Minden állatból a nőstény a jobbik, kivéve az emberiséget. (beduin)Sok közös van az evésben és a szexben, lévén mindkettő alapvető szükséglet. A közmondásokban a szex gyakran kívánatos ételek álcájában merül fel. A szexuális vágy és gyönyör gyakran ételmetaforákban nyer kifejezést – étvágy, kóstolás, ebédelés, no és az ételek: gyümölcstől a csirkéig, a felszeletelendő kenyértől (ez a deflorálás metaforája) a már felvágott vekniből nyert kenyérszeletekig. Azután ott van a méz édessége, a jó kávé vagy leves forrósága, ezeket ugyanúgy a szexuális fogyasztás csábító képeiként vetítik elénk a közmondások. Elsőként vegyünk néhány gyümölcsös példát:
Akkor ismered meg a dinnye ízét, amikor beleharapsz! (koreai)
–
Amikor megérik a füge, minden madárnak az kéne. (mandinka, guineai)
–
A nő olyan, mint a datolya, mosd és edd!
(arab, algériai)
Mintha az éhséget és az evést csak hímnemíek éreznék, és csak ők végeznék. Az egyetlen olyan példa, amelyben egy nő „szexuálisan” fogyaszt el egy gyümölcsöt, az egy bengáli metafora:
A menyasszony szégyell enni, ugyanakkor a banánt egészben nyeli le. (bengáli)
Ám a férfiakkal ellentétben úgy mutatják be szegénykét, hogy zavarban van, s nem magafeledten élvezi az élményt (legalábbis a közmondásban nem). A jelentés nem egészen világos: szégyenkezve bocsátkozik a dologba, vagy azt szégyelli, hogy élvezi, amit pedig nem illik kimutatnia?
A közmondásokban a férfiak szexuális késztetését gyakran az éhség, a szeretkezést pedig az evés szavakkal álcázzák:
Éhes krokodil nem válogatós. (malgas)
–
Ha a feleség a konyhával él házasságban, a szerelem hamar megéhezik. (német)
–
Aki egy másik férfi tyúkját akarja megenni, a saját tyúkja lábát kötözze össze! (szlovén)
A nemi betegségekkel foglalkozó közmondások között is ott van az ételmetafora, amelyet a zulu nyelví mottóban láttunk. Bizonyos ételek fogyasztásának kockázatára figyelmeztet, s válogatós hozzáállást ajánl: étkezéseink esetleges következményeit nem szabad félvállról venni! Az is igaz viszont, hogy a közösülés egy nővel orvosságként is szolgálhat a férfi számára, ahogy ez az ír közmondás hirdeti:
A nőnek nem kell elmennie hazulról, hogy a legjobb orvosságot adhassa az emberének.
Metaforikusan mindenféle, a hímnemí fogyasztókat már az észlelés pillanatától éhessé tévő, „ehető” áruvá változnak a nők. A fenti példák mellett sokféle egyéb gyümölcs is szerepel az étlapon: alma, eper, cseresznye, kókuszdió, szőlő, barack, körte, minden. Zöldségféléket is találunk (mind a saját kertünkből, mind a szomszédokéból), a répától (amely anyós esetén keserí ízí) a káposztán át a salátáig. Van főtt étel is, leves, pörkölt, főtt köles, rizs vagy galuska; liszt, tészta, kenyér (szeletelt vagy szegetlen).
Lesz itt a nőkből tej, joghurt, tojás és sajt; torta, sütemény, palacsinta, cukor, méz, és sok egyéb édesség – ezekben a formájukban pedig az asszonyok sírí elismerést aratnak. A férfiak ezenkívül még szívesen törik fel a csonthéjas magvú és kagylóhéjú nőket is, hogy megízleljék, amit belül találnak. Koros bika, szamár, bakkecske, ló, ökör, disznó vagy hiéna bőrében az urak lehetőleg fiatal, zsenge rügyeket, friss leveleket, puha körtét, édes szőlőt emésztenének szívesen.
Egész sorozat közmondás csomagolja metaforákba az idős férfiak nagyon fiatal feleséget szerezni igyekvő ambíciói melletti érveit. Ezért van az, hogy közmondásvilág-szerte fiatal, ízletes csemegéken nyámmognak a vén hímállatok. Íme a sok figyelemre méltó közül, néhány példa:
Vén kecske is szereti a fiatal levelet. (fríz)
–
A lusta disznó puha körtét eszik. (albán)
–
Az öreg bika szereti a friss füvet.
(thai/spanyol, argentin)
–
A vén hiénáé lesznek a legjobb szőlőszemek.
(perzsa)
–
Az öreg macska szereti a fiatal egeret.
(spanyol, chilei/mexikói)
Ha nőkről van szó, a közmondásokban a férfiak sem tínnek sokkal válogatósabbaknak a krokodiloknál. Kivált a nagyon éhes példányok cseppet sem vegetáriánusok, hanem mindenevők vagy mohó, húsevő ragadozók. Macska, sólyom, cápa, tigris, farkas stb. álcájában metaforikusan zabálják fel az egér-, hal-, kecske-, bárány-, tehén-, borjú-, tyúk- vagy csirkebőrbe bújtatott nőket. Térjünk vissza kicsit a tyúkhoz, amely kedvenc fogás, mivel egyszerre finom és hasznos is:
A sas az utolsó tollacskájáig végigcsókolta a tyúkot. (orosz)
–
Öreg tyúkból kitínő a leves. (francia, spanyol, kreol)
–
Az öreg tyúk kiadós. (spanyol, kubai)
–
Öreg tyúkból jó a pörkölt. (angol)
–
Ne készíts levest a tyúkból, ha a csibéi aranytollúak! (arab)
Az evőmetaforák között a nők sokra becsült tápértékkel bírnak az örökké éhes férfiak szempontjából. Akik esznek, azok persze a nagyobb és erősebb állatok, s táplálékuk logikus módon a viszonylag apró és védtelen gyümölcsökből, növényekből és állatokból áll össze. E metaforikus táplálkozást menet közben számos észrevétellel vegyítik, arra emlékeztetvén a jámbor hallgatóságot, hogy léteznek bizonyos betartandó szabályok is, olyan szabályok, amelyek szükségszeríen korlátozzák az étel nyakló nélküli nyeldesését.
A tigrisnek például tartózkodnia kellene férjes asszonyok fogyasztásától. A hiénának sem kellene megengedni, hogy a kecskékkel háljon. A gyengébb élőlények közül a báránynak, e jámbor és sebezhető teremtménynek, magától soha nem lenne szabad bemerészkednie egy vadállat lakóhelyére. A tehén se kockáztassa az életét azzal, hogy tigrissel randevúzik, a kecske se merészkedjék be a rengetegbe, s egy birka se legyen olyan eszement, hogy barátkozni kezdjen a farkassal.
A közmondások képtelennek tartják a nőket arra, hogy maguk irányítsák az életüket, vigyázzanak magukra, és megvédjék magukat:
Az ide-oda ugrándozó, léha fogoly könnyí zsákmány a vadászpuskának. (arab, tunéziai)
–
Ne siess az erdőbe, kecske, mert megkapod az összes farkast! (orosz)
–
A vadállat nem tud együtt élni a báránnyal.
(bari, szudáni)
Az efféle figyelmeztetések címzettjei inkább a felfalandók, mint a felfalók. Az egyik fő játékszabály: az étel soha ne kínálkozzék fel önként és azonnal az elfogyasztásra, s igyekezzék a lehető legkésőbbre halasztani szörnyí sorsa beteljesedését:
Ha a nő férjre vadászik, az olyan, mintha a fí keresné a lovat. (indonéz)
–
Ha a széna megy a ló után, akkor azt akarja, hogy megegyék. (holland)
Nemcsak szemérmetlen dolog, de felettébb veszélyes is az a gyakorlat, hogy az ennivaló önként jelentkezik felfalatásra, s az ilyen rossz magaviseletí széna, fí vagy hasonlóképpen felkínálkozó akárki ne is számítson irgalomra!
A sok ételmetafora tendenciózusan megfeledkezik arról, hogy a nőnek saját étvágya is lehet. A közmondásokban, ha egyáltalán nem túl rémisztő a téma ahhoz, hogy foglalkozzanak vele, rendkívül erős szavakkal ítélik el a női étvágyat. A nőnemí vágy tabutéma. Azok az asszonyok, akik érdeklődést merészelnek mutatni az „evés” iránt, különféle katasztrófák megtestesüléseiként szerepelnek. Ahogy az igbók fejezik ki igen erőteljesen, a női nyomulás nem egyéb, mint Armageddón előjátéka:
„Amikor a nő így szól a férfihoz: Gyere, ölelj meg!
– aznap lesz vége a világnak.”
Ám a legerősebb állatoknak is megvannak a maguk gyengeségei, s megfizetik mohóságuk árát. A leggyengébb pontjuk az irgalmatlan étvágyuk, ahogyan mindent felfalnának, ami csak az útjukba vetődik. A nők a saját stratégiáikat vetik be annak érdekében, hogy megkapják, amit akarnak: a szépségüket, a főzőtudományukat és az utódok kilátását ígérik a férfiaknak:
A csinos lány suttogása messzebbre hallatszik, mint az oroszlán bömbölése. (angol)
–
A ház ura olyan, mint az erdei medve, a ház asszonya, mint a mézes palacsinta. (orosz)
–
Az egyesülés diadalmaskodik az oroszlán felett.
(A házasság megszelídíti a férfit.) (arab, algériai)
A nőnek kiszolgáltatottá vált férfit egyes metaforák úgy ábrázolják, mint a női gonoszság szerencsétlen áldozatát, s a közmondások erős aggodalommal kísérik azok sorsát, akik nőnemí evők kezébe kerülnek: „A feleség párduc az ágyadban” – szól az umbundu rémálomkép. A felforgató hajlamú feleségeket a mérgező állatokhoz, a fentebb már szerepelt kígyóhoz és skorpióhoz hasonlítják; olykor veszélyes ragadozókat faragnak belőlük, akik valószíníleg fel fogják falni a férjüket:
Aki nőstényfarkast vesz feleségül, gyakran fürkészi az erdőt. (baszk)
–
Jobb oroszlánnal élni, mintsem feleséggel. (görög)
–
Inkább menj oroszlán vagy kígyó, mintsem nő után! (héber)
–
A férfinak vagy istene, vagy farkasa a nő. (angol)
Megnyugtató, hogy e közveszélyes nőstények némelyike lelepleződik: nem igazi vérivó, s ezért a saját képességhiánya áldozatává válik: „A gazella úgy akart bömbölni, mint az oroszlán, de nehézségekbe ütközött, s ebbe belehalt” – mondja egy amhara közmondás, azt hangsúlyozandó, hogy a nők kénytelenek ragaszkodni saját természetes szerepeikhez. Másfelől viszont a nőkről szóló ételmetaforáktól eltérően a férfiak szemlátomást sehol sem szerepelnek kedélyes nőnemí evők által élvezettel fogyasztandó, étvágygerjesztő gyümölcsként, pörköltként, levesként, süteményként vagy szaftos zsákmányállatként. §
- Férjverés
Az a férfi, akit nő ütött le, többé nem áll fel. (komi)
A feleségverésről szóló közmondások százai között alig egy tucatnyi olyat találtam, amelyik nők által férfiak ellen alkalmazott fizikai erőszakkal foglalkozik. Mindegyik olyan társadalmakban jött létre, amelyekben feleségverő közmondások is léteznek. Úgy tínik, a férfiak elleni erőszak vagy veszekedés következtében jön létre, vagy önvédelemből (amikor a nők visszaütnek); ritka az az eset, amelyben a nőt tüntetik fel kezdeményezőként.
Ellentétben a feleségverést jóváhagyó és reklámozó sok közmondással, a férjek elleni erőszakkal foglalkozó szólások félelmet, nyugtalanságot, neheztelést vagy kétségbeesést fejeznek ki, egy jemeni héber nyelví közmondás így összegzi mindezt: „Csak Isten segíthet, amikor a feleség a férjét üti.”
Európában elítélik a férjverés eszméjét; például úgy, hogy az ilyesmire vetemedő asszonyt az ördöghöz hasonlítják (aki itt is a nő oldalán áll).
Az a nő, aki megüti a férjét, az ördög országában fog meghalni. (portugál)
Egy amerikai közmondás egy másik ismerős büntetést helyez kilátásba az ilyen feleség számára: „Ha a nő elhajítja a férfit, az rendszerint térden ér földet egy másik nő előtt.” Az ilyen rettenetesen felforgató női magatartás ellen megfelelő ellenintézkedések bevetését javasolják a közmondások. Éppen úgy, mint a háborúban, a férfiaknak azt tanácsolják, üssenek ők elsőként. Íme egy bolgár példa: „Ha nem vered nyakon a feleségedet hetente egyszer, ő fog nekiesni a te nyakadnak.”
Más közmondások tréfásra hangszerelik a fenyegetést: „Ha arcodra borulsz a feleséged előtt, épen maradnak a fogaid” – mondja egy burmai szólás. Ugyanakkor nő áldozatának lenni igazi szégyen egy férfinak, aki röstelli magát a közössége tagjai előtt. Hová mehetne panaszkodni? Egy brazil közmondás szavaival: „Akit asszony üt meg, az nem szalad a rendőrségre a panaszával.”
