Intuíció, a fáradságmentes megismerés

Az intuíció a valóság egy szeletének azonnali, gyors felfogása, s mindez a racionális gondolkodási folyamatok igénybevétele nélkül. Valamifajta érzékelés, észlelés útján szerzett olyan információ, amely független a korábbi tapasztalatoktól és az empirikus tudástól. Felismerés, amely nem logikus gondolkodás, következtetés eredményeként született. Az intuíció valójában a világ megismerésének fáradságmentes formája.Az intuíciót meg szokták különböztetni az ösztönöktől, mondván: amíg az ösztön preintellektuális, addig az intuíció az intellektuson túli, akár tudatfelettinek is nevezhető tevékenység. Az intuíció mindenképpen a megismerés tudattalan formája. Azonnali eredményre vezet, s a végeredmény a legritkább esetben elemezhető racionális, analitikus gondolkodási folyamatok által. Az intuíció nem vélemény, mert ellentétben a véleménnyel, nem a korábbi tapasztalatoknak a tudatos feldolgozásán alapszik. S mint már említettük, különbözik az ösztöntől is, amelynek semmilyen élményvonatkozása nincs. Az intuíció szótöve a latin „intueri” megnézni, megfigyelni szóból ered. A középlatin „intuitio” sugallat, megfigyelőképesség szóból vezethető le mai jelentése. Goethe az intuíciót az ember „belsejéből fakadó sugallatnak nevezte. Jung szerint ösztönös megértés, ami azt jelenti, valamit teljesen megértettünk anélkül, hogy meg tudnánk magyarázni, mi és hogyan történt. Az értelem és az intuíció meglepően harmonikus módon képesek együttmíködni: az értelem kifejezésmódot biztosít az intuitív bölcsesség számára.    

A reggel bölcsebb…
Az a személy, akinek intuíciója támad, nem tud kielégítő magyarázattal szolgálni arra vonatkozóan, honnan támadt az ötlete, mégis valós megoldással tud szolgálni olyan kérdésekre, amelyekre korábban logikus úton nem sikerült választ találni. Az intuíció előnyt jelent komplex problémák megoldásában, új eredmények felfedezésében, s egyben a józan ész forrásául is szolgál. Az indukcióban, az empirikus tudás megszerzésében is segítség lehet.   

A brainstorming pedig  ma már ismert és bevett intuitív problémamegoldási módszernek számít az élet legkülönbözőbb területein.

Az intuíció nem jelenti automatikusan azt, hogy azonnal választ találunk a kérdésre, csak hogy a megoldás megmagyarázhatatlan módon érkezik. Sokszor segít, ha a kérdéses problémára szó szerint alszunk egyet, egy régi orosz mondás szerint ugyanis: a reggel bölcsebb, mint az este. Már Arisztotelész is különbséget tesz intuitív és demonstratív ismeret között. Szerinte a tudományos ismeretek legfőbb forrása az intuíció, amely közvetlenül, azonnal adódó ismeret, szemben a bizonyítások, demonstrációk révén szerzett tudományos ismeretekkel. Immanuel Kant szerint – aki az intuicionizmus irányzatának megteremtője a filozófiában – az intuíció az egyik alapvető kognitív képességünk: matematikai tudásunk, a térről, illetve az időről alkotott fogalmunk is intuíció eredménye.  

Jung szerint az elme négyféle módon foghatja fel a valóságot: érzékelés, érzés, gondolkodás vagy intuíció útján. E négy funkció ellentétpárokba rendeződik oly módon, hogy az érzékelés és az intuíció irracionális, a gondolkodás és az érzés pedig a világ megismerésének racionális módja. Az intuitív érzékelés jellemző módon nem a részletekkel foglalkozik, helyettük inkább az általános összefüggéseket, az atmoszférát helyezi figyelme fókuszába. Nyilvánvaló bizonyítékok nélkül érzékeli a dolgok mozgásának irányát, a finom belső kapcsolatokat és a mögöttes folyamatokat, a helyzetben rejlő lehetőségeket. Az intuíció sosem tükrözi közvetlenül a valóságot, hanem aktívan, kreatívan, éles elmével és képzeletgazdag módon értelmet rendel hozzá azáltal, hogy a szituációnak azokat a vonatkozásait is felfedezi, amelyek észrevétlen maradnak a tisztán objektív megfigyelő számára.

Jung azt állítja, hogy bár minden ember rendelkezik mind a négy megismerési funkcióval, legtöbbünk esetében ezek egyike lesz uralkodó, s hogy melyik, az nagyrészt velünk született, alkati tényezőkön múlik. Bármely is legyen elsődleges, az ezzel ellentétes, alsóbbrendí funkció általában nem lesz hozzáférhető a tudat számára, ehelyett – kompenzációként – a tudattalant fogja jellemezni, vagyis elfojtás alá kerül vagy primitív, archaikus, infantilis és koordinálatlan formában fejeződik ki. Jung úgy képzelte, hogy a domináns funkció mellett az ember valamilyen mértékben tudatosan hozzáférhet a másik ellentétpár egyik funkciójához is. Egy gondolkodó ember rendelkezhet az érzékeléssel vagy az intuícióval kiegészítő funkcióként, egy intuitív pedig bizonyságot tehet valamilyen fokú gondolkodásról vagy érzésről. Jung szerint csak kevés ember képes felhasználni a másik pár mindkét tagját, bár az ezek közt feszülő ellentét kisebb, mint az alsó- és felsőrendí funkciók között. A személyiségfejlődés folyamata elvileg lehetővé teszi, hogy mind a négy funkciót a tudatosság szintjére emeljük, a gyakorlatban azonban az ilyen pszichológiai teljességet nem egyszerí, s ritkán szokás elérni.

Egy megfigyelés is elég…
Az intuíciónak mind a tudományos, mind a mívészi alkotófolyamatokban, s általában minden kreatív szellemi tevékenységben központi szerepe van. Az intuíció képessége nélkül soha, sehol nem születne semmilyen eredeti, korábban még nem létező alkotás: hiányában a végeredményből hiányzik valami megmagyarázhatatlan dolog, ha úgy tetszik, a varázslat. A modern természettudományos megközelítés azonban gyakran hajlamos az intuíció fontosságáról megfeledkezni. A pszichológia természettudományos oldala például ma már feladja a kvalitásban való gondolkodást azzal, hogy eluralkodtak benne a matematikai statisztikai, kvantitatív módszerek: egy pszichológiai szaklapban már régen nem kaphat helyet az esszé mífaja, vagyis a sejtés, mint a világ intuitív megismerési módja. Érdemes ugyanakkor emlékezni rá, hogy Freud mindössze néhány esettanulmány nyomán (s mindenféle statisztikai elemzés, és többszáz fős mintavétel nélkül) állította fel saját, teljes eszmerendszerét, amellyel fenekestül forgatta fel nemcsak a pszichológiai, de az egész huszadik századi közgondolkodást. Jean Piaget, a neves fejlődéspszichológus pedig három saját gyermeke megfigyeléséből szírte le a gyermekkor fejlődési szakaszait meghatározó elméletét.

Nem attól lesz ugyanis igaz valami, hogy sokszor nézzük meg. A zseniális pszichológus akár egyetlen skizofrénből is megismerheti a skizofrénia teljes patomechanizmusát. Egy skizofrénia tartalmazza az összes törvényszeríséget, s csak a megfigyelő gyengesége miatt kell négyszázszor vagy többször megfigyelni ahhoz, hogy megértsük a mechanizmust. A természettudomány, mint módszer a mai formájában a világ megismerésének a lehető leglassúbb, legnehézkesebb útja, de mivel számos – tegyük hozzá: főként technikai – probléma megoldására sikeresnek bizonyult, nagy presztízst vívott ki magának az idők folyamán. Ne felejtsük el azonban, hogy az evolúcióban az jelent előnyt fajtársainkkal szemben, ha kevesebb megfigyelésből vagyunk képesek leszírni a megfelelő tapasztalatot.   

A vegytiszta racionalitás, a formális logika korlátlan megismerő erejébe vetett hitünk már régen romokban hever. A heurisztikus gondolkodás képessége nélkül ugyanis életünk végéig nem tudnánk túljutni annak a kutyának az értelmi szintjén, aki ezredszer is elindul megkeresni a botot, amelyet nem dobtunk el neki, csak úgy teszünk, mintha eldobtuk volna. Vagy a légyén, aki újra és újra nekimegy az ablaküvegnek. Nem nehéz persze ilyenkor párhuzamot vonni saját életünkkel: Eric Berne Emberi játszmák címí könyvében az előbbiekhez hasonló forgatókönyveket olvashatunk, csak éppen emberek hétköznapi kapcsolataira vonatkozóan. De emberként éppen az a képességünk adatott meg, hogy lehetőségünk legyen felismerni életünkben az újra és újra ismétlődő szituációkat, s megoldást találni arra, hogy kikerüljünk ezekből az ördögi, végtelen hurkokból. A kilépés legtöbbször az unalom érzékelésével történik: ha sokadszorra verjük bele a fejünket ugyanabba a falba, elkezdjük keresni a megoldást, hogyan tudnánk inkább túljutni rajta.

A logikán túl…
Vannak, akik szerint – s közéjük tartozik a korábban említett Piaget is – az ember akkor számít felnőttnek, ha a gondolkodása logikus. A logika nagy előnye, hogy nemcsak azt tudjuk valamiről, hogy tudjuk, hanem azt is, hogy honnan tudjuk. A természettudomány a logika szélsőséges esete, a színtiszta racionalitás. Tanítható az iskolákban, bár tény, hogy nem könnyí megérteni; gondoljunk csak bele, hány értelmes ember nem képes felfogni a matematikát. A logika nem közérthető, mégis kommunikálható – szemben az intuícióval –, mindkettőre igaz azonban, hogy csak kevesen alkalmasak rá, hogy eljussanak a csúcsára.A sakkban a mesterjelöltek 5000– 10 000 kognitív sémát ismernek és tárolnak memóriájukban, a nagymestereknél ugyanez a szám 50 000– 100 000. Előbbi szintig el lehet jutni tanulással, szorgalommal, kitartással; utóbbi (az intuíció szintje) már nem érhető el bárki számára. A nagymesterszint emberileg elérhető ugyan, de kívül esik azon a tartományon, amelyet logikával magyarázni lehet.

Az intuíció direkt hozzáférést jelent egy olyan kollektívnak tínő forráshoz, amelyhez azonban – egyelőre? – nincs mindenkinek csatlakozása. Mozart készen kapta míveit, s Einstein is ragaszkodott hozzá, hogy a tudományt csakis az intuíció viheti előbbre. Olyan, mint valami villanófény, a tudatos elme többnyire nem is érti, mi történik, s jó esetben is csak utólag képes tudatosan feldolgozni a kapott információkat.  

Mendelssohn 5, Haydn 4, Mozart 3 éves korában kezdett komponálni. Felnőtteknél a kreatív képesség autonóm természete úgy fejeződik ki, hogy spontán, hirtelen és kényszerítő erővel tör elő. Gyakran előfordul, hogy a szerző rá sem ismer mívére, az pedig szokványos, hogy nem érti teljesen, s érzékeny kritikusok mutatnak rá később a mí erényeire és rejtett szimbolikájára.   A transzperszonális pszichológia magaslélektannak nevezi a tudatfeletti tevékenységek tudatba érkezését az intuíció nyomán. Az intuíció villanófényszeríen megvilágít valamit, nyomában a személynek „aha”-élménye támad. A humanisztikus pszichológia eredményei szerint rengeteg szunnyadó erő és energia van az emberi elmében, amit rendszerint nem ismernek fel, s rengeteg kreatív lehetőség, amelyek arra várnak, hogy lehetőség adódjon a felbukkanásukra. Ha ezek az erők kifejezésre jutnak, előreviszik a világot (lásd a zsenik intuitív meglátásai), ha viszont nem, akkor pusztító erőként nyilvánulnak meg (antiszociális viselkedés, bínözés). A javítóotthonokban sok a nagyon tehetséges gyerek, aki nem tudja megfelelő mederbe terelni talentumát. Az intuíció egyfajta szubliminális intellektuális aktivitás; nem pedig ösztön vagy feltételes reflex. Hangsúlyozottan szellemi tevékenység, míg az ösztön vagy a feltételes reflex fiziológiai folyamat. Habár tudattalanul míködik, mégis fontos részét képezi intellektuális életünknek. Abban a tartományban mozog, ahol a kritika nem míködik: a tudatos elme nem képes kontrollálni, legfeljebb felülírni. Az intuíció áll legközelebb tartalmában a tehetség fogalmához.

Ugyanolyan fontos az ember számára, mint az állatok esetében az ösztön. Az őskorban az embernek csupán egyetlen dolog számított: a túlélés. Az ösztöneinek óriási szerep jutott a túlélésért folytatott küzdelemben, hiszen ezek nélkül elpusztult volna. Az idő előre haladtával minél inkább az eszére hagyatkozott, ösztönei annál jobban háttérbe szorultak. Ugyanakkor kifejlődött benne egy másik, magasabb szintí kommunikációs forma, az intuíció, amely azonban az értelem előretörésével szintén egyre inkább elcsökevényesedett. Az ösztön rovására fedeztük fel az értelmet, s végül annyi teret engedtünk neki, hogy a többi képességünknek már alig maradt hely. §

  • Jungi példa:
    Ha valakinek a tudatos elméjét elsősorban a gondolkodó funkció jellemzi, annak általában nehézségei lesznek érzései kifejezésében. Az érzékelés és az intuíció is funkcionális ellentétpárt alkot: lehetetlen egyszerre érzékelni a valóság felszínét s azt, ami a felszín alatt van. Ha az érzékelés a domináns funkció, akkor az előrelátás, a képzelet, illetve az éleslátás elégtelenségét tapasztalhatjuk. Ha egy ilyen embernél az intuíció kifejezésre jut, primitív és koordinálatlan formában tör elő, például alaptalan féltékenykedés vagy babonás hiedelmek formájában. Ezzel ellentétben, az erős intuícióval rendelkező személynek nehézségei támadnak azzal, hogy kiegyezzen a „valósággal”, vagy előfordulhat, hogy érzékleteit olyan gyermekes módon fejezi ki, mint a hipochondria vagy valamilyen különleges ételpreferencia.