Gondos szülő volt a neandervölgyi ember

A University of York kutatói a neandervölgyiek csontjait kutatva azt állítják, hogy a neandervölgyi ősemberek igazán szerető és gondoskodó ősök voltak.

A sztereotípiák ezzel az embercsoporttal azért alakultak ki, mert a régészek általában nem fordítottak kellő figyelmet a gyerek- és csecsemő csontvázakra, amelyeket a sírokban találtak. Pedig ezek nagyon sok mindent elmondanak egy közösségről.
Azt már tudjuk, hogy a neandervölgyiek génállománya nagyon hasonló volt a modern emberéhez. A mai ázsiai és európai emberek genomjának egy-két százaléka ezektől az ősöktől jön. Ebből arra következtetnek a kutatók, hogy az ősi társadalmuk sem lehetett nagyon különböző.
Kicsiny, többnyire izolált családokban éltek, amelyeknek kevés kapcsolatuk volt más csoportokkal. Hasonló vadászó-gyíjtögető életmódot folytattak, mint a homo sapiensek. A gyerekeiknek megpróbáltak minden tudást átadni, törődtek a betegekkel és sérültekkel. Amikor meghaltak, akkor tisztelettel és gondoskodással temették el az elhunytat. Ez fokozottan igaz volt akkor, ha gyerekről volt szó.
A sztereotípia eddig megkérdőjelezte, hogy a neandervölgyieknek volt-e egyáltalán gyerekkoruk. A mostani kutatás szerint igen, a gyerekek megtanulták hogyan kell szerszámokat pattintani – a leletekből kiderül ennek a folyamata. Játékkalapácsot készítettek maguknak, ami nem csupán a készítés módját tanította meg neki, hanem azt is, hogyan kell használni ezeket a szerszámokat.
A neandervölgyi gyerekek arca sokkal szélesebb volt, de az agyuk valószíníleg gyorsabban nőtt. Nagyjából 15 éves korukra érték el a felnőttek méreteit, valamivel gyorsabban, mint a modern ember.