Mikor készültek az első színes fotók?

Bár az első, kísérleti színes felvételek már az 1860-as években elkészültek, valóban jól használható eljárásra egészen az 1900-as évek elejéig kellett várni.

A századfordulón a fekete-fehér fényképezés technikája már ismertnek és kiforrottnak volt mondható, színes felvételeket azonban egy-két különleges és körülményes eljárás kivételével még nem tudtak készíteni. A filmezés mellett a fotográfia iránt is érdeklődő Lumičre fivérek 1903-ban kezdtek kísérletezni különféle színes eljárásokkal, majd 1904 májusában szabadalmaztatták a világ első, gyakorlatban is jól használható színes eljárását, az autokrómot. Ez azonban csak 1907 után terjedt el, ugyanis csak ekkorra sikerült kidolgozni a fotólemezek előállításának megbízható technológiáját. Első lépésként keményítőszemcséket festettek cinóbervörösre, sárgászöldre és ultramarinkékre, majd e szemcséket összekeverték és felhordták a hordozóul szolgáló üveglemezre. Ezek a szemcsék alkották a színszírőket. A lemez többi területét szénporral töltötték ki. &Iacutegy a fény kizárólag csak valamelyik színezett keményítőszemcsén át juthatott át az üvegen. A réteget lakkal rögzítették, majd a lakkra öntötték a fényérzékeny emulziót. Amikor a lemezre elkészítették a felvételt, akkor a fény az apró színszírőszemcséken át jutott a fényérzékenyen rétegre, így az egyes fényérzékeny szemcsék csak az előttük lévő színszírőnek megfelelő színkivonatot rögzítették. A különleges előhívási eljárás rögtön pozitív képet adott, de a színes szírőszemcsék megmaradtak, így a lemez szemlélésekor vagy kivetítésekor színes kép volt látható. A technológia hátránya, hogy az autokróm lemezeket nem lehetett sokszorosítani, így minden felvétel egyedi volt. Az autokróm lemezek különleges élénk színí képeket rögzítettek, és szerencsére jól viselték az idő múlását is, így maradtak fent például azok az egyedülálló néprajzi felvételek, amelyek az 1920-as évek Magyarországán készültek.