennük valami közös, és elkezdenek e-mailben levelezni. Idő múltával a kapcsolat kiterjedhet telefonhívásokra, fényképcserére, személyes találkozásra, de lehet, hogy mindez sosem történik meg. Bármilyen vonzalom alakul ki, maradhatnak ott is, ahol elindultak: az éterben. A kutatások azt mutatják, hogy az online barátság és szerelem sokkal általánosabb és mélyebb, mint a kritikusok feltételezik, legalábbis azoknál, akik valóban bevonódtak a kapcsolatba. A személyközi vonzalom a kételkedések ellenére él és virul a hálón, s ezek a kapcsolatok más kapcsolatokhoz hasonlóan igen változatosak. A való életbeli helyzetekben a személyközi vonzalom legerősebb mágnese a fizikai vonzerő, az internet pedig azt a lehetőséget teremti meg számunkra, hogy megismerhessük egymást a fizikai vonzerő sztereotípiáinak súlya nélkül. Mint-ha a vonzerőnket egy sötét szobában kéne tesztelnünk, a szépség ereje ebben a nyúlfarknyi történelmi szakaszban – amíg általánossá nem válik a webkamerák használata – korlátozott.         §