A gőz kalandorai

Soha nem volt olyan színes a pest-budai gőzfürdők élete, mint a múlt század fordulója tájékán. A fürdőzés mentsvár volt: betegség ellen, magány ellen, szegénység ellen, rosszkedv ellen. &Iacutegy aztán a törökfürdőben, a kőmedencében, az ivókutak mellett, vagy az öltözőkabinokban csak úgy hemzsegett a vendég, mindegyik gyógyírt keresve (valamelyik) bajára. Szerelmek szövődtek, párbajok zajlottak, üzletek köttettek; vesztes kártyapartnerek dühöngtek, ihlettel telt írók alkottak – természetesen minden a legnagyobb titokban, a gőz és a pára diszkrét leple alatt.A régi fürdők vendégei jól ismerték egymást. Ha nem is személyesen, de látásból biztosan. A medencék partján millió ember keringett: „köszvényes bécsiek, budapesti arszlánok, szerb miniszterek, sárga tudósok, piros fízfakisasszonyok, urak, hősök, katonák közönyös arcot tettetve sétálgattak egymás közt, s hogy itt sok érdekes kaland megy végbe az nem titok”.A törzstagok huzamosabb ideig, heteken, hónapokon, éveken és évtizedeken át megjelentek törzshelyükön, s elidőztek egy-két órát, vagy akár egy egész estét, délutánt. A századforduló táján a legelegánsabb budai fürdő a Gellért-, a leglátogatottabb a Széchenyi-, a legkétesebb hírí a Rudas fürdő volt. A legszínesebb életí gőzfürdő pedig a Császár volt. A Krúdy festette platánkert, árkádos fényudvar. Bródy Sándor – egyik – mentsvára.

Törzsvendégek tudománya
A Császár félköríves gyógyudvarából nem mindennapi látványosság tárult: egy mesés, hétholdas, ápolt kert, egy gyümölcsöktől duzzadó szőlődomb, egy kecses malom, egy meleg vizí halastó buja növényzettel. A kert végében csónakok ringatóztak a Dunán. Ha a fiatalok unatkoztak, révészek fuvarozták át őket a Margit-szigetre. Némelyek muzsikust fogadtak, bort és szőlőt hozattak, nőket verbuváltak – gyakran a fürdővendégek közül – és a folyón csaptak zenés mulatságot. A nők énekeltek, kacagtak, történetekkel szórakoztatták egymást – olyanokkal, melyeket szemérmesen nyelt el a vén Duna. A fürdők törzsvendége mindig mindenről első kézből értesült, mindig mindenkit ismert. &#336 volt a legavatottabb jelenség: tudta, kinek mi a nyavalyája, de jó tanácsot adhatott a kártyajátékosoknak is, tudta, hogy a hideg- vagy melegfront miatt kinek mikor van rossz napja, ki játszik gyengén, ki mellé érdemes szegődni – ha tele pénztárcával akar távozni a vendég. Szívesen forgolódott a fürdő-étterem közelében is.

&Aacutetlátta, melyik nap szállítják a friss húst, mely alkalmakkor érdemes halat, tyúkot, vagy disznót rendelni, s mikor ajánlatos inkább a zöldségek közül választani. A törzsvendég intette arra is a járatlanokat, hogy az ivókúrák alkalmával nem szabad egy szuszra meginni a kutak gyógyvizét, hanem órákra elosztva, sétálgatva kell kortyolgatni, s hogy a fürdőkúrát naponta kétszer ajánlatos igénybe venni, nem túl telített hassal… A századforduló táján a törzsvendég tanácsára gyakran jobban odafigyeltek a betegek, mint az akkor még csekély tekintélyí fürdőorvoséra. Az egyik leghíresebb törzsvendég Bizay György volt, a „nemzet bárója”. Már a neve körül is különös legenda keringett. Bizay a nevét hatalmas B-vel, és egészen pici i-vel írta le rendszerint, így sokan a „b”-t a báró rövidítéseként félreértették. &Iacutegy lett Bizayból báró Zay, aki olyan presztízst szerzett magának Balatonfüred fürdőjében, hogy híre még Pestre is eljutott, s számos magyar író – köztük Mikszáth is egy karcolatában – megörökítette figuráját.

Kósa László Fürdőélet a Monarchiában címí kötetében feleleveníti múltját is: e szerint Bizay a gyulai görög kereskedőcsalád sarja, borbélyként kereste kenyerét, majd báró Wenkheim Béla magával vitte az ügyes mestert a pozsonyi diétára. Ott Bizay gyorsan nélkülözhetetlenné tette magát a fiatal mágnás nemzedék körében, így 1848-ban velük tarhatott Pest-Budára is.Hogy mivel vált pótolhatatlanná? Hát, nem a borotváló tudományával, azt leszögezhetjük. Bizay a mondén élet mestere volt. Vagyis, bevezette a fiatal urakat a kártyaasztalok, a bordélyházak, az éttermek csábító világába. Merthogy ezekben olyannyira otthonosan és biztonsággal mozgott, hogy tapasztalatait nagyvonalúan megosztotta barátaival.„Tipikus alakja lőn így a fővárosnak, a fürdőknek, különösen pedig Balatonfürednek, mely utóbbinak társadalmi életét évtizedeken át szuverénül irányította. A balatonfüredi színészetnek pedig valóságos mecénása lett.

Napról napra ő terelte színházba a fürdő publikumot, ő rendezte a bálokat és mindenféle egyéb mulatságokat” – írta róla Kóhn Dávid visszaemlékezéseiben. Kósa László anekdotákban idézi meg a különös alakot. Egy alkalommal Blaha Lujza lépett fel egy ókori témájú zenés darabbal Füreden. A színésznő éppen hajlongva köszöngette a mísor végén a tapsot, amikor Bizay felállt, és egészen hangosan, sem a nagyszerí mívésszel, sem az előkelő közönséggel nem törődve hangosan felénekelt: „Jer szívemre, tubicám!” Blaha Lujza tudta a dolgát, és korhí jelmez ide, fehér paróka oda, elénekelte közönségének az akkor nagyon divatos slágert.Bizay a balatoni fürdőélet legsajátosabb színfoltja volt. A női fürdőruhában megjelenő gróf Zichy Gézát is ő avatta be a fürdőzés sajátosságaiba. Hatalmas vacsorát rendezett neki, ahol aztán a terített asztalra ugrott és leszögezte vendégeinek: az ifjú uraságot ezennel szárnyai alá veszi, így hát mindenki köteles a lehető legnagyobb figyelmet szentelni neki. (Ez nagy szó volt akkor: akit Bizay pártfogása alá vett, annak különleges bánásmód dukált. Ezt az íratlan szabályt pedig senki nem hágta át.) Az est záró pontjaként a nagylelkí báró kiemelte védence kabátja mögül annak pénztárcáját, és jókora borravalót adott át a pincérnek. A maradék bankót meg zsebre tette. Jó szolgálatáért, és nemes cselekedetéért ennyi azért járt!

Fürdőorvosok és hozományvadászok
Hogy a törzsvendégre olykor jobban hallgattak a betegek, mint a fürdőorvosra,  annak egyszerí oka az lehetett, hogy még a XIX. század derekán is borbélyok, fürdőmesterek, seborvosok tevékenykedtek a fürdőkben – képzett doktorok helyett. &Iacutegy a századforduló közönsége sem sokra becsülte a fürdőorvosokat, még azt követően sem, hogy míködésüket egyetemi végzettséghez kötötte egy törvény. A fürdőorvos általában állandó lakhelyén praktizált az év egy részében, s csak a nyári idényben dolgozott a fürdőben. Kivételt képeztek a pest-budai gyógyfürdők, ahol állandó személyzet míködött.Mikszáth Kálmán (gyakori fürdővendég, aki amúgy több esetben elmarasztalóan ír mind a fürdőéletről és a hazai fürdőkultúráról) Két választás Magyarországon címí munkájában lesújtó kritikát mond:

„A fürdőorvosnak semmit sem kell tudnia. Még a mutassa a nyelvét se föltétlenül szükséges, a diagnózist, ami a legnehezebb, nem kell megállapítani, fürdőre kitalált betegséggel megy a páciens, a fürdőorvosnak csak a mellét kell meghallgatnia, (vagy hall valamit, vagy nem), s aztán elrendeli, hogy melyik vízből igyék és mennyit, hány órát sétáljon naponkint. ”

Számos városi orvos fürdőkúrát javasolt, ha nem tudott pontos diagnózist állítani. A páciensek pedig gyakran kértek beutalót – valós panaszok nélkül is. A társaságra vágyók mellett sok volt a hipochonder is, aki a gyógyvíz csodatévő erejében bízva járt a fürdőbe. A már képzett és a tekintélyt visszaszerzett doktorok pedig egyszerre voltak orvosok, lélekgyógyászok és beszélgetőpartnerek…A magányos vagy elhanyagolt hölgyek számára gyakran az orvos volt a fürdők legprominensebb személyisége. Csáth Géza fürdőorvosi tevékenységéről s hódításairól – amely naponta akár a fél tucatot is elérte – Naplójában számol be részletesen, melyből kiderül hogy szép számmal akadtak olyan női vendégek, akiknek semmi kifogásuk nem volt az egészen rövid, alkalomszerí kalandok ellen. A fürdő kellő alkalmat adott az ismerkedésre. Szerelmek szövődtek, vidéken gyakoriak voltak a fürdőbéli házasságok is. A Császárfürdőben meg bálokat rendeztek a pártában maradt kisasszonyok számára.

A törzsvendég és az orvos mellett a hozományvadász is tipikus alakja volt a fürdők világának. Egy korbeli megfogalmazás szerint: a hozományvadászt kevéssé vonzza a víz gyógyító hatása, kevéssé vágyik felüdülésre a ringó hullámok közt – mint inkább a fiatal lányok meleg ölére, s még inkább vastag pénztárcájára. A hozományvadász általában adóságát rendezni érkezik a fürdőbe. Természetesen csinos, fiatal lányokat vesz érdeklődése kereszttüzébe, akik rendszerint mérges, szigorú mamájukkal mustrálják a magányos férfiakat. Néhány nap eltelik, néhány óvatos kört tesz a medencében, s a hozományvadász – ha addig nem akadt szerencséje – megelégszik a fiatal, kevésbé szép lányokkal is. &Uacutejabb néhány nap, újabb körök a medencében, s egy-két ráncot, megereszkedett bőrt, telített tokát is elviselne gazdag jövendőbelijén. Néhány hét, és a kiszemelt áldozat özvegyen maradt mamájára is ráhúzná már a gyírít, csak segítse ki őt a bajból.

A hozományvadász persze manipulálhat is: lefizetheti a fürdőorvost (kezelését tegye a lányéval egy időpontba, s helyezze őket egymáshoz jó közeli szobába). Az úszómester pedig tarthat közös úszóleckét kettejüknek. Egy vagyontalan kezelőorvossal esett meg a következő történet: a mellőzött doktor pénzszíkében volt, így eldöntötte, hogy elfoglalt, nagy pacientúrájú, sikeres fürdőorvosnak adja ki magát. Ez vélhetően vonzó a nők szemében – gondolta. A fürdőzők körében elfoglaltságát fitogtatta, játszott fáradtságát rengeteg munkájára fogta. Addig keltette magáról az álhíreket, míg hálóján fennakadt egy csinos, gazdag özvegy. A pár egybekelt, s csak ekkor derült ki, hogy a nő legalább akkora csaló, mint fürdőorvos ura. Se vagyon, se munka… A történetet Závory Sándor kezelőorvos mesélte el betegeinek, többek között Mikszáth Kálmánnak, aki papírra is vetette az esetet.

Ugyancsak Závorytól származik az anekdota, melyet Kósa László elevenített fel: egy idős úr az anyagi csőd közelébe került, így halálos betegnek tettette magát, s végrendeletet írt, melyben három lányának jelentős örökséget helyezett kilátásba. A végrendelet híre természetesen futótízként terjedt, s pillanatok alatt jelentkeztek is a kérők. Az uraság tehát gyorsan kiárusította lánykáit, megtartották a lagzit, és csodálatos módon az apa is meggyógyult örömében. Persze, kiderült, hogy a lányok apjának egy árva forint sem lapul a kasszájában, de addigra a fiatal férjek elég örömüket lelték asszonyaikban, így ettől a kis félreértéstől eltekintettek… Az esetnek híre ment, s követőre talált… Egy vidéki férfiember – ahogy a példa mutatta – végrendeletet írt húga javára, majd saját betegsége hírét keltette. Jelentkeztek is a hozományvadászok, ahogy várta. Csak egy hiba esett a dologban: az adóhivatalnak is fülébe jutott a történet, és azonnal kirótta az illetéket…

Mívészek nyakig a vízben
&Iacuterók, festők, színészek is szívesen jártak a főváros fürdőibe, vagy vidékre, elsősorban Balatonfüredre. Kosztolányiné emlékiratai szerint férje élete utolsó kis flörtjét is egy fürdőbeteggel élte át. Balatonfüred egyik állandó vendége volt Jókai Mór, aki egy villát is épített magának a fürdő közelében. Tudjuk, hogy az író idősebb korában beleszeretett egy félárva lányba, Lukinics Otíliába. Kis pártfogoltját Füredre vitte gyógyíttatni, miután orvosai közölték vele, hogy a lány haldoklik, tuberkulózisban szenved. Itt rejtőztek egy darabig, miközben Budapestről sorra érkeztek Róza asszony féltékeny, egyre izgatottabb hangvételí, gyanakvó szövegí levelei. Az író végül külföldre menekítette a lányt.

Jókai idegeire amúgy nagyon jó hatással volt a füredi levegő: képzeletét megtermékenyítette, olyannyira, hogy egyik legjobb regényét, az Aranyembert Balatonfüreden írta – mindösszesen nyolc hét alatt…

A Császárfürdőben csapta a szelet a nőknek Krúdy Gyula nagyapja, aki gyakran hozta ide kis unokáját. Krúdy később több regényében emléket állított a Csaszi 100-as lakosztálynak. Itt tevékenykedett Kisilonka Jácint nőorvos, aki „vissza tudta állítani” a nők szüzességét. Itt rendezte titkos találkozóit Rezeda Kázmér is. Krúdy törzshelye amúgy a Royal-fürdő volt. Megvetette itt a lábát, majd nyomban el is csábította a tulajdonos gyönyörí feleségét.Bródy Sándornak is szép emlékei kötődtek a Császár csendes szobáihoz, bár az ő kedvenc helye a – közös fürdője által sokáig rossz hírí – Rudas volt, ahonnan 1936-ban tiltották ki a nőket. Az író talán éppen emiatt, a biztos nyugalom reményében vett ki itt szobát. „Bródy Sándor dolgozik a Rudasban. A szobájában költi el az ebédet. Nagy árkusokra ír. Lefekszik. &Uacutejra ír. Este lesz mire a városba jön” – jegyzi az Irodalmi Kalendárium. Bródy állítólag már-már aszkézisben élt a Rudasban. Lehet, hogy így van, mindenesetre a nők ezt nehezen fogadták el, és az ablakon keresztül másztak be a fürdőbe a remeteéletí mívészhez…  §

  • Cserebere…
    Egy-egy orvossal folytatott viszonyra fény derült… A Vasárnapi &Uacutejság riportere beszámolója szerint a hajdani Royal-fürdő egyik kabinjában adott egymásnak randevút a fiatal orvos és egyik páciense. Míg a férj a fürdőben áztatta magát, s aztán alapos masszázst kapott – az orvos a feleségét kezelgette titokban. Az asszony mindannyiszor elkísérte urát, s mire a férje végzett, a nő ott pihegett a kőpadon, a sok várakozástól ernyedtséget tettetve. Egyszer megesett, hogy a férj hamarabb végzett – vagy az asszony és szeretője vétette el az időt – s már a padon várta nejét. A nő rezzenéstelen arccal közölte, a kertben sétált egyet. A pletykafészkek két hónapja duruzsoltak már az esetről, ám a férj fülébe semmi nem jutott el. A szeretők lebuktatását a törzsvendégek szervezték meg, kihívták a doktort, s ezalatt betuszkolták a férjet az orvosi szobába, a paraván mögé. Amikor az orvos visszatért kisvártatva kopogott a hítlen feleség… A férj érdekes módon vett elégtételt: az orvossal mit sem törődött, ám feleségét lecserélte egy másik nőre – akivel hónapok óta titkos viszonyt folytatott, minden délelőtt, a fürdő masszírozó termében… &Uumlgyesen titkolva.

  • Fürdőillem   
    › A vidékről érkező úti podgyászodban nem szükséges, hogy sok legyen  a holmi. Fő dolog, hogy minél szebb legyen, mert külseje szerint kapsz jó vagy rossz szobát.  
    › Soha ne kérdezd a fürdőorvostól, hogy mikor utazhatsz már el.  
    › &Uacutegy tudjál kártyázni, hogy a fürdőorvostól okvetlenül visszanyerjed a honoráriumot.  
    › Soha se hozass gyertyát a físzerestől, mert többé a szállóban soha »nagyságos ur«-nak nem szólitanak.   
    › Fürdőhelyen orfeum-énekesnővel foglalkozni határtalan izléstelenség, még akkor is megbocsájthatatlan, ha végső szükségben teszed.
    › Nem okvetlenül szükséges, hogy sárga czipőben, fehér flanell ruhában és fehér kalapban sétálgass a gyógyterem körül; mert jegyezd meg oh, halandó vendég, hogy leány még nem szeretett a fürdő hivatalos gigerlijébe.
    › Légyottra rózsás színben és tetőtől-talpig feketében jelenjél meg. A fekete szín nagyon jól olvad össze az alkony homályával.
    › Az első reggeli idejében soha ne ülj szép asszony ismerősödhez. Ilyenkor nem az udvarló, hanem a jó forró kávé kedvéért jön, melyért néha rajongni is szokott.  
    › Néhány asszony nem szereti, ha férje jogait respektálod, de azt viszont erősen megköveteli, hogy házibarátjának összes jogait tiszteletben tartsad. 
    › Siess a szerelmi vallomásokkal, mert ideálod minden perczben elutazhatik.   
    › Fürdőhelyen a szerelmi vallomás nincsen határidőhöz kötve.  
    › Fizetőpinczérrel soha ne elegyedjél politikai vitába, hogy ha magadban ülsz.. Ez messziről olybá tünik, mintha adósságaid rendezéséről volna szó 
    › A pinczér minden figyelmetlenségét kettős borravalóval fizesd vissza. Szótár nélkül is megtudja, mit tesz az: noblesse oblige.
    (Közreadta Salamon &Oumldön a Fővárosi Lapokban. 1920)