Hatásos vizualitás

Tiszta élvezet belépni a Ludwig Múzeum Hantai-kiállítására. Tavaly ősszel a Pompidou-ban rendezett életmíanyagban hasonlót éreztem, hogy nem lehet betelni a színekkel. Az IPM kiállításajánlója.

A képek hatalmasak, és összességében felszabadult jókedv uralkodik el az emberen. Mondjuk eleve szeretek múzeumban lenni, de Hantai képeinek van egy olyan sugárzása, amely egyszeríen jól hat a látogatóra. Például azzal, hogy nem állítja feladatok elé, nem kéri, hogy kezdjen járkálni bonyolult, privát labirintusában, nyissa meg magát egy másik ember összetett személyisége felé. Nincs labirintus, csak egy vonzó tér, és ami megfejtenivaló akad, az is bónusz a látvány mellé. Legalábbis az életmí vége felől kezdve az anyag megnézését, hiszen ebbe érkezünk, egy falat kitöltő napsárga óriási kép elé. Van még előtte egy kisebb önarckép, illetve tisztességesen haladva kezdhetjük az indulásnál is, hogy lássuk, mesterei, Aba-Novák és Kontuly milyen nyomokat hagytak fiatalkori mívein, illetve hogy felismerjük, már ezeken is érezni egyfajta franciás ízt. Hantai 48-ban, festő feleségével a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasaként ment el Magyarországról, és 49 óta Párizsban élt. Hasonlóan a második emeleten látható kor- és pályatárs Reigl Judithoz, André Breton fontos szerepet játszott a karrierje indításban. Hantai elvitte hozzá pár képét, félénken letette a küszöbére, és később boldogan látta azokat viszont Breton galériájának kirakatában. A szürrealizmus épp kezdett kifáradni, Hantai erős színei és látomásai vérfrissítően hatottak. Később Pollock, Matisse és Cézanne volt rá hatással, saját útkeresésében érezni a nagy gesztusokkal való festés, a tiszta színek használata és az aprólékosság iránti akár ellentmondó vonzalmakat. Ami világhírívé és messziről felismerhetővé tette, az a pliage-technika, vagyis hogy vásznait összegyírte, csomózta, befestette, és száradás után kihajtogatta. Óriási felületekkel dolgozott, munka közben olyan volt, mintha végtelen hullámok közt tempózna. Ettől van is egyfajta erotikájuk a képeknek, nemcsak mert teste lesz a vászonnak, hanem mert ő is fizikummal van benne létükben, simítja, csomózza őket, majd engedi, hogy a véletlen is belépjen, hiszen a kitekerésnél látszik csak, hogyan ütött át a festék a redőkön. A pliage előtti sorozatain a képek szélét hajtogatta be, ezeken középen, gyomorszerí formákban keverednek a színek. &Iacutegy lesz értelme annak, miért emlékeztetnek ezek Kokoschka kicsit idegbeteg erotikájára. Hantai nem volt könnyí ember, felesége mellette abbahagyta a festést, és egész életét neki, illetve a négy tehetségesen muzikális gyerekből álló család míködtetésének szentelte. De mindezek tudása nélkül is átütőek a mívek. Hantai azon mívészek egyike, akiket nem feltétel intellektuálisan érteni, hiszen a mífaj lényegét hozzák, vizuálisan míködnek, emblematikus képei közt egyszeríen jólesik lenni. Egyik barátom kicsit zavartan vallotta be, kislánya hazafelé menet azt mondta, szeretne hantais ágynemíhuzatban aludni. Szerintem nem unortodox gondolat, a színek, a mintázat játékossága, sugárzása akkor is hat, ha nem tudjuk, miért. Megközelíthetősége felszabadító. 
HANTAI
Ludwig Múzeum – Nyitva: augusztus 31-ig