A rossz házasság titka

Móricz Zsigmond soha nem merte újraolvasni már megírt míveit, mivel azokban elmúlt élete történéseit ismerte volna fel. Felesége, Janka volt az ihletője, a hősnője legalább ötven írásának. Irodalommá emelte mindennapos ütközéseik egy-egy részletét, más-más környezetben elemezte a férfi-nő konfliktus bonyolult lélektanát. Elég csupán a Sárarany címí, első sikeres regényére utalni, amelyben mesterien mutatta be az egymáshoz tartozó és egymást szerető, de mégis külön világban élő emberpár végső tragédiáját. Janka büszke volt a Nyugatban folytatásokban megjelenő alkotásra, de dührohamokat és halálos sebeket kapott a saját szerepétől. Talán megérezte, hogy a Túri Dani és a felesége közötti kilátástalan küzdelem előrevetítette a tizenöt év múlva bekövetkezett saját végzetüket.A beszédes aláírás
Czine Mihály irodalomtörténésztől megbízhatóan megismerjük Móricz Zsigmond írói alapállását. Nevezetesen azt, hogy számára az írás mindennél fontosabb létszükséglet volt. Meggyőző okfejtése mellett a grafológia egyik legfontosabb eszköze, az aláírás ugyancsak pontosan jelzi az írónál a magánélet és a közélet összefonódását. Látható, hogy a vezeték- és a keresztnév két z betíjét ügyesen összekapcsolja. Vagyis legbelső énjétől elválaszthatatlannak érzi hivatása gyakorlását. Az írásban ugyanis a keresztnév hordozza a legénesebb tartalmat, kifejezi a legtitkosabb vágyakat, amelyek részben még a tudattalanban szunynyadnak. A vezetéknév pedig a mesterség címere, azokat a törekvéseket jelzi, amelyek még a származásból, a családból erednek. Az egybeírt aláírás egyértelmíen mutatja, hogy az írás Móricz mindennapjainak szerves része volt. Rengeteget dolgozott, a sorok ugyanolyan egyenletesen sorjáztak a papírlapon, mint búzaföldön a vetés.Máris elérkeztünk házasságuk egyik ütközőpontjához. Janka szerint a férjének választania kellett volna az iránta érzett szerelem és az írás között. Ez azonban teljesíthetetlen kívánság volt, mivel Móricz mind a kettőt teljes szívvel akarta.

A végig kiírt szavak mind az aláírásban, mind az Adynak írt levélrészletben bizonyítják, hogy a vállalt feladatát minden akadályon át teljesítette. A szavak utolsó betíi is megformáltak, több esetben még díszített végvonalra is marad energiája. Óriási munkabírást, kitartást, újrakezdési kedvet rejtenek ezek a kacskaringós befejezések. Egyben a humort jelzik, amely az élet viszontagságait elviselhetőbbé tette. A vezetéknév elkezdése viszont árkádos alakzatával – a grafológusok nyelvén: elefántormányával – kezdeti óvatosságot takar. Az első percekben nem tárulkozik ki, hanem először feldolgozza magában az élményeket, hogy később a világ elé tárhassa őket. Gazdag belső életet tükröz az úgynevezett mélynyergí girland is, főleg az m és az n betíkben. Jól látható a keresztnévben és a szövegben, hogy a felfelé és a lefelé menő szárak egymáshoz tapadnak, vagyis az író intenzíven átélte a történéseket és az érzelmeket. S mindenkor késznek mutatkozott az új élmények befogadására, hiszen végig a girlandos kötési mód jellemzi az írást, kivéve a nagy M betít és néhány felsőzónás kötést, amelyek a lelki élet mélységére és színességére utaló jelzéseket erősítik.

A házasságbetí
Kezdetben úgy tínt, hogy az erkölcsös, józan és komoly Móricz Zsigmondnak ideális társa lesz Holich Eugénia – Holics Janka – egy ritka szép és kivételesen értelmes lány. A pályakezdés nehézségei és a nélkülözések talán öngyilkosságba kergették volna Móriczot, ha 1903 tavaszán nem jön Janka, egy fiatal tanítónő, hogy helyes irányba terelje az életét. 1905. január 5-én tartották meg az esküvőt, és nagyon szegényen kezdték el új életüket. Egyik család sem lelkesedett ezért a frigyért, és az erős egyéniségí fiatalasszony nem akart alkalmazkodni sem a férj, de különösen nem a Móricz-család életviteléhez. Móricz volt a szerelmesebb kettőjük közül, s hitt abban, hogy leendő hitvese felsőbbrendí lény, aki ki fogja emelni addigi élete zírzavarából és nagy íróvá válik mellette. A boldog szerelem azonban rövid életí volt és utána következett a huszonegy év marakodás és szenvedés. Két rendkívül értékes ember nem tudta megérteni és elfogadni egymást. Móricznak egyformán fontos volt Janka és az írás, a házasságon kívüli örömök keresése vagy a válás nem léteztek a számára. Egy út maradt nyitva: témává emelni mindennapos harcukat, bár ebből nem fakadt közös boldogság. A feleségén kívül az imádott Ady Endre alakja jelent meg a legtöbb változatban a míveiben. A szigorú családi életet élő ember azonban a Lédához fíződő viszonyt nem tudta megérteni. Nem is találkozott soha csodált barátja nagy szerelmével. Náluk egy ilyen viszony elképzelhetetlen volt.

Mit mond az 1909-ben keletkezett kézírás erről a kapcsolatról? Vajon árulkodik-e a gy – az úgynevezett házasságbetí – a kettőjük diszharmonikus viszonyáról? A közölt írásmintában, és másutt is jól észrevehető, hogy a páros betí két tagja összekapcsolódik. Szó sincs elválásról, tízön-vízen keresztül ki kell tartaniuk egymás mellett, mint ahogy szülei Pallagi Erzsi papkisasszony és Mórucz Bálint parasztlegény, két össze nem illő ember, szintén felnevelték együtt hét gyermeküket…A gy betíben a g itt a férjet, az y a feleséget szimbolizálja. Feltínő, hogy az y középső két szára feljebb kúszik a felsőbb régió felé, mintegy kihozva Jankát a mindennapok szürkeségéből. A többi betí illedelmesen sorakozik a saját zónájában, egyedül az y-nál látszik a törekvés az idealizált magasságokba való emelésre. „Én magát nem feleségnek, hanem istennőnek neveltem” – vallotta Móricz egy későbbi levelében. &Uacutegy érezte, ő felelős mindenért, saját túlzó istenítésével tette Jankát kibírhatatlan zsarnokká.

Az előbbi jelzést még erőteljesebben aláhúzza a jobb felé kiforduló y szár, jóllehet annak bal felé illene kanyarodnia. Ezt az írásmozzanatot a g betínél ugyancsak megtaláljuk, és a szublimálásra utaló jelként értékeljük. Kétségtelen, hogy Móricz számára mindennél fontosabb volt a külvilág felé fordulás, – amit a jobb oldal jelképez az írásban – mint saját ösztönkésztetéseinek a követése. Elkötelezett embereknél gyakran megjelenik ez az alakzat a g esetében. Jóval ritkább azonban az y megformálásakor. Kitínően jelzi azt a szándékot, hogy a feleségét, annak intim szféráját is, megismertesse az olvasókkal. A családhoz való feltétlen ragaszkodás mellett azt is mondhatjuk, hogy a házasság azért volt fontos számára, hogy a különböző szituációkba ágyazva témává alakítsa és a világ elé tárhassa. Érzi, hogy ez az írói magatartás nem hoz boldogságot egyikük számára sem, hiszen hiányzik az alsó hurok. A hurok a grafológiában a pozitív örömélményre való készséget jelenti. Maga az írás egésze hurkosnak nevezhető, ami egy harmincéves ember esetében teljesen természetes, ezért különösen szembetínő a gy-ben a hurkok hiánya, ami a jobbra kilendülő írásmozdulatból következik.

Az elmondottakkal kapcsolatban még egy jelzésre kell odafigyelni. A szöveg utolsó előtti sorában lévő gy betíben már nem szépen kerekítve hajlanak jobbra a szárak, hanem nehéz szögek terhelik őket. Az egymás igényeihez való zökkenőmentes alkalmazkodást lassanként felváltotta a makacs akarnokság. Egyikük sem engedett a maga igazából és végsőkig ragaszkodott a saját elképzeléseihez, amely végérvényesen megrontotta a szerelemként kezdődő házasságot.

Magas áthúzások
Feltínnek a szövegben az iskolai sablonhoz képest jóval magasabban áthúzott t betík, például „az isten segít” szavakban. Ilyenkor vezetési hajlandóságra lehet következtetni, de más grafotípusok – mint az arányos zónák, az egyenes sorok – társaságában ez azt jelenti, hogy Móricz Zsigmond autonóm személyiség volt, aki a végsőkig ragaszkodott a saját életútjához, saját döntéseihez. Az álló betík is tanúsítják, hogy a pályájáról letéríteni nem lehetett. Ugyanakkor a kötött írás jelzi, hogy óriási igénye volt a családi élet, a társas kapcsolatok iránt. Szeretett másokról gondoskodni, a középpontban lenni, és állandóan új élményekre vágyott. A szigorú erkölcsí társ mellett Janka nem lehetett másra féltékeny, mint az írásra – egészen 1924 januárjáig. Ekkor a híséges férj a Búzakalász címí darabja próbáin találkozott a szépséges Simonyi Mária színésznővel és belebonyolódott a hálójába. Először elutazott Miskolcra és onnan írta szép szerelmes leveleit az egyiknek, megnyugtató sorait a másiknak. Mind a két asszonyhoz ragaszkodott, egyiket sem akarta elveszíteni. Még egy bécsi, majd egy debreceni tartózkodás következett, miközben mindenhol „körömszakadtáig” dolgozott. Karácsonyra sem ment haza, fogva tartotta a munka és a szerelem őrülete. Janka a huszadik házassági évfordulón veronált ivott, de megmentették. A férj hazarohant, és rendbe jönni látszott korábbi életük. A kibékülés azonban nem tartott soká. Egy éjszakába nyúló viaskodás után a férj ismét elmenekült és ezúttal Janka öngyilkosságából nem volt felébredés. §