A felnőttek közül vajon hány mondhatja el, hogy áll mellette néhány barát, akivel őszinte lehet, aki meghallgatja, ha öröm érte vagy ha bánat nyomja a szívét? És ha egy gyerekről van szó? Sokan csak akkor kapják fel a fejüket, ha valami súlyosan kirívó, valami felháborító gaztett történt vele – pedig a magány éppúgy fáj és szakadéknyi sebeket ejt a gyermeklelkeken, s épp úgy, ha nem beszélhet senkinek az otthoni feszültségekről vagy kaotikus önképéről, kétségeiről. Vagy egyszeríen csak az örömeiről. Senkinek…A világ számos országában sok-sok ember és szervezet, minden lehetséges módon és forrásból olyan segélytelefon-szolgálatokat próbál míködtetni, amelyet kifejezetten gyerekek számára építettek fel, ahol gyerekek hívásait várják, ahol gyerekeknek akar segíteni minden – gyakran önkéntesen – ott dolgozó. Magyarország legrégebbi gyerektelefonja a Kék Vonal, amely 13 éve míködik, évről évre egyre nagyobb hívásszámmal (tavaly 250 000 regisztrált hívása volt), de szerencsére növekvő társadalmi elismertséggel, és elkötelezett szakembergárdával. Pedig a rendszerváltás után sokan a segítőszakmákban is úgy gondolták, veszélyes és felesleges dolog lehetőséget adni gyerekeknek arra, hogy anonim módon juttassák kifejezésre gondolataikat, bánatukat vagy éppen tragédiájukat. Lassan oldódott a bizalmatlanság a gyerektelefon körül – ám még mindig szinte csak a gyerekek ismerik a számát…A Kék Vonal Gyerektelefon összeköttetésben áll a világ más tájain, földrészein – Afrikában, Ázsiában, Amerikában – és Európában míködő gyerek-segélytelefonokkal: egymástól függetlenül, az 1970-es évek közepe óta közel 72 országban jött létre ilyen szolgálat.
Három évvel ezelőtt, 2003 októberében, Amszterdamban létrehozták világszervezetüket, a Child Helpline Internationalt, azaz a Gyerek Segélytelefonok Világszövetségét, amit az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának elnöke örömmel üdvözölt. Ennek a világszervezetnek – szakmai kvalitásai nemzetközi elismeréseképpen – Kerpel Éva, a Kék Vonal (06-80-505-500) alapítója a vezetőségi tagja. Ily módon a magyarok közvetlenül is szerepet játszanak a világ gyermekei számára elérhető segítségnyújtási formák alakításában. A Child Helpline olyan szolgálatot jelent bárhol a világon, amellyel kapcsolatot teremtve a gyermek támogatást, védelmet kereshet. A különböző segélyvonalak egymástól eltérő módszerrel dolgozhatnak. Országonként változó az is, hogy milyen módon tudják a gyerekek felvenni a kapcsolatot a segélyvonallal: ez lehet telefonhívás, rádiómísor, internetes üzenet, chatfórum, fax vagy sms. Ám az effajta segélyvonalak a fejlett országokra jellemzők.
Bínöző utcagyerekek segítő kezei
A CHI tagországok segélyvonalai gyakran nemcsak a segélyhívások fogadásával, hanem egyéb tevékenységekkel is próbálnak segíteni a gyerekeknek, mint a kórházi ellátás megszervezése, eltínt gyerek esetében a családdal való kapcsolattartás és segítés, gyermekmunka és szexrabszolgaság esetén a hatóságokkal való kapcsolatfelvétel, AIDS-beteg gyerekeknél gyógyszeres kezelés szervezése. Példaként feltétlenül meg kell említeni India gyereksegélyvonalát, amelynek létrehozója ma már a Világszervezet vezetője, nem véletlenül. Indiában nagyon sokan élnek az utcán, sok-sok gyerek is. Jeroo Billimoria asszony, a szolgálat elindítója, elérte a hatóságoknál, hogy azokat az utcagyerekeket, akiket elkaptak piti bíncselekményekért, ne zárják el, hanem alternatív megoldásként szociális munkát kelljen végezniük. Kialakított egy közel 200 férőhelyes helyiséget, enni adott ezeknek a gyerekeknek, cserébe pedig ki kellett menniük az utcára, vissza a többiek közé és segíteni a gyerekeknek: a beteg gyereket kórházba vinni, az AIDS-ről felvilágosítást adni, ha valami baj történt, akkor felhívni a segélyvonalat és bejelenteni ezt az éppen ügyeletes társuknak.
Ma már sok városban míködik ez a segélyvonal, de a gyerekek kifejezetten segélykérésre használják, hiszen az adott társadalmi, gazdasági körülmények között nyilván a napi túlélés a lényeges nekik, s kevésbé a lelkisegély-szolgálat. A napi 24 órában rendelkezésre álló szolgálat a hatalmas országban tavaly, egy év alatt 1 895 159 híváskonzultációban vett részt. A legtöbb telefonáló 11-14 év közötti: egyikük azért telefonált, mert háziszolgaként dolgozott valahol, de elszökött, hogy a családjához mehessen. A helyi hatóság visszavitette gazdáihoz. A segélyszolgálat ügyvédje végül elérte, hogy az akkor már fogdában lévő gyerek jogi segítséget kapjon és visszakerüljön a családjához.
Az elveszett gyermekek városa
A CHI egyik elsődleges célja, hogy felerősítse a gyerekek hangját a rendőrség és a politikusok felé, feltárja a hívások alapján az ellátórendszer és a védelem hiányosságait: Görögországban például létrehozták a Smile of the child elnevezésí gyerekvárost, ahova az ország minden részéről összeszedett árva, félárva, beteg, csavargó, fogyatékos vagy éppen deviáns gyerekeket beviszik és együtt élnek, egy közösségben hasonló társaikkal, gondoskodnak róluk, felnevelik őket. Hatalmas anyagi forrásokkal és igen jó kormánykapcsolatokkal rendelkezik a szervezet, saját mentővel felszerelve, de helikopter is rendelkezésre áll, ha szükséges. Van ennek a szervezetnek egy segélyvonala is, ami egyébként inkább krízisvonalként míködik. A hívások döntő hányada bántalmazással, erőszakkal kapcsolatos, illetve gyermekveszélyeztetettségi helyzetekkel összefüggőek a bejelentések, de hajléktalansággal, alapvető létszükséglettel kapcsolatban is érkeznek segélykérések.
Chatfórum és rádiós adóvevő
A világ segélytelefonjainak nagy része ingyenesen elérhető a gyerekek számára, de ez úgy valósítható meg, hogy a segélyszervezetek finanszírozzák a gyerekek hívásait. Az európai segélyvonalak azonban ennek ellenére küzdenek azért is, hogy a gyerekek számára mobiltelefonon is elérhető legyen a szolgáltatás. A gyerekek mindennapi életének ma már nem a vezetékes telefon a része, inkább a mobiltelefon és a webes szolgáltatások. (A Kék Vonal)Gyerektelefon– anyagi okok miatt – még nem rendelkezik mobiltelefonos elérhetőséggel…) Érdekes megfigyelni, hogy az egyes kontinenseken hogyan változik a gyerekkel való kommunikációs módszer. Európában nagyon sok az úgynevezett bejelentkező, tesztelő hívás, ami egyfajta kíváncsi próbálkozás a gyerek részéről, nem feltétlenül lesz belőle beszélgetés. Ez Afrikában nagyon kisszámú. Amerika és Ázsia országaiban pedig igen nagyszámú a webpostán vagy e-mailen keresztül történő kommunikáció, ami Európában szinte elenyésző.
Az internetes segélyszolgálat a gyerekek számára egyre vonzóbb az európai országokban, főként azért, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy az e-mail éppen a személytelenségével segíti elő a gyónást, ugyanakkor sokkal több érdemi konzultáció születik így, hiszen nehezebb, összeszedettséget és pontosságot igényel ez a fajta kommunikáció a gyerek részéről is. Vannak persze olyan országok is, ahol a mobiltelefon a jövő, mint például Nepálban: az óriási távolságok miatt itt egészen más eszközöket kell használni, rádióvevőkkel dolgoznak az önkéntesek vagy,ha valahol baj történt, akkor helikoptereket próbálnak küldeni a segélyhívásokon keresztül. A Katmanduban míködő gyereksegélyvonal regionális lefedettségí, fizetett és önkéntes ügyelői egyaránt vannak, sőt 18 év alatti, gyermek ügyelők is dolgoznak itt. A vonalat gyerekek és felnőttek egyaránt hívják, a hívások hátterében pedig hihetetlenül sokféle ok áll: a jellegzetes pár- és családi kapcsolatokon, illetve a gyermekbántalmazásokon túl a hajléktalanság, HIV-fertőzöttség, fiatalkorú bínözés, pénzügyi problémák, nélkülözés, diszkrimináció egyaránt előfordul.
Erőszak-félrenéző társadalom
Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen okok miatt hívják a világ különböző gyerektelefonjait, akkor az életvezetési és a lelki problémákkal kapcsolatos, továbbá bántalmazással, erőszakkal összefüggő hívásokból regisztrálják a legtöbbet. Ha kontinensekre bontjuk le, akkor a legtöbb erőszakkal és bántalmazással kapcsolatos hívást érdekes módon Európában fogadták az elmúlt években. De nem mindegy, hogy a bántalmazásnak milyen formájáról beszélünk, lehet, hogy az adott ország törvényei és szokásai problémaként ítélnek meg egy más földrészen büntetendő cselekményt. Például az erőszakkal kapcsolatban lebonthatók a hívások fizikai, szexuális, érzelmi erőszakra, terrorizálásra, kínzásra, amelyekből a legtöbb segélykérés – világviszonylatban – a terrorizálás valamilyen formája és a fizikai bántalmazás kapcsán érkezett, különösen Ázsiában és Amerikában.
Jamaicában például az 1995-ben Barátok néven alakult segélytelefon szolgálat hívásainak 48 százaléka a szexualitással kapcsolatos. Az ő esettanulmányukban volt az a segélykérés is, ami egy 8 éves kislánytól érkezett, aki azzal hívta a szolgálatot, hogy megöli magát, mert pár hónapja az édesapja szexuálisan közelít hozzá. Nem mert senkinek szólni a családjában, mert az apja azt mondta, akkor szétrobbantja a családot. Az ügyelővel abban egyeztek meg, hogy soha nem marad kettesben az apjával és megpróbál külső segítséget kérni, meg is szervezték számára ezt a segítséget egy szociális munkás személyében. A kizsákmányolás is gyakran megjelenik a hívások hátterében, ami lehet gyerekmunka, koldultatás, emberkereskedelem, gyermekrablás, gyermekprostitúció, házi rabszolgaság, a gyermek bínelkövetésre való kényszerítése, gyermekkatonáskodás. Ebből kiemelkedik az európai statisztikák szerint a koldultatás, ami kontinensünkön a gyermekek regisztrált kihasználásának 90 százaléka.
A Fülöp-szigeteken 24 órában míködő regionális szervezet 1997-ben alakult, egy év alatt közel 1 400 000 konzultációra került hívást regisztráltak, amelyek fele gyermekbántalmazással és erőszakkal kapcsolatos. Megrendítő az az esettanulmány, amely szerint egy szomszéd telefonált be a segélyvonalhoz, hogy éjszakánként a két szomszéd kislány, egy három és egy hat éves testvérpár rendszeresen sikít fájdalmában. Kiderült, hogy a két kicsit a saját édesapjuk és testvére erőszakolta meg, amiről az anya tudott, de nem akarta tudomásul venni, ezért egyedül hagyta őket éjszakánként. A segélyvonal segítségével kimenekítették a gyerekeket, a szülők pedig pszichiátriai kezelésre kerültek.
Lelencek és utcagyerekek
A statisztikák azt mutatják, hogy amely tagországban magas az egy főre jutó GDP, ott a hívók inkább emberi kapcsolataikkal összefüggő kérdéssel fordulnak a segélyvonalakhoz, míg a szegényebb országokban több a kizsákmányolással, bínözéssel vagy egészségügyi problémákkal kapcsolatos hívás. Románia például európai uniós támogatással indította be a szolgálatot, a kezdeti időkben olyan szülők hívhatták fel a vonalat, akik nem tudták eltartani a gyereküket és a segélytelefonon keresztül kértek segítséget örökbeadásra. Az utóbbi időszakban azonban egyre több intézetben vagy nevelőszülőnél élő gyermek hívta fel őket és mondta el, hogy hogyan bánnak velük. Az örökbefogadásra való igény csökkent a szülők részéről, a gyerekek viszont növekvő bizalommal hívták a segélytelefont. Portugáliában a segélytelefon mellett utcagyerekprogramot, koldulásellenes programot is visznek, továbbá intézetben élő gyerekek segítésére kidolgozott lehetőségekben is gondolkodnak a segélytelefont míködtető és irányító pszichológusok. Ez leginkább úgy lehetséges, hogy a segélytelefonokon keresztül beérkező hívások jelzik az egyéb aktivitási lehetőségeket számukra, amivel élnek is.
Érdekességként említhető, hogy Portugáliában néhány éve a segélyszervezet olyan esetekben is nagy erővel és eredményesen lépett fel a gyerekek érdekében, amikor ismert emberek ellen kellett pedofília vádjában eljárni. Igen befolyásos protektoruk van a miniszterelnök felesége személyében, aki fővédnökként nemcsak pénzügyi forrásokhoz segíti a gyermeklelkisegély-szolgálatokat, hanem támogatja is míködésüket. Egy 7-8 éves kisfiú azért telefonált a segélyvonalnak, mert a szomszédjában élő kislány sokszor éhes és a szülők nem engedik iskolába hónapokig. Az ügyelő felvette a kapcsolatot a helyi szociális hatósággal és a segélyező szervezettel. Sikerült elérnie, hogy a szociális munkás meglátogassa a családot és hogy a gyermeknek szervezzék meg a napi étkezést a helyi élelmiszerbankból. (Ilyen egyébként Magyarországon is míködik) sőt, a többi problémás gyerekkel együtt egy szociális segítő most minden reggel elviszi őket az iskolába. Csehországban az Európában megszokott hagyományos segélyvonal mellett, angol mintára Üzenj haza elnevezésí telefonos lehetőség áll rendelkezésre. Ennek lényege, hogy ha a gyermek nem akarja felfedni tartózkodási helyét, de szeretné, ha értesülnének a szülők vagy éppen a rendőrség arról, hogy életben van, akkor itt hagyhat üzenetet az ügyelőknek, akik felveszik a kapcsolatot a kért személlyel, de akár személyes konzultációra is van lehetősége az eltínt vagy elszökött gyermeknek.
Ez a jelenség minden országban jogilag ingatag lábakon áll, többek között ezért sem vezette be még a Kék Vonal Gyerektelefon. Annak ellenére sem, hogy a tapasztalatok azt mutatják, hatékonyabb lehet egy ilyen üzenőrendszer, mint egy nagy erőkkel meginduló rendőrségi felkutatás, amely egyébként minden európai országban – ha kiskorúról van szó – azonnali intézkedést igénylő, adott esetben speciális rendőri eszközöket és jelenlétet feltételező folyamat. Előfordulhat, hogy a gyermek által így adott jelzés legalább támpontot ad a hozzátartozóknak és a segélytelefon adott esetben közvetíthet is, mediálhat, ha családi konfliktus miatt választotta a gyermek az eltínést. De jogilag mindenképpen kétséges, ezért személyes megoldáson alapuló, a rendőri szervek hallgatólagos támogatásán is múló lehetőségről van szó. A csehek egyébként a segítő, konkrét segítséget adó szervezetekkel is tartják a kapcsolatot, tehát ha bajt észlelnek a gyereknél a hívás alapján, be is tudják küldeni egy-egy ilyen központba. Valódi civil szemléletí segélytelefon mindössze egyetlen míködik egész Oroszországban. Ennek egyik érdekes, háttérben meghúzódó oka, hogy a külföldiekkel is kapcsolatban álló civil szervezetek megjelenésével felmerült annak a lehetősége, hogy idegen kulturális elemek erősödnek meg az országban, ráadásul a helyi viszonyokra, a gyermekek helyzetére vonatkozóan információk mehetnek ki, viszonylag ellenőrizetlenül.
A Russia Magadan gyermekek, tinik és szüleik forródrótjaként míködik és javarészt 19-25 év közöttiek fogadják a hívásokat, a szervezet konzultál gyerekkel és szülővel egyaránt, a Russia Tomsk neví segélytelefon pedig tinédzserek szociális és pszichológiai segítségnyújtásával foglalkozik. Szlovéniában a nemzeti segélytelefon-szolgálatok a háború után indultak meg Ljubljanában, elsősorban a háborúban a családját elvesztett vagy más traumát, veszteséget átélt gyerekek hívhatták, – éppen úgy, ahogy Szerbiában is (ez most indul) – ezeket a gyerekeket próbálták a segélyvonalakon keresztül összegyíjteni, támogatást keresni nekik, ápolni a lelküket. Mára szélesedett a szolgálatok segítségnyújtása, közel 200 ember dolgozik itt, önkéntesek és diákok egyaránt, akik többnyire kapcsolati kérdésekről, illetve bántalmazásról hallanak a legtöbbet a gyerekhívóktól.
Ha majd felnőtt lesz…
Elgondolkodtató, hogy egy év alatt a CHI a világon összesen 39 millió hívást regisztrált. Szerte a világon a különböző segélytelefonok a 18 év alattiak hívásait fogadják a legnagyobb számban, ami után felnőtt, általában szülő hívása következik, a legkevesebben a 18–25 év közöttiek telefonálnak, ami világtendencia. Vajon ennyire nem képesek az emberek közvetlen környezetükkel bizalmas kapcsolatot kiépíteni? Netán globalizálódó társadalmaink egyszemélyesre tervezik a jövő embertípusát… A kimutatások alapján legnagyobb arányban a 11–14 év közötti lánygyerekek fordulnak e központokhoz. Akik egyszer majd világra hozzák azokat a gyerekeket, akik újra létrehozzák a szüleik által elszenvedett, fel nem dolgozott konfliktusokat… §
- Nyelvi hidak
Spanyolország segélyszervezete a Fundacion Anar nagyon régi szervezet, amely a hagyományos értékek és elvek mentén alakult ki. Ez jelenti többek között a tradicionális spanyol katolikus szemlélet megtartását, ám az évek során szakított bizonyos mértékig a szigorú nevelési regulákkal és a modern irányzatokat is beépítette a segítők képzésébe. A nyelvi hidak folytán megjelenhettek Mexikóban, Peruban és Bolíviában is, ahol évek óta rendkívül hatékonyan míködtetik a segélytelefonokat pszichológusokkal, önkéntesekkel és profi segítőkkel egyaránt. Az Európában régóta áhított, egységes háromjegyí segélytelefonszámmal míködnek az Ibériai-félszigeten éppúgy, mint Dél-Amerikában, több régióban egyszerre. Peruban még speciálisabb a helyzet, sok hívás érkezik szexuális vagy családon belüli bántalmazással kapcsolatban. Például egy 14 éves kislány telefonált, akit kétszer is megerőszakolt ugyanaz a férficsapat, köztük rendőrökkel. A segítő azonnal felvette a kapcsolatot a kórházzal, ahol ellátták a gyereket, de nem sokkal ezután emberrablás áldozata lett, így a segélytelefon az ügyészséghez fordult segítségért, továbbá felvette a kapcsolatot a családdal.
- A bánat nyelve s kultúrája
Nagyon érdekes jelenség Angliában a mohamedán ifjúsági segélytelefon, amelyhez hasonlóan más bevándorló népcsoportok is kialakították a maguk segélyszervezeteit és szolgáltatásait. A mohamedán segélytelefon-szolgálat azért vált pillanatok alatt nagyon ismertté, mert rengeteg olyan bevándorló van Angliában, aki szoros kapcsolatot tart fenn az anyaországgal és egy idő után szemet szúrt, hogy sok 10-12 éves gyerek „visszatínik” az anyaországba, elmegy nyaralni az otthoni rokonokhoz, de nem tér vissza családjához Angliába. Az itt maradt rokonok először az angol gyerektelefon-szolgálathoz fordultak, de rövid idő alatt kiderült, mennyire kevéssé hatékony egy ilyen vagy más probléma felderítésében és kezelésében egy középosztálybeli, tradicionális gondolkodású angol ügyelő, aki még az akcentust sem biztos, hogy érti, nemhogy a vallási és kulturális különbségekből adódó problémákat. Egy 18 éves lány például azzal hívta a vonalat, hogy az édesanyja nem engedi egyetemre, mert a családja úgy határozott, hogy Pakisztánban kell férjhez mennie hamarosan, bár ő építész szeretne lenni. Nagyon nehéz egy ilyen esetben a megkövesedett családi, vallási, kulturális falakat megtörni, a lány a konzultáció során a rendelkezésre álló lehetőségeket végigvette az ügyelővel, és bár megegyezésre törekedett az anyjával, végül a kollégiumba költözésre szánta rá magát.
- Szakember-Szakember Vonal
Olyan anonim telefonos konzultációs lehetőség minden, gyermekkel hivatásszeríen foglalkozó szakember, (családgondozó, rendőr, orvos, védőnő, pszichológus, kórházi ápoló) számára, aki elhanyagolt, bántalmazott vagy kiszolgáltatott helyzetben lévő gyermekkel foglalkozik és szeretné megosztani egy szakmabelivel az eseteivel kapcsolatos tapasztalatait, kétségeit, gondolatait. A hívásokat kedden és pénteken fogadják a szakemberek 10-14 óra között a 302-09-44-es számon vagy a szakember@kek-vonal.hu e-mail címen.
