A modern barokk

A szenvedélyesen mozgalmas, díszítőelemekben tobzódó stílust nevezzük barokknak. Ezzel a felfogással tökéletesen ellentétes a modern design, melyet inkább puritanizmussal jellemezhetnénk. Napjaink formatervezésében azonban újból feltínnek barokkos elemek.A díszítés bín, hirdette Adolf Loos építész száz évvel ezelőtt, meghirdetve a steril funkcionalizmus alapeszméjét: „a kultúra fejlődése annyit jelent, hogy a díszítmények eltínnek a használati tárgyakról,” – írta 1908-ban. Loos némi humorral físzerezve állítja: „aki meghallgatja a IX. szimfóniát, és utána nekiül, hogy tapétamintát rajzoljon, az vagy szélhámos, vagy degenerált… a díszítménymentesség a szellemi erő jele.” Ez a gondolat hatotta át később a német Bauhausban készített tárgyakat, melyek egyszeríek, jól használhatóak, s ilyen módon esztétikusak voltak – ehhez hasonlóan a korabeli svéd és a finn designban is visszaköszönt a puritanizmus. Ez a modernizmusnak nevezett stílus meghatározta a huszadik századot, tervezők nemzedékei nőttek fel a puritán funkcionalizmus bívöletében. (Jómagam is a dísztelenségre esküdtem fel hajdanán az Iparmívészeti Főiskolán…) Ha megnézzük a kor tárgykultúrájának legsikerültebb darabjait, ma is csak fejet hajthatunk a hajdani újítók előtt, akik díszítmények nélkül is harmonikusan szép tárgyakat hoztak létre. Piero Bottoni fagylaltos kelyhei (1928) híen reprezentálják a kor törekvéseit, s talán kiemelik azt a mély szellemi és formai kontrasztot, melyről ez az elemzés szól.

Ugyanis a funkcionalizmus eszméjének hosszú évtizedekig tisztelt szent tehenét levágta az utókor, mondván, hogy az a sivársággal egyenértékí – e stílus unalmas belső és külső környezetet hozott létre, a lakótelepek borzalmairól nem is szólva. Ezért a posztmodern szemlélet visszaemelte a díszítményeket az építészetbe, bútortervezésbe, s végül az ipari formatervezésbe is.&Iacutegy napjainkban a tárgydíszítés problémáját másként ítéljük meg – ma már senki nem üldözi a díszítményeket, ha azok használati tárgyakon tínnek fel, mintegy ráadásként. Lehet kapni hófehér porcelánkészletet és pazarul festett Herendit, sima vonalú  vagy gazdagon faragott bútort, minta nélküli és burjánzóan dekorált textileket – ránk van bízva, hogy mit választunk, mi felel meg ízlésünknek. Tárgyi világunk ezzel színesebbé vált, beköszöntött a stíluspluralizmus kora.

Merítés a múltból…
A stílusok váltakozásában megfigyelhető ingaelv szerint az egyik irányzat úgy tagadja a másikat, hogy az ellentétébe lendül át. Ez történt az európai szecesszió diadalmenete után, amikor a puritán modernizmus hódított, majd mindez megismétlődni látszik napjaink posztmodern irányzataiban is. Vajon miből merít a mai stílus? Talán a szecesszióból? Ez logikus lenne, ám különös módon régebbi korok formáihoz is visszanyúlnak az alkotók. Ugyanis csendben visszalopakodik a barokk, ami kultúránk része, tehát nem idegen tőlünk – ám azért mégiscsak meglepő, amikor modern használati tárgyakon feltínnek barokkos stíluselemek. Itt van példának Gianni Versace, aki 1993-ban teáskészlete alkotásakor gazdagon merített a barokk hagyományból, s olaszos bőséggel halmozta a pazar díszítményeket. A neves divattervező, ha szabad ezt a kifejezést használni, gátlástalanul merített a különböző korok stílusaiból, sajátosan ötvözve a múlt klasszikus értékeit a modernnel. A kannán a Medúza-fő a görög mitológiára utal, a fejet körülvevő díszítés reneszánsz motívum, alul és felül azonban uralkodóan barokk dísz teszi teljessé a kompozíciót. Mindezt fokozza a színválasztás is: az arany, vörös és fekete színek választékos eleganciát tükröznek. Mindazonáltal a Versace készlet összhatásában abszolút modern, nem érezzük régiesnek, holott letínt korok díszítményeit használta fel a tervező.

Az angol Charles Jencks kávéskészletének formaelemeiben is egyértelmû a barokk hatás: az Alessi cégnek készült kávéskészleten szintén stíluspluralizmus uralkodik, klasszikus és barokk elemek keverednek egymással. Az egyik kiöntőn például kosfejek szarvai csavarodnak barokk díszbe – ha ezt egy Bauhausos tervezőnek megmutatták volna, bizonyára kirázta volna a hideg… A példák hosszan sorolhatóak, a spanyol Luis Clotet gyümölcsöstálain a hullámzó formák  barokkos burjánzásában ugyanez az irányzat érvényesül. A forma szokatlan, mivel a felületek úgy össze vannak törve, mint amikor egy papírdarabot összegyúrunk, s bedobunk a szemétkosárba. Ugyanakkor ragyogóan veri vissza a fényt, s fura szabálytalanságával szinte magához vonzza a szemet. Mivel a tál magas fényí acélból készül, a hullámos felületeken a környezet képe elrajzoltan visszatükröződik. Ez a tükörkép viszont varázslatos, meseszerí, illúziót keltő.

Azon meg egyáltalában nem lehet csodálkozni, hogy a női divattervezésben visszatérően alkalmaznak barokkos formaelemeket.  A modern ékszerek nagy része nyíltan vállalja a barokk kötődést, ugyanis a mozgalmasan alakított, hajlított nemesfémen a csillogás megsokszorozódik, s nagyon jól mutat a viselőjén. Érdekes megfigyelni, hogy a gazdagság felidézéséhez milyen gyakran használnak kortárs formatervezők barokkos elemeket. Leginkább az óragyártásban látunk erre példát – szinte minden nagy gyártó készít barokk stílusú terméket. Az illusztrációnkon látható Chanel divatórát bizonyára szívesen hordta volna Mária Terézia királynő, ha lett volna neki…Innét már csak egy ugrás az újgazdagok világa, ahol a csicsás a menő, pláne, ha aranyból készül. Amikor a fürdőszoba modern csaptelepe barokk stílusú arany hattyú képét ölti, akkor ez a jelenség, mint giccs ötlik a szemünkbe.

Autós görbületek…
Sokak számára mégis meglepetésként hatott, amikor autókon tínt fel a modernizált barokk stílus. Néhány évvel ezelőtt Chris Bangle vezető formatervező irányításával újrarajzolták a BMW arculatát, s a márka rajongói némi megütközéssel konstatálták a hullámzó vonalakat és formákat. Az új stílus annyira elütött a korábbi arculattól, hogy bizony szokni kellett, s mind a mai napig megosztott a közvélemény: van, aki esküszik az új formavilágra, van, aki elutasítja. Mindenesetre nem lehet közömbösnek maradni…Milyen formaelemekből építkezett Chris Bangle? Ha megnézzük illusztrációnkon az 1780-as évekből származó barokk teáskannát, azonnal feltínik a kontúrok mozgalmassága, a kannatesten csavarodó, homorú-domború plasztika, melynek kontúrjai élesek, s a csigavonalú, nagy íví fogantyú hullámvonala. Ezek mind tipikusan barokk formaelemek, melyek megtalálhatók templomok oltárain, épületeken, bútorokon, ékszereken. Ha most rápillantunk az ötös BMW első lámpáinak csavarodó kontúrjára, melyet követnek a karosszérián a csavarodó ívek, ahol ugyanúgy negatív a görbület, mint a kannán, akkor bizonyára feltínik az olvasónak is a rokonság. Ugyanez a lendületes formavilág köszön vissza az autó hátfalán is, erős fényárnyék kontraszttal, ami a barokk stílus egyik legfontosabb vizuális hatáskeltő eleme.

Hasonló formavilág figyelhető meg a SEAT új típusain, az Alteán és Toledón – mintha a barokk teáskanna fogantyúját fektette volna vízszintesbe az autó oldalfalán Walter de Silva vezető tervező. Az első kerekek felett induló, hátrafelé ívesen süllyedő, dinamikus vonalban tisztán felismerhető a barokk örökség. A plasztika éle meg van csípve, s egészen élesen elválik a többi felülettől, itt is a homorú forma megy át domborúba, mint az ezüst teáskannán.Mindkét autómárka szép formavilágú. Legalábbis nekünk tetszik (e sorok írójának feltétlenül), különösen itt, Közép-Európában, a volt Monarchia országaiban, ahol a barokknak és a vele járó katolicizmusnak mélyek a gyökerei. A mi számunkra természetes a barokk stílus – városainkban, falvainkban a templomok zöme ebben a stílusban készült, így a barokk formavilág szinte a tudatalattinkban él. &Iacutegy van ez Németországban, a katolikus Spanyolországban és Itáliában.Esztétikailag az új stílus szépsége azon is alapszik, hogy a lemezek barokkos alakítása hallatlanul merevvé teszi a karosszériát, amikor a sokszoros hajlítással erős héjszerkezetek jönnek létre. Az autó törésbiztonsága láthatóvá válik, sokkal inkább, mint a sima vonalú, doboz karosszériákon. Hátrány lehet a sérült lemezek javíthatatlansága – ember legyen a talpán az a szerelő, aki kikalapálja a karambolos Altea oldalfalát… Másfelől nézve meg azt mondhatnánk, ügyes ez a formavilág, mert csak cserével lehet visszaállítani az eredeti állapotot, jól jár az alkatrészgyártó is a barokkos lemezalakítással. Amit biztosan állíthatunk: ez a mozgalmas, szenvedélyes stílus új lehetőségekkel szembesíti az uniformizálódó autó-formatervezést. 

Szeressük vagy ne…
Az elmondottakból úgy tínik, relativizálható a stílus kérdése, személyes döntésnek bizonyul a tetszés, bár a kultúra ezt némileg befolyásolja. A globalizálódó világban még ez a befolyás is gyengül, következésképp minden megél minden mellett – ez lenne a mai kor stílusa. Esztétaként azonban úgy gondolom, hogy a tárgyak rendeltetése döntően meghatározza a kialakítás stílusát. Az idézett példák mind a fogyasztási cikkek közül kerültek ki, a tárgyalkotás azonban ennél sokkal szélesebb, ide tartoznak a munkagépek, ipari berendezések, a gyári környezet kialakítása, az egészségügyi felszerelések sora, a mezőgazdaság gépei stb. Ezen a területen a forma követi a funkciót elv maradéktalanul teljesül. Semmi értelme nem lenne például a szívultrahangot vizsgáló berendezésnek barokkos küllemet kölcsönözni, hasonlóan egy légkalapács formája sem kívánja a stíluspluralizmust.

A fogyasztási cikkek esetén nagyobb a design mozgástere. A fogyasztás fogalmában benne rejlik az elhasználás ténye, ebből adódik az elavulás is. Használati tárgyaink egy része nem tart soká, s nem a javításuk, hanem a pótlásuk tínik természetesnek a fogyasztói társadalomban. A design és a marketing összefonódásának következményeként a forma lett a változtatás egyik legfőbb eszköze, melyet nem feltétlenül kísér míszaki fejlesztés. &Iacutegy kerülnek képbe a különböző stílusok, melyek a maguk helyén jól alkalmazva erős érzelmi hatásokat kelthetnek, s ezzel vásárlásra bírnak bennünket. Hogy most éppen a barokk stílust melegítik fel, az esetleges – ugyanilyen erővel lehetett volna az empire, rokokó, biedermeier vagy szecessziós formavilágot választani. Ami késik, nem múlik, a divat ingamozgása szerint előbb-utóbb mindegyik sorra kerül, s még csak azt sem mondhatjuk, hogy ízlésünk ellen való… Az ókori mondás máig érvényes: „varietas delectat”, a változatosság gyönyörködtet. §

  • Kulturális határok…
    Kissé más a helyzet a protestáns országokban, ahol a puritán formavilág ugyanúgy rögzült az agyakban, mint nálunk a barokk. Svédországban például meglehetősen furcsán mutatna egy szenvedélyes formájú spanyol Toledo a Volvók mellett… S itt kereshető az említett autókkal szembeni esztétikai fenntartás oka is – a puritanizmuson felnőtt emberek bizonyára sokallják a formák burjánzását – a kulturális-vallási határok az ízléssel is kapcsolatosak. A protestáns országokban szocializálódott emberek, még akkor is, ha nem vallásosak, magukba szívják környezetük vizuális jellegzetességét, a tárgyalkotást meghatározó dísztelenséget. Ezekben a régiókban teljesen hiányzik a barokk pompa – épp a hiányból sarjadt ki egy egészen más stílusú tárgykultúra: a skandináv puritanizmus.