&#336szinte híve, Mozart

Mozart nővére, Nannerl, nyolcévesen kezdett csembalózni, a négyéves Mozart pedig mindenkit elkápráztatott, amikor egyedül látott neki a tanulásnak – nővére leckefüzetéből. De ami igazán megdöbbentette apját, Leopoldot: alig egy évvel később a kis Wolferl már lejegyezte a saját míveit…1756-ban, amikor Johannes Chrysostomus Wolfgangus Theophilus Mozart megszületett, a zenészeket és zeneszerzőket alig tartották többre, mint a szolgákat. A zenét gazdájuk parancsára szerezték és játszották. De Leopold Mozart, aki udvari muzsikus és zeneszerző volt, tudta, hogy két gyermeke különlegesen tehetséges, s hogy e tehetség ritkaságszámba megy – , legalábbis amíg még ilyen fiatalok. Természetesnek tartotta, hogy turnéra vigye a gyermekeket és megmutassa tehetségüket a világnak abban a reményben, hogy pénzt kereshet vele. De széles körí zenei oktatást is adni kívánt gyermekeinek, és ez csak úgy volt lehetséges, ha a zenét „első kézből” ismerik és tapasztalják meg.Tízéves korára Wolfgang majdnem egész Észak-Európát beutazta, a családi turnék még Londonba is eljuttatták.
 
Az otthontól távol töltött négy év során olyasmiket tapasztalt, amikről a legtöbb felnőtt csak álmodhatott. Együtt vacsorázott a francia királlyal, és énekelt az angol királynővel. Hercegek színe előtt játszott, és még a Szent Római Birodalom uralkodónőjének az ölében is ült! Fiatal elméjét pallérozták az új nyelvek és a különféle kultúrák – de ami a legfontosabb, kora legfontosabb zenészeivel is zeneszerzőivel találkozhatott. A tizennyolcadik században a gyermekvirtuózok nem voltak ritkák, Wolfgangot azonban nem miniatír előadómívész volta, hanem zeneszerzői zsenialitása emelte ki a sorból.Legkorábbi fennmaradt levelei tizenharmadik életévének végére datálhatók. A zenében, mint az életben is, át kellett hidalnia a gyermeki létet a felnőttkortól elválasztó szakadékot…

Leveleiből, íme kettő, a kezdet és vég megidézésével…

1770. április 4. Feirenze

Ciao

A szívem tele van vidámsággal és örömmel, mivel annyira élvezem eme utazást. Két nappal ezelőtt elvittek minket egy Firenze környéki kastélyba – na, kitalálja, miért? Mert meg lettünk hívva – és soha nem jön rá, kivel volt érkezésem együtt játszani – a híres és kiváló hegedímívésszel, Signor Nardinivel. És mikor hazaértünk, mit gondol, mi történt? Kinyitottuk az ajtót, bementünk és rögtön lefeküdtünk aludni!

Megismerkedtem egy rendkívül finom angol úrral, Thomas Linley-vel, aki a már mondott Nardini tanítványa. Majdnem tizennégy éves, mint én, és nagyon jól beszél olaszul – de ez nem aggaszt minket, hiszen úgyis ugyanazt a nyelvet beszéljük – a zene nyelvét. Nagyon jól szórakozunk, ahogy megpróbáljuk túlszárnyalni egymást hegedülésben, és a hegedímre most már igencsak ráfér néhány új húr! &#336 a legkiválóbb hegedís, akivel valaha találkoztam, és kétségtelenül ő lesz a zenei világ egyik legnagyobb mestere. Sajnos hamarosan el kell utaznunk, ha Rómába szeretnénk érni Nagyhétre. De azért még látni fogom Tomassinót – így hívják itt – még egyszer, a holnapi napon.

Ezer üdvözlet eme kis városból, maradok tisztelettel az ön

Wolfgang Mozartja

A Papa is üdvözletét küldi, jó egészséget kívánok!

1791. december 3. szombat, Bécs

Szeretett barátom!

&Oumlrömmel fogja venni a hírt, hogy ma jobban vagyok, és megörvendeztethetem egy levélkével, amely bár kurta, de mégiscsak levél. Tulajdonképpen elég jól érzem magam, így remélem, hogy elkísérhetem feleségemet édesanyjához látogatóba, és gratulálhatok neki névnapja alkalmából. Szándékomban áll egy újabb trükkel borsot törni Herr Schikenader orra alá, de most meg kell próbálnom hasznosan eltölteni az időmet, mivel olyan régóta ágyhoz voltam kötve, és még be kell fejeznem ezt a Requiemet.
Maradok barátja,

Mozart

Végemet járom, mielőtt kiélvezhettem volna tehetségemet. Az élet olyan csodás volt – karrierem olyan boldogan és védetten indult, de az ember nem változtathat a sorsán. Senki nem tudhatja, mennyi adatott még meg neki. Bele kell nyugodnia, hogy minden úgy megy, ahogy a Gondviselés intézi.

Megjegyzés: Mozart nem tudta befejezni a Requiemet. 1791. december 5-én meghalt.
A kézirat a Lacrimosa tétel nyolcadik üteménél megszakadt...