Ray Kurzweil: A szingularitás küszöbén

Raymond Kurzweil afféle amerikai csodabogár, feltaláló, író, jövőkutató és a Google míszaki igazgatója. Sikeres vállalkozó és számos szabadalom, díj, kitüntetés birtokosa.

Több könyve jelent meg egészség, mesterséges intelligencia, transzhumanizmus és technológiai szingularitás témakörökben. A szingularitás küszöbént 2006-ban írta, magyarul tavaly jelent meg az Ad Astra Kiadó jóvoltából. Kapható kemény fedeles formában és alig több mint feleannyiért e-könyvként is. A technológiai szingularitás egy tudományos-fantasztikus fogalom, azt a jövőben elkövetkező korszakot nevezik így, amikor a technológiai változás üteme minden ma elképzelhetőt meghaladóan felgyorsul, hatása pedig olyan mély lesz, hogy az ember élete a ma élők számára felfoghatatlanul megváltozik. Az elnevezés a fekete lyukak középpontjában feltételezett gravitációs szingularitás analógiájára született, és állítólag már Neumann János is használta. Csak remélni tudom, hogy a technológiai szingularitás egyáltalán nem hasonlít a gravitációs szingularitásra, az utóbbival való találkozást ugyanis bizonyosan nem élné túl senki. A szerző viszont úgy véli, már 2030 körül elérhetjük a szingularitást. A híres Moor-törvény szerint az integrált áramkörök bonyolultsága körülbelül tizennyolc hónaponként megduplázódik, ám van itt még egy dolog, a transzhumán intelligencia. Kurzweil szerint a fejlődés következő állomása a technológia és a biológia egybeolvadása, az emberi intelligenciánál hatékonyabb, önmaga reprodukciójára képes nem biológiai intelligencia megjelenése. A technológiai fejlődés elemzése után a szerző azt boncolgatja, hogyan lehetne megfejteni az emberi intelligencia szoftverét, hogy aztán a kapott modellt beprogramozhassuk egy chipbe. Ezt a chipet akár az emberi testbe is be lehetne ültetni, így a jelenleginél sokkal hatékonyabb agy-gép rendszert, az ember 2.0-t kapnánk. És ha mindezt még vegyítjük a nano- és géntechnológiával, akkor valóban a kezünkben a bölcsek köve, és az örök élet titka. &Aacutellításai megosztóak, én a pesszimistákhoz tartozom. Igen nagy kontrasztot látok a harmadik világban élő emberek körülményei és Kurzweil világa között. Van, aki másként látja. Ramez Naam szerint „Istent játszani” valójában az emberi természet legmagasabb szintí kinyilvánítása. A veszélyekre azonban Kurzweil is felhívja a figyelmet. A technológiai fejlődésnek már voltak olyan vívmányai, mint Hitler tankjai, az atombomba. Megfelelő kezekben a gén- és nanotechnológia is képes hasonlókra. Ezért a könyv végén sorra veszi a veszélyeket és a fontosabb kritikákat, igyekszik megnyugtatóan válaszolni mindre. Engem nem nyugtatott meg. De ki tudja. Lehet a szingularitásban hinni, vagy kételkedni, kinevetni vagy félni tőle. No és, mit számít, hogy ki mit gondol arról, hogy ez fog-e történni, vagy más? Akár így is történhetne, hiszen a valóság gyakran felülmúlja a képzeletet.
Ad Astra Kiadó Kft., 2013.
1151 oldal, 2990 Ft. e-book