IPM: Új Alkotmány – vannak, akik megkérdőjelezik, hogy szükség van-e egyáltalán a magyar alaptörvény megújítására, vannak, akik szerint viszont ez rendkívül fontos az ország számára. Önnek mi erről a véleménye?
Á. A.: Szakmai, alkotmányjogi szempontból keresve a válaszokat kiinduló tételem az, hogy a hatályos magyar Alkotmány nagyon szerény tartalmú, korszerítlen alaptörvény, amely ugyan nem akadályozza azt, hogy Magyarországon érvényesüljön az alkotmányos demokrácia és megvalósuljanak az alapjogok, de szegényessége nem méltó Magyarország jelenlegi státusához, tartalmi fogyatékosságai pedig kifejezetten hátrányosak a korszerí jogállamiság követelményeinek megvalósíthatósága szempontjából.
Számos nemzetközi konferencián kérdezték tőlem és kollégáimtól is, hogy lehet az, hogy Magyarország ilyen elavult alkotmánnyal rendelkezik más, új demokráciákkal szemben. Nehéz erre a kérdésre válaszolni, főleg, ha elfogadjuk Hegel megállapítását, amely szerint minden állam olyan alkotmánnyal rendelkezik, amilyet érdemel.
IPM: Mi hiányzik a magyar Alkotmányból, illetve az új magyar Alkotmánynak mit kellene tartalmaznia?
Á. A.: Formai szempontból különösen két érv hozható fel a jelenlegi állapottal szemben: az első az, hogy a rendszerváltó politikai pártok által kidolgozott és 1989 kora őszén az úgynevezett nemzeti kerekasztal-tárgyalások keretében elfogadott Alkotmány preambuluma kifejezetten előírja az új Alkotmány megteremtését. A preambulum az új alaptörvény megalkotásának feladatán túl néhány tartalmi követelményt is megjelölt. A többpártrendszeren és a parlamenti demokrácián kívül kifejezetten kilátásba helyezte a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam megteremtését. Ezek eddig nem teljesültek. Ezek a szent célkitízések kötelezőek, a békés rendszerváltozás alkotmányozási feladatát mielőbb teljesítenünk kell.
A második, széles körben ismert formai kifogás a hatályos Alkotmány elnevezését érinti. Amint ez ismert, ez így hangzik: 1949. évi XX. törvény a Magyar Köztársaság alkotmányáról. Alig vonható kétségbe, hogy a valóságot nem fedő cím nem maradhat fenn.
Tartalmi szempontból pedig hangsúlyoznom kell, hogy az eredetileg is szerény alkotmány az utóbbi évtizedekben Európában végbement fejlődés következtében rendkívül korszerítlenné vált. Az emberiség legjobbjai, az úgynevezett protagonisták felismerték, hogy az egész élővilágot, az emberiséget is beleértve, súlyos veszélyek fenyegetik. Ezért legfontosabb feladattá vált az, hogy úgy alakítsuk sorsunkat, hogy az élővilág ne semmisüljön meg, és benne a jelenlegi és eljövendő emberi nemzedékek is élhessenek.
Minden fejlett jogállam alaptörvényében meg kell határozni azokat a célkitízéseket, amelyeket közhatalmi eszközökkel is szolgálni kell. Fel kell hagyni a határtalan fejlesztéssel, és a mindenáron való győzelemre irányuló versengéssel, mert ez a kettős törekvés súlyos veszélyekkel jár. Az Európai Unió alkotmányához hasonlóan közhatalmi célkitízésként kell megfogalmazni az alaptörvényben a fenntartható, kiegyensúlyozott, arányos fejlődés szolgálatát.
IPM: Lehet-e igazságos alkotmányt létrehozni olyan világban, ahol nagyok az egyenlőtlenségek?
Á. A.: Európában – de más földrészeken is – sokan tudják és érzik, hogy rendkívül erőteljes szociális feszültségek alakultak ki. Számos megnyilvánulása van az elégedetlenségnek, az ösztönös lázadásnak és a vandál pusztításnak.
A fejlett országok elsődleges gondja és feladata ezért a szociális feszültségek nagyon alapos tanulmányozása és sokrétí kezelése. Tartalmas szabályozással, körültekintő szervezéssel, anyagi ráfordításokkal, a szükséges technikai és egyéb feltételek megteremtésével el kell érni, hogy létrejöjjön a társadalmi, a gazdasági és a területi kohézió, vagyis érvényesüljön az öszszetartozás, a kölcsönös felelősség Európában és másutt is.
IPM: A jogrendszer alapját a fejlett jogállamokban jogi alapelvek határozzák meg. Tartalmazza-e a hatályos Alkotmány a korszerí alapelveket?
Á. A.: A jogi alapelvek keretet szabnak a különböző jogágak normái számára, és főbb tartalmi elemeket is meghatároznak. Ezért mintegy tartóoszlopokként szerepelnek a jogrendszeren belül.
A polgári átalakulás ismert jelszava volt a Szabadság, egyenlőség, testvériség! A végbement változások alapján megállapíthatjuk, hogy az alapelveknek ez a hármassága nem elégséges.
A szabadság kibontakozott, sőt csodálatos gazdagságot ért el, és természetesen fenntartandó ez az alapjog. A szabadság alapján gazdag pluralitás alakult ki, melyen belül megszínt az egyenlőség. Nagy különbségek tapasztalhatók a különböző csoportok és személyek helyzete között. Egyenlőségről csak szík keretben beszélhetünk, a lényeges eltérésekből súlyos feszültségek fakadnak.
A sokszíníség miatt mellőzhetetlen a tolerancia, a türelem a különböző változatok iránt. Mivel a pluralitásban sokan hátrányos helyzetben vannak, ezért elengedhetetlen a szolidaritás. Elviselhetővé kell tenni a nehéz helyzetben lévők életét. A Szabadság, pluralitás, türelem és szolidaritás! jelszónak kell lépnie a Szabadság, egyenlőség, testvériség! helyébe. Mindezt az Alkotmánynak is meg kellene erősítenie.
IPM: Az Alkotmány reformja mennyiben járulhat hozzá ahhoz, hogy az emberek is másként viselkedjenek és türelmesebbek legyenek?
Á. A.: Már a római jogtudomány mívelői tudták azt, hogy a jog önmagában nem képes az emberi, a társadalmi kapcsolatokat hathatósan szabályozni, mellőzhetetlen az erkölcs közremíködése. Ezért szinte örök érvényí erkölcsi princípiumokat és posztulátumokat fogalmaztak meg. Közülük megítélésem szerint alkotmányos jelentőségí és alaptörvényi rangra kell emelni a bona fides (jóhiszemíség) és az equitas (méltányosság) alapelvét. Gyakran következik be ugyanis annak súlyos veszélye, amit a rómaiak úgy fogalmaztak meg: „summum ius summa iniuria” állapota, vagyis a jog túlburjánzása jogtalansághoz vezet. Ennek elkerülése érdekében indokolt a bona fides és az equitas jogrendszeri alapelvvé nyilvánítása a magyar alaptörvényben.
Az Alkotmány jelenleg is kinyilvánítja az állam és az egyházak elválasztását, de nem rögzíti az állam világnézeti semlegességének elvét, amely szerint az állam egyetlen világnézet, illetve vallás iránt sem kötelezheti el magát kizárólagosan, mert e tilalom megsértése hátrányos lenne a többi világnézet vagy vallás hívei számára. Ezért az állam világnézeti semlegességét, mint alapelvet is rögzíteni kellene az Alkotmányban.
IPM: Milyen más alapelv hiányzik még a magyar alaptörvényből?
Á. A.: Természetesen az Alkotmányba iktatandó alapelveket kimerítően nem sorolhatom fel. Szerencsére a hatályos szöveg is több jelentős alapelvet – közöttük például a bírói függetlenség vagy a demokratizmus alapelvét – megfogalmaz. Az alapelvek köre azonban még bővítésre szorul.
Súlyos fogyatékossága a magyar Alkotmánynak, hogy lehetővé teszi a törvényhozó és az alkotmányozó hatalom egybeesését. Mindkettőt az Országgyílés gyakorolhatja. Ezáltal a Parlament maga állapíthatja meg szervezetének, hatáskörének és míködésének alkotmányos kereteit, valamint a döntései feletti alkotmányossági felügyelet lehetőségét is. Ez az állapot nem tartható fenn. Az alkotmányozó hatalmat el kell különíteni a törvényhozásétól. Magyarországon is intézményesülhetne olyan nagyobb létszámú testület, amelyben az egyházak, a köztestületek, az érdekképviseleti szervezetek, az etnikumok képviselői, a civil szervezetek kiküldöttei vitatnák meg és fogadnák el az Alkotmány szövegét, amely ezt követően csak népszavazási megerősítéssel emelkedhetne alaptörvényi rangra.
IPM: Az Alkotmány csak jogokat tartalmazhat?
Á. A.: Az új fejlődési irány e tárgykörben az, hogy fel kell hagyni az alapjogok feladatoktól, kötelességektől, korlátozásoktól, tilalmaktól és felelősségtől mentes felfogásával. Az EU alapjogi chartájában legalább annyi feladat, kötelesség és korlátozás szerepel, mint amennyi alapjog.
A tilalmak között a faj, az etnikum, a bőrszín, a nyelv, a vallás, a politikai nézet szerinti diszkrimináció tilalma ugyan szerepel az Alkotmányban, de az újabb nemzetközi, szupranacionális és nemzeti jogi alapokmányok már újabbakat is rögzítenek, például, hogy genetikai ismérvek alapján ne történhessen diszkrimináció, tiltják a fajnemesítési praktikákat, a szexuális orientáció alapján történő megkülönböztetést, az ember klónozását.
Az Alkotmánybíróság döntésének hasznosításával, nemzetközi kötelezettségeinket követve az Alkotmánynak kellene kinyilvánítania a halálbüntetés tilalmát is. Az összeférhetetlenség alkotmányi szabályaiból – szerintem – törölni kellene annak lehetőségét, hogy miniszter, mint a Parlamentnek felelős végrehajtó hatalom tagja egyben képviselő is lehessen. Tartalmatlan ugyanis az olyan miniszteri felelősség, amelynek érvényesítésében a miniszter maga is részt vehet.
IPM: Milyen alapkötelességek szerepeljenek az Alkotmányban?
Á. A.: Az alapkötelességek között jelenleg az Alkotmány és az alkotmányos jogszabályok tiszteletben tartása, a tankötelezettség, a közterhek viselése, a honvédelem, a szülők és a társadalom nevelési kötelessége, valamint az úgynevezett ius resistendi jogához kapcsolódó kötelesség szerepel. Kulcsár Kálmán akadémikusnak, a rendszerváltó kormány igazságügyi miniszterének köszönhető, hogy a magyar Alkotmány 2. paragrafusának (3) bekezdése értékes történelmi hagyományként, modern megfogalmazásban meghatározza az 1222. évi Aranybullában megfogalmazott ellenállási jogot.
Eszerint ugyanis hazánkban minden állampolgárnak joga és kötelessége, hogy a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására irányuló törekvésekkel szemben törvényes úton fellépjen. Alkotmányos alapon kifogásolta tehát a köztársasági elnök úr, hogy a Magyar Televízió székházának törvénytelen rombolását többen helyeselve vagy közömbösen szemlélték.
Indokoltnak tartom, hogy a felsoroltakon kívül az Alkotmány alapkötelességként írja elő a jog rendeltetésszerí gyakorlását, a joggal való visszaélés tilalmának követését, mások alapjogainak tiszteletben tartását, a közrend és a közbiztonság fenntartásában való közremíködést, a közegészség és a környezet védelmében és fejlesztésében, valamint a katasztrófa- és baleset-elhárításban való együttmíködést, valamint a szülők és gyermekek kölcsönös támogatását.
A felelősség mindig emberi magatartáshoz kötődik. A jogi felelősség lehet késztetett, és fakadhat belülről.
A késztetett felelősség belülről is fakadhat. A hatályos Alkotmány nem rendelkezik a felelősségről, pedig szükséges lenne! Az Alkotmány tartalma befolyásolja a polgárok értékfelfogását is. Az Amerikai Egyesült Államok híres alkotmánya – a biblia mellett – csaknem minden amerikai hazafi házában megtalálható. Szerencsés lenne, ha az Alkotmány hazánkban is ilyen tekintélyre tenne szert.
IPM: Miről rendelkezzék még az új Alkotmány?
Á. A.: A magyar Alkotmány tartalmi hiátusait és gazdagításának szükségességét szerencsésen aknázta ki a magyar alkotmánybíráskodás ismert aktivitása, bátor alkotókészsége. Ennek a közel két évtizedes míködésnek eredményeként jött létre az elhíresült láthatatlan alkotmány, amelynek tartalmát közel húsz vaskos kötetből hámozhatjuk ki. A magyar alkotmányjog – ez szélesebb fogalom, mint az alkotmány – normaanyagának mintegy 60 százalékát részben elavult és egymásnak is ellentmondó alkotmánybírósági döntések tartalmazzák.
A nagyszámú alkotmánybírósági határozat elavult ballasztjának szelektálásához, a halaszthatatlan megújuláshoz szükséges kötelező szilárd alapot a világosan megfogalmazott, korszerí tartalmú Alkotmány állapíthatja meg. Egyetértéssel hangsúlyozhatjuk viszont, hogy több alkotmánybírósági határozat tartalmaz olyan jelentős megállapítást – így például a képviseleti és a közvetlen népi hatalomgyakorlás szerepéről, arányáról és viszonyáról, az alapjogok korlátozhatóságáról, az információs szabadság összetevőiről stb. –, amely alaptörvényi rangra emelendő.
A jelzett korszerí alkotmányi értékek keretei között, az állami szervek eddigi míködési tapasztalatai és a távlati nemzeti célkitízések alapján munkálhatók ki azok az Alkotmányban megalapozandó korszerísítések, amelyek az Országgyílés, az államfő és a kormány szerepére, viszonyára, az úgynevezett kétharmados törvények arányának csökkentésére, az egyházak és az állam partneri viszonyára, a közigazgatás, a bíráskodás, az ügyészség, a rendőrség, az állami ellenőrzési rendszer, az országgyílési biztosok, a települési és regionális önkormányzatiság szervezetére, hatáskörére és míködésére, a pártok, a köztestületek, az érdekképviseletek, a civil szervezetek pozíciójára és szerepére vonatkoznak.
IPM: Mennyi időt venne igénybe az új Alkotmány létrehozása?
Á. A.: 1995-ben nagyon intenzív alkotmányozó munka kezdődött számos tudományos kutató és egyetemi oktató bevonásával. El is készült egy tervezet, amelynek néhány elemét hasznosíthatnánk. Jelenleg az alkotmányjogi tanszékek szervezetten is foglalkoznak azzal, mi kerüljön az Alkotmányba. Példaként említem a pécsi Jogi Karon a közelmúltban megvédett PhD-értekezéseket. Drinóczi Tímea A gazdasági alkotmány és alapjogok címmel, Chronowski Nóra pedig Az Európai Unió és a nemzeti alkotmányok viszonyáról írt doktori értekezést. Úgy vélem, hogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium összefogása mellett, intenzív munkával akár egy év alatt is ki lehetne dolgozni az új magyar Alkotmány tervezetét.
IPM: Ha ilyen gyors az elavulás, érdemes-e egyáltalán új Alkotmányt írni? Létezik mindig aktuális, mondhatni tökéletes alkotmány?
Á. A.: Minden kornak vannak olyan sajátos, új értékei, amelyek alkotmányi megerősítést érdemelnek.
- Dr. Ádám Antal 1953-ban szerzett diplomát Pécsen az Állam- és Jogtudományi Karon, majd tanársegéd lett ugyanitt. 1958-tól a jogtudomány kandidátusa. 1967–2000-ig egyetemi tanár a PTE Jogi Karán, 1975–78-ig dékán, 1974–90-ig a kar tudományos kiadványainak szerkesztője, 1990–1998-ig alkotmánybíró. 2000. március 1-től professor emeritus. 1999-től akadémiai doktor. 2000-től a Jura c. kari folyóirat főszerkesztője. Több mint 300 tanulmánya és közel 100 újságcikke jelent meg az emberi jogok, a központi állami szervek, a társadalmi szervezetek, az alkotmányi értékek, az alkotmányvédelem és egyéb témakörökről.
Rendszeresen tartott és tart külföldön is előadásokat. 1994–97-ig az MTA Közgyílésének választott tagja, az MTA Közigazgatási Bizottságának, a Magyar Politikatudományi Társaságnak, a Magyar Alkotmányjogászok Egyesületének és a Nemzetközi Alkotmányjogi Társaság választmányának tagja. 1999-ben tüntették ki a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje csillaggal.
