A tudomány citromdíja

Alfred Nobel, a svéd tudós neve az angolok fülének a noble, azaz „nemes”, „méltóságteljes” szót idézi. Az ignoble szó ennek fosztóképzős ellentéte. Mégsem lenne helyes egy ellenkező értelmí magyar megfelelőt keresni a díj elnevezésére, vagy éppenséggel a kicsit félrevezető anti-Nobel-díj névvel illetni a díjat… Inkább nevezzük magyarul is IgNobel-díjnak. Egy bíráló bizottság évente tíz IgNobel-díjat ad ki olyan kutatásokat díjazandó, „amelyeket nem lehet vagy nem érdemes megismételni”. A népszerí nevén IG-díj annak jár, aki egészen őrült dolgot csinál, zseniálisan őrült dolgot, vagy még rosszabb… A díj elnyerésének kritériuma, hogy valaki valami olyat tegyen a) amin az emberek felkacagnak és b) hitetlenkedve rázzák a fejüket, majd c) elgondolkodnak. &Iacuteme, három példa… s utóbb egy teljességre nem törekvő, de bőséges lista.Testmagasság, pénisznagyság és lábméret
Arra voltunk kíváncsiak, hogy vajon a testmagasság és a lábméret valóban a „népi bölcsesség” szerinti összefüggésben áll-e a pénisz méretével. Hogy a kérdésre választ kapjunk, hatvanhárom átlagosan férfias férfit vizsgáltunk meg. Lemértük a testmagasságukat és péniszük méretét. A cipőméretből megállapítottuk lábuk nagyságát. Azt találtuk, hogy a pénisz mérete mutat némi összefüggést a testmagasággal és a láb méretével egyaránt, ám a korrelációs koefficiens igen gyenge. A magasság és a lábméret nem kielégítő gyakorlati előre jelzője a pénisz méretének.Idézet Bain és Siminosky tanulmányából

Hivatalos bejelentés: A statisztikai IgNobel-díjat az idei évben Dr. Jerald Bain, a torontói Mt Sinai Kórház és Dr. Kerry Siminosky az Alberta Egyetem kutatója kapta „A testmagasság, a pénisznagyság és a lábméret összefüggései” címen publikált, arányosan méretes tanulmányukért. A tanulmány az Annals of Sex Research címí szaklapban jelent meg (6. évfolyam, 3. szám, 1993. 231-235. o.)

Mi másra lenne jó a tudomány, mint hogy eldöntse, tényleg igaz-e, amit mindenki igaznak tart? Dr. Jerald Bain és Dr. Kerry Siminosky annak érdekében ragadtak mérőszalagot, hogy az emberiség egyik igen régóta védelmezett és támadott hiedelmének a végére járjon.„Az egyik legelterjedtebb vélekedés – írja Bain és Siminosky tanulmányában – arra a teóriára épül, miszerint a férfiak péniszének méretére következtetni tudunk a testmagasságuk és egy másik testrészük – úgy mint a fül- vagy orrcimpájuk, hüvelykujjuk vagy lábfejük – méretének alapján. Ezen méretek között ugyanis egyes elméletek szerint egyenes, más elméletek szerint fordított arányosság áll fenn. A kérdés tudományos megközelítésekor a pénisz méretét két másik anatómiai változó, a testmagasság és a lábméret függvényében vizsgáltuk.”

A statisztikai vizsgálathoz Dr. Bain és Dr. Siminosky hatvanhárom férfit toborzott – hogy milyen módszerrel, arról nem szól a tanulmány –, akik hajlandónak mutatkoztak leméretni illető testrészeiket.Ez annak rendje és módja szerint meg is történt. A férfiak testmagassága 157 és 194, lábméretük pedig 24,4 és 29,4 centiméter között mozgott. A pénisz kinyújtott állapotban mért hosszának minimális értéke 6, maximális mértéke 13,5 centiméter volt. Dr. Bain és Dr. Siminosky tanulmányukban nem térnek ki arra, hogy milyen módszerrel nyújtották ki a vizsgálati alanyok férfiasságát. A fenti mérések során nyert adatokat Dr. Bain és Dr. Siminosky statisztikailag, a legkisebb négyzetek linárisan regresszív módszerével elemezték.Az elemzésből kitínt, hogy a kutatók által „gyengének” nevezett összefüggés volt kimutatható a testmagasság és péniszméret, valamint a láb- és a péniszméret között.A kutatás végső következtetése szerint „gyakorlatilag nem lehetséges a testmagasságból vagy a lábméretből értelmes következtetést levonni a pénisz méretére vonatkozóan.”Azért a teljesítményükért, hogy a statisztika tudományát a hétköznapi ember számára is fontossá tették, az 1998. évi statisztikai IgNobel-díjat Dr. Jerald Bainnek és Dr. Kerry Siminoskynak ítéltük oda.Dr. Bain Torontóból érkezett, saját költségén, a díjátadó gálára. A díj átvételekor elmondta: „Ez egy igazi kutatás volt, egy komoly kutatás, és remélem mindenki komolyan is veszi. Igen régi keletí népi hiedelem szólt amellett, hogy egynémely testrészünk nagysága és a lábméretünk között összefüggés fedezhető fel. Jómagam nem ismertem ezt a népi bölcsességet, mígnem egy szép napon, pár évvel ezelőtt, drága anyósom – Isten nyugosztalja –, ez a tényleg csodálatos asszony, akit én őszintén szerettem, és aki engem, azt hiszem, őszintén szeretett…

Szóval egy szép napon, amikor a feleségemmel volt már három gyerekünk – de még nem volt meg a negyedik –, az anyósom így szólt a feleségemhez: „Észrevetted már, milyen kicsi a lába Jerrynek?” Mire a feleségem: „Igen, és?” Ekkor állt elő az anyós azzal, hogy „Hát nem tudod?”Az általunk elvégzett vizsgálatot tehát egy ősrégi problémafelvetés ösztönözte. És azt kell mondanom, hogy a válasz: igen, bizony fennáll egy igen nagyon gyenge – szavakat sem találok erre a fajta gyengeségre – összefüggés a láb- és a péniszméret között. Sőt a testmagasság és a pénisz nagysága között is megfigyelhetünk némi összefüggést, amennyiben a magasabb, nagyobb férfiak férfiassága is arányosan, szóval, de vigyázzunk, vigyázzunk, mert ostobaság lenne egy nő részéről, ha ennek alapján…, szóval értik, merthogy a legfontosabb, hogy az erekció a nagy kiegyenlítő.”A gála másnapján Dr. Bain előadást tartott a Harvardon, amelynek során ékes bizonyítékát adta a különböző testrészek méretére vonatkozó szakértelmének és a téma iránti megszállottságának. Mondanivalóját színes ábrákkal, statisztikákkal és személyes megfigyelésekkel físzerezte.

Gabonakörök
Minden idők legnagyobb fizikusa, Albert Einstein bebizonyította, hogy fotonok léteznek, de nem az időben léteznek. …Azt is állította, hogy minden létező dolog a fotonokon alapszik. …Ez támogatni tínik azt az elméletet, hogy a köröket egy ismeretlen erőtér hozta létre egy ismeretlen intelligencia irányításával. Idézet Pat Delgado „Körkörös bizonyíték” címí könyvéből.

Hivatalos bejelentés: A fizikai IgNobel-díjat az idei évben David Chorley és Doug Bower, a kisenergiájú fizika oroszlánjai kapták körkörös hozzájárulásukért a mezőelmélethez, melynek az angliai gabonatáblák geometrikus elrendezésí pusztítása szolgált alapul.

Rejtélyesek voltak, megdöbbentőek, talán megmagyarázhatatlanok is. Mindig az éjszaka közepén jöttek, és a maguk módján gyönyörínek tetszettek: lapos körök a magasan álló búzában, fíben vagy kukoricában Anglia mezein. Egy évtizeden át a gabonakörök csak mindegyre szaporodtak és alakjuk cifrázódott. A sajtó, a közvélemény és a tudományos élet képviselői megszállottan kutatták a jelenséget. Milyen természeti, természetfeletti vagy bármilyen egzotikus erő hozhatja létre ezt a lenyígöző jelenséget? Mint kiderült, a legtöbb kérdésre a válasz két pasi: Doug és Dave.A hetvenes években, egy késő este Dave Chorley és Doug Bower megalkották azt a micsodát, amit a történelem az első hivatalos gabonakörként jegyez, ha jegyzi az ilyesmit egyáltalán. Dougnak képkeretező míhelye volt Southamptonban, Dave amatőr képzőmívészként éldegélt. Gyakran ittak együtt, és apró csínyeket eszeltek ki. Egyik kedvenc szórakozásuk volt, hogy sötétedés után köröket varázsoltak a helybéli mezőkre, aztán lesték, észreveszi-e valaki a dolgot.

Speciel ezt a tréfát annyira megkedvelték, hogy sokszor megismételték, egészen addig, míg egy szép napon megjelent egy cikk a helyi lapban a Wiltshire Timesban. A legelső lapbeszámoló leírta a furcsa kört a gabonamezőben, ahol „a gabonaszárak laposan elfeküdtek az óra járásával megegyező irányban”. Idéztek egy helyi földmívest is, aki „még soha nem látott ilyen jeleket”. Annak a mezőségnek, ahol a gabonakörök először megjelentek illően furcsa neve volt: Cheesefoot Head azaz Sajtlábfő.Ahogy végre magukon érezték a világ figyelő tekintetét, a fiúk komolyan munkába lendültek. Chorley és Bower az első köröket fémrudakkal készítették. Nem sokkal később technológiát váltották, és a könnyebbség no meg a nagyobb átmérő kedvéért kötelekkel és farönkökkel kezdtek dolgozni.

Ahogy sorra kerültek ki kezük közül az újabb és újabb mestermívek, a sajtó módszeresen felkapta a témát, és
a gabonakör-vész előbb ország- majd világszerte gyorsan terjedt. Itt, ott és amott bukkantak fel a gabonakörök, végül már minden kontinensen, leszámítva az Északi-sarkot. Egyetlen ország sem maradhatott ki: Skócia, Wales, &Iacuterország, Franciaország, Hollandia, Svédország, Olaszország, Németország, Svájc, Románia, Kanada, az Egyesült &Aacutellamok, Mexikó, Kenya, Argentína, Uruquay, &Uacutej-Zéland, Ausztrália, Japán és Oroszország.Gombamód szaporodtak a spekulációk is: mi hozza létre a gabonaköröket? A helikopterek – mondták egyesek. A speciális időjárási feltételek – mondták mások. Eleddig ismeretlen erőterek – vélték a tudományosan képzettebbek. A gabonakörök iránt leglelkesebben érdeklődők többsége azonban abban hitt vagy bízott, hogy az UFÓ-k keze van a dologban. Sokan szkeptikusak voltak, és vállvonogatva szemfényvesztést emlegettek, ám az időjárás-, erőtér- és UFO-elméletek hívei csúnyán lehurrogták őket.

A helikopter-elmélet képviselői gyorsan eltíntek a színről, merthogy a helikopterek elég feltínőek ahhoz, hogy repkedésüket észre vehessék.Az időjárás-elméletek hívei több részletes beszámolót is közzétettek a Journal of Meteorologyban és máshol, melyekben kifejtették, hogy véleményük szerint a gabonakör megjósolható aerodinamikai következménye annak a jelenségnek, ha egy méretes centrális forgószél és négy kisebb, hozzá kapcsolódó forgószél precízen együttmíködik. Ennek az elméletnek a képviselői persze ennél bonyolultabb teóriákkal is előálltak.A valamilyen ismeretlen erőtérre alapozott elméletek pártolói, mondhatni túlerőbe kerültek, amikor kiderült, hogy a kvázi-szférikus plazmaörvények, a statikus töltésáramlások, a rádioaktívan perforált gabonaszár-cellafalak és a szabálytalan elektromagnetikus gerjesztés házilag előállított magyarázatainak komoly tárházával rendelkeznek.Ahogy telt múlt az idő, mindegyre újabb gabonakörök keletkeztek bonyolódó formákban: állatok, rovarok, kulcscsomók, hópelyhek, népmívészeti és vallási motívumok, játékforgók, lánckerekek, felsőbb matematikai ábrák. Minden bizonnyal ezek közül jó néhány Chorley és Bower míve volt, de nyilván nem mindegyik. Olyannyira nem, hogy egy adott ponton maguk is annyira kiborultak az újabb, legújabb és legeslegújabb Doug&Dave formációktól, hogy csináltak egy olyan gabonakört,  amelyben ezt olvashattuk: NEM VAGYUNK EGYED&UumlL.

A kutatások folyamatát dokumentálandó megalapították az évente háromszor megjelenő The Cereologist címí folyóiratot (mely a nevét később The Cerealogistra, majd megint vissza The Cereologistra változtatta). A konkurencia sem váratott magára, megjelent a piacon a The Circular és a The Crop Watcher címí magazin. Könyvek és tévéprogramok foglalkoztak a témával. Gabonakör egyesületek alakultak.1991-re Chorley és Bower már annyi gabonakört csinált, hogy számukra kifulladt a téma. Lassan az is kezdte idegesíteni őket, hogy igen-igen sok ember kezdett egész szépen keresni  a dolgon – gabonakör-túrák, szuvenírek, könyvek satöbbi, ellentétben velük, akik még egy fillért sem kerestek. De akármi motiválta is a srácokat, egyszer csak felhívtak néhány riportert, elmesélték nekik a sztorit, bemutatták a technikát és a maguk szerény módján hírességgé váltak.Mindezekért 1992-ben Dave Chorley és Doug Bower nyerte el a fizikai IgNoble-díjat.A díjazottak nem tudtak vagy nem akartak megjelenni az ünnepélyes díjátadáson.Chorley és Bower míködésével megismerkedve, a gabonakör megszállottjainak jelentős részében a megszállottsága alábbhagyott.

Többen azonban kitartottak, mondván Dave és Doug nagyszájú fecsegők, befurakodók, tudományellenes bajkeverők. A legelszántabb gabonakörösök továbbra is a magyarázat után kutatnak. Kemény meló, ki tagadná. A Gabonakör-tanulmányok Központja (Centre for Crop Circle Studies) által 1998-ban kiadott The Secret History of Crop Circles [A gabonakörök titkos története] címí könyv határozottan állást foglal a Chorley- és és Bowers-féle szkeptikusok, hitszegők ellen:
„Okunk van azt hinni, hogy az 1990-es évek elejére teljes gőzzel beindult a gabonakör-jelenségek kutatásának lejáratására szervezett kampány. A legfőbb cél az volt, hogy a közvéleménnyel elhitessék, ez a téma már szóra sem érdemes.”

984 cím keres egy szerzőt

Hivatalos bejelentés: Az irodalmi IgNobel-díjat az idei évben Jurij Sztrucskov, a moszkvai Szervesvegyészeti Kutatóintézet legtermékenyebb munkatársa kapta, azért a 948 tudományos értekezésért, amit 1981 és 1990 között publikált. Ez azt jelenti, hogy a szerző átlagosan 3,9 naponként kerített sort egy tanulmány megjelentetésére.

Sok egyetemi kutató számára a publikációs jegyzék hossza a legfontosabb tényező a szakmai presztízs, a fizetés, az előléptetés és az álláslehetőségek szempontjából. Vannak tudósok akik termékenyebbek, mint kollégáik, de közülük is egy, Jurij T. Sztrucskov a legtermékenyebb: szinte emberfeletti a teljesítmény, amit e tekintetben nyújtott. Tíz év alatt többet – sokkal többet – publikált, mint bárki más tudós a világon.Jurij T. Sztrucskov a Szovjet Tudományos Akadémia Szervesvegyészeti Kutatóintézetének igazgatója volt Moszkvában. A világ egyik legjelentősebb kristálytantudósaként tartották számon. A krisztallográfusok röntgengéppel készítenek felvételeket a kristályokról. A huszadik században ez számított az egyik legfontosabb és legjobb technikának, amellyel a vegyészek a komplex molekulák szerkezetéről a legtöbbet megtudhatták. A természet titkait kutató sok vegyész tudományos hírnevét – egyes esetekben Nobel-díját – ennek az eljárásnak köszönhette.

Ennek ellenére, hiába ismerték jól krisztallográfus körökben Jurij T. Sztrucskov nevét, a nagyvilág 1992-ig szinte semmit nem tudott érdemeiről. Ekkor azonban David Pendlebury, a philadelphiai Tudományos Információs Intézet munkatársa az intézet óriási citációs adattárára támaszkodva megnézte, ki volt az a tudós, aki 1981 és 1990 között a legtöbb publikációt tette közzé.A győztes, kétség nem fért hozzá, a kevéssé ismert neví Dr. Sztrucskov lett: az orosz tudós 948 tudományos értekezést jegyzett szerzőként vagy társszerzőként. Az említett időszak alatt átlagosan 3,9 naponta jelent meg egy-egy új Sztrucskov-publikáció.

Gyakorlatilag az összes tanulmány
a kristálytannal foglalkozik, és Sztrucskov csak ritkán egyedüli szerző, a legtöbb munkát másokkal közösen publikálta.1985-ben például Pisnograjevával, Batcsanovval, Ginzburggal és Szetkinával közösen írtak egy rendkívül izgalmas címí tanulmányt: „A fém-karbonil komplex vegyületek.19. CO helyettesítésének bázikussága az azacymantrene-ben és az (ETA-C4h4N)MN- (CO)2PPH3 reakciói az elektrofilekkel – a [(PPH3) (CO)2MN(ETA-5-C4 H4N)] 2PDCL2 röntgenes kristályszerkezete.”Ugyanebben az évben Cserepinszkijmalov Gurarij Livel, Mukmenyevvel és Arbuzovval közösen közzétették a sok vitát kiváltó értekezést: „A 2-hidroxi-4,5-dibróm-fenil foszforsav, C10- H16BR2N O5P, dietilammonium sójának kristály- és molekulaszerkezetei”.A „Delta-1.7-2,2,6,6-tetrametil-4-tia-8,8-dimetil-8-Germabi-ciklo[5.1.0] oktán szerkezete – A germaciklopropán legelső példája” címen megjelent dolgozatban Sztrucskov társszerzői Jegorov, Kolesznyikov, Antipin, Szereda és Nefedov voltak.A három cím természetesen csak ízelítőt adhat annak a kilencven értekezésnek a tematikájából, amelynek megírásában Sztrucskov abban az évben közremíködött. 1985 pedig csak egy év az arany-tízből. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy az orosz krisztallográfus már 1981 előtt, majd 1990 után is számtalan cikket publikált.

Roppant bőséges hozzájárulásáért a tudományos irodalomhoz 1992-ben Jurij Sztrucskovnak ítéltük oda az irodalmi IgNobel-díjat.A díjazott nem tudott vagy nem akart személyesen megjelenni a díjátadáson.Juris Sztrucskov a díj elnyerése után is egyre csak publikált. 1995-ben halt meg. Az Acta Crystallographicában megjelent nekrológ szerint összesen több, mint kétezer tanulmányt írt. A nekrológ szerzője csodálattal adózik Sztrucskov szorgalmának, majd eltöpreng azon, vajon mi motiválta ilyen erősen a tudóst.„Felmerül a kérdés, hogy Jurij miért iparkodott ennyire, mi motiválta arra, hogy semmiféle engedményt ne tegyen magának missziója véghezvitelében. Amikor a téma felmerült,  legmeggyőzőbb érve a kommunista párttagság ellen mindig az volt, hogy tudományos kutatásai minden idejét lefoglalták. &Uacutegy érezte, ezek után egyetlen választása maradt: a megfeszített munka. 1988-ban neki ítélték oda a Neszmejanov Aranyérmet, és ha megkésve is, de 1990-ben a Tudományos Akadémia levelező tagjává választották.”

Ez is egy lehetőség. A másik lehetőségre a szovjet kollégáik helyzetét alaposan ismerő nyugati tudósok hívják fel a figyelmet. A kristályok tudományának normális míveléséhez szükséges korszerí eszközök a Szovjetunióban csak nagyon szíkösen álltak a kutatók rendelkezésére. A pletyka szerint a Szervesvegyészeti Kutatóintézet szíves örömest megengedte, hogy berendezéseit mások is használják, és cserébe csak annyit kértek, hogy a publikált értekezés szerzői közé az intézet egy kutatójának nevét is felvegyék. §

  • A halál nem akadály
    Jurij T. Sztrucskov 1995-ben meghalt, ám ennek ellenére ezután is sorra jelentek meg tanulmányai. 1999-ben megjelent egy olyan tudományos dolgozat, amelyet 1998-ban küldtek be az Organomellics címí szakfolyóirathoz. A társszerzők sorában a hetedik Sztrucskov. Ezen kívül is számos tanulmány szerzői között szerepelt a szovjet tudós neve még jóval a halála után is. Publikációt tekintve, Dr. Sztrucskov még az ezredforduló után is jól teljesített.