Laci!Pecsenye?

Régen még sokfelé szokásban volt, hogy június második felétől, László-naptól a konyhát a házból a szabad ég alá helyezték ki. Az IPM étteremkritikája.

A hagymás, paprikás zsírban sült lacipecsenyéről ismert vásári lacikonyha akár még egy egyszerí, szegényes vendéglő is lehetett. Talán csak egy sátorral, ami alatt a vendég le is ülhetett. Nos, a Bazilika szomszédságában álló, trükkös neví Laci!Pecsenye? egyáltalán nem ilyen. A Laci!Pecsenye?, mint magukat jellemezve írják, „a magyar hagyományokra építő kifinomult kortárs bisztrókonyha. Ismerős ízek, egyszerí ételek, kitínő alapanyagok, precíz technológia, egyéni interpretáció.” A Takács Lajos vezényelte konyha középpontjába az argentin faszénnel fítött baszk Josper sütő, és a hús, vagyis a pecsenye került. A hívószó pedig a húsimádat – malac és disznó, marha és szárnyasok – lett. 
A szezon még alig kezdődött el, így aztán szabadon választhatunk az asztalok közül. Akár a még fedett teraszra is ülhetnénk, de mégsem. Az épületben maradunk. A hely barátságos, levegős, mai. A felszolgáló udvarias, készséges. A bevezető fogásunk, szopós malac sültje, ropogós bőrrel, gőzölgő, puha hússal. Hozzá olyan vágott vegyes savanyúság jár, amit manapság csak kimchi néven divatos emlegetni. Az előétel fogassaláta. Saláta és fogas. Jó és konvencionális. Egészséges. A salátánál izgalmasabb levesünk, egy japán tésztaleves (ramen). Sült tofuval, fürjtojással, tengeri moszattal (nori), újhagymával, korianderrel, szójaszósszal (sóju) és külön adott, brutálisan erős chiliszeletkékkel. A tészta ugyan más, mint az instant, vékony japán, de illik a japánnál teltebb és mélyebb ízí, sertéscsontból (tonkocu) és húsból, kacsacsontból készülő, ezzel pedig a hazai ízléshez közelebb álló leveshez. Emlékezetes, amolyan Takács Lajos kézjegyét magán viselő, a séf jókedvében kitalált fogás.
Főételeink a turbolyamártásos tészta sült csirkével és az oldalas. A faszéntüzelésí grill ezzel újra szerepet kapott. A rövid, csavart, olaszos tészta jó minőségí, jól főzött, al dente. Az elefántcsont színí tészta mélyzöld, a zellerfélék közé tartozó zamatos turbolyából készített, ízletes, bő mártásba merül. Rajta díszítő turbolyalevek. A pecsenye itt feltekert, bőrös, puha csirkehús, ami azért intenzívebb grillezést, serpenyőben sütést is elviselt volna. Jól érthető, igazán okos fogás. Az étteremben a „nagy pecsenyét”, az oldalast fatáblán, centiméterre (20-40-60) adják. Savanyúsággal, helyben sütött, jófajta kenyérrel. Ez a hús is érzékelhetően jó minőségí. Az oldalas puha, némiképp főtt ízí, ami a sous-vide technológia okán érthető ugyan, ám a grill bátrabb használatával mégis könnyen kiküszöbölhető lett volna.
Vacsorazáró fogásaink a gyümölcsrizs és a túrógombóc. Kedvelt, a magyar konyha és ízlés hagyományait erősítő desszertek. Az édes kása gyümölcsökkel semmi különös, de finom. A túrógombóc kellemes, könnyí, a kenyérmorzsa (pankó) ropogós. Kiváló túrógombóc.
&Oumlsszegzés: A pecsenyékben rejlő lehetőségek magas színvonalú kiaknázása kihívás a hazai gasztronómiában. Takács Lajos konyhafőnökkel a Laci!Pecsenye? új utat keres a budapesti bisztróvilágban. Az étterem barátságos, az ételválaszték újszerí, mégis mélyen ismerős, stílusos és szerethető. Az IPM olvasóinak egy kellemes belvárosi vacsorához ajánlott, divatos, húsközpontú étterem, jó borválasztékkal. Pont: 6/10
Az étkezés ára két főre 15 600 Ft volt.
1051 Budapest, Sas utca 11.
www.lacipecsenye.eu
Laci!Pecsenye?