Világhíre ellenére az Idegenlégió továbbra is egyfajta titokzatos társaság. Számtalan mítosz és téves elképzelés terjedt el azzal kapcsolatban, hogy mi is a Légió, mit is csinál, és különösen azokkal kapcsolatban, akik itt teljesítenek szolgálatot.A Légióba való belépés nem könnyí. Mivel sokan aszociális elemek és bínözők gyíjtőhelyének vélik, azt gondolják, hogy szinte bárkit felvesz a soraiba. Ám ez egyáltalán nincs így. A legionárius élet keménysége ellenére – vagy talán éppen miatta – a szükségesnél jóval több a jelentkező. Nem számít kivételnek, hogy a pályázóknak csak a 10 százalékát veszik fel; 1998-ban egy toborzóközpont a belépni kívánók közel 45 százalékát utasította el. Míg egyes jelölteket egészségi problémák miatt küldenek el, másokat azért nem vesznek fel, mert házasok. A Légió azt az álláspontot képviseli, hogy a házasemberek nem alkalmasak újoncoknak, mivel a Légió élete nem családorientált, és az újonnan felvettek fizetése nem elegendő egy feleség vagy család eltartására. A belépés egy másik akadálya ellentétben áll a legionáriusról alkotott sztereotip képpel: a büntetett előélet azonnali elutasítást eredményezhet. Míg korábban a „nem kérdezünk semmit” hozzáállás dívott, a modern Légió megengedheti magának, hogy válogasson, ezért válogat is. A Légió igazi multinacionális alakulat. Míg a tisztek döntő többsége francia (mindenkinek, aki felküzdötte magát, fel kell vennie a francia állampolgárságot, mielőtt tisztté léptetik elő), a legénység – amint az alakulat neve is sugallja – sokféle nemzet tagjaiból áll. Nevének idegen előtagja ellenére azonban számos francia is szolgál az alakulatnál (noha francia állampolgár hivatalosan nem lehet legionárius), akik francia hangzású nevüket és meglepően folyékony nyelvtudásukat azzal magyarázzák például, hogy Belgiumból vagy Svájcból érkeztek.
A belépés
Minden újonc úgy kerül be a Légióba, hogy vagy egy toborzóközpontban (melyből egy tucatnál is több van Franciaországban), vagy a csendőrségnél jelentkezik. Ha az önkéntes a csendőrségen jelentkezik, a Légió egy alacsonyabb rangú altisztje (noncommissioned officer – NCO) elviszi a toborzóközpontba, ahol megszabadítják az útlevelétől, pénzét, ruháit és személyes tárgyait átveszik és letétbe helyezik.
Ha elutasítják a jelentkezőt, ezeket távozásakor visszakapja; ha felveszik, személyes holmiját értékesítik, és szolgálata végén csak a (számlán tartott) pénzét és az útlevelét kapja vissza.
A Légió nem tilt minden személyes tárgyat: a karóra, a pénztárca (kevés pénzzel), a tisztálkodó- és borotválkozófelszerelés megengedett, továbbá egy kétnyelví szótár. Az utóbbi különösen hasznos, mivel a franciául nem tudó újoncoknak el kell sajátítaniuk a nyelvet, méghozzá nagyon gyorsan. A jelentkezőnek kiadják az egyenruháját és mielőbb munkára fogják. A munka általában takarítás és/vagy a konyhában való segédkezés. A munka jó bevezetés a légiós életbe, hiszen az alsóbb rendfokozatúak számára az ilyen feladatok – melyeket robotnak (corvée) neveznek – a mindennapi élet részét képezik, egészen az előléptetésig. Egy idő után a leendő újonc megszabadul e feladatoktól, s orvosi vizsgálatnak és felvételi beszélgetésnek vetik alá. Ha megfelel az orvosi vizsgálaton, arra az útra lép, melynek végén aláírandó szerződést tesznek elé. Ennek aláírásával ötévnyi szolgálatra kötelezi el magát, bár előbb le kell töltenie a próbaidőt. Ezalatt az újonc saját akaratából távozhat, vagy a Légió megszüntetheti alkalmazását, ha úgy ítéli meg, hogy nem alkalmas a katonaéletre. De az újoncnak várnia kell, míg véglegesen elkötelezheti magát a Légiónál, a Légió aubagne-i parancsnokságán ugyanis egy sor akadályon kell átjutnia. Amíg nem jön el az ideje, hogy ebbe a központba vigyék, az újonc folytatja a robotot s várja, hogy megkezdődjön az alapkiképzése.
Az alapkiképzés
A Légió valamennyi újoncát elviszik Aubagne-ba abból a táborból, ahová beszállásolták. Az itteni élet első három hete unalmas is lehet, mivel az idő biztonsági ellenőrzésekkel, orvosi vizsgálatokkal, alkalmassági vizsgákkal, további interjúkkal és persze az elmaradhatatlan robottal telik. Ennek az unalmasabb kezdeti időszaknak azonban világos célja van: a legionáriusok fokozatos hozzászoktatása a légiós élethez, mielőtt megkezdődik a kemény kiképzés. Aubagne-i útjukon az újoncok rövid időre visszakapják személyes tárgyaikat, hogy a megérkezéskor újra leadják azokat. Ekkor adják ki a rendes szerelvényt, és minden újoncnak levágják a haját. Tekintet nélkül arra, hogy honnan jöttek, az újoncokat (avagy elszegődött önkénteseket – engagés volontaires, EV) egyenlőkként kezelik, minimális kivételezésben csak a franciául nem beszélők részesülnek. Minden franciául beszélő EV-t összepárosítanak egy, a nyelvet kevéssé vagy egyáltalán nem bíróval, és az ő feladatuk segíteni új társukat a nyelv elsajátításában. Nem elvárás, hogy hamar folyékonyan beszéljenek, de az igen, hogy kommunikálni tudjanak – hiszen nem sokat ér az a legionárius, aki nem érti a parancsokat. A pajtásrendszer mellett naponta nyelvórákat is tartanak, hogy az újoncok nyelvtudása gyorsan fejlődjön. A nyelvoktatásban (oktatóként vagy tanulóként) való részvétel mellett az újoncot további teszteknek vetik alá.
Az első sorozat az orvosi teszteké. Miután elszállásolásakor átesett az alapvizsgálaton, Aubagne-ban szigorúbbakat végeznek. Sor kerül vér- és röntgenvizsgálatra is. Ha az újonc megfelel az egészségi követelményeknek,továbbléphet, s pszichológiai értékelésen és intelligenciateszten esik át. Minden újoncnak húszból legalább hat pontot kell elérnie, vagy máris vége szakad a légiós pályafutásnak. Azokat, akik tizenkettő vagy annál több pontot érnek el, potenciális altisztekké jelölik ki, bár az előléptetéshez nyilvánvalóan jóval több kell az alapkiképzés legelején végzett teszteken való megfelelésnél. Miután e tesztek rendben lezajlottak, az EV-ket alaposan átvilágítja a Légió biztonsági szolgálata, mely a kissé félrevezető Légiós Statisztikai Iroda (Bureau des Statistiques de la Légion – BSLE) nevet viseli. A BSLE minden újonccal egy sor interjút folytat, amelyekben feltárja hátterét és múltját.
Az első interjú egy egyszerí négyszemközti beszélgetés egy altiszttel, a másodikat egy bizottság végzi. A kapott válaszokat gondos elemzésnek vetik alá – a Légiónak nincs szüksége arra, hogy köztörvényes bínözőket vegyen fel, és ha egy újoncról kiderül, hogy büntetett előéletí, nagy valószíníséggel azonnal felbontják a szerződését. Az interjúsorozat után, az Aubagne-ban töltött utolsó héten megkezdődik az újonc hivatalos bevezetése a Légióba. Ezt egy újabb hajvágás előzi meg, ezúttal a Légió által preferált, a nullás golyónak (boule à zéro) nevezett fazonban. Ekkorra már kevesebb újonc van Aubagne-ban. Egyesek úgy döntöttek, hogy távoznak, mások nem feleltek meg az intelligenciateszteken, és megint mások nem mentek át a biztonsági szolgálat interjúin. A maradók előtt még egy hét áll Aubagne-ban, amely méretvétellel kezdődik (a gyakorlóruha, amit a központba való érkezéskor kaptak, használt volt). E hét alatt további teszteket végeznek a speciális kiképzésekre való alkalmasság megállapítására, továbbá szervezett sportolásra. A hét vége felé az újoncok terepfutásokat végeznek, melyeken először viselik harci felszerelésüket.
Az utolsó napon megkapják a teljes felszerelésüket, mely csaknem mindent tartalmaz, amire az elkövetkező öt évben szükségük lesz.
Már csupán a kötelezettségvállalási szerződés aláírása van hátra, amely véglegesen a Légióhoz köti az újoncot. Másnap az újoncok korán elindul-nak Aubagne-ból Castelnaudaryba, a Légió 4. ezredének (4e Régiment Étranger) támaszpontjára. Hamarosan rájönnek, hogy az Aubagne-ban töltött három hét viszonylag óvatos bevezetés volt a légiós életbe – a kemény kiképzés szinte az érkezés pillanatában elkezdődik.
A kiképzés kezdete
Az újoncok péntek délelőttönként érkeznek Castelnaudaryba. 40-50 fős szakaszokba osztják be őket, amelyek együtt esnek át a négy hónapos kemény kiképzésen. A szakaszokat négy csoportra osztják, melyek közül háromnak a parancsnoka egy fiatal tiszt, a negyediknek pedig egy altiszt (sous-officier, ahogyan a franciák nevezik a magasabb, őrmester és törzszászlós közötti rangban lévő altisztet). Az első hónapban az alapvető harci készségeket sajátítják el, és nagyvonalakban megismerik a Légió míködését. Elhelyezésük jobb, mint sok más hadseregben, mivel a Légió kiképzési ezredének tulajdonában lévő három telep egyikén helyezték el őket. Ezek mindegyike, a régi,egyszerí külső ellenére jól felszerelt, többek között központi fítéssel, mosó- és főzőalkalmatosságokkal. A ’80-as évek végéig a telepek meglehetősen lepusztultak voltak, beázó tetőkkel, gyér felszereltséggel. (Egykori legionáriusok szerint a kényelmetlen szállások jól előkészítették lakóikat a bevetések alatti körülményekre, és azon sajnálkoznak, hogy a kiképzés elpuhult.) Minden 10 fős csoportnak saját hálóterme van, altisztjeiknek pedig külön elhelyezésük a közelben.
A kiképzés első szakasza
A kiképzés első szakaszában mindenekelőtt a fizikai erőnléten és a katonai fegyelmen van a hangsúly. A Légió ugyan már nem alkalmazza a testi fenyítést, és nem bünteti meg a fegyelemsértőket olyan brutálisan, mint egykor tette, de a legkisebb kihágás is további fizikai megterhelést von maga után. Az elvárások minden téren magasak, és az újonc számára egyértelmívé válik, hogy el kell kezdenie a francia nyelv elsajátítását, amennyiben még nem beszéli azt. Talán ugyanennyire fontos, hogy a legionárius megtanulja a Légió rendfokozati rendszerét, nehogy kiváltsa egy magasabb rangú haragját azzal, hogy elfelejt tisztelegni előtte.A Légió rendfokozati rendszerének egyik legfontosabb jellemzője, hogy az őrmesteri (sergent) rendfokozatúnál magasabbaknak tisztelegnek az alárendeltjeik. Ez eltér a legtöbb hadsereg gyakorlatától, ahol csak a tiszteknek jár az alantasok tisztelgése (noha csak a nagyon ostobák kockáztatnának meg tiszteletlenséget altisztjeikkel szemben). A francia gyakorlat azt jelenti, hogy az újoncok sokat szalutálnak, mivel a nap folyamán gyakran találkoznak altisztekkel. Az etikettet tovább bonyolítja, hogy tisztelegni csak a felettes és a beosztott adott napi első találkozásakor kell.Volt legionáriusok szerint némileg eltereli a figyelmet az az igyekezet, hogy mindent helyesen tegyenek, és ne váltsák ki feletteseik nemtetszését, megjegyezzék, hogy kit köszöntöttek és kit nem (bár azok, akiket nem köszöntöttek, ezt sokkal inkább zokon veszik, mint azok, akik előtt másodszor is tisztelegnek).
A Légióban az is elvárás, hogy a legionáriusok hivatalos helyzetekben erősen szabályozott módon beszéljenek feletteseikhez (például egy jelentésben), amit jelentkezésnek neveznek (la présentation). A legionáriusnak meghatározott mozdulatokat és formulákat kell alkalmaznia, amikor felettesével találkozik. Először is felettesére kell szegeznie a tekintetét, majd vigyázzállásban állni és tisztelegni, ezután levenni a fejfedőjét (csak bal kézzel), majd a felettessel közölni nevét, eddigi szolgálatának hosszát és az egységen belüli feladatát. Ekkor a felettes utasítja, hogy álljon pihenjben, amire a legionárius azt feleli, hogy: „Parancs, pihenj!” Hasonló ceremónia szerint történik a távozás engedélyezése is. Az újoncok idejük tetemes részét meneteléssel, szemlékkel és gyakorlatozással töltik, és nincs sok lehetőségük aludni. Feladat lehet például egy 50 kilométeres menetelés teljes felszereléssel, vagy egy órán belül teljesítendő terepfutás. Menetelés közben énekléssel őrzik meg a jó hangulatot. A Légió nagy hangsúlyt fektet a zenei tevékenységre, és nem csak azért, mert javítja a morált és a csapatszellemet, hanem azért is, mert a nem francia anyanyelvíeknek segít a nyelv elsajátításában. A Légiónak az éneklés iránti elkötelezettségét az is mutatja, hogy kiadja énekes könyvét. Egy volt legionárius megjegyezte, hogy a dalok vagy a halálról, vagy a vereségről szólnak, így nemigen emelik a morált.
A kiképzés első szakasza egy hónap után a Castelnaudaryba vezető 50 kilométeres menetgyakorlattal ér véget. Az újoncok teli málhazsákot cipelnek, amely mintha minden lépéssel nehezebbé válna. A dél-franciaországi klímának köszönhetően sokszor elviselhetetlen a hőség, így a menetelés valódi erőpróba. A menetelés után az újonc jogosulttá válik a híres fehér kepi (képi blanc) viselésére. Az átadási ceremónia egyszerí: az újoncok kepivel a kezükben sorakoznak szakaszparancsokuk előtt. A tiszt parancsszavára az újoncok a fejükre teszik a kepit és dalra fakadnak. A büszkeség nagy pillanata ez, ugyanakkor nem jelenti azt, hogy közel a kiképzés vége.
A kiképzés második szakasza
Ezután az újoncok belépnek a kiképzés második szakaszába, amelyben az addiginál is szigorúbbá válik a katonai fegyelem. Az egyéni megjelenés fontosabbá válik, és a kiképző altisztek fokozottan figyelnek az öltözékkel kapcsolatos előírásokra – miután megkapták a fehér kepit, elvárás, hogy az újoncok úgy nézzenek ki, mint a teljesen felszerelt legionáriusok. Azt is tapasztalhatják, hogy a kiképzés intenzívebbé válik, és elkezdődik az alapvető fegyveres kiképzés. A legionáriusok megismerkednek a FAMAS standard francia karabéllyal. A fegyver kezelésének elsajátítása mellett mindennap gyakorlatoznak a lőtéren, közben pedig francia nyelvórákon, valamint a fizikai erőnlétet fejlesztő gyakorlatokon vesznek részt.Habár a Légió folyamatosan kikényszeríti a fegyelmet, tévedés lenne azt hinni, hogy a kiképzés monoton. Második szakasza a Pireneusokban lévő Camuracban található támaszponton ér véget. Télen az újoncok síelni és hideg időjárásban alkalmazható harci technikákat tanulnak, a nyáron idekerülők a sziklamászás alapjait sajátítják el. A sziklamászó tanfolyam részeként kötélen leereszkednek a közeli sziklákról. Az újoncok általában élvezik a Camuracban kapott kiképzést, de ezt a szakaszt is egy kemény menetgyakorlat zárja: teljes felszereléssel 60–70 kilométert kell megtenniük. Ez a legkeményebb menetelés, amelyben addig részük volt, s egyúttal a kiképzés második szakaszának végét is jelzi.
A kiképzés harmadik szakasza
E szakasz az újoncok taktikai tudásának fejlesztését célozza, a korábban tanultak együttes alkalmazásával. Tüzelési és manőverezési taktikákat sajátítanak el és a korábbinál többféle fegyvert használnak. Az újoncokból lassan képzett legionáriusokká váló katonák megismerkednek a gránátokkal, tankelhárító fegyverekkel és nehéz géppuskákkal. Egyes menetgyakorlatok akár három napig is tarthatnak, ilyenkor az éjszakát sátorban töltik. Az iram kegyetlen, de ekkorra az újoncok szinte kivétel nélkül eltökéltek arra, hogy tovább küzdjenek, mivel a lemaradás vagy a nem teljesítés a szakasz cserbenhagyását jelentené, továbbá legionáriusi jövőjük megkérdőjeleződését. A harmadik szakasz előrehaladtával a nem francia anyanyelví újoncok már könnyebben boldogulnak az új nyelvvel; lehet, hogy még nem beszélik folyékonyan, de meg tudják értetni magukat társaikkal és – ami talán még fontosabb – pontosan megértik, hogy kiképzőik mit is kívánnak tőlük. A kiképzés negyedik és egyben utolsó hónapjában az újoncok egy sor vizsgán esnek át. Ezek részben annak ellenőrzését szolgálják, hogy feldolgozták-e a tanultakat, részben pedig annak megállapítását, hogy a Légión belül hova kerülnek majd a kiképzés befejeztével. Ha ezeken átmennek, megszerzik az Alapvető technikák bizonyítványt (Certificat Technique Élémentaire – CTE/00), amely igazolja legionárius jártasságukat. Háromnapos gyakorlaton be kell mutatniuk mindent, amit a kiképzés során tanultak. Ennek része egy 150 kilométeres menetelés is, amit egy „ellenséges” állás megtámadása követ.
A gyakorlat végeztével az újoncoknak át kell esniük a száz töltény (cent cartouches) teszten, amelyhez, mint a neve is sugallja, az újonc száz élestöltényt kap, hogy bemutassa lövésztudását.
Ezután olyan vizsgasorozat következik, amely a rádiózástól a gépfegyverek és tankelhárító fegyverek használatáig mindent felölel. A gyakorlati vizsgákon túlmenően az újoncnak bizonyítania kell a szolgálati szabályzat alapos ismeretét. Amint úgy találtatik, hogy teljesítette az elvárt szintet, megkapja a CTE/00-t. A bizonyítvány átvételével véget ér a kiképzése – és az újonc immár legionárius.
A legionárius
Miután teljes tagja lett a Légiónak, az új katona várja elhelyezését, ami lehet Franciaországban vagy valamelyik, több ezer kilométerre lévő, kihelyezett egységnél. Az álláshelyeket úgy osztják el, hogy a Légió minden ezrede listát állít össze az üres helyekről. Igyekeznek mindenkit oda helyezni, ahová menni szeretne, hogy az új legionáriusok ne elégedetlenül érkezzenek az ezredükhöz. Amikor nincs megfelelő üres hely, a legionáriussal közlik, hogy néhány hónapig nem foglalhatja el a kiválasztott helyet, és ideiglenesen egy másik ezredhez vezénylik. Miután belépett a Légióba azon álnév alatt, amit választott, a légiós, a névtelenség joga révén, páratlan védelemben részesül szerződése teljes időtartama alatt. Egyedül ő dönti el, hogy mikor mond le e jogról. Mivel elveszítette nemzeti és családi gyökereit, kész odaadni mindenét, így életét is. E lelki hozzáállás összekovácsolja a légiósokat és megmagyarázza a minden versengéstől mentes kapcsolatukat, valamint a precizitást, szolidaritást és hagyománytiszteletet ötvöző összetartást.§
