A Bolognai Folyamat 1988-ban kezdődött, a Bolognai Egyetem 900. évfordulóján. Az ünnepségen a jelenlévő több mint száz ország képviselője elhatározta, hogy újragondolják a felsőoktatás rendszerét, tekintettel a kihívásokra, s egy Európán átívelő paradigmaváltásba kezdenek. A Bolognai Nyilatkozatot 1999-ben 29 ország írta alá, köztük hazánk is. A továbbiakban még 16 ország csatlakozott a felsőoktatás reformját hirdető nyilatkozathoz, s dolgozták ki a Bolognai Folyamatnak nevezett rendszert, mely 2010-re egy egységes Európai Felsőoktatási Térség kialakítását irányozta elő.Dr. Besenyei Lajos
a Miskolci Egyetem rektora
Dr. Gaál Zoltán
a Veszprémi Egyetem rektora
Dr. Cseh Sándor
a Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar főigazgatója
Dr. Író Béla
a Széchenyi István Egyetem főtitkára
IPM: A Bolognai Folyamat gyökereiben változtatja meg a felsőoktatás rendszerét hazánkban. A duális, egymás mellett létező főiskolai és egyetemi képzést felváltja az egymásra épülő alap-mester-doktori képzés. Melyek a legfontosabb
változások az új rendszer kialakításában?
Dr. Besenyei Lajos: Első látásra azt hihetnénk, hogy túl nagy változtatást nem igényel, az alapképzésnek a jelenlegi főiskolai, a mesterképzésnek pedig az egyetemi képzés felel meg. Valójában viszont másról van szó, az eddigi egyetemi képzés első három éve után a hallgatóink nem tudtak a munkaerőpiacra lépni, a főiskolán szerzett tudás pedig nem adott kellő felkészültséget a diákoknak ahhoz, hogy zökkenőmentesen tudják esetleg tanulmányaikat folytatni valamelyik egyetemünkön. A Bolognai Folyamat révén a felsőoktatás olyan tartalmi átalakuláson megy át, hogy az alapképzés után a munkaerőpiacra versenyképes tudással rendelkező, de a mesterképzéshez megalapozott tudást adó hallgatókat képezzünk.
IPM: Milyen előnyei és hátrányai látszanak már a régi oktatási rendszerhez képest?
Dr. Gaál Zoltán: A hazánkban eddigi képzést poroszosnak, vagy németalföldinek nevezzük, ami ismeretbázisú képzés volt, szemben az angolszásszal, ami képességbázisú. Mivel különböző az alapja, és a filozófiája a két rendszernek, nem lehet, és nem is szabad összehasonlítani őket. Amit talán meg lehet jegyezni az angolszász szisztémával kapcsolatban az angliai, észak-amerikai vagy épp távol-keleti országok eredményei alapján, hogy ezek az országok kicsit sikeresebbeknek tínnek, hatékonyabb az oktatásuk. A hallgatóik pedig egy sokkal rugalmasabb és szabadabb rendszerben tanulhatnak. Intézményt például jóval kevesebb kreditvesztéssel válthatnak, mivel az alapképzés, ha nem is azonos minden, az angolszász oktatási rendszert alkalmazó országban, de ekvivalens egymással. A másik ilyen előny az átjárhatóság: az, hogy egy diák egyidejíleg több szakon tanulhat, vagy kis veszteséggel válthat szakot, mert időközben rájött, hogy elsőre nem jól választott – ezek hallgatóbarát elemek. Mint ahogy az is, hogy a Bolognai Folyamattal elérhető közelségbe kerül a nemzetközi iskolák közötti átjárhatóság, kreditveszteség nélkül. Hátrányként élheti meg a rendszer, hogy változtatási kényszerbe került és a felhalmozódott intézményi értékek védelme igényes törődést követel.
Dr. Cseh Sándor: A duális rendszer megszínésével a különféle képzések sokkal jobban összehasonlíthatóvá válnak, mert csak így lesz megoldható a továbblépés az alapképzésből a mester, illetve doktori fokozatba. Mindez azonban az intézmények specifikus jellemzőinek elvesztését is jelentik egy bizonyos mértékben.
Dr. Besenyei Lajos: A felsőoktatási intézmények közötti átjárhatóság az egyik legfontosabb pozitív jellemzője ennek a rendszernek. Ezt viszont nem úgy kell elképzelni, hogy Európa többi országában elfogadnák majd egy magyar felsőoktatási intézményben szerzett diplomát. A tudást igazoló diplomát ezután is honosítani kell, ennek viszont az adminisztrációs háttere sokkal gördülékenyebb lesz az egységes követelményrendszer és az adott diplomába tett oklevélmelléklet által.Negatívumként azt tapasztalom, hogy gyors az ütem, úgy építünk házat, hogy nem eleget foglalkoztunk a tervezéssel és nem elég stabil a ház alapozása.Ez a gyorsaság az EU folyamat gyors tempójának köszönhető, ami még sok gondot fog okozni a bevezetés további szakaszában.
Dr. Író Béla: Az egymásra épülő, rövidebb ciklusú képzés sokkal jobban megfelel a gyorsan változó környezetünk elvárásainak. A másik előnyét abban látom, hogy ez a modell jól segíti az egész életen át tartó tanulást, melynek szükségessége épp a változások miatt evidensé vált mára. A régi struktúra felett eljárt az idő.
A folyamat lényege a kreditrendszerben rejlik. A kredit a tantervben előírt tanulmányi kötelezettségnek teljesítésére fordítandó munkamennyiség mérőszáma. Egy kredit átlagosan harminc hallgatói tanulmányi munkaóra. Egy szemeszter harminc kredittel egyenértékí, vagyis a képzés munkadimenziójú, nem pedig szemeszterhez, vagyis időhöz kötött. Ez biztosít a hallgatók számára átjárhatóságot, egyéni haladási tempót, de akár egyszerre több szak egyidejí tanulását is, kinek milyen a tanulásra fordított munkatempója.
IPM: Mennyire vagyunk felkészülve a kreditrendszer bevezetésével járó hallgatói szabadságra? Hiszen nincs félévismétlés, mindenki saját maga állíthatja össze a tantervét. A nem teljesített, és így felgyülemlett vizsgák miatt azonban elhúzódhatnak a tanulási évek. Ami már megfigyelhető Nyugat-Európában…
Dr. Cseh Sándor: Valóban a rendszer lelke a kredit, amit a diákoknak felelősséggel kell, kellene kezelni és valóban a tanulmányokat ésszeríen ütemezve folytatni. De mivel ebben a rendszerben benne van felelősség csökkenése, félő, hogy ez egy idő után a képzési kapacitásban gondot fog jelenteni. Az intézmények nincsenek felkészülve az áthallgatásokra, a halasztott vizsgák bonyolítására, de nem megoldott a szabad tanárválasztás sem, hisz több esetben egy előadó közül „választhat” a hallgató. A külföldi szemeszterek felvétele pedig egyelőre még financiális problémák miatt nem szerepelhet a hallgatók zömének tervei között, hiába a kredit és a Bolognai folyamat adta átjárhatóság lehetősége.
Dr. Gaál Zoltán: A problémát már itthon is érzékeljük, mivel megnőtt az átlagos idő, ami alatt diplomát szereznek a diákok, régebben tíz, ma már inkább tizenkét félévre van szükségük az egyetem befejezéséhez. De ez nem feltétlenül hátrány. Hiszen ha szükséges, egy diák elmehet dolgozni egy félévet, vagy ha megszerzett egy jó ösztöndíjat külföldön, akkor elmehet nyelvet tanulni, vagy szerezhet egy jó diplomatémát.
Dr. Besenyei Lajos: A szabadabb mozgásból már most érzékelhető problémák fakadnak… Az intézmények közötti nemzetközi áramlatok kelet–nyugat irányúak, ami azt jelenti, hogy hozzánk a keleti országokból jönnek és jönnének hallgatók, tőlünk pedig a nyugatra fekvő országokba szeretnének menni diákjaink. A paritásos cseréknél ebből már most problémák vannak, és amíg nem alakul ki egy megfelelő szintí ösztöndíjrendszer, lesznek is gondjaink eme szabadság biztosításával. A belföldi áthallgatás szempontjából viszont mi előnyös helyzetben vagyunk, mint egyetemváros, hisz diákjaink helyben megoldhatják akár a szakok közötti áthallgatást is. Ez a versenyhelyzetet létrehozó felsőoktatási rendszerben előnyünkre fog válni a kis, egy-két szakot oktató intézményekkel szemben.
IPM: A lehetőségek szó szerint határtalanná válnak, amennyiben az előbb említett financiális problémák is megoldódnak a hallgatók számára, ezek után ön mit javasolna fiának, unokájának, hol szerezzen diplomát?
Dr. Gaál Zoltán: Ez attól függ, hogy mi szeretne lenni. Mert az a véleményem, hogy van olyan szakma, amit Londonban érdemesebb tanulni, és van olyan, amit nálunk, vagy egy másik magyar egyetemen. Ha MBA fokozatról beszélünk, akkor Európa legjobb üzleti iskoláját, a londonit ajánlanám. De ha mérnök vagy informatikus szeretne lenni, akkor nyugodt szívvel ajánlom a veszprémi egyetemet. Miért? Gondoljon csak arra, hogy a MOL jelenlegi vezérigazgatója, Mosonyi György Veszprémben tanult. De Kürti Sándor, a Kürt Rt. elnöke, akik adatbiztonságban és adatvédelemben a világ vezető cégei között vannak, szintén itt végzett…
Dr. Besenyei Lajos: Hasonló véleményen vagyok. Hogy egy kicsit hazabeszéljek, kevesen tudják, hogy a Miskolci Egyetem az 1735-ben alapított Selmecbányai Egyetem jogutódja, ahol a világon először indult meg a míszaki felsőoktatás. Ennek a múltnak köszönhető, hogy intézményünk világviszonylatban elismerten képzi az anyagtudomány, környezetgazdálkodás, kőolaj- és gázbányászat és környezetvédelem szakembereit. Főiskolai karunkon nemzetközileg keresett szak a diagnosztikai képalkotó és gyógytornász, és elismerten magas színvonalú hazánkban az informatikusképzés. A kihívásnak viszont nem csak szakmailag kell megfelelni, a piacon ezt el kell tudni adni. Nálunk az előbb említett bányászati szakokat például angol nyelven oktatjuk. Ha a gyermek jogi, közgazdasági vagy bölcsész tanulmányokat szeretne folytatni, szintén a hazai iskolákat javasolnám, hisz ezek a tudományok eléggé nemzetspecifikusak.
Dr. Cseh Sándor: Én Magyarországra szavaznék, a régi keleti blokk megalapozott, igényes elméleti tudást ad, ami elengedhetetlen a jó gyakorlati alkalmazáshoz. A magyar felsőoktatás az élmezőnyben van, persze egy-egy szemeszter áthallgatása az angolszász területeken nem csak a nyelv miatt, de a szakmai specifikumok miatt is ajánlható.
Dr. Író Béla: Hol szerezzen ma egy fiatal végzettséget? Ahol a legkisebb ráfordítással a legjobb minőséget kaphatja. Azaz az ár-érték viszonyt kell elemezni. Kétségkívül vannak patinás egyetemek, mondjuk Angliában, csakhogy a tanulmányok közben a hallgatóknak élnie, laknia és szórakoznia is kell. Ez pedig csakis piaci alapon megy és ez, a hazai viszonyokhoz képest, nagyon költséges.
IPM: Láthatóan nem kerülhető ki a kérdés: megvannak ennek a folyamatnak, átalakulásnak az anyagi fedezetei? A Bolognai Folyamat egyik lényeges eleme az önálló lábakon álló felsőoktatás, miközben hazánkban még jelentős mértékben az állami finanszírozás tartja fenn az intézményeket.
Dr. Besenyei Lajos: A már említett építkezés egyik nagy problémája a tőkehiány, illetve a vállalkozó szellemí intézményvezetéshez szükséges szabadon kezelhető pénzforrások hiánya. Mi mint állami intézmény célirányos
pénzekkel gazdálkodunk, nincs meg az autonómiánk, mert nincs megfelelő független anyagi bázisunk. Vagyis gúzsba kötve táncolunk. Országos szinten a Bolognai Folyamat egyik legnagyobb problémája a pénzhiány, érzésem szerint 50–60 milliárd forint hiányzik a felsőoktatásból, amit más, nem állami forrásból, kellene befektetni az átalakításba. Reményeink szerint a folyamatot támogató Európai Unió az elkövetkező években jelentősen fogja támogatni az átalakulást. A mi egyetemünk például, a régiók számára biztosított pályázati pénzekből, 20–30 milliárd forintra számít az elkövetkezendő öt évben. Ma már egy felsőoktatási intézmény sem engedheti meg magának, hogy csak az állami finanszírozásra támaszkodva próbálja versenyképes szinten tartani intézményét.
IPM: Nem beszéltünk még az oktatói oldalról. Hogyan fogadják ezeket, a gyökeres változtatásokat a professzorok, kutatók, tudós emberek?
Dr. Cseh Sándor: Félelmet tapasztalok és sok bizonytalanságot. Gyökeres változáson megy keresztül a felsőoktatás, amit csak a szakmailag felkészült oktatói gárda intenzív munkájával lehet véghezvinni. A felsőoktatásban dolgozók most tapasztalják meg a saját bőrükön a versenyhelyzetbe hozott oktatás elvárásait. Szakmailag az átalakulás szakok megszínését, összevonását jelenti, az egymásra épülő rendszer új óra- és vizsgatervek elkészítését követeli.
Az eddig inkább gyakorlatra fókuszáló főiskolai oktatóknak elméletet, míg az egyetemi képzésben dolgozóknak több gyakorlatot kell bevonni a szakterületükön s mindezt egy egységes európai követelményrendszerhez igazítva. Ezek hatalmas szellemi tőkét megmozgató feladatok, miközben az oktatásnak folyamatosan folynia kell.
Dr. Besenyei Lajos: Én az egyik legnagyobb problémát a nemzetközi porondra való kilépésben látom. Szükség lenne komplett tantárgyi struktúrák kidolgozására a követelményeknek megfelelően három nyelven. Erre nem vagyunk felkészülve s így hiába a világszínvonal, ha azt nem tudjuk bejuttatni a véráramba.
Dr. Gaál Zoltán: Ez egy jelentős változtatás, és mint minden változásnál, itt is vannak támogató és fékező erők. Vannak, akik könnyebben alkalmazkodnak a változáshoz, és vannak, akik kevésbé. Vagyis az egyik legfontosabb probléma maga a paradigmaváltás, amely egy időigényes változásmenedzselési feladat. A folyamatból azonban nem maradhattunk ki: ha nem csatlakozunk a Bologna rendszerhez, akkor hazánk rezervátum marad és elszigetelődik Európában. A bevezetéskor azonban figyelemmel kellett, illetve kell lenni a magyar felsőoktatás meglévő értékeire,
amelyeket igyekszünk megőrizni. Ebből is adódnak konfliktusok.
IPM: Milyen sajátos, az intézményükre jellemző feladatok vártak és várnak önökre a Bolognai Folyamat kapcsán?
Dr. Gaál Zoltán: Az itthoni felsőoktatásban az eddigi 480 alapszak 102-re csökkent. A korábbi helyett nagyobb lélegzetí, összefoglalóbb és általánosabb szakok jelentek meg a felsőoktatásban. A bölcsészeknél például alapszak lett a szabad bölcselet, amelynek része a filozófia, ami korábban egy külön szak volt. Vagy külön volt színháztörténeti szak, az most a magyar szaknak a része. Ezért újra kellett gondolnunk az alapszakkal kapcsolatos felfogásunkat, és el kellett döntenünk, hogy egyetemünk mely alapszakokban próbálja meg magát pozícionálni. Mi azokat a területeket választottuk, ahol már versenyelőnyt szereztünk. És eldöntöttük azt is, hogy mely területeken növeljük jelentősen a képzési profilunkat, és hol fókuszálunk inkább a mesterképzésre. Szeretnénk nagyon jó környezetmérnöki szakot, vagy míszaki-informatika programot készíteni, és olyan mesterszakokat kínálni, amik az átalakuló mezőgazdaságunkban kedveltebbek és korszeríbbek lesznek, mint az eddigiek.
Dr. Író Béla: Az első lépéseket sikeresen megtettük, gyakorlatilag már az egész képzésünket átalakítottuk
a Bolognai Folyamatnak megfelelően Ma már több alapképzési szakunk van, mint ahány főiskolai és egyetemi szakunk volt korábban. Változatlanul fenntartottuk intézményünk sokszíníségét s a Magyar Akkreditációs Bizottság valamennyi
szakindítási kérelmünket első nekifutásra támogató véleménnyel adta vissza. Az előttünk álló feladatok közül kiemelném a mesterképzési szakon hallgató diákjainknak nyújtott szolgáltatások színvonalának emelését. Nagyon fontos hogy mindeközben folyamatosan figyelembe vegyük Győr város és a régió igényeit is.
Dr. Besenyei Lajos: Jobban oda kell figyelnünk a piaci igényekre, oktatóinkat fel kell készítenünk az új elvárásokra, diákjainknak pedig biztosítani kell, hogy ne csak elviekben táruljanak a kapuk a világ felé. A nemzetközi intézményi kapcsolatok erősítését és a használható nyelvtudást látom még fontos feladatnak a már említett versenyképesség érdekében.
Dr. Cseh Sándor: Az alapképzési szakok mellett ki kellett dolgoznunk olyan, a tanítóképzésre épülő mesterképzést, ami valóban a tudományosság felsőbb fokát igényli, de az alapképzéshez igazodik. Nagyon jónak találom, hogy a kisgyermekekkel foglalkozók körében is lesznek olyan területek, ahol akár doktori fokozattal rendelkező szakemberek dolgoznak. Ilyennek a gyermekek nyelvtanulásával és környezeti nevelésével foglalkozó tudományterületek. Már most látható viszont, hogy a piramis szerkezetí felsőoktatás alapja igen széles, a bemenő rendszer nem eléggé korlátozott, s ez túlképzést fog előidézni. Hiányolom, hogy nem készültek hatástanulmányok, nem látom megnyugtatónak a 3–3,5 évet tanulók, pedagógus végzettséggel még nem rendelkezők elhelyezkedési esélyeit a jövőben akkor, ha nincs lehetőségük a tanulmányok MSc szinten történő folytatására. Ezek a nem eléggé átgondolt lépések 2008–2009-ben már, érzésem szerint jelentős problémaként fognak jelentkezi, mint ahogy sok kisebb felsőoktatási intézmény piacképessége is veszélybe kerülhet. A mi esetünkben a régió igényei jelentenek megnyugtató biztosítékot létünkben, illetve, hogy egy egyetem részeként végezzük munkánkat. §
