Tizenhét fakoporsó

Edinburgh-t az 1820-as évek-ben egy éven át tartotta rettegésben egy szörnyí gyilkosságsorozat, amelynek tizenhét ember esett áldozatul. Hat évvel később tizenhét apró fafigurát találtak azon a környéken, ahol a gyilkosságokat elkövették. Mindegyikük ruhát viselt, és egy kis koporsóban feküdt. 17 gyilkosság, 17 halotti báb. Lehet, hogy több mint véletlen egybeesés?Az Arthur’s Seat – Artúr Trónja – Edinburgh híres ismertetőjele magasan a város fölé emelkedik. 1836 egy ködös reggelén néhány nyúlra vadászó fiú hátborzongató felfedezést tett itt. Három, gondosan elfedett kőpárkányon 17 finom faragású, miniatír fenyőkoporsót találtak. Mindegyikben egyszerí, felöltöztetett bábu feküdt. Senki sem tudja, hogy ki készítette őket, és miért. A nyolc megmaradt bábu ma a Skót Nemzeti Múzeumban található a kurátor, George Dalgleish gondos felügyelete alatt. Dalgleish szerint Edinburgh sötét múltjának titkai között keresendő a különös faszobrocskák története is. E titokzatos tárgyakat hosszú évek óta tanulmányozzák. &Uacutegy vélik, a babák egyértelmíen valamiféle temetkezési szertartást formáznak meg. Az viszont, hogy nem egy keresztény temetőből, hanem egy rejtekhelyről kerültek elő, baljósabb múltat sejtet. Valaki nem sajnálta a fáradságot, hogy elkészítse és fura módon eltemesse őket.

Az elméletek
A koporsók felfedezésekor a Scotsman neví helyi lap az egyik cikkében a bábukat a boszorkánysággal hozta kapcsolatba. Azt írták, hogy véleményük szerint még mindig léteznek boszorkányok, akik ősi hatalmukat halálos rontásra használják fel, például az elpusztítani, bántalmazni kívánt személy képmását eltemetik. Az elmélet, amely szerint a bábukat boszorkányok faragták, megállná a helyét, csakhogy a skót boszorkányok hagyományos eszköze a helyettesítő bábu volt, az áldozatot jelképező agyagfigura. Ezt szúrták át tível, vagy bántalmazták a varázslat közben. A figurák röntgenképén viszont nincs nyoma annak, hogy tít szúrtak volna beléjük. Boszorkányság Skóciában is létezhetett, ám ilyen bábok sehol sem kerültek elő. A boszorkányok szobrocskái általában agyagból és nem fából készültek. &Iacutegy nehezen védhető az elmélet, amely szerint boszorkányságra használták volna őket.

Egy másik elképzelés szerint a szobrocskák a tengerbe veszett emberek temetésének kellékei. Skócia egyes részein a tengeren eltínt személy családtagjai jelképes temetést rendeztek egy keresztény temetőben. A bábukat viszont egy eldugott helyen találták, és arról sincs jelentés, hogy 17-en a tengerbe fulladtak volna.A harmadik elmélet szerint az edinburgh-i mini koporsóknak a városon 1828-ban végigsöprő rettenetes gyilkosságsorozathoz lehet köze. Az 1820-as években Edinburgh-t a felvilágosult tudomány vitte előre. Az edinburgh-i egyetem az anatómiaoktatásnak és a sebészet fejlődésének kiemelkedő központja volt.A brit orvosok 95 százalékát Skóciában képezték, és szívesen alkalmazták őket világszerte. Itt fedezte fel Joseph Lister a fertőtlenítőszereket, James Simpson elsőként alkalmazott kloroformot nehéz szüléseknél a nők kínjainak enyhítésére. Az anatómia pedig gyorsan fejlődő tudományág volt. Az anatómus doktorok az emberi test felépítését tanulmányozták, megismerték és hallgatóiknak is megtanították a szervek míködését, miközben emberi testeket boncoltak fel. A boncolásnak döntő szerepe volt az orvoslás fejlődésében, a doktorok azonban csak a kivégzett elítéltek holttesteit használhatták fel törvényesen. A halálra ítélt rabok száma nem teljesítette az anatómiai kutatások igényeit. Ez a kereslet elvezetett egy új üzletág felvirágzásához…

A sírrablás
A hullarablók egyszerí bínözők voltak, akik frissen elhantolt holttesteket loptak, és eladták őket az edinburgh-i sebészeknek Az üzletet általában éjszaka bonyolították. Belopóztak a temetőbe, megkeresték az új sírt, a koporsót a fej felőli végén feltörték, majd a holttestet a karjára erősített kötelekkel kiemelték. A gyakorlott hullarablók mindezt percek alatt végrehajtották. Az anatómusoknak a halál beállta után mihamarabb szükségük volt az alanyokra, még mielőtt azok oszlásnak indultak volna. A holttesteket gyorsan le kellett szállítani, a hullarablók munkája ezért nehéz és veszélyes volt.Az a gondolat, hogy a holttestük a temetés után egy sebész boncasztalán végezheti, sok embert elborzasztott. Számos edinburgh-i temetőben ezért őrtornyot építettek, mint például a Szent Cuthbert-templomnál, hogy a hullarablókat távol, a holtakat pedig a sírokban tartsák. A sírok kifosztása egy új iparágat is elindított. Súlyos fémszerkezeteket készítettek, hogy a halottak biztonságban legyenek a föld alatt. Az újonnan elhantolt koporsókat fémrácsokkal vették körül, hogy a hullarablókat távol tartsák az elhunytaktól.
 
A friss holttestek kereskedelme azonban az óvintézkedések ellenére is tovább folyt. Jó bevételt jelentett, a díj megérte a kockázatot. Elképzelhető, hogy ez a gyászos helyzet indítékot szolgáltatott a gyilkossághoz? A West Port-i gyilkosságok idején az edinburgh-i egyetem a kor legnagyobb elméit gyíjtötte egybe. Köztük volt Charles Darwin, az evolúció atyja és Robert Knox, a legnagyobb anatómusok egyike. Dr. Knox gyermekkorában elvesztette a látását az egyik szemére, ez azonban nem gátolta abban, hogy merészen kezdeményező tanárrá váljon. Amolyan előadómívésznek tartották, aki garantálta az óráin a boncolást. Knox szakterülete az emberi szem volt. Felfedezései mérföldkövet jelentettek a szem megismerése és a míködésének megértése felé vezető úton. Anatómiai ismeretei gyarapítása és az előadásai népszerísége érdekében megbízható utánpótlásra volt szüksége a lehető legfrissebb holttestekből. 1827-ben megismerkedett két férfivel, akik éppen a megfelelő minőségí holttestet kínálták eladásra. Knox meg is vásárolta, és megjegyezte, hogy szívesen fogadná őket a jövőben is. A férfiak ír munkások voltak, a nevük William Burke és William Hare.

William Hare agyafúrt és könyörtelen helyezkedő volt, aki gazdagodni jött a virágzó Edinburgh-ba. Nem tartott sokáig, hogy rátaláljon a haszonnal kecsegtető lehetőségre, William Burke személyében pedig egy megfelelően naiv társra. A sírrablók holttestenként akár 10 fontot is kaptak. Hare meggyőzte Burke-öt, hogy együtt megcsinálhatnák a szerencséjüket – így indult Edinburgh leghírhedtebb sorozatgyilkosainak pályafutása. Nem a temetőket túrták fel. Burke és Hare a szegények közül szemelték ki áldozataikat, akiket Hare szállására csaltak és megfojtottak. A gyilkos páros úgy ölt, hogy a holttesten nem maradtak nyomok. &Aacuteldozataik olyan emberek voltak, akikről a gyilkosok úgy vélték, hogy senkinek sem fognak hiányozni. Nemsokára már rendszeresen gyilkoltak. &Oumlsszesen 17 ember holttestét adták el, valamennyi a nagyra törő Dr. Knox boncasztalán végezte. Egy évvel az első gyilkosság után Burke-öt és Hare-t elfogták. A rendőrség egy bizonyos Miss Docherty titokzatos eltínése ügyében nyomozott. A nő holttestét véletlenül ismerték fel Dr. Knox boncasztalán.Bár Dr. Knoxot nem tartóztatták le, és nem helyezték vád alá, makulátlan hírneve oda lett. Minden bizonyíték Burke és Hare ellen szólt. Az ügyészség vádalkut kínált Hare-nek, ha hajlandó együgyí társa ellen tanúskodni. Hare élt a lehetőséggel, és kereket oldott, hagyta, hogy a szerencsétlen Burke nézzen szembe a vádakkal. Burke valamennyi borzalmas gyilkosságot beismerte. A per a címlapokra került West Port-i gyilkosságok néven. A közvéleményt azonban nem csak Burke vallomása rázta meg. A jegyzőkönyvek szerint Burke bínbánatot mutatott, talán a vergődő áldozatok emléke kísértette magányos cellájában…

Burke sorsán már semmilyen bínbánat sem változtathatott. Edinburgh lakói a vérére szomjaztak. 1829-ben, sokezres tömeg előtt akasztották fel a Grassmarket téren, Edinburgh közepén. Burke bínhődése a bíneit visszhangozta, nem adatott neki gyors halál. Talán a hóhér vélte úgy, hogy ugyanúgy kell vesznie, mint az áldozatainak. Az akasztás során a test zuhanása általában eltöri az elítélt nyakát, Burke nyaka viszont nem tört el, a hurok az ujjongó tömeg szeme láttára fojtotta meg.Az akasztás után Burke holttestét nyilvánosan felboncolták. Az edinburgh-i egyetemre szállították, ahol utoljára még egyszer az anatómia szolgálatába állt. Egykor rácsok, most pedig üveg mögött, Burke csontváza ma is az egyetem anatómia intézetében lóg. A gyilkos csontváza nincs nyilvánosan kiállítva, de az intézet jelenlegi vezetője, Gordon Findlater professzor gondosan óvja.Nem tudjuk, hogy a jó doktor is jelen volt-e. Soha nem vádolták semmivel, de a hírneve romokban hevert. Knox elhagyta Edinburgh-ot, és Londonban próbálta meg folytatni a pályafutását.

A nyomozás
A mai bínügyi drámákban a sorozatgyilkosok gyakran hagynak hátra valamilyen személyes jelzést. Lehet, hogy a titokzatos fabábokat a gyilkosságok emlékére faragták? Nagyon szokatlan, hogy egy sorozatgyilkos hátrahagyja a kézjegyét. Egyes gyilkosok azt akarják, hogy elfogják őket. Szörnyí bíntudatot éreznek a tetteik miatt, és ezért cselekednek úgy, hogy végül a nyomukra lehessen jutni. Ezért lehetséges talán, hogy a figurákat maga Burke faragta.
Azt tudják, hogy a kis koporsókat az 1830-as évek előtt temették el, és könnyen elképzelhető, hogy ez a 17 koporsó összefüggésben van a 17 áldozattal, és helyettük temették el. Az elmúlt években a brit és skót lapok számos olyan esetről számoltak be, ahol a tudósok a DNS alapján azonosították évekkel korábbi bíncselekmények gyanúsítottjait. Lehet, hogy ugyanezzel az eljárással többet is megtudhatnának a bábokról és a készítőjükről? A fabábukat őrző múzeum kurátora ezért vette fel a kapcsolatot Mike Barberrel, a DNS-profil meghatározásának szakértőjével. Barber Yorkshire-ben dolgozik, az Igazságügyi Szakértői Intézetben.

A DNS-térkép készítése külön szakterület. A tudósok néhány DNS-molekula segítségével igazolni tudják a kapcsolatot egy gyanúsított és egy tetthely között. Barber általában nagyszabású bíntettekkel foglalkozik, és lényegében most is ugyanez a feladat: kivizsgálni egy cselekményt… csakhogy ezt 176 évvel ezelőtt követték el. A nyomozás menete: az igazságügyi szakértő hajszálat, verítéknyomot keresve megvizsgálja a koporsókat és a bábokat, ezután az anatómiai intézetben Burke csontvázából is mintát vesz – ha Barbernek sikerül DNS-t kivonnia a 176 éves csontokból, és az egyezik a báboktól remélt humán minták DNS-ével, akkor igazolhatja, hogy Burke érintkezésbe került a figurákkal, és elképzelhető, hogy maga készítette őket.Néhány éve egy ilyen vizsgálat még nem lett volna lehetséges. Az DNS-profil ilyen irányú alkalmazását az igazságügyi intézet vezette be, a világ egyik legérzékenyebb és legfejlettebb DNS-vizsgáló módszerét dolgozva ki. A szakértőknek korábban legalább 2 négyzetcentiméteres vérfoltra vagy egyéb testnedvre volt szükségük a DNS-profil elkészítéséhez. A ma használt módszerekkel egy gombostífejnyi vérfoltból is hozzájuthatnak.

Burke és Hare egyedi esetében olyan technológiát alkalmaztak, amelyhez néhány molekula is elég. De még a legkorszeríbb eszközökkel is sok a buktatója a régi és értékes leleten végzett munkának, hiszen rendkívül óvatosan kell eljárni, hogy ne tegyenek kárt a muzeális tárgyakban.A múzeum lefoglalt Barber számára egy laboratóriumot, ahol elvégezheti a kényes munkát. Bármilyen mintát talál is az igazságügyi szakértő, külön kell választania a DNS-t a többi vegyülettől. Csak elegendő DNS birtokában kezdhet a következő lépéshez, a DNS amplifikálásához. Hevítés és hítés során több milliónyi kópiát állítanak elő az eredeti alapján… mint egy biológiai fénymásoló. A figurák alapos vizsgálata után Barber és társai két kis rostot azonosítanak a felületen, amelyek emberi DNS-t is tartalmazhatnak. Bár néhány molekula is elég volna, a nyomozóknak a legkevésbé szennyezett minta beszerzésére kell törekedni. Ehhez a legnagyobb eséllyel a bábuk alól vehetnek kenetet, ez a hely érintkezett a legkisebb mértékben a környezettel. Ezután az anatómiai intézetben lévő csontváz következik. A legtöbb bínügyi nyomozás során a teljes holttest az igazságügyi szakértő rendelkezésére áll. Annyi szövetmintát vesz, amennyit csak akar. Előfordul, hogy egy teljes végtagot használnak fel a vizsgálatokhoz. Most az a cél, hogy olyan csontdarabra tegyenek szert, amely nem érintkezett a külvilággal. Talán a sarokcsont belsejéből származó minta adhatja a legjobb eredményt.
 
A rendkívül öreg csontból így sem könnyí DNS-profilt készíteni. Az emberi DNS idővel lebomlik, vagyis egyre csökken az esélye, hogy sértetlen szálat, vagy kettős spirált találnak.Burke nem csak így állt a tudomány szolgálatába. Gyilkosságsorozata a törvény jelentős módosítását eredményezte. Mivel a korabeli hatóság nem biztosította és szabályozta az orvosi iskolák holttest ellátását, Burke és Hare előtt szabad volt a pálya, bizonyos szempontból még bátorították is őket. A Burke–Hare eset eredményeként jött létre az anatómiai törvény, amely biztosította, hogy az iskolák rendszeresen kapjanak holttesteket. Különös, de tulajdonképpen nagy szolgálatot tettek.

A gyanúsítottak
A nyomozás előrehaladtával felvetődött, hogy más lehetőségeknek is utána kell járni. Vajon tisztában volt Dr. Knox azzal, hogy rendelésre meggyilkolt emberek holttesteit szállítják neki? Knox rendkívül nagyra törő ember volt. Feltett szándéka volt, hogy maradandót alkot az orvostudomány területén. Kivételes anatómiatanár volt, nagy tiszteletben állt. Minden beszámoló szerint rideg természetí volt, tanárként mégis nagyra becsülték. Hagyománytisztelő skót családban nőtt fel, akik büszkén hirdették, hogy John Knoxnak, a presbiteriánus egyház megalapítójának rokonai. Elképzelhető, hogy az anatómia terén végzett munkássága összeütközésbe került a vallásos neveltetésével. Bínrészes volt vagy ártatlan abban, hogy meggyilkolt emberek kerültek a boncasztalára? Valóban elhitte, hogy Burke és Hare csupán sírrablók? Lehet, hogy Knox faragta a bábukat?Edinburgh Sebészeti Múzeumában Knox személyes tulajdonának több darabja is megtalálható. Barber elhatározta, hogy az egyikről mintát vesz. Knox tehetséges hegedís volt, a hangszere pedig megadhatja a Barber által keresett kulcsot. Burke és Hare emlékeit még a Sebészeti Múzeumban is őrzik. Az egyik zsebkönyvet állítólag Burke bőrébe kötötték. Burke boncolása során a bőrét teljesen lenyúzták. Feltehetően a közönség egyik tagja lopta el. Néhány nappal később kezdtek felbukkanni az emléktárgyak, amelyek állítólag a gyilkos bőréből készültek. A minták begyíjtése után az összes vizsgálat elvégzése két hétig tart. Lényegében egy csontdarabkában és a báburól származó mikroszkopikus szemcsékben keresik a DNS-maradványokat. Ebből a DNS-ből amolyan emberi vonalkódot állítanak elő, amely azonosítja a személyt, akitől a minta származik. A csoport több különböző technikát alkalmaz. Ha az első szakasz sikerrel zárul, akkor újabb vizsgálatok következnek, és így tovább…

Az eredmény
Az első meglepetést a Burke csontjából nyert egyértelmí DNS-profil okozta. Ez jelentős áttörés, hiszen eddig sohasem vizsgáltak ennyire régi emberi maradványt, a legidősebb 40 éves volt, az edinbugh-i minták pedig 176 évesek. A kitínő eredmény azt igazolja, hogy a technológia a vártnál is hatékonyabb. A hegedín is egyértelmíen férfi DNS-t találtak, de nem lehet tudni, hogy Knoxé, vagy valaki másé, aki hozzányúlt a hangszerhez. A két jó minta birtokában már csak a bábukon múlt, hogy mit árulnak el.Az eredmény azonban kiábrándító volt. A több hetes munka ellenére sem találtak DNS-t a figurákon. Talán több sikerrel jártak volna, ha nem csak száraz mintavevőt használhatnak, de az is lehet, hogy az anyag egyszeríen túl régi és szennyezett. A csalódottságon túljutva Mike Barber azt vallja, hogy ez a tesztsorozat csak a rejtvényfejtés első fázisa. Bár nem találtak Burke-höz vagy Knoxhoz vezető nyomot, talán a jövőben képesek lesznek olyan technológia előállítására, ami új megvilágításba helyezi a témát.

Akárki készítette is a bábukat, bármilyen céllal, vállalta a fáradságot, hogy Edinburgh egyik legszebb pontján helyezze el őket. Olyan helyen, ahová a sírrablókat üldöző tekintetek nem látnak el. A tudomány – egyelőre – nem oldotta fel a rejtélyt. A kísérteties figurák és koporsóik a tudomány fejlődésének egy ellentmondásos, de lenyígöző fejezetét idézik fel. A hátborzongató kis bábuk pedig arra a korra emlékeztetnek, amikor a holtak sem voltak biztonságban… §

  • A bábok 
    Mielőtt nekiláttak a vizsgálatoknak, a nyomozók összefoglalták a fabábuk jellemzőit. A méretük csaknem azonos. Kézzel faragták őket. Egyedi darabok. Hasonlóak a vonásaik, és ugyanolyan egyenes a testtartásuk. Saját, egyedi, pamut és vászon ruhát viselnek. Van köztük tarka és egyszíní is. A pamutszálakon, a szövet rostjainés a koporsók szerkezetén végzett legutóbbi vizsgálatok szerint az elhelyezésük időpontja az 1820-as évek végére vagy az 1830-as évek elejére tehető. (A West Port-i gyilkosságok 1827-ben kezdődtek. Az ügy 1829-ben, a tettét bevalló Burke felakasztásával ért véget.) Minden bábunak nyitva van a szeme. &Uacutegy tínik, mintha eredetileg valamennyi kalapot viselt volna. A fejüket vékony fekete vonal övezi. A talpukat simára faragták, és kissé előre döntve meg is állnának rajta. Valószíníleg a figurák már készen voltak. Talán játékkatonák lehettek. A koporsókat hozzájuk készítették, erdei fenyőből faragták, nem túl ügyesen. Valószíníleg késsel, vagy más vágószerszámmal készítette őket valaki, aki értett a szerszámokhoz, de nem volt fafaragó. Nem asztalos volt a foglalkozása.